Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-12-14 / 139. szám
Sátoraljaujhely, 1905. December Í4. 139. (4492.} Harmincharmadik évfolyam. . i. I ■ , . T" Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S&torsdja-TTjhely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Ferenyi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kői negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó utca 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Dókus Gyula fölmentése, — dec. 13. Lapunk előző számában jeleztük, hogy a Dókus Gynla ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt folyamatba tett ügyben ma megtartott birósági tárgyalás lefolyásáról t. olvasóinkat részletesen is fogjuk tájékoztatni. Azzal mindenki tisztában van, hogy az alispán ellen inditott eme kereset politikai színezetű. A Fejérváry-kormány üldöztetés tárgyául tűzte ki mindazokat, a kik az ő politikájának vak eszközéül nem adják oda magukat, hanem hazafiui érzésükből folyó- lag a törvényt a kormány felett állónak tartják és egyedül az előbbinek engedelmeskednek akkor, midőn az utóbbi túltette magát a törvényességen. Nem közönséges dolog azért a zempléni alispán ellen inditott hajsza. Szomorú világításban fogja ez sülyedt korunk kormányférfiait az utókor előtt bemutatni; érdemes, hogy megörökittessék egy ilyen esemény a jövő generáció számára azért is, hogy okuljon a túlkapásra hajlandók serege s merítsen lelkesedést a példából az, aki híven kitart a törvényesség utján. íme a Dókus Gyula alispán ellen lefolytatott tárgyalás hű képe : A tárgyalás megnyitása. 1905. december 13-án d. e. 9 órakor Schiller Kálmán sátoraljaújhelyi kir. járásbirósági al- biró, az uj igazságügyi palotában levő hivatali helyiségében megkezdette az alispán ellen, a helybeli kir. ügyész vádinditványa alapján folyamatba tett bünper főtárgyalását. Nagy közönség gyűlt össze a törvényszéki épületben, mert mindenki azt vélte, hogy a tárgyalás valamelyik nagy tárgyalóteremben lesz megtartva. Azonban a tárgyalás a biró hivatalos szobájában folyt le, ahová belépőjegyekkel lehetett csak bemenni. A bírói szobában ott láttuk a tárgyaló birón, a Közvádló ügyészen, Dókus Gyulán és dr. Szirmay István vármegyei tiszti főügyészen mint védőn kívül: Csuka Ödön, dr. Kellner Soma, dr. Székely Albert, dr. Rotb József, dr. Erényi Manó, dr. Nagy Arthur, Végh Bertalan, dr. Fried Lajos és dr. Lichtenstein Jenő sátor aljaujhelyi ügyvédeket, továbbá a megyebizottsági tagok és a város előkelő polgárai közül : dr. Hornyay Béla, Bernátb /Béla, Éhlert Gyula, dr. Ambrózy Ágost, Matolai Etele, Bebyna Miklós, Matyi Béla és még másokat. Az érdeklődés, izgatottság érthetően nagy volt, érezte mindenki, hogy történelmi nevezetességű pillanatok előtt állunk. Jegyzőkönyvvezető Makó Béla birósági joggyakornok volt; a vádhatóságot dr. Somossy Audrős kir. ügyész képviselte, Dókus Gyula alispán védőjeként dr. Szirmay István vármegyei tiszti főügyész jelent meg. A biró a közönséghez intézett felhívás után, hogy csendben és rendben viselkedjék és tetszésének vagy nem tetszésének kifejezést ne adjon, Dókus Gyula alispánt az általános kérdésekre hallgatta ki. Dókus Gyula előadja, hogy 56 éves, ev. ref. vallásu, katonai kötelezettségének eleget tett, sátoraljaújhelyi lakos, vármegyei alispán, büntetve még nem volt. Az ügyész halasztást kér. Az általános kérdések feltevése után a közönség és az összes érdekeltek legnagyobb meglepetésre fölállott az ügyész és kérte a tárgyalásnak bizonytalan időre való elnapolását, hogy a belügyminisztériumtól megkérdezhesse, hogy miként értelmezendő az általa kibocsájtott rendelet, de különösen azért: mert mint tapasztalható volt más bíróságnál is, hogy az Ítélő biró alkotmányjogi tekinteteket is figyelembe vesz, tehát ő erre el akar készülni. Védő kéri az ügyészi indítvány elutasítását, mert vagy alapos a vád és akkor felesleges az elhalasztás, vagy nincsen a vádnak semmi alapja és ez esetben sem lehet a belügyminisztertől instrukciót kérni a vád emelésre. Kéri a tárgyalás megtartását. Dókus Gyula szintén kéri a tárgyalás megtartását. Tárgyaló biró az ügyészi indítványt elutasítja, a mi miatt ügyész a B. P. 384. §. 9. pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be. A vád. Ezután Somossy András kir. ügyész előterjesztette a már lapunkban is ismertetett vádat, hogy t. i. az alispán a belügyminiszteri rendelet ellenére a vármegye tanácstermét és a fő- ispáni lakosztályt nem bocsátotta a kinevezett főispán rendelkezésére s az installációs közgyűlés összehívását megtagadta. Ennélfogva a fenti tényállás alapján Dókus vármegyei alispánt vádolja a Btk. 480. §-ába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétségével s kéri megbüntetését. Közvádlónak ezen előterjesz tése után Schiller biró kérdést intézett Dókus Gyulához, hogy megértette-e a vádat és bűnösnek érzi-e magá; Dókus Gyula kijelentette, hogy a vádat megértette, de nem érzi magát bűnösnek. Védekezését a következőkben adja elő : Dókus Gyula védekezése. Tek. kir. Járásbíróság! Zemplén vármegye főispánja őrgróf Pallavicini Alfréd folyó évi november hó 9-én 1. reservált szám alatt felhívott, hogy a november hó 20-ára általa a vármegye székházába kitűzött és összehívott rendkívüli közgyűlést hirdessem meg s az általam kiadandó körlevélbe vegyem föl azt, hogy ezen közgyűlés egyedüli tárgyát a főispán i hivatalos eskü fogja képezni. Ezen fölhívásra azt válaszoltam, hogy mivel a vármegyei törvényhatóság mint felettes hatóságom, november hó 8-án tartott rendkívüli közgyűlésében 882. 18705. számú határozatával a főispán által összehívott rendkívüli közgyűlés meghirdetésétől eltiltott, a meghirdetést megtagadom. Az installációra vonatkozólag a vármegyének jogszokása, amelyre vonatkozólag vármegyei szervezeti szabályrendeletünk 10. §-á- nak II. bekezdése azt rendeli, hogy a főispáni beiktatás és díszközgyűlések alkalmával a vármegyének régi szép szokásai megtartandók: az, hogy az alispán a főispáni kinevezést közlő belügyminiszteri rendelet leérkezése után rendkívüli közgyűlést hiv össze, amely intézkedik az installáció határidejének kitűzése és a rendkívüli közgyűlés összhivása iránt. Ezen jogszokásainkról a belügyminiszternek tudomása volt, mert a főispán fölterjesztette s mivel nem kifogásolta, szabályrendeleteinket jóváhagyta. A belügyminiszter 119209. 905. szám alatt kiadott azon intézvó- nyének végrehajtását, melyben a vármegye közönségének 882. szám alatt hozott határozatát megsemmisttette s ezen intézvényemet az állam veszélyeztetett érdekeire való tekintettel a 1886 : XXI. t.-cz. 19. és 68. §-ának d) pontja alapján rendeletének azonnali végrehajtását követelte, nem tagadtam meg, hanem az 1886 : XXI. t.-c. 68. §-a alapján, mert a rendeletet a törvénybe ütközőnek tartottam, ellene felirati jogommal éltem, amelyben előadtam, hogy a törvhat. bizottságnak november hó 8-án tartott közgyűlésében a 882/18705. számú határozata a községi törvény 10. §-a alapján nem volt megsemmisíthető, mert a közgyűlés határozata a főispán által fölt erjeszthető nem volt egyrészt azért, mert a kinevezett főispánnak a hiteles közgyűlési határozat birtokában nem volt, másrészt azért, mert az idézett törvény 57. § ában foglalt jogokat a főispán éppen úgy, mint bármely más közhivatalnok csak esküje letétele után gyakorolhatja. Továbbá se a határozatot magában foglaló jegyzőkönyv, se maga az ügy felterjesztve nem volt. Elmondtam, hogy ezen felsorolt indokok alapján a törvényhatóság határozatát törvényesen megsemmisitettnek nem tekinthettem, és a rendelet végrehajtását meg kellett tagadnom. Elmondottam, illetve előadtam végül azt is, hogy ha ezen megsemmisítő indítvány törvényes előzményei meglettek volna is, annak azonnali végrehajtására kötelezhető nem voltam, nemcsak azért, mert a veszélyeztetett érdekek nem voltak megjelölve, hanem azért sem, mert ezen rendelet nem egy kiadott kormány- rendelettel, hanem egy törvényhatósági határozattal lévén kapcsolatban, csak a közgyűlés határozatának másodszori megsemmisítése után képezhette azonnali végrehajtás tárgyát. A vármegye közgyűlésének azon határozatának, melylyel a főispáni helyiségeket lezáratta, törvényessége a tulajdonjogon gyökeredzik, mert a vármegyeház telekkönyvileg biztosított magántulajdonát képezvén, azt hogy ad-e pénzért, ingyen, vagy pépig egyáltalában nem, a főispánnak iroda, vagy lakásul szolgáló helyiségeket, mint tulajdonosnak joga volt. Sem törvény, se kormányrendelet, se nagy választékban és jutányosán kapható HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (DROGÉRIA.) Sátoraljaújhely, Főtér. / Lapunk inai száma 4 oldal.
