Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-07-13 / 75. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Julius 13.

sága képviselőjének Meczner Bélának beszámolója alkalmából Király- helmecen összegyülekezve kijelenti; hogy hazánk ősi alkotmányának súlyos megsértését mély fájdalommal látja, az alkotmány ellenére kinevezett Fehérváry minisztériumot törvényesnek el nem ismeri, iránta teljes bizalmatlansággal s vállalkozásának hazafiatlansága miatt mély megvetéssel viseltetik. Á hazánk jogait s alkotmányát védő szövetkezett ellenzék s annak vezérlő bizottsága iránt, amelyet a magyar nemzeti akarat egyetlen igaz képviselőjének tekint, hazafias lelkesedéssel fogad rendületlen hűséget s engedelmességet s kész végső lehelletéig kitartani mellette szabadságunk védelmében. Képviselőjének Meczner Bélának hazafias magatartását helyesli, neki működéséért igaz szeretettel bizalmat és köszönetét szavaz, egyúttal rajongó lelkesedéssel köszönti a szabadság harcosok fényes nevű, nagy vezéreit: Kossuth Ferencet és gr. Apponyi Albertet és hazánk szabad és boldog jövőjébe vetett rendületlen hittel kéri nemes munkájukra a magyarok Istenének mindenható áldását.

Végezetül a dalárda énekelt hazafias dalokat s ezzel a beszámoló véget ért.

Este nagy bankett volt, melyen Királyhelmeo szine-java jelen volt s számos pohárköszöntő hangzott el.

A 100-as bizottság értekezlete. Zemplén vármegye törvényhatósága legutóbbi rendkívüli közgyűlésén tudvalevőleg határozattá emelte, hogy egy 100 tagú bizottságot alakit oly célból, hogy az az alkotmányellenes állapot tartama alatt a kormány közjogi és politikai rendeletéit ellenőrizze. Ugyanakkor kimondotta azt is, hogy a póttartalékosoknak szóló bárminemű katonai behivójegyek kézbesitését a vármegye területén beszünteti, ameny- nyiben pedig a honvéd hadkiegészítő parancsnokság a póttartalékosok behívását elrendelte, az első értekezlet megtartása is szükségessé vált, e célból — az alispán távollétében — Thuránszky László főjegyző az alábbi meghívót intézte a bizottság tagjaihoz :

Meghívó. Mint a vármegye folyó évi julius hó 8-án tartott közgyűlésében 597. szám alatt hozott határozattal megválasztott 100-as bizottság tagját tisztelettel felkérem, hogy f. évi julius hó 15-én (szombaton) d. e. 8 órakor a vár- megyeháza nagytermében megtarHol tehát a hiba? A szüléknek a test nevelésén kívül sokkalta lelki- ismeretesebb gondot kell forditaniok az ifjak szellem, szív és kedélyi nevelésére az eddiginél. Itt nyílik a jó szülőknek nehéz, de annál dicsőségesebb alkalmuk kötelességeik teljesítésére gyermekeik akaratának nevelését illetőleg. Felvilágosítják az ifjút rendeltetéséről és arról, hogy a tökélyt, melyben sarkallik rendeltetésük főcélja: elérni csak úgy fogják, ha a jót nemcsak ismerik és szeretik, hanem gyakorolják is; felvilágosítják arról nemcsak szóval, de tettel is, hogy az igazi boldogságot megszerezni és élvezni csak úgy fogják, ha nem az érzéki javak keresésének, hanem az erkölcsi kötelességek, az önmegtagadást kívánó erények gyakorlásának és ami a fő, a hazaszeretetnek is az utján járnak. Fel kell tüntetni az ifjak előtt az isten, az embertársak és önmaguk iránti köteles- ségteljesités hőslelkü képviselőit, az ifjú lelke a bűn s erény ilyetén szemlélése által erősödik, nemes elhatározásokra, nemes tettekre jut; az önismeret megmenti őt az erkölcsi lesü- lyedéstől.

