Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-11 / 125. szám
November 11. ZEMPLÉN 3. oldal. ban nincs annyi hiúság, hogy különösen az ily luxus láttára ezen, egyszerűen túltegye magát ? Ez tehát az oka, hogy meg van a válaszfal. Menjünk tovább. Lányaink ama vágya, hogy derék zsidó férfiakhoz menjenek hitvestársul, hogy nem teljesülhet, ennek szintén tisztán a zsidók az okai; mert kérem szépen nagy átlagban a zsidók a házasságot rideg üzleti szempontból bírálják el, mig nálunk keresztényeknél köztudomású, hogy az após és anyós életében még ha volna is miből, nem igen szokott egyszerre nagyobb summát a kedves vőra-uramnak kiadni, sőt ellenkező- leg, sokan mikor lányukat férjhez adják, úgy érzik magokat, mint mikor valaki egy nagy terhet cipelve a hátán, végre azt leteheti. — A zsidók tehát azt mondják; hogy az ily üzletből vagyis házasságból nem kérnek, legyen különben bármily megfelelő is a keresztény kisasszony; ellenben akadnának köztük oly többé- kevésbé szegény flótások, kik hajlandóságot mutatnának elvenni a keresztény leányzót, ha persze stantepede egy nagyobb csomó ezer koronás bankjegyet is letenne a kedves papa. Ezt a vásárt természetesen megkötnünk nem lehet, legtöbb esetben már csak azért sem, mert nekünk pénzünk nincsen. De még mindig nyílt kérdés marad, váljon mi jobb, a hozománykát azonnal kiadni a vő- nek, vagy pedig vigyázni arra tovább is, mert kérem ez kétélű fegyver, elúszhat a hozomány és beüt a krach! Per tangentem említem csak, hogy úgy ráadásul adva lányunkat a hozományra és őt áruként kezelni, ez talán mégis csak tultengése a realitásnak és lehet még sok minden, de az bizonyos, hogy ellentmond minden etikai érzésnek, sőt nagyon is erkölcstelen dolog. Nem vagyunk különbül azon esetben sem, ha keresztény fiatalemberek nekik megfelelő és hozzájuk méltó zsidóleányt óhajtanak nőül venni. A frigy megkötése ismét a zsidókon múlik és pedig egyszerűen azért, mert azok a zsidók, kiknek nemcsak leányuk, hanem nagyobb vagyonuk is van, egyszerűen nem adják leányukat keresztény fiatalemberhez, még akkor sem, ha azaz ifjú kifogástalan gentleman és gazdag ; megjegyzem itt, hogy minden egyes állításom után odaértendő „nincs szabály kivétel nélkül,“ de ez mit sem változtat a dolgon, mindjárt felhozok konkrét példát városunkból. Itt van pl. egyik zsidónotabilitás, a lord, férj- hezadó lánya van és amit előre kellett volna bocsátanom, van vagy 60--80 ezer korona hozomány is. Hát kérem szépen a lord nem visel pa- jeszt, sőt sohasem is viselt, hanem egészen felvilágosult, intelligens ember és mindennek dacára a hozományt sőt leányát sem adná keresztény férfihez, ha ez a férfi bármily derék, okos volna és ha akár kétezer hold tehermentes birtoka lenne pl. Békésvármegyében ! Feltudnék akár hány ily példát hozni, legfeljebb a hozomány számaránya változnék. íme az okok melyek nagy részben előidézik a mai állapotokat s igy azt is, hogy pl. augusztus hóban 6479 házasság közül keresztény és zsidók között összesen csekély 40 házasság köttetett. Nem értjük tehát, hogy éppen a zsidók állnak elő pa- panaszszal, mikor a dolgok ilyetén állásának épen ők maguk az okai! Legyen szabad ezek után néhány sort minden kedélyeskedés kizárásával papirravetnem. Dr. Székely Albert barátom mikor cikkét irta, nem gondolt sem hátra, nem tekintett maga körül, hanem kiöntötte szive keserűségét, hogy azt nyomdafesték utján tudtunkra adja. Nincs igaza. A természetben nincs ugrás és Rómát sem építették fel egy nap alatt. A népek életében 50—60 esztendő az semmi; ha pedig a cikkíró csak ennyi esztendővel visszagondolva vizsgálta volna a zsidók helyzetét, összehasonlítva ezt a maival, akkor ki kell hogy zárva legyen az a konklúzió mire dr. Székely jött, mert Székelynek, vagy bármely zsidónak ez esetben fel kellene kiáltani, hogy mi zsidók mákszem- nyi idő alatt minden téren oly foglalást vittünk véghez, hogy hozzánk képest Nagy Napóleon valóságos kis Miska volt! Nem folytatom most tovább, hanem csak egyik közelebbi számban, mert most értesülök, hogy vagy ötven csendőr lett ide koncentrálva, hogy a főispán tervezett installációján assistáljanak, megvallom most egyelőre nincs kedvem Írni, mert e hir sokkal fontosabb, mint hogy Székely Albert szavaival élve, azt a gaz himpellér keresztényt leplezzem itt le, ki megette zsidóéknál a jó ételt, megitta a pompás bort és a végén nem csókolt kezet a menyecskének. Éj, ej