Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-12-02 / 134. szám
Sátoraljaújhely, 1905. December 2. 134- (4488.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Séttoralja-Ujtely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula dr. Perenyi József főszerkesztő. főmunkatárs.-----------".""""«en j it» .........— Előfizetési ára: Egész érre 12 korona félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —“ Egyes szám ára 8 fillér. Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó útin. 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dlsz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. November 27. Irta: dr. Kossuth János. Véssük jól emlékezetünkbe ezt a dátumot. Nagy nap volt az. Nem az okozat tette azzá. Mert hitünk szerint gróf Palla- vicini Alfréd akkor sem változtathatna a helyzeten, ha föispáni esküje érvényes lenne is. Aminthogy nem az. Ami a gróf Pallavicini szerepét illeti, azzal könnyen végezhetünk. Fellépése inkább lelépés volt. A kísérlet, amelyet föispáni székének elfoglalása végett tett, mosolyt keltő naiv komédiának tűnik fői. Báb volt a Kris- tóffy kezében, aki kár hogy nem a bécsi Wurstel-Práterben állította föl a komédiás bódéját, hanem a belügyminisztériumban. Mondják: hogy azelőtt huszártiszt volt a gróf. Rossz Ízlést árult el a pályaválasztásnál, az bizonyos. Mellékes, hogy képességeit túlbecsülve olyan reraon- dát akart megfékezni, amelyik ledobta mielőtt rá ülhetett volna. Beszélik azt is, hogy a király- hűségről alkotott sajátos nézetei irányították elhatározását, amikor főispánságot vállalt. Figyelmet érdemlő ok volna, még beteges tultengésében is. Am érett ítélőképesség hiányában, az idők és körülmények kérlelhetetlen parancsára nem hallgatva kompromittálta az eszmét, amelynek — megengedjük — áldozatot akart hozni. Mert a magyar ember király hűsége, egy a nemzet iránt való hűséggel. Aki ezzel tisztában nincsen, az menjen burg- zsandárnak. Csakhogy gr. Pallavicini Alfréd azzal a respektussal szemben sem volt tisztában, amelyet a kadét iskolák szoldateszka szelleme táplál. Mert a közönséges ildom is tiltakozik az ellen, hogy egy jó társaságbeli ember, egy katonatiszt, a vásott diák nyegleségével parodizáljon egy komoly közjogi aktust, amelynél a szent korona viselőjének — szerinte a legfőbb hadúrnak — személye engagirozva van. Ka- lábriász kompániát összehozhat az ember Ízlése szerint, de Zemplén vármegye közgyűlését egy kalábriász kompániával nem helyettesítheti. A törvény „a szokásos eskü“ letételét irja elő a főispánnak, tehát nem bízza a privát ízlésre. A szokásos eskü pedig ünnepélyes eskü, amelynek tiszteletreméltó régi szertartások adják meg a formáját — méltóak a király iránti tisztelet nyilvánitására, méltóak az ősi önkormányzati intézmény fontosságának kifejezésére. Csak ilyen gyűlésben tehet főispán esküt, különben a csepürágó bohóc ga- rasos komédiájává devalválódik az aktus, amelyet csak kirivottá tesz az: hogy százötven zsandár és harmadfélszáz huszár szolgáltatnak hozzá staffázst. Pallavicini Alfrédnak, mint katonatisztnek : látva amit láthatott, huszárosán összekellett volna ütni sarkantyúit és búcsút mondani a kapufélfának. A nap fontosságát különben — ismételjük — nem a Pallavicini gróf viselt dolgai adják meg. Incidens volt az Wohlmann Káz- mérostól, Burcliardostól egyetemben, amelyek említésre is alig méltathatók. Abból, hogy ez a két ur valamikor itt lődörgött a vármegyében, kár volna krónikát csinálni. A vármegye volt nagy, amely- lyel történelmi nyomatékot adott a nemzeti ellenállásnak. Fajunk ősi átka, a széthúzás szünetelt e napon Zemplén vármegyében. Csak egy akarat volt. Fordulatot jelent-e november 27-ike Zemplén vármegyében? Avagy csak az item nolle elve teremtette-e meg a bámulatosan megnyilatkozott egyetértést ? Erre a kérdésre a jövő, még pedig óhajtjuk, hogy a közel jövő adja meg a választ. Ha a produktiv nemzetfentartó munkára is azzal a közakarattal sorakozunk egyÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Szól a nóta . . . Szól a nóta a faluba Barna legény huzatja, Meg-meg csuklik, sir a hangja Amikor ott dalolja: Kökény szemű barna kislányt Most teszik le u sírba Inkább vinnék hófehérbe, Esküvőre, templomba . , . Barna legény ne szomorkodj Ne huzasd a nótádat, Úgy sem látod soha többé Kökényszemü rózsádat, Addig, addig fájt a szive Hullt a könye miattad; Ámig szegény, gyönge virág Bánatában elhervadt . . . Ilonka. A vándor kibic. A „Zemplén“ száméra irta: tg.v kártyás. Ha valaki azt hiszi, hogy valamely, a gázlókhoz tartozó költöző madártól akarok irni, az csalódik; én a mi állandó kibiceinkről akarok egyetmást elmondani; azokról, akik minden kaszinó, társaskör és kávéházaak rendes vendégei s akik nem hogy elköltöznének, hanem naponta szaporodnak, mert foglalkozásuk szerintök kellemes s ami a fő: olcsó is. Hogy tehát ki, vagy mi is a kibic, azt kártyás embernek felesleges magyaráznom, mert mindegyik tudja, hogy a kibic egy szükségtelen, felesleges, sőt jobbára alkalmatlan valami; a laikusok előtt egyszerűen úgy mutathatom be, ha azt mondom: hogy a kibic hívatlan vendége a kártya- asztalnak. Erről a kibicről fogok tehát elmélkedni s azt olvasóimmal megismertetni. A kibicnek foglalkozásánál fogva sok válfaja van, melyek közül ira’ bemutatok egynéhányat: A salon kibic, szerepe ennek is olyan hálátlan, mint a többi fajrokonáé ; mielőtt azonban a kártyázó mellé telepszik, engedelmet kér a ki- bicelóshez; többnyire előkelő kártyá- zóknak kibicel higgadt vérrel, flegmatikusán ; ha látja, hogy kibiceltjé- nek rossz kártyája jár, feláll, meghajtja magát s odébb megy; ez egyébként bizonysága annak, hogy a kibic e neme kiérdemült kártyásokból lesz. A dicsekvő kibic még alig helyezkedik el, máris azzal dicsekszik, hogy ahol ő kibicelt, mindenütt mesés jól járt kibiceltjének kártyája s addig kapacitálja áldozatát, mig az a közben megnyert toletroat csakugyan a kibic szerencsés voltának tulajdonítja. A mosolygó kibic, ez a faj arról nevezetes, hogy akkor mulat javában, ha kibiceltjének a quart-ász- belláját megkontrázzák, ilyenkor egész áriákat nevet. Az alvó kibic, ez még a legtür- hetőbb faja ennek a népszerűtlen kétlábunak, mert ez ha leült, néhányat bólint fejével s elalszik, álmából csak akkor ébred fel, ha szivarja kiesik szájából, esetleg ha kibiceltje felkölti s pénzt kér tőle kölcsön; ilyenkor egy nagyot ásit és „jó éjszakát“ kíván. A fukar kibic, ezt jellegzi azon nevezetes tulajdonsága, hogy a föld- gömbön a legjobb kártyásnak tartja magát, de azért a világ minden kincséért sem venne részt a partiban; disputái, corigál, sőt ba a kibiceltje a tanácsát megnem hallgatja, arra is vetemedik, hogy a belátása szerint kihívandó kártyát kikapja a partner kezéből s az asztal közepére vágja, szóval ő is kártyázik — de. pénz nélkül! A fukar kibic egyszer- smindt kitartó is, vagyis addig el nem hagyja az asztalt, mig a kibiceltje minden pénzét einem veszítette. Most már áttérek az ón kibicemre más mellé, amellyel az ellentáí^ lásnál találkoztunk, úgy Zemplén vármegye igazán újjá született s a novemberi dátumot ünnepeink közzé igtatjuk. Mindenek előtt és mindenek felett kitartás és összetartás legyen a jelszó. Soha az összesség erkölcsi támogatására nem volt annyira szükség, mint napjainkban. Testünkkel kell fedezni mindazokat, akiket a hatalom méltatlan bosszúja fenyeget. Oltalmazó karok emelkedjenek védő paizs gyanánt a nemzeti ellent- állás minden önzetlen bajnoka felé. De pokolba a türelmetlenséggel! Nem szabad elfelejteni, hogy azok is velünk éreznek, sőt tesznek is, akik velünk nem lármáznak. Óhajtjuk azonban, hogy a nemzet igazaiért fotytatott küzdelem mentői előbb a parlamentbe helyeztessék át. Áldozat árán is helyre kell állítani a parlament aktivképességét, mert a vármegyékben a nemzeti küzdelem tartható hadállást sokáig nem biztosíthat magának. Már csak azért sem, mert a vármegyék nem egyöntetűen járnak el. Guerilla harcokkal pedig döntő győzelmet aratni különben sem lehet. A decentralizált nemzeti erő előbb-utóbb haszontalanul fog el- forgácsolódni s a szilaj harci vagyis a vándorkibicre, ebben összpontosulnak az előbb leirt fajok ösz- szes tulajdonságai s azért, ha a kártyaasztalnál megjelenik, minden partner úgy érzi magát, mint mikor a hója lecsap a csirkehadra; udvariasan köszön a partnereknek, akik rendszerint „Isten áldja meg“ mondássalúd- vözlik, ezt azonban már annyira megszokta, hogy legkevésbbó sem érzi magát elbuesuztatottnak. Ezt az én kibicemet közönséges néven „Zabri- dá“-nak hívjuk, hogy miért? azt csak keresztapja tudná megmondani, —? ha Gálszécsre nem költözött volna. Különben előzékeny, kedves modorú, az elvesztett játszmán ő is nevet, de azért pénzt ő sem ad kölcsön. Főcélja a partnereket összevesziteni s ha ez egy asztalnál sikerült, tovább megy és egy másik asztalnál kezdi meg működését. Ha valamelyik partiban nagy zaj támad, biztosra veheted olvasóm, hogy ottan a vándorkibic jelent meg s ha az összes kártya-asztaloknál elérte célját, mosolyog s mint aki jól végezte dolgát, haza sompolyog. így néz ki az én kibicem, vagyis a ván* dorkibic s ha akadna kártyás, aki személyesen ismerni kívánná, (amit én nem hiszek) szívesen megismertetem vele. nagy választékban és jutányosán kapható HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (DROGÉRIA.) Sátoraljaújhely, Főtér. Lapnnk mal száma 8 oldal.
