Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-07-27 / 81. szám
Sátoraljaújhely, 1905. julius 27. 81- (4436.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 6Atoralja-T7jbely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Njilttérben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula dr. Perényi József főszerkesztő. fómunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.-— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző ut:’n 2 üli. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centin), után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. yinörássy Qyula gróf a megye- gyűlésen. — julius 27. Zemplénvármegye ma, folyó hó 27-én tartott rendkívüli közgyűlését a tárgysorozatba felvett tárgyak rendkívüli fontossággal biró politikai vonatkozatai mellett, a szokottnál nagyobb jelentőségűvé tette ama tény, hogy azon résztvett gróf Andrássy Gyula is, a szövetkezett ellenzék e kiváló, illusztris vezérférfia. És mivel nemcsak részt vett azon, hanem mert hozzászólt is a tárgysorozat egy nagy jelentőségű tételéhez: a mai közgyűlés fontossága s hordereje kilépett a szokott keretekből s nem állítunk nagyot, ha mondjuk, hogy ez által az országos jelentőségűvé emelkedett. Hangsúlyozzuk: országos je- jelentőségüvé, mert gr. Andrássy Gyula felszólalása és állásfoglalása teljes világosságot vetett egy eminenter fontos kérdésére a nemzeti ellenállásnak, mintegy követendő utat jelölve ki a törvényhatóságoknak a katonai behívók szigorú distinkciója tárgyában. És aki tudatában van annak a vezető, de egyúttal felelősség- terhes szerepnek, melyet közéletünk e kiváló férfia a jelenlegi politikai élet hullámzásai között betölt és elfoglal: tudatában kell, hogy legyen annak a hatásnak is, melyet Andrássy Gyula gróf mai felszólalása a törvényhatóságoknak A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Quartett. A „Zemplén“ számára irta : Mok Ferencné. A magyar stilü bútorral telt üvegverandán négy asszonyfej bujt össze és suttogott, kacagott meg komolykodott. Mikor a fehérfőkötős szobaleány macskalépésekkel a kis goupp felé közeledett, egyszerre elhallgatott a négy asszonyajk. Csönd lett, amig szalmaszálon a jeges limonádét szürcsölgették. A nap piros fénye bevonta az egész bizalmas kis fészket, pirosra festette a négy érdekes asszonyfejet, piros tüzet lopott a szemekbe, az ajkra. Lustálkodva hátradültek a „marquise“ selyempárnáira s a szempillák bágyadtan csukódtak le. Ebben a jóleső csendben oly jól esett az ábrándozás, az elmélkedés. Édes, halk nevetés zavarta meg a csöndet. Az asszonyok felriadtak s tágranyilt szemekkel néztek arra a nagy, erős leányra, aki bombaként közéjük esni látszott, aki csupa napa katonai behívók ügyébeni állás- foglalására természetszerűleg gyakorolni fog. Mert Andrássy Gyula gróf mai nyilatkozata nemcsak arra volt hivatva, hogy irányt szabjon Zemplénvármegye törvényhatóságának ebben a felette fontos és kényes kérdésben, hanem hivatva van arra is, hogy ennek a páratlan judi- ciumu, mely belátásu vezető politikusnak szava elhasson minden törvényhatóság közgyűlési termébe, hol e fontos tétel a közgyűlési tárgysorozat pontjai között helyet foglal. És épen ezért kell a mai rendkívüli közgyűlést más szempontokból felfogni, mint azokat, melyeknek jelentősége inkább lokális jellegű és ez okból kell Andrássy Gyula gróf mai beszédének országos jelentőséget tulajdonitanunk s egyben örömmel fogadni a véletlen szerencsés körülményt, hogy e nagysulyu politikai kinyilatkoztatás épen Zemplénvármegye közgyűlési termében hangzott el és innen indul ki követendő irány- elvképen. A fontos felszólalást a Zem- plénvármegyéhez leérkezett katonai behívók kézbesítésének ügye provokálta, mikor is Andrássy Gyula gróf beszéde során kimondotta, hogy bár a kormány törvénytelen, de intézkedéseitől, melyek a törvény alapján állanak: a végrehajtást megtagadni nem lehet s igy a vita tárgyát képező rövid tartamú és határozott időre fény, derű és jókedv volt s aki egyszerre eloszlatta azt a bágyadt álmatagságot az asszonyok szeméből, leikéből. — Hát igy mulattok ti itt? — kacagott a leány s gyors, ideges mozdulattal belevetette magát egy ici pici etrusque-ba. Laktopánjának hegyével a zöld szmirnában turkált s mig japán keszkenőjével kimelegedett homlokát törülgette, kíváncsian mustrálta a négy fiatal nőt. — Jól esett ez a gondolkozás ■ nélküli pihenés, — mentegette magát egy barna, karcsú nő. — De nem is csoda, ha szellemesebbnek tartottuk a hallgatást, mint az „ondits“-ok folytonos ismétlését, — toldotta meg ezt a mente- getődzést egy alacsony, fekete, gömbölyű asszonyka. — Ti leányok csak bohóságon töritek az eszetek, mig mi befelé élünk s elmélkedünk — mondotta halkan Tarjánné, a város legszebb, de egyben legsoványabb asszonya. René, mesélj valamit. Annyi frisseség van lényedben, hogy egyszerre elfeledtünk álmot, álmosságot, meg ábrándot -- mosolygott Ella, a háziasszony. kibocsátott, katonai fegyvergyakorlatra szóló behívók, mint törvényesek kézbesítendők, ellenben a szolgálattételre szóló, határozott időtartam nélküli behívóktól, mint törvénytelenektől a kézbesítés megtagadható. S Így a heves vitát felidéző kérdést az Andrássy Gyula gróf felszólamlásában kijelölt irányelvek szerint döntötte el Zemplénvár- megye törvényhatósága, tudatában a köteles tiszteletnek, melylyel közéletünk ez élestekintetü, nagy- tudásu fiának tartozik. S nem csalódhatunk, ha állítjuk, hogy Zemplértvármegye törvényhatóságának eme határozata, melyet Andrássy Gyula gróf felszólalása tett hatályosabbá: elvi- tathatlan hatást fog gyakorolni minden közgyűlési teremben, hol a katonai behívók distinkciójának vitás kérdése felmerül. Ebben áll tehát a mai rendkívüli közgyűlésnek1 a szokottnál nagyobb mérvű fontossága, tekintetbe véve azt is, hogy Zemplénvár- megye volt első a törvényhatóságok között, mely e fontos kérdésben határozott. A rendkívüli közgyűlés lefolyásáról egyebekben a következő tudósítással számolunk be: A közgyűlés megnyitása. A rendkívüli közgyűlést 9 óra után nyitotta meg Thuránszky László vármegyei főjegyző, h. alispán, ki üdvözölve a th. bizottság szép számban megjelent tagjait, előterjeszti, hogy a rendkívüli közgyűlés során tárgyaltatni fog a m. kir. kormánynak kinevezéséről szóló miniszterelnöki leirat s ennek kapcsán a m. kir. miniszterelnöknek a vármegye közönségéhez intézett intő szózata. Leiratok tárgyalása. Bernáth Aladár 1. aljegyző felolvasván a leiratokat, a felolvasás végeztével lépett a terembe Andrássy Gyula gróf, kit a közgyűlés tagjai lelkes éljenzéssel, szűnni nem akaró tapssal fogadtak. A leiratokra Búza Barna dr. orsz. képviselő tette meg elsősorban észrevételeit s kérte, hogy a th. bizottság jelentse ki, hogy az „intő szózatot“ nem fogadja el, annak nem engedelmeskedik, sem a jelenlegi kormányt törvényesnek és alkotmányosnak el nem ismeri. Majd Bernáth Béla orsz. képviselő szólt hozzá a leiratokhoz lelkes és gyújtó szavakkal s megemlítette, hogy az országgyűlés tagjait a jelenlegi kormány elzárta az országházban való működéstől s igy a nép képviselői csak a törvényhatóságok körében emelhetik fel szavukat a kormány törvénytelenségei ellen. Hangsúlyozta, hogy az egész -vonalon a magyar nyelvnek kell érvényt szerezni, mert a magyar nemzetnek törekedni kell arra, hogy az államszervezet minden rétegében kellőkép érvényesüljön önállósága. Ha erre a magyar nemzet nem törekedne, önmaga ásná meg sírját. Csatlakozásra hi fel minden igaz érzésű honfit. A beszéd elhangzása után a kormányhoz intézendő feliratot olvasták fel, melyet az előkészítő bizottság megbízásából dr. Szirmay István szerkesztett meg s amelyet teljes terjedelmében a következőkben adunk közre: Nagyméltóságu Kormányelnök Ur! Vettük Nagyméltóságodnak Budapesten, 1905. évi junius hó 18-án kelt értesítését, melylyel velünk közölni móltóztatott, hogy Király MIM A LEGBIZTOSABB POLOSKAIRTÓ SZER. 1 üveg ára 60 fillér. "^>2 Kapható: HRABÉCZY KÁLMÁN drogériájában Sátoraljaújhely, Főtér. Lapunk uiai száma 4 oldal. A leány végigsimitott széles, fehér homlokán. — Nem én mesélek, de ti mond- tok valami újat nekem, ugy-e asz- szonykák ? — Érzem, hogy ma titkokat fogok lelketek legmélyéből kicsalni. A négy asszony mosolygott. Mind egyformán: titkolódzva, fölényesen. René arcára könnyű biborfelhő szökött s aztán hanyagul vétó oda: — Kristófiék zsurjáról azért szöktem meg, mert három tudálékos asz- szony a boldogság témáját kezdte analizálni. Idézték Spencert, szétszedték Hegelt, még Voltaire-nek sem hagytak békét, a vége az lett, hogy ők is, én is belezavarodtunk ebbe a témába s én most sem tudom : ti asz- szonyok, mit hisztek boldogságnak. A jólétet, fényt, a szerelmet, a hódolatot ? Leányszemmel eddig úgy hittem, a nő boldogsága a — férfi. De a mai vita megingatta ezt a hitemet s én úgy hiszem, nincs is boldogság, vagy legalább is nem a férfi a nő boldogsága . . . A négy asszony összenézett, majd lassan egymáshoz hajlott a gondosan fésült négy fő. És szinte egyszerre súgták: nincs boldogság. René megdöbbenve nézett a komoly szemekbe, az összeszoritott ajkakra s nagyon szomorúan, nagyon halkan súgta: hát nincsen ? — S erre a négy asszony lelkét mélységes szánakozás fogta el, összenéztek újra s aztán mosolyogni próbálgattak .. . — Ne hidd bohó leány 1 — mondotta a kis kövér asszony. Amig szerelem van e földön, addig tudnak még hinni az emberek a boldogságban. Lásd, mig én fiatal s gondtalan leány voltam, szörnyen vakmerő ábrándokkal ostromoltam meg a boldogság birodalmának kapuit. S még sem jutottam oda be. Az ideált félistennek hittem, Napóleoni hősködést, tankrédi hódolatot s Siegfried-fóle barbarizmust vártam tőle. Azt vártam, hogy elraboljon, hogy előttem térdeljen, mint egy oltárkép előtt, hogy aztán kemény parancscsal követelje, hogy őrülten csókoljam, öleljem, mert különben megöl. A férjem sima diplomata volt, sem Napoleon, sem Tankréd, de még a Niebelung hőse sem volt az ideálja. Sem nem kért, sem nem parancsolt, nem is imádott, de meg sem vert. Eloszlott minden ábrándom, a boldogság csak