cikkiró ur, hátha az illető (lehetnek többen is) csak a balek zsidó férjek előtt nem csókol kezet, hogy még inkább elterelődjék b. figyelműk, de hátuk mögöt aztán nemcsak a kezeket, hanem a szép zsidó menyecske pici száját is csókolgatja, mit szól mindezekhez ön főszerkesztő ur? Pedig, hogy egy helybeli zsidónotabilitás szavait idézzem, bár annyi millióm volna, a hány zsidó menyecske és keresztény férfi egymással Sátoraljaújhelyben 1905 ben közelebbi érintkezésbe lépett ! De túlságosan ne tessék a fő- szerkesztő urnák megijednie, ez utolsó kibekezdés ismét csak kedélyeskedés akart lenni. Csapó Lajos. JEGYZETEK a hétről. * A lepecsételt vármegyeháza. A kinevezett főispán installációjáról még mit sem hallottunk, semmi hir, tudósítás, hivatalos levél nem jelent meg ez iránt. Úgy látszik, mintha a vármegye közönsége maga is abban a vélekedésben volna, hogy az egész kinevezés csak szálló hir volt; mert hogy igen komolyan nem veszi ezt nálunk senki, de sőt ellenkezőleg, az ellentállást és a nemzeti jogok védelmét nagyon is komolyan veszi, annak legékesebben szóló bizonyítékai azok a pecsétek, melyek a főispáni hivatal- és lakosztály aj- taira vannak függesztve, jelezvén, hogy azokon belül ma, senkinek nincs keresnivalója; azokat a pecséteket csak egyetlen kéz veheti le : a törvényes kéz. Ez pedig az alispán keze, aki letéteményese a törvény- hatóság bizalmának, aki két nap előtt jelentette ki, hogy e törvény- hatóság határozatait mindenkor, minden körülmények közt végrehajtja. Tél küszöbén. Itt állunk a tél küszöbén. Jönnek a hosszú, unalmas téli esték s még azon vigasztalásunk sincs meg, hogy azok egyrészét színházban tölt- hessük el. Komjáthy igazgató nem jön át a tél folyamán s a tavaszi szezonról is kétes még, hogy melyik színtársulatban fogunk gyönyörködni. A tél unalma* estéin csak a Kazin- czy-kör háziestélyei s a bálok maradnak meg közönségünk szórakoztatására. S miért? azért mert a terv,hogy az újhelyi korcsolyapálya vilanynyal világítva este is szórakoztatója legyen a közönségnek; nem vállott valóra, vagy legalább is nem felelt meg a várakozásnak. Amit mi már akkor jósoltunk. Két ivlámpa nem elegendő a pálya bevilágitására plane ha nagy bölcsen az útra teszik a helyett, hogy a pálya közepén állana. Pedig az idea jó volt, csak a kivitel tette illuzoriussá. Ami igazán nem csoda, hiszen nálunk minden jó ideát a kivitel semmisít meg. A hegyközségekről. — nov. 10. Most, mikor az aranykalászos Alföld szegélyét képező Tokaj-Hegy- alja hegységein szűrik a világ legjobb nedűjét; kádak dübörgése, vidám nép kacaja s dalolása tölti meg a levegőt ; most, mikor a lágy esti szél fu- valma a sárga-piros színbe játszó levelekkel borított gazdag szőlőtőkék közt tovaviszi a pásztor puskadurranásának s a keskeny, döcögős hegyi utón haladó terhes-szekér zörgésének hangját, a kocsis kiabálását: várj a fordulónál, mivel kitérni lehetetlen; most mikor az esti pásztortüzek édenné varázsolják e tejjel-mézzel biró Kánaánt, hol a bibliai hagyományú fürtök teremnek és ahol a munkások tisztességes s a megélhetést biztositó munkadijban részesülnek, azt kérdezem magamtól: mi az oka a nagy mérvű kivándorlásnak, e hazához való hűtlenségnek s különösen e para- dicsomszerü Tokaj-Hegyalja vidéke elhagyásának ? E kérdésre sokféleképen felelhetünk. S ezt természetesnek is találom, amennyiben részemről is az urhatnámság, pénzvágy, dolognélküli élet vagy anyagi, erkölcsi tönkreme- nésben keresem a kivándorlás indító okait. Mig a meggazdagodás eszméitől vezetett atyafiakat ritkán lehet itthon maradásra bírni, addig az anyagi s erkölcsi tönkremenéstűl, mely inditó ok a kivándorlásra, népünk a községi intelligencia jó akaratával meg menthető. Ilyen mentőeszközökül szolgálnak : a hitel- és fogyasztási szövetkezetek, hegyközségek, pinceszövetkezetek stb. Jelen alkalommal, mint e vidék egyik elsőrendű kérdéséről, a hegyközségekről kívánok szólani. Sokan vannak, akik tudják, hogy a helyes gazdasági rendszer igen nagy jelentőségű és kihatásaiban közérdekén kívül népünk megmentője is lehet. Ha a hegyközség jelentőségét a maga eredetiségében helyesen fogjuk fel, ennek hordereje nem éppen közömbös. Az, ami ma nálunk hegyközség néven szerepel, nem egyéb jól szervezett mezei rendőrségnél. Mely megvédi ugyan az Isten szabad ege alatt lévő terményeket jó pénzért, a záros órához kötött kimenetelt ellenőrzi, a miben különben a kimenetