Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-12-05 / 135-136. szám
2. oldal. ZÉMP L É N. December 5. után családjuknak tisztességes kenyeret tudtak adni. A hívatlan boldogítók megsajnálták e tisztes emberektől a kenyeret s részint ígéretekkel, részint fenyegetésekkel most egy bizonytalan jövő elé állítják őket. Ma reggel már a koalíciós lapok közül a Pesti Napló a Neues Bp. Abendbatt, a Magyarszó, Magyar Állam, A Polgár, a Független Magyarország, a Budapesti Hírlap, A Nap és a Kis újság nem jelentek meg. Az összes szedők, öntők,gépmesterek, korrektorok felmondták a szolgálatot. így akarják a közvéleményt azon az oldalon elnyomni, ahonnan folyton az a szó hangzott: hogy követeljük az általános, titkos választói jogot, mint a népnek őt megillető jogát; ezt a jogot csak a parlamentális, alkotmányos alapon álló kormány kezéből és nem törvényen kívüli adminisztrátoroktól fogadjuk el. A kik hivatvg lennének a sajtó- szabadság megvédelmezésére még életük és vérük áldozata árán is segéd- zet nyújtani; akiknek csak a sajtó ad megélhetési egzisztenciát, azok maguk emelnek első sorban fegyvert annak lerombolására! Minő szatíra ! Minő ellentét! Nem tudjuk elképzelni, micsoda vakság kell ahoz, hogy ez, a magát politikailag érettnek nyilvánító tömeg nem tudja a határvonalat megvonni a jog és a túlkapás fogalma között. A Budapesti Hírlap s még több fővárosi lap nyomdáját a nemzetköziek megostromolták, a gépeket ösz- szetörték, sőt ember-vérrel is szeny- nyezték be jogok után kaparászó kezüket. Majd meglátjuk mit hoz a jövő. Tény, hogy Kristóffy neve emlékezetes marad sok időkig. Hogy miként : azt a történelem bírálja el. — dec. 6. Dókus Gyula díszpolgársága. Az alkotmányhü alispánt, Dókus Gyulát, mint tudva van, városunk díszpolgárává választotta. Sátoraljaújhely példáját újabban Szerencs, Tiszakarád, Sztropkó és dec. 3-án Kis- és Nagy- cigánd községek is követték, kik a vármegye törvénytisztelő első tisztviselője iránti ragaszkodásuknak a legszebb módon, a szeretet és együttérzés kinyilatkoztatásával adtak kifejezést, amidőn Dókus Gyulát díszpolgárukká választották. A felsorolt községek példáját tömegesen követik Zemplén összes községei. Főispán beiktatás Kassán. Gróf Pongrácz Ferenc, Abauj-Torna vármegye uj inegyefőnökének beiktatása tok mást, csak azt hogy: kerüld azt a leányt és igyekezz elfeledni. II. De a kis kadét nem fogadta be a tanácsot, sokszor órákig eljárt a házok előtt, hogy egy pillanatra is láthassa azt a kedves, szép leányt aki kisérő árnya lett s boldog volt ha a köszönését mosolyogva fogadta. Szegőéknél találkoztak néha. Szegő Gizi talán megsejtette a kis kadét néma szerelmét, mert gyakran intézte úgy a dolgot, hogy ha a kis kadét hozzájok jött, pár perc múlva már Iványi Margit is ott volt, vagy a délelőtti sétákon is, a mikor ő Margittal a zongora tanártól jött — Beukő Béla mindig hozzájuk csatlakozott s csupa véletlenből mindig Margit ment a baloldalon. Természetesen a kis kadét az ő oldalánál ment. Szegőók az ezüst menyegzőt ünnepelték. Nagy társaság jött össze; a kis kadét is ott volt. Egész éjjel Margittal foglalkozott. Egy hosszú keringő alatt nagyon elszéúült a leány, a nagy szalonban igen meleg volt, a szárnyas ajtók nyitva voltak s ők kimentek az erkélyre. (Vége köv.J tegnap, december hó 4-én folyt le a kassai vármegyeházbau. Mindenben hasonló volt