Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-07-18 / 77. szám

Sátoraljaújhely, 1905. julius í8.

77. (4432.)

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-UjHely, lőtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill,, vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyllttérben minden garmond sor 80 fill.

iíj. Meczner Gyula

főszerkesztő.

POLITIKAI HÍRLAP.

dr. Perényi József

főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 8 kor.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó ut'n 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy diiz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

SS

Végnélküli sztrájk.

(;y.) Bizonyos helybeli nagyobb bodnár ipartelep egyik munkását kérdezte meg tudósítónk e napokban : miért sztrájkolnak önök, hiszen heti keresményük 26—70 korona közt van. Ez havonta 104—280 korona. Tudják-e, hogy ilyen fizetésért Nagyságos titulussal biró, magas társadalmi állású, nagy felelősséget viselő s olyan hivatalnokok küzdenek, kiknek iskoláztatására szülőik egy-egy vagyont költöttek, s ők 28 - 30 éves korukig jószerint mit sem kereshettek, mig önök rendszerető, takarékos életmód és szorgalom mellett ilyen életkorra már számottevő vagyont szerezhetnek össze!?

A sztrájkoló polgártárs szó- szerint igy felelt: Hiszen hát nem is azért sztrájkolunk mi, mert keveselnők a munkabért. Elismerem, hogy az üzlettulajdonosok tisztességesen fizetnek. Ha béremelést kértünk, mindig megkaptuk. Talán ha most kérnénk, még most is adnának. De magunk szé- gyenlenők, mert elég jól vagyunk fizetve. Vasárnapunk szabad, hétfőn délfelé jövünk a műhelybe, szombaton korán távozunk. Öt napot dolgozunk hetenkint. Keresetünk elég szép, szükséget nem szenvedünk. Aki nem lump, pár év alatt vagyont, házat szerez

Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Római séták.

A „Zemplén“ számára irta : Ifj. Dongó Géza.

— A Vatikán. — Látogatás a pápánál. — (Folytatás.)

Egy gyönyörű terembe jutottunk ezután, a Ráfael szobáinak legna- gyobbjába, melynek falait méltóan diszitik a nagy mester hatalmas freskói, melyeket 1508-ban kezdett festeni és 1520 ban, elhalálozásának évében, fejezett be, illetve utasításai szerint tanítványai készítették el. Négy óriásikép: „A Borgó égése“,“Disputa“, „Parnassos“ és az „Iskola Athénban“. A többi terembe nem bocsátottak be, mert ezután közvetlen a pápa lakosztálya következik.

— No látja — szólított meg barátom — nézzen ki az ablakon. Ott van az az üvegfolyosó, annak a végiben vannak a Rafael loggiái, itt lent meg a Damassus udvar, erre fogunk menni a pápához; de rohanjunk még fel a képtárba, nézzük gyorsan által, mert már fél 11 óra van és barátja is várni fog, hogy az audienciára mehessünk.

A vatikáni képtár aránylag aminő nagy, olyan keveset ér, sok benne a konkoly, csak helyenként akad meg a buzaszem, de az is beteges. Nagymesmagának. És hogy mégis sztrájkolunk, ennek nem mi vagyunk az okai. A sztrájk, az okvetetlen- kedés ma a levegőben van. A kutya is jó dolgába vész meg. Levelek, újságok jönnek vidékről, melyekben felszólítanak minket, hogy sztrájkoljunk, mert ők is sztrájkolnak! Hogy miért? Annak ők nem tudják okát adni, nincs is rá okuk, dehát ők is máshelyről kapták a felhívást és sztrájkolnak — öntudatlanul, alaptalanul, vaktába. Ezt tesszük mi is.

Tessék itt okosnak lenni! Egy munkás kéz, mely számottevő tényező a nemzet életében, egy kereke a közgazdaság gépezetének: megáll, felmondja a szolgálatot, pedig kellően meg van olajozva. A nagy mester, a közvélemény keresi a baj forrását, nézi, kutatja, miért oly csökönyös ez a mindig jól forgott kis kerék? Most sincs semmi látható baja, csak — makacs.