Ha mind ez megfogamzik az ifjú lelkében : akkor felesleges lesz kérdezni „hol a hiba?“

tandó értekezleten lehetőleg megjelenni szíveskedjék.

Tárgy: A honvéd kiegészítő parancsnokságoktól a honvéd pót- tartalékosok részére érkezett behivójegyek kézbesítése.

A magyar ipar a régi időkben.

Irta: Andor Károly.

(Folytatás.)

Igen érdekes Bruckenthalnak a szászok követének és az erdélyi kormányszéknek erre a felszólításra adott felelete. Azt Írják a többek között: „Sebész a mezővárosokban nincs, 10—12-őt közülök alkalmazni lehetne úgy, ha keresetükön kívül még bár mily csekély évi fizetést lehetne nekik adni. De ezeknek a borotválásnál és érvágásnál valamivel többet kellene tudniok, mert kisebb belső betegségek, csonttörések és ficamodások esetében őket szokta a nép segítségül hívni. Könyvkötő több van, mint kell. Egy könyvnyomtató azonban Szeben- ben találna alkalmazást. Kőfaragó és aranyműves mesterünk bőviben van. Csizmadiára nincs szükség, elég van. Harisnyakötő elég van, mert kevesen viselik.“ E levél, amelyből csak nehány sort közöltünk, hűséges tükre az erdélyi iparéletnek.

Kiviteli piacaink voltak Német- és Lengyelországban, egyik-másik cikkünket pedig Törökországban vették meg jó pénzen. Európa többi államaiba az említett piacokról vitték szét a magyar iparcikkeket.

Szövőiparunk a 17. és 18. századokban igen szép fejlődésnek indult. A már említett posztógyárakon kívül gyapjukelméket gyártottak Pozsony, Kisbér, Teplic, Köpcsény, Pod- borje, pokrócot és szürposztót a felvidék, fekete gubákat Debrecen. Gyapotkelméket készítettek Sasváron és Cseklészen, vásznat Teplicen, Bélán, Poprádon, Felkán, Szombathelyen. Hires selyemgyár volt Temesváron és Bellováron, fátyolgyár Fiúméban.

Az alvidéken len-, kendermag- és tökmagolajat, a Bakonyban bükk- olajat készítettek. A felsővidék tót lakói cserép- és agyagedényeket gyártottak vagy hamuzsirgyártással foglalkoztak. Debrecen és Szeged szappangyártásáról volt hires s Olasz- és Németországban nagy kivitelük volt. Kénhuták, gálic és timsó készítés több helyen voltak. Ruszkicán és Bogsánban ágyú és puskagolyókat öntöttek s igen jó acélt készítettek.

II. József szabadelvű rendeletéi azonban az ipart sem kímélték. A céhek közül sokat eltörült vagy szabályzataikat módosította. Az ipar uralkodása alatt annyira pangásnak indult, hogy az iparosok jórésze otthagyván műhelyét, föld- és szőlőműveléssel kezdett foglalkozni. Az ő uralkodása alatt csak a majolika- és a cukoripar indult valamelyes fejlődésnek.

íme ez nagy vonásokban a régi magyar ipar története. Mostani iparunk már uj század szülötte, melynek bölcsőjénél nem kisebb férfiú állott, mint Széchenyi István gróf. Ekkor köszöntött be hazánkba a modern ipar, a gyárak zakatolása elpusztítva lassankint a régi iparosvilágot, annak minden szépségével és romantikájával együtt. Fejlődött iparunk, de hanyatlott az iparos osztály s a céhrendszer megszűntével az az összekötő kapocs is eltűnt, mely az iparosokat ipari és művelődési téren összetartotta, erkölcsei és munkája felett őrködött.