az újhelyihez. Nem hiába hoztunk kimeritő tudósítást az itt történtekről, Kassán is tanultak belőle és teljesen a II. kiadásban adták le az itteni színjátékot. — Csendőrfedezettel, katonai pusk»művessel törették fel a tanácstermet, 2, azaz osztr. ért. kettő bizoltsági tag jelenlétében esküdött örök hűséget gróf Pongrácz a magyar alkotmánynak; fekete zászlókat húztak fel, abcugolás- tisztelte az erőszak lovagjait és — rendzavarás nem történt. Szóval képzeljék el szives olvasóink nov. 27-ét Kassán dec. 4-én második kiadásban. — A főispán eskütételén jelenvolt két bizottsági tag: Schmidt tb. főszolgabíró és Szákrajda nevű ur. Előbbit, minthogy a vármegyei tisztikarból senki sem jelent meg, gr. Pongrác egyidejűleg tb. vármegyei főjegyzővé is kinevezte, vele a jegyzőkönyvet felvétette, hitelesíttette, sőt önmagát meg is éljeneztette. Nem vethetünk egymásnak a szemére semmit. Zemplén és Abauj, mint jó szomszédokhoz illik, teljes egyértelműséggel jártak el. Erőben, együttérzésben rejlik a hatalom ! Megyei tisztviselők fizetése. Akadálytalanul, minden intrika ellenére is megkapták a zemplénvármegyei tisztviselők december havi fizetésüket még nov. 30 án, az alispánhoz benyújtott bólyegtelen nyugtáik ellenében. A pénz a 100-as bizottság kezelése alatt álló alapból lett kiutalva, amely alap most a gróf Andrássy Gyula főúri bőkezűségét dicsérő adománynyal együtt olyan összegre emelkedett, hogy a nemzeti ellenállás buzgó harcosainak, vármegyénk tisztviselői karának egzisztenciája már is hónapokra biztosítva van. Addig bizonyára eltart ez az alap, mig a már most lengedező béke-szellők elűzik a borút s felragyog újból a jog-, törvény- és igazság napja. Ha pedig, előreláthatlanul, még huzamosabb időn át grasszálna az erőszak, úgy e vármegye hazafias közönsége tudni fogja kötelességét, mert az eddig követett útról bizonyára le nem tér. Nyilatkozat. Rosznáky Gyula posta és táv. felügyelő ur, mint a sátoraljaujhelyi postahivatal hivatal- vezetője az alábbi nyilatkozat közzétételére kérte fel lapunkat: Végszó. A Felsőmagyarországi Hírlap 97. számának 4-ik oldalán megjelent nyilatkozatomnak a szerkesztőség által hozzáfűzött megjegyzésére végszóként a következőket jelentem ki: Szaszák Bertalan, ki nem altiszt, hanem a közönséges és ajánlott levelezés kézbesítővel megbízott postaszolga, sem rendeletemre, sem kérésemre, sem pedig hallgatólagos beleegyezésemmel nem két napon át, hanem egy óráig, egy percig sem segédkezett a főispáni titkárnak. Aki ezt állítja, de föltótien hitelességgel be nem bizonyítja, azt rágalmazónak jelentem ki. — Szaszák Bertalan levélhordó önként adott nyilatkozatát dr. Székely Albert ügyvéd urnái, mint a támadó lap szerkesztőjéhez letéve bárki megtekintheti. — Sumics György napidijas szolgát illetőleg már előző nyilatkozatomban kijelentettem, hogy a főispáni titkár ur felkérésére folyó évi november 21-éu este általa elhozattam a főispáhi postát és hogy ezen tettemben csak a legnagyobb elfogultság találhat hibát. — Mihalovics Miklós egyáltalában nem posta alkalmazott és azt hiszem a kir. p. hivatal szolgaszemélyzete elsősorban tiltakoznék az ellen, hogy ő posta- és táv. szolga volna. Szegény feje amolyan tedd ide, ledd oda aprópénzből élősködő,humanizmusból eltartott küldönc. Végül nem áll ama gyanúsítás sem, hogy a tértivevényes leveleket a posta kikerülésével egyenesen