Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-12-09 / 137. szám

% ZEMPLÉN 3. oldal. December 9. lenleg a cár birodalma. Hogy ha ti- zedrésze csak igaz, mit a hírek hoz­nak, (mi úgy hisszük, hogy ellenke­zőleg áll) még akkor is állíthatjuk, hogy minden képzeletet felülmúlhat az a nyomor, mely ottan keletkező­ben van. — Megáll az emberi ész 1 A hosszú ideig lenyűgözött, leigázott, barommódra vezetett alsó néprétegek hogy bilincseiket levetni törekednek, azt minden józan gondolkozó ember könnyen megértheti. Azon sem csodálkozhat, hogy nem keztyüs kézzel fogott hozzá, hanem represszáliákkal élt és él, mert a felszabadulás hevében az ál­latias ösztön felülkerekedett. Honnan vegyük azonban azt a magyarázatot, hogy a kegyetlenségek egész sora épen a zsidókra neheze­dett, a zsidók lakta községekben ütöt­te fel tanyáját ? A fáma szerint a reakció alatto­mos működése fel háborította a vért­szomjazó csőcseléket és a hivatalos kö­zegek segédkezet nyújtottak suttyom­ban a szanszkulott tömegnek. — Bár­miképen legyen is azonban az indító ok, tagadhatatlan mindenesetre, hogy oly tények előtt állunk, melyek az emberiség könyörületességére szorul­nak, a humánizmushoz apellálnak és ennek hathatós közreműködését nem­csak igényelik, sőt jogosan is köve­telhetik. A tömérdek, koldusbotra jutott, nyomorékká lett család, a véghetet- len sok árván maradt támasz nélküli gyermek sir és könyörög hozzátok emberi lényekhez, hogy könyörülje­tek rajtuk. Hatvan (60) községben tombolt a csőcselék és zsidó vérben fürdött nehány napig. Képzelhető tehát, hogy mily mérvű lehet ottan a nyomor, az elkeseredettség, a kétségbeesés. Segély után kiáltanak és ennek hatása nem maradt el! Az egész mü­veit világ akcióba lépett valláskülönb­ség nélkül. Angolország, Amerika és Németország gyűjtéseket rendeztek, mindenütt interkonfesszionális bizott­ságok működnek, melyek élén a fő­papság és a társadalom szine-java közreműködik. Tábornokok, egyetemi tanárok, polgármesterek állanak ezek élén, a humánizmus táborába szegőd­tek és az akciát hathatósan támo­gatják* — Ne maradjunk mi sem hátra. Mutassuk meg a külföldnek, hogy mi sem zárkózunk el, mi is ismerjük a humánizmus iránti kötelességünket. Budapesten már megindultak az akciók, sőt több vidéki városokból is érkeztek már segélyek úgy, hogy kö- rülbelől vagy 200,000 korona már összegyűlt. A jótékonyságáról ismeretes Zem­plén vármegyében létező nőegyletek sorakozzanak és járuljanak hozzá te­hetségük szerint és indítsanak ezen­kívül gyűjtéseket is. A jótékonyságot iizni emberi kö­telesség, ezt mindig az Isten áldása kiséri. g l)r. Tiiomán Dávid. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( A közigazgatási bizottság ülése. Zemplén vármegye közigazgatási bi­zottsága f. hó 11-én d. o. 9 órakor tartja meg a vármegyeházánál ren­des havi ülését. )( Kivételes nösülési engedélyeket nyertek: Ifj. Balogh István nagy ke­mencéi, Borbincsák József kisráskai, Ihnaczik József parnói, Boncsik János cirókahosszumezői, Hricó Mihály fal- kusi, Marincsák Péter budaházai, ifj. Petró András szilvásujfalui, Sánta János cékei, Milyán István laborc- falvi, Händler Saul cirókabélai, ifj. Vaskó György kozmái, Mihály kó András alsókörtvélyesi, ifj. Makkai Mihály cékei, ifj. Balajthy Lajos me­zőzorabori, Dzsupinka