Hogy milyen ideális szép életük volt az iparosoknak e céhrendszer idejében, arról az alantiakban emlékezem meg:

Megható az a kegyeletes tisztelet, amelylyel a ma is élő idősebb mesterek emlegetik a régi boldogabb idők céhrendszerét, amikor még nem volt szabadipar, amikor különös ipar- törvények nélkül maguk a mesterek védelmezték az iparosok és a közönség érdekeit. Akkor nem riválisa volt

egyik iparos a másiknak, hanem testvére s a jó munka volt az egyedül való reklám a közönség édesgetésére. Nem volt akkor kartell, a nyers anyag és a kész munka értékét a céhszabályok határozták meg; de a jó munkát az egyenlő ár mellett is felkeresték. Sok mesterember vergődött igy országos hírnévre.

A céhrendszer nemcsak vagyo- nilag, hanem tekintélyben is emelte az iparos osztályt. Akkor nem szé- gyenlette az iparos mesterségét s nem egy közülök tanácsuri méltóságot is viselt. Még ma is emlegetik Debreczenben a hires gubakészitő Bisotka bácsit, aki a tanáesurakkal együtt mulatván a polgármesterhez intézett pohárköszöntőjét azzal végezte: Ha még egyszer a világra születnék, akkor is gubás lennék.

Tóth Gáspár polgári szabómester a legnagyobb urakkal tegedőzött, része volt a református egyház épité- sébeü, a takarékpénztár és a nemzeti kör megalapításában. Segítette Petőfit versei kisdásában. A nemzeti színház építő pénztárát nem egyszer segítette ki a zavarból, a szabadság- harc idején ingyen csinálta a honvéd atillákat; de azért más címet sohasem használt, mint polgári szabó mester.

De nemcsak tekintélyük volt, hanem műveltségük is minden egyszerűségűk mellett. Ki nem hallott volna Kisfaludy Károly csizmadia pártfogójáról. Sőt nem egy hírneves művész is került ki soraikból, nem is említve a világhírű Munkácsit, Sza- bóky Adolf, a kath. legényegyletet megalapító piaristatanár fölfedezte Csepreghy Ferencet, a kiváló színműírót. Füredy Mihály a hires nép- szinmüénekes mindig hajtogatta : Akkor hallottak csak volna dalolni, mikor a vasat vertem 1

De mi is voltaképen ez a céh?

Történelmünkben gyakran emlegetik a kalandos társaságokat. Ezek vallási jellegű szövetkezetek voltak s első nyomaikra már az Árpádok idejében találunk. De tulajdonképen az ipar és kereskedelem mindenféle tényezőjének szövetkezése volt a kalandos társaság. Ők bonyolították le a kereskedelmet s a pénzügyieteket s olyan gazdaságra és hatalomra vergődtek, hogy fejedelmek fordultak hozzájuk segítségért

Idők folyamán ez a szövetkezés megszűnt, de az iparosok érdekeik védelmére ennek mintájára városon- kint összetartottak. Megtartották az iparszövetkezetek is a vallásos jelleget. A templomban külön oltárjuk, zászlójuk volt s hivalalosan, testületileg jelentek meg. Szabályzataikat fejedelmek vagy az illető város tanácsa hagyta helyben s ezek pontjai törvényerővel bírtak az iparosok között.

Ezt az iparos szövetkezést nevezték céh-nek.

(Vége köv.)

VÁRMEGYE ÉS VAROS.

)( Városi képviselőtestületi ülés

lesz Sátoraljaújhelyben f. évi julius hó 14-én délután 2 órakor, melynek egyedüli tárgya a „Chewra-Kadischa“ temetkezési egylettel a régi közkórház megvétele tárgyában kötött adásvételi szerződés elfogadása.

)( A központi választmány határozatai közszemlén. Zemplénvármegye központi választmánya ezennel közhírré teszi, hogy a központi választmánynak az országgyűlési képviselő- választások 1906-évre érvényes névjegyzékeire beadott felszólamlásokra hozott határozatai az 1899. évi XV. t. c. 148. §-éhoz képest 1905. évi julius hó 20-tól 1905. évi julius hó 30-ig Zemplénvármegye közigazgatási irattárában közszemlére kitéve tartatnak, ahol ezen idő alatt azokat bárki megtekintheti.