Ah! mégis. Megvan a baj forrása. A tengely kissé elhajlott! Az ám, — az ész tengelye néha meghibban, elgörbül a legjózanabb eszü embernél is. — Budapesten nagyon ráérnek az urak, már t. i a munkás urak, akiknek akkor virrad, ha bolonddá lehet tenni munkástársaikat, áldatlan küzdelmekbe, bérharcokba, túlzott követelésekbe beugratni százezreket, — akkor nem cseppen, hanem csorterképe alig van benne, egypárfiata- labbkori Tizian, nehány gyengébb Van Dyk stb. A legfigvelemre méltóbb s egyedül hires kép benne a Rafael „Transfiguratio“-ja.

A képtár modern részét csak azért említem meg, hogy mindenki megnézze a Lippay képeit, aki úgy Írja fel a nevét gyalázatos portréira, hogy von Lippay Wienna. Csak maradjon, látszik, hogy van benne egy kis szégyenérzet, hogy eltagadta magyar voltát. Mily protekcióval jutott ő el arra a magas polcra, hogy a pápát lefesthette, egész egyszerűen megfoghatatlan. A József Ágost képe gyerekesen naiv elrajzolt semmi. — Dobjunk egy röget rája magyarok, legyen ő csak osztrák.

Az egyiptomi és etruszk múzeumokat nem nézhettük meg, mert szerdai nap volt, azok pedig kedden és szombaton vannak nyitva — ingyen.

A szoborcsoportokat, fájdalom, az idő rövidsége miatt máskorra kellett halasztanunk, azonban annyit tudok róluk mondani, hogy a világ legszebb és legnagyobb szoborgyüjteménye ott van összehalmozva. Két különös nevezetessége a Zeus szobra és a Laocon csoprot. Lejövet a lépcsőn, megálltunk egy nyitott ablak mellett.

— Nézze — és jobbra mutatott az angol — az a keresztépület a könyvtár, majd oda is elmegyünk egyszer, majd forszírozza: a világon

dúl a tagdíj a vezető urak markába.

Innen szítják ezt a céltalan és áldatlan küzdelmet szerte az országban, innen forgatnak ki családapákat tisztes keresetükből, józan korukban megszerzett kis vagyonukból.

Mint lelketlen, gonosz gyermekek leverik a falusi házak eresze alatt békén meghúzódó fecskék fészkeit, melyek azután céltalanul s hajléktalanul bolyongnak a nagyvilágban, épp oly lelkiismeretlenül s kártékony kézzel verik le a minden jobb érzésből kivetkőzött izgatok a boldogság kikötőjébe már- már eljutott tisztes, vidéki munkások családi fészkét, döntik romba otthonát, teszik nyomorulttá, földönfutóvá s utoljára öngyilkossá vagy börtöntöltelékké.

Elszomorító, hogy az egyéni szabadság s a jog integritásának örve vagy mondjuk hangzatos jelszava alatt ma ezek a nagy piócák, vagy vámpírok büntetlenül garázdálkodhatnak. Sőt a letűnt szerencsétlen liberálizmus égisze alatt még megerősödtek, mindenféle furfangban mesterekké lettek. A nagyképűsködés, a pökhendiség álarca és terrorizáló fellépése előnyt nyújt nekik a tisztesség felett, a a stréberség ma a legfényesebb exisztencia alapfeltétele.

A helyett, hogy lehetetlen kia legnagyobbak egyike, csak kézirat 20,000 drb. van benne. Ott majd megláthatja a királyok pápáknak adott fejedelmi ajándékait, sőt, hogy magának a magyarnak is tetszetősét mondhassak, olvashatja a maguk nagy királyának, Mátyásnak, az igazságosnak, egy remek Corvináját, okvetet- lenűl megnézzük.

Az a fallal bekerített hatalmas erdőség, veteményes kert, park, mind a Vatikánhoz tartozik. Nincs tehát a pápa olyan nagy önkéntes fogságban, hiszen legalább 200—300 ka- tasztrális hold ez a kert.

— Hát magán szürke ruha van, szerencsétlen ember. — így fogadta az angol Somogyit, a szobrászt, első találkozásra.

— Te, mit beszél ez, kérdi tőlem a szobrász.

Megmondtam neki.

— A teremtését, éppen ma gondoltam arra, hogy szép az idő, hát felveszem ezt a könnyű ruhámat.

— Már mindjárt 11 óra. Nézze, hogy sürög-forog az a sok fekete csipkefátyolos magyar asszony, mert a magyarok zarándok csapatával mentünk be. — Most nincs ideje már haza sem menni. — Mondja neki, hogy vegyen egy fekete nyakkendőt legalább, de azonnal, mert mindjárt indulunk. A mellény fekete rajta, a többi az én dolgom.

vánságokkal, meggondolatlan, — sőt önmaguk szerint is helytelen és lelkiismeretlen — követelésekkel állanának elő az iparos segédek : sokkal jobban tennék, ha nem indulnának kufárok és vámpírok után s ha nem „népgyülé- seket, “ műkedvelői előadásokat és minduntalan táncvigalmakat rendeznének, de mint törekvő és jobb jövőt óhajtó, családalapításra, önállóságra iparkodó elem, arra igyekeznének, hogy tisztes keresményüket megtakarítva, munkaadóikat megbecsülve, velük egyetértve közakarattal munkálnák úgy a közjót, mint saját jól felfogott érdeküket.

Milyen gyönyör az egy becsületes lelkű, szorgalmas segédnek, ha családot alapíthat, önállóvá, a városnak számottevő polgárává lehet.

Ha ölelő kar, szerető hitves csókja, gyermek gagyogás fogadja a saját otthonában munkája után ! Van-e aki erre nem vágyik sztrájk- májszterek ?

Aki elámittatva a vámpíroktól, szinte öntudatlanul, folyton sztrájkol, az soha nem fog eddig eljutni. Aki józanul gondolkodik, azzal vele van a szerencse is s vele van az Isten segítsége és az emberek becsülése, amelyek megteremtik a legkisebbnek is a boldogságot.

Öt perc múlva láttuk szobrász barátomat, hogy lohol hosszú lábain felénk sürgető intéseinkre.

Hogy legyen valami megszenteltetni valónk, vettünk tüstént egy pár pápa-képeslevelezőlapot a kapuban és vigan fujtuk a füstöt a rózsafüzérekkel, öles keresztekkel felraktározott magyar ifjakra, akik csak úgy rágták az ajkukat a beléjök vert izgalomtól, mert mind azt hitte, hogy aki a pápát látja, rögtön üdvözül.

Á fővártán már túl haladtunk, de most jön az az úgynevezett elkoptatott fekete leves. Közeledtünk a hatalmas lépcsőkön a Rafael szobái felé. Az őrök kettőzödtek. Hemzseg a papság. A lila damaszt kitlibe és rövid nadrágba öltözött, csatos cipőjű termetes pápai lakájok sorfalat állva, szedegetik el a világos-kékszinü jegyeket. A tömeg persze jegy nélkül nyomul előre, oly elsápadt arccal, mintha utolsó Ítéletre vinnék.

— Au — ordít egy lakáj (az au magyarul annyit jelent, hogy „hó“) és megfogja Somogyit, lévén szürke ruhája, oda lép két csikós gárdista is, hogy lefülelje.

— Hát szegény ember, akinek nincs fekete ruhája, nem mehet a pápa elé ? hát a pápa a ruhákat nézi, ordítja az angol, a minek hallatára megrémült barátomat egy veres öves, veres galléros és veres orrú, magas állású pap kiszabadította.

A LEGBIZTOSABB POLOSKAIRTÓ SZER.

1 üveg ára 60 fillér.

Kapható: HRABÉCZY KÁLMÁN drogériájában Sátoraljaújhely, Főtér.

Lapunk mai száma 4 oldal,