Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-30 / 133. szám
Sátoraljaújhely, 1905. November 30. 133 (4487.) iw —*"1 ■—-1"-"" "■■■■■1 ■■ ■■ Harmincharmadik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadók iratai: 8ừr*l}a-X7jbel7, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó A fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Sjtlttérben minden garmond sor SO fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gtyula dr. Ferenyi Jóaáel főszerkesztő. fimunkatirs. Előfizetési ára: Égési évre 12 korona félévre • ko« negyedévre 8 kor. — Egyes szám Ara 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ul't 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dlaz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél it- kedvezmény. Nagy idők. — nov. 80. Nemzetek történetében a nagy idők kifejezés alatt azokat a korszakokat szoktuk érteni, melyekben az illető nemzet életképességének, hazaszeretetének olyan monumentális bizonyitékait adja, hogy az elődök ezen kori munkássága a késő századbeli utódok előtt is fényes példaként ragyog s azokra amidőn kegye- letesen emlékezik vissza, mintegy útmutatást nyer a nemzeti élete ellen intézett támadások leverésénél követendő eljárásra. Korunkat, jobban mondva napjainkat, méltán nevezhetjük nagy időknek. Ismét tört ellenünk az erőszak; ismét odajutottunk, hogy fegyveres erő, csendőrszuronyok segélyével kísérletté meg a visz- sza-viasza térő rém jogaink elkobzását. Nem bir beletörődni abba, hogy mi önálló, független nemzet legyünk, mely csak saját alkotmánya alapján, saját törvényei szerint, minden idegen befolyástól mentesen kormányozható. Alkotmányos nemzeti életünknek védbástyái, legfőbb őrei a vármegyék voltak már egy évezred, tehát állami létünk megszületése óta. Az erőszak természetszerűen ezeket a bástyákat igyekszik tehát lerombolni, vagy legalább egyelőre harcképtelenségig megrongálni. Jól tudja, hogy ha a vármegyei önkormányzatot megtörte, akkor többi munkája megvan könnyítve, A mi szentélyünkbe, vármegyénk ősi székházába is zsan- dárcsapattal szállásolta be magát az erőszak. Blvakultságában arra utazott, hogy pecsétletörések, szurony erdők, puskaropogás utján megfészkeli magát közöttünk éa a többi azután könnyen megy. Micsoda vakság, mily rövidlátás ! Nem ismerik ezek az erő- szakoskodók a magyart, aki egy jó szóért ,vitám etsanguinem“-et kiált, de a túlkapásra daccal, törhetlen kitartással felel s oda kiáltja Dókus Gyulával e vármegye 300 ezer lakosa: „ez a derék megtörhető az erőszak által, de meghajolni solia sem fog.“ Nagy idők ezek a mostaniak a mi vármegyénk történetében! Visszatért 1861, amikor a császári adót egzekváló zsandárok támogatására Ujhelybe érkezett katonaság a vármegye székházát megszállotta, a tanácskozó termeket elfoglalta és onnan a „vármegye bizottmányát“ kiszorította. Dőzsölő császári katonaság orditozása hangzott szerte ami vármegyénk ősi székházában 1861. julius 1-töl néhány hétig, mig népünk ellentálló erején megnem tört az erőszak s szégyenkezve tért odújába. Dicsőségünk, büszkeségünk ez az ősi székház, melynek falai oly sok megpróbáltatásról be* szélhetnek már! Nem is fog e falak közt az erőszak soha állandó tanyára lelni, kérész életű lehet, de Zemplén hazafias népével nem dacolhat eredményesen. Most is csak ott állunk, hogy az erőszak kiakarja e szent hajlékból legjobbjainkat tiltani. Nem baj. 1861. julius 1-én a vármegyeházából kizárt „Megye közönsége“ gyűlést tartott — a helybeli piaristák rendházában. A hazafias papok, akik közül Erdőssy Imrék kerültek ki, készséggel, örömmel nyitották fel rendházuk kapuit az erőszak által hontalanokká tettek előtt. Ott gyüléseztek és lehet hogy ott fognak ezután is. Oda csak nem megy zsandár, katona*? Vagy ha igen: hát majd gyülésezik az a „Megye közönsége“ máshol. Nem a hely adja meg a fejleményeknek az értéket, — az emberek adják azt meg. 1861-ben Zemplén vármegye főispánja, gróf Andrássy Manó elnökölt a piaristák rendházában tartott közgyűlésen. Most nem elnököl a főispán ott, majd választ az a tanácskozó „Megye közönsége“ elnököt. Most a íőispán elnökölhet a vármegyeház feltört nagytermében, zsandároktól körülvéve, de a piaristák háza nyitva van azoknak, akik dicső apák hagyományaihoz nem lettek hütelenek. Ne aggódjunk; ami hazafias piaristáink élnek még, az ősi székházba is vissza fog még térni — és pedig diadallal — a jog, törvény és igazság! Ugyanez időtájban történt, hogy egyik — velünk szomszédos — vármegye élére is cs. és kir. biztost küldött ki az erőszak. A megyefőnök karhatalom segélyével beült a föispáni székbe és tisztelgésre rendelt maga elé boldog-boldogtalant. Az erőlködés azonban hiábavalónak bizonyult. (Éppen mint Zemplénben.) A berendelt tisztelgők közül egyetlen-egy szomszédos falucska elöljárósága jelent meg, élén a tanítóval, aki a küldöttség szónoka volt. A becsületben raegőszült, igaz magyar érzésű kálvinista tanító által vezetett küldöttséget roppant örömmel fogadta az uj me- gyefönök. Öröme azonban rövi desen elszállt, mert a küldöttséget vezető tanitó ezzel kezdte a szónoklatát: „Dicsőséges ősök elkorcsosult ivadéka . . Folytatnia nem is kellett, a megyefőnök, aki valóban ős nemes magyar mágnás család elfajult unokája volt, — szedte a sátorfát és elkotródott a vármegyéből. A nagy idők vissza-vissza térnek!-r- nor. 30. Nyílt levél. Staut József a következő nyílt levelet intézte Dókus Gyula alispánhoz, melynek közzétételére egyidejűleg lapunkat is felkérte : Méltóságos Alispán ur! Arról értesültem, hogy a Méltóságod gondozására bízott és Méltóságoddal ma teljesen szolidáris vármegyei tisztikarnak, Méltóságod elnöklete alatt, f. hó 27-én tartott értekezlete ellenem a boykottot kimondotta. Méhen sajnálom, hogy jövőben nélkülöznöm kell a tisztikarból azokkal való érintkezést, akikhez engem a kölcsönös kiismerés alapján megszilárdított és becsületes alapon épült barátság szálai fűztek. Meg vagyok győződve, hogy az engem, kötelességem teljesítése közben ért, ép oly igazságtalan, mint méltánytalan megállapodásnak indító oka nem lehet más, mint a politikai helyzet s ebből folyó, általam jól ismert urak által ellenem felhasznált hangulat. Ép azért kinyilvánítom, hogy a tisztikar azon tagjaival szemben, akikhez engem, a múltak révén az igaz barátság szálai fűztek, — habár engem ma ismerniök tilos, — mivel ez máskép nem lehet: én ezentúl is érzem és a jövőben is istápolni fogom irántok való vál- tozhatatlan nagyrabecsülésemet. A többivel törődjék más! Sátoraljaújhely, 1905. nov. 29. Tisztelettel: Staut József. * A fenti nyilatkozat tartalmát mérlegelve, magunk is érdeklődtünk a dolgok iránt s utánjárásunk eredményeként közölhetjük, hogy a jelzett ügyben, hogy t. i. a vármegyei tisztviselői kar Staut föispáni titkárt boykottálta, illetve kebeléből kizárta volna, értekezlet e tárgyban a tisztikar részéről nem tartatott s ilyen határozat nem is hozatott, ami természetes is, mert Staut Józsefet mint aki miniszteri segédtitkár, tehát állami tisztvselö és a megyei tisztikar kötelékébe nem tartozik, a megyei tisztikar saját kebeléből ki sem rekeszt- hette. Nyilatkozat. A Felsőmagyarországi Hírlap folyó hó 25-én megjelent 95. számának első oldalán „Készüljünk“ és második oldalán „Gyászmagyarok“ cimü cikkeiben személyem ellen intézett támadással szemben kénytelen vagyok a következőket válaszolni : A sátoraljaújhelyi posta- hivatalnál ez idő szerint hat altiszt van alkalmazva, kik közül öt a mozgópostával menetrend szerint mindennap utazik. Ezek állomáshelyükre visszatérve egyszer éjjel, máskor pedig félnapig pihennek. Azonban jelentéseik megtételére, vagy rendeletek átvételére a hivatalban ez alatt a félnap alatt is meg kell jelenniük. A hatodik altiszt, mint pénzes-levél- hordó egész nap a várost járja. Ez a szolgálati beosztás egyáltalában nem szenvedett változást, tehát már fizikai idő hiányában sem dolgozhatott két napig, de még rövidebb ideig sem Staut föispáni titkár ur hivatali szobájában vagy magánlakásán és nem írhatta a meghívókat és rendeleteket egyik altiszt sem, amint a közlemény állítja. — A közleményből csak annyi igaz, hogy miután Staut titkár ur a vármegye által eltiltott rendszeresített huszárt igénybe nem vehette, folyó hó 21-én felkért, hogy egy megbízható emberrel hozatnám el este a postáját a postahivatalból, amit meg is tettem s ezen tettemben csak a legnagyobb elfogultság találhat hibát. Kijelentem azonban, hogy tudtommal felesketett postai közeg egy percig sem állt a föispáni titkár ur irodai szolgálatában. Végül csak azt jegyzem meg, hogy nézetem szerint helyesebb lett volna a tényállásról előbb felvilágosítást szerezni, mint ilyen módon ágyúból verébre lövöldözni. Sátoraljaújhely, 1905. november 26. Rosznákv Gyula, posta- és táv. felügyelő. Demko képviselő okvetetlenke<lé8e. Vármegyénk egyetlen Tiszapárti képviselője, Demko Kálmán legújabban arra a szerepre vállalkozott, hogy a haladó pártba csalogatja a szabadelvű párti képviselőket. Erégből Demko ur budapesti lakásán konferenciára hívta meg a szabadelvű párt 20 képviselőjét, de ezeknek volt any- nyi eszük, hogy megérezték a sáfrányillatot s nem ültek fel Demko ur kerítésének. A konferencián senki sem jelent meg, sőt a szabadelvű párt egyik előkelő vezető politikusa igen kemény szavakkal ítélte el Demko alattomosságát. A város újabb korszakából. (Folyt, és vége.) 7. A Dianna-fürdö hiányai megszüntetendők s abban hideg viz-osz- tály létesítendő. Az elsőhöz szívesen járulok hozzá, a tisztaságról gondop- kodni, az által hogy fürdőt építünk nagy választékban és jutányosán kapható HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (DROGÉRIA.) Sátoraljaújhely, Főtér. Lapunk uímI iiánui 4 oldal,