)( Pályázat segédjegyzői állásra. A homonnai járás főszolgabirája pályázatot hirdet az 1000 kor. javadalmazással egybekötött koskóci segédjegyzői állásra. Kérvények folyó évi augusztus 10-ig nyújtandók be.

HÍREK.

Kossuth-szobor Sátoraljaújhelyben.- jul. 13.

Örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy a Kossuth-szobor régóta vajúdó ügye immár a megvalósulás stádiumába lépett. Nemsokára tehát állni fog Sátoraljaújhely város főterén Kossuth Lajos szobra, dicsőségére szülőmegyéje székvárosának s hazafias közönségének.

Zemplénvármegye Kossuth-szobor bizottsága ugyanis legutóbbi ülésében határozatilag mondotta ki, hogy a szobrot felállitatni fogja úgy, hogy az 1906. év szeptember 19-ére a 48-as idők nagy alakjának születési évfordulójára leleplezhető legyen.

Ez a leleplezési ünnepély előreláthatólag nemcsak a város és megye, de az egész ország ünnepe lesz s Magyarország figyelme, érdeklődése ide fordul majd a mi pátriánk felé, Kossuth Lajos szülővármegyéje felé, mely ércben örökíti meg nagy szülötte emlékét.

Nagy, szép és országos jelentőségű ünnepben lesz részünk, mely nagy fontossággal bir reánk annál inkább, mert épen nekünk nem szabad lett volna késni a szobor felállítással és épen mi voltunk azok, akiket már több város megelőzött.

De a késedelmet pótolni fogja az ünnepség melegsége, fényessége és állni fog a Kossuth Lajos ércalakja az Ő és a mi dicsőségünket hirdetőn a téren, melyet felállításával szentté avat.

Alábbiakban szószerint adjuk az id. Meczner Gyula elnöklete alatt összeült Kossuth-szobor bizottság legutóbbi határozatát a szobor felállítására vonatkozólag:

1. Elfogadja elnök azon nézetét, hogy a szobor elhelyezési ügy végérvényesen el van intézve s ennek folytán az az insurgens emlékoszlop helyére állítandó fel.

2. Jelentésben felkéri a vármegye közönségét, hogy az insurgens oszlop széjjelszedése, átszállítása s a Dókus Ernő által Sátoraljaújhely városnak ajándékozott s a vasúti hozzájáró ut jobb oldalán fekvő területre leendő újra felállítása iránt intézkedni s annak költségeit valamely alapból utalni méltóztassék, miután, ha a szobor ennek költségeivel is terheltetni fogna, félő, hogy ez a szobor megfelelő kivitelének hátrányára szolgálna; amennyiben pedig a vármegye közönsége ez oszlop áthelyezésével a bizottságot akarná megbízni, szolgálatát e tekintetben is készséggel felajánlja.

3. Kimondja, hogy a szobor felállítása és 1906. évi márc. hó 15-ére való leleplezése elháritatlan akadályokba ütközik, mert 3 hó legalább szükséges a pályázatra s egyébb az elbírálás stb. körül szükséges intézkedésekre megkívánt időtől eltekintve és az ércszobor mintázása és megön- tésére legalább 5—6 hónap szükséges, minek folytán azon előterjesztést teszi a törvényhatóság közgyűléséhez, hogy a leleplezési ünnepély a születési év fordulójának napján tartassák meg, az az 1906. évi szeptember hó 19-én.

4. Magyarországi szobrász művészekre korlátozottan és 32 ezer kor. költséget túl nem haladólag, 1905. évi október hó 30-án lejárólag a dicsőült nagy hazafi 1848. évi működéséből veendő szobor mintára versenytárgyalást ir ki, azzal, hogy azon művész, kinek pályázata fog elfogadtatni, külön díjazásban nem részesül, az utána legjobbnak talált 2-ik mintázat 500 és a 3-ik 300 koronával fog dij áztatni.

A részletes verseny-ajánlati pá-