a címzetteknek vitték volna, mert azokat postakönyv mellett szabályszerűen feladva a levélhordók kézbesítették. — Ezen ügy megvilágítása céljából sem most, sem jövőben több mondani valóm nincs. Az ítélkezést pedig az elfogulatlan olvasóközönségre bízom. Sátoraljaújhely, 1905. december hó 3-án. Rosznáky Gyula, posta-és táv. felügyelő. Mit kívánunk? (A város legújabb korszakából.) — dec. 5. Egy képviselőtestületi tag ur „A város újabb korszakából“ cim alatt, három közleményben nagy részletességgel fejtegette e lap hasábjain, hogy mit kíván e város közöns%é- nek némely része ; mit adhat a város, mik a tennivalók még s a hiányok orvoslására mimódon törekszik a tanács. Feltárta a haladást, amely városunk életében kétségtelen és csaknem rohamosnak nevezhető, de egy- uttal leckét is akart adni a haladást kívánók egyrészének. Méltányolom és kellően mérlegelni is tudom a cikkíró ur állításainak súlyát, és éppen azért, a dolgok teljes megvilágítása céljából vállalkoztam arra, hogy egy-két állítására vonatkozólag többek nézetét kifejtsem. A képviselőtestületi tag ur három közleménye közül a két utóbbiban már egészen más hangon beszél mint az elsőben. Talán maga is belátta, mikor első cikkét nyomtatásban olvasta, hogy ez első közleményében a szigorú tárgyilagosságtól eltért. Két utóbbi közleménye már egészen más irányú, de mind a mellett az elsőnek élét habár elvenni kívánta is, — ez nem sikerült egészen. Az első közleményből idézem a képv. test. tag ur eme szavait: „A Zemplén fekete tábláján folyton panaszok jelennek meg azok tollából, kik a városi terhekhez vagy nem, vagy alig járulnak, de a kényelem minden nemét élvezni óhajtanák, természetesen az adózók rovására.“ — „Üti a Mihaszna Andrásokat és a rendőrség fejét*. — „Jobb világítást követel, betonjárdát kíván félreeső utcájában is.“ Ezekre leszek bátor szerény észrevételeimet megtenni. A Zemplén fekete tábláján mindenkor olyan közlemények és olyan tendenciával jelentek meg, amelyek csakis közérdekűek és egyesek kényelmét nem szolgálták. Legutóbb például „Újhelyi dolgok“ cim alatt, majd dr. Chudovszky Mór „Egészségünk“ cim alatt megjelent vezércikkeinek intencióit csak szándékosan lehet félremagyarázni. Hogy időnként városunk rendőrségének egyet-mást figyelmébe ajánlottunk, ez még nem ütése a rendőrségnek, hanem közérdekből erkölcsi kötelessége volt megírni annak, aki megírta. És hogy valóban hasznos szolgálatokat tett a cikkek Írója vagy Írói a közügynek, kitűnik abból, hogy az újítások és a jobb rend érdekében tett alkotások és intézkedések egész seregére mutathatunk rá e „fekete tábla“ kifüggesztése óia; mert azt soha sem vontuk kétségbe, hogy sem városunk tanácsa, sem a rendőrség soha sem zárkozott el hasznos és üdvös újítások keresztülvitelétől, ha azt alapos megfontolás után a közügyre jónak látta és azokat a város finán- ciális helyzete lehetővé tette. A most említettek soha sem vették rósz néven, ha valaki egyes hiányokra rámutatott, a nagy nyilvánosság előtt tárta fel a sérelmeket és azok orvoslását kérte. — A szigorú tárgyilagosság hangján beszélni soha sem volt bűn, mert az egész társadalom egy véleményen úgy sem lesz soha s az ellentmondásokból az arra hivatottak kitudják venni, mit kíván egyik-másik, mi a teendő és a még meglevő hiányokat miként lehet közmegelégedésre pótolni. Sok szolgálatot tettünk felszólalásainkkal e város polgárságának, — ezt letagadni nem lehet; — a felszó ialókat ezért kárhoztatni kár lenne; Különösen egy dolgra kérem fel a képv. t. tag ur szives figyelmét. Azt-mondja, hogy a legtávolabbi utcák szegény lakosainak jár a szájuk, jobb világítást, jobb járdát követelnek. Kérem, az emberben, még a szegény emberben is meg van az a bolond ösztön, hogy ha már él, hát szeretne még élni. Kicsinyelni, gúnyolni kár a legkisebbiket is, mert nem lehet mindenkinek a főutcán háza. Hány szegény szülő nem küldheti hiányos öltözékü gyermekét iskolába a ronda sár miatt, mig a képv. t. tag ur — ha vannak gyermekei ~ betonjárdán küldheti őket télen-nyá- ron. — A kisember is ember; a szívtelenség vagy gőg nem hozza az embereket egymáshoz közelebb, de növeli az őket elválasztó falakat. Es hogy e falakon idővel ki töri be a fejét, azt a nagyok már most is láthatják. A jobb világítás igazi megvilágítására egy példát hozok félj mely december 2-án éjjel játszódott le a külváros egyik rosszul megvilágított részében. A jelzett éjjelen ugyanis valami jókedvű betörő társaság három utcán garázdálkodott, legalább hat helyre betört és legalább 10 ablakot bevert. Elsősorban levert 2 villanylámpát. Így a pokoli sötétségbe burkolt utcákon munkájuk megvolt könnyítve. Azt jól tudja a képv. t. tag ur is, hogy a külvárosokban negyedkilomő- terre van egyik lámpa a másiktól, pedig ha egy-egy külvárosi utca közepére egy-egy olyan ivlámpát tennének fői, amilyen a főutcán fölös számmal van helyenkint, akkor annak a hat megkárosított embernek már nem kellene jobb világítás után sóhajtozni. Es ha az a két lövés, melyet a betörők egyik helyen tettek, családapát, vagy anyát ölt volna meg véletlenül: nem támadnának-e némely városi atyáknak lelkiismeret- furdalásai amiatt, hogy bizony kutyába se veszik ők a kisebbeket. Ha éntőlem, aki szegény ember, külvárosi lakó vagyok, elviszi valami gaz kompánia azt a hízott malacot, melynek megszerzése, etetése jóformán a saját tányéromból vette ki a falatot, — az ón családom koplal, nyomorog egy éven át. A főutca lakóitól nem vihetik el, mert ott rendőr is van, ivlámpa is van, betonjárda és nagy zárt kapu is van. Pedig jövedelmünk arányban mi kicsinyek is épen úgy hozzájárulunk a közterhekhez, mint a képv. t. tag ur. Hogy közadóuk kevesebb mint az övé, az természetes, mert a mi asztalunk is hasonlithatlanul soványabb. De ha ezt a tételt forszírozzuk, akkor azt is el kell ismernie, hogy nekünk, teherviselési képességünk arányában e város tizedrész annyi előnyt sem nyújt, mint a nagyobbaknak. Elhamarkodott volt az első közleménye a képv. t. tag urnák. A másik kettőben melyet örömmel olvastunk, már egészen más talajon, reális alapon áll. Még lesz alkalmam e tárgyban nézeteimet bővebben is kifejteni. KUlvúrosi. Betörők garázdálkodása. — dec. 5. December hó 2—3-ika közötti éjjelen városunk Nagyuj-, Kisuj- és Vágóhid-utcájában több helyen kísérelt meg betörést valami gaz kompánia, mely kísérletezésük, eltekintve a kisebb rongálásoktól, érzékenyebben csak Kukoly Pál Nagyuj-utca 141. szám alatt lakó csizmadia mestert károsította meg. Éjjel 1 óra tájban a Schweighoffer János és a Fisch Mór kapui előtt álló oszlopokról a betörők dorongokkal leverték a villanylámpákat s a sötétség leple alatt először a Fisch Mór boltjába akartak betörni, de észrevétetvén innen elmenekültek «