Mihály tuskei, Danyó Magéra Miklós kalenói, ifj. Kotulyák András parnói, ifj. Goga György sókuti, Ilykó György csörgői, Kozsely Józef tavarnai lakosok. Nyilt kérdés a T. sátoraljaújhelyi rk. iskolaszékhez. — dec. 9. Tisztelettel kérdezzük: van-e a T. iskolaszéknek tudomása arról, hogy városunk három középiskolájá­ban az előadások délutáni 1 óráig tartatván, az ezen intézetekből haza­térő növendékek csak 7*2 óra tájt ülhetnek ebédhez. A távolabb lakók pedig semmiesetre fél kettő előtt. — Ha van a T. iskolaszéknek erről tu­domása, bátorkodunk kérdezni: mi öröme tellik ama félszeg intézkedésé­ben, hogy a felügyelete alatt álló sá­toraljaújhelyi rk. elemi fiúiskolában a délutáni előadásokat fél két órakor kezdeti és azokat a gyermekeket, a kik idősebb testvéreikre várni kény­telenek az ebédnél és legfeljebb s/* 2 előtt az iskolába be nem érhetnek, mint későn jövőket onnan a tanítók egyszerűen kiküldik.— Vájjon örö­met okoz-e az a T. iskolaszéknek, ha ellentétbe helyezheti magát a többi tanintézetekkel s ahelyett, hogy az egyértelműségre törekednék, folyton különcködik? Ha nem telik öröme az ilyenekben, miért nem volt szives e tárgyban már nem egyszer elhang­zott panaszainkat figyelembe venni és a hitközség tagjai által fenntartott iskolánál e különcködő eljárással az iskolafentartó tagoknak bosszúságot és folytonos kellemetlenségeket okozni. Még egyszer ajánjuk szives fi­gyelmébe a t. iskolaszéknek, hogy egy negyedóra alatt megebédelni és az iskolába fölrohani fizikai lehetet­lenség; szíveskedjék tehát e roszul sikerült újítását hatályon kívül he­lyezni. Jól tudjuk, hogy a hitközségi iskolák felett autonom joggal rendel­kezik az iskolaszék, — ami elég saj­nos, mert a felsőbb hatóságoknak nincs módjukban az ilyen botorsá­goktól a nagy közönséget megvédeni — de azt meg a t. iskolaszék is tud­hatná, hogy az ő hivatása nem a szülők boszantása! Ha a helyzet nem változik, bár sajnálattal, de gyermekeinket kive­szők a saját filléreinken fentartott is­kolából. Több szülő. JEGYZETEK a hétről. * Karácsonyi kirakatok. Ha más városokban igy kará­csony küszöbén végigsétálunk a na­gyobb forgalmú utcákon: lépten-nyo- mon megállásra késztetnek bennün­ket a kereskedő-üzletek szebb nél- szebb, izlésesnél-izlésesebb kirakatai, melyek szinte csábítják a vevőket a vásárlásra. Másutt a kirakatok ren­dezésére sokkal nagyobb gondot for­dítanak s ha a kereskedő kirakatjá­nak polcait egyszer betölti tárgyaival, nem áll meg a megkezdett utón, de kétszer, háromszor is változtatja azo­kat, leginkább olyan újdonságokat mutatva be, melyről sejti, hogy kö­zönsége még nem bir arról tudomással. Nálunk Ujhelyben a kirakatren­dezésére alig fordít gondot egy pár kereskedő, sőt az, amelyik fordít is, megelégszik azzal, hogy egyszer mu­tatós kirakatot készit s azután hóna­pokig nem törődik vele. Pedig kicsiben mindenkor az üz­let belső képét mutatják a kirakatok ; ha ízlésesek ezek: a közönség is bát­ran rábízhatja magát rendezőik Ízlé­sére. Ellenben nincs szomorúbb, lehan­golóbb látvány, mintha egy keres­kedő-üzlet külsőképében is a legrosz- szabb erkölcsi bizonyítványt állítja ki magáról rendezetlen porlepte „auz- lág„-jaival, miken nyoma sincs a gondnak, figyelmességnek. Pedig a kis fáradság és munka, mit a kereskedő kirakatainak rende­zésére fordít: nem jár haszon nélkül, mert a közönség akaratlanul is azon üzletet keresi fel, ahol Ízlésesebb, megfelelőbb dolgokat remél vásárol­hatni. A mellett pedig az üzletek külső csínja nagyvárosias színezetet ad a városnak, vonzó külsőt az utcának s a legrokonszenvesebb benyomást kelti a szemlélőben. Sátoraljaújhely kereskedői meg­fogadhatják a jó tanácsot, hiszen annyi előttük a példa, mely bizonyítja, hogy a kirakatok Ízléses rendezése nem hiábavaló fáradozás. Különösen nem az, igy karácsony előtt, mikor minden kereskedő bizton számit üz­letforgalmának növekedésére. A magyar njelTért.. Van Zemplén megyében egy csend­ben, nem nagy feltünéstkeltő emó­ciókkal munkálkodó egylet, a mely azonban kitartóan halad célja felé s becsületesen teljesiti a kulturmissziót, melyet hivatása teljesíteni. Munkál­kodik maga is s jutalmazza, tettre, erőkifejtésre serkenti a munkálkodó­kat, elismerésével az érdemnek és a szorgalomnak. A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén vármegyében terjesztő Egyesület ez, melyet a kö­zelmúltban nagy csapós ért elnöké­nek gróf Andrássy Tivadarnak ha­lálával, ki egész odaadással minden­kor hive volt a nemes célokért küzdő egyesületnek. Az egyesület most válság előtt áll, üres lévén az egyesület elnöki széke, honnan a kérlelhetlen halál az ügy egyik legtörekvőbb harcosát szólította el. December 16-án fogja teljesíteni az egyesület ama nagy feladatot, hogy elnöki székébe nemes előd méltó utódát helyezze, ki gróf Andrássy Tivadar emez örökét ép oly nemes intencióktól vezéreltetve fogja majd át venni, mint a mily ne­mesek voltak amaz intenciók, me­lyek gr. Andrássy Tivadart az egye­sület eddigi elnökét vezérelték, ki­nél eddig önzetlenebb munkása aligha volt a magyar nyelvnek és a népnevelésnek. Ez az egyesület a mi megyénk­ben, melyet nemzetiségek beékelődé­sei tarkítanak; oly fontos misszióra vállalkozott és töltött be mindenha, melyet minden müveit s tisztult íz­lésű ember mérlegelni tud. És ép eme fontos hivatásából folyólag te­kintünk mi éber figyelemmel és vá­rakozással az egyesület december hó 16-án megtartandó díszközgyűlése elé, mely hivatva lesz utódot ültetni gr. Andrássy Tivadar örökébe, ki kövesse a kitűzött irányt a magyar nyelv sikeres terjesztése s a népnevelés boldogabb és szebb jövője érdekében. HÍREK. Pillanatfölvételek. Vonatnál. Kalauz rákiált a har­madosztályú utasokra: gyorsan, gyor­san ! felszállani. Egy anya, ki síró gyermekét kézen tartja, megszólal: Uraml nincs hely. Szíveskedjék ezt a kocsit kinyitni s reá mutat a mel­lette lévőre. Úgy látom, hogy telje­sen üres. De nem is szeretem a nagy füstöt s kis gyerekemnek is árt. De jó fiskális lett volna magából, ugyan jó beszélője van. Sálljon gyorsan fel, különben itt marad. — Kalauz, kalauz! Egy csinos külsejű, de nem sokat Ígérő fiatal ember, karján egy félvilági hölgygyei, kezébe ad a kalauznak egy koronát. Nyissa ki a fülkét. Miskolcig ne is bocsásson be senkit. — Kérem I . . . Mehet! . . . Postánál. Szíveskedjék tekinte­tes ur e ..csomagot felvenni, mert igen sietek. Öt kis gyermekem van ott­hon s egy közülök beteg is. — Mér­gesen rákiált: Várjon! Nem látja, hogy vannak itt mások is, akik előbb jöttek! majd ha rákerül a sor. A sze­gény asszony elpirult s várt. Reszke­tett az izgatottságtól. Folyton haza­gondolt, magára hagyott gyermekeire. Istenem! még az orvos űrért is kell mennem s ime itt is mennyit kell várnom. A jelenlevőkhöz fordul: szí­veskedjenek megengedni, hogy előbb feladhassam. Kis gyermekem halálos beteg. Tessék! volt a válasz. E pillanatban lépett be Gábor jó jó barát. Szervusz! . . . szervusz! Is­ten hozott! Oly rég nem láttalak. Légy szives egy pillanatra ! kérlek!... Félóra múlva villogó szemekkel tért vissza a mester s miután egy jó hosszú sürgönyt menesztett barátja érdekében, felvette a szegény asszony csomagját. Nem is futott, de rohant a csa­ládi körbe, a lázas kis beteghez. Csó­kolta, hallgatta szívverését; költötte, de az már nem kelt föl. Onnan mo­solygott már le a menyből szegény anyjára, ahol egyenlőség honol. On­nan susogta : köszönöm, köszönöm fá­radságod drága jó anyám ... Jegyzői hivatalban. Igen kérem a tekintetes jegyző urat, szíveskedjék nekem a fiam orányában egy folya­modványt meneszteni ehez a kutya... ki ne mondja, mert mindjárt lecsu- katom! Hát — hát... a jegyző ur is . . . Soh’se diskuráljon, most nem érek rá. Jöjjön máskor. De megfize­tek tekintetes ur, amennyit kér. — Üljön le, itt a szék. Azonnal kész lesz. Hát már nincs sok dolga a jegy­ző urnák ? Isten áldja meg 1 Megírja a rektor uram, ha sok dolga van is. Doktornál, űij van. A toronyóra elütötte a 12-őt. Mindenütt sötétség, csak egy faluvégi kis viskóban pis­log a mécses. Az anya nagy beteg. A férj elment a doktorért. Csenget. Ki az? . . . Én vagyok tekintetes ur, Bartos István, aki ma fát vágtam. Mit akar? A feleségem nagy beteg, tessék eljönni hozzá. Csak menjen haza, majd korán reggel elmegyek. Nem történik addig semmi nagyobb baj .. . Szomorúan elballagott a sze­gény ember. Alig hogy elalszik a doktor, megint csengetnek. Ki az? kiált ki dühösen. Gondolván, hogy a szegény ember jött vissza. A méltóságos gróf urék kéretik a tekintetes urat, mert a méltóságának nagy fejfájása van. Mondja meg azonnal megyek! . . . Másnap egy kis harang s a jó férj siratta a szegény asszonyt, a hü nőt. A világ folyása tovább haladt, nem vette észre senki a hiányt, csak a férj s a lelkiismeretlen doktor. — Egyik szívben fájdalmat, másikban lelki furdalást okozott. Iskolában. Tanító ur, Balog Pista lábast vetett s elestem. Jer csak elő Pista! Miért vetettél lábast? Nemde figyelmeztettelek már többször a jó magaviseletre? s ime most megint rendetlenkedtél ? Itt maradsz délben. — Másnap Pista jelenti: tanító ur, Somogyi Berti egy kővel fejbe vá­gott s a fejem be is fakadt. Ejnye Pista fiam már megint árulkodói? Tudod hogy csúnya az árulkodás ? Hiszen, tanító ur tegnap . . . Na, hall­gass! Ülj szépen a helyedre. Gyere csak Berti! Mit csináltál ? A fiú le­süti a fejét s hallgat. Mondd, miért bántottad ? ... A gyerek pityereg .., hát.. . izé ... hiszen ő kezdte ... Soh’se ordits annyira, ülj a helyedre. Máskor jobban viseld magad. Egyik a harangozó fia, másik a tiszteletes űré volt. Hogy melyik volt az egyiké, melyik a másiké, azt könnyű kita­lálni. Tüdőbetegségek, nuruioK, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanír és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti c»onux(/olátt. F. lloíímanu-La Kor he & Ce. Basel (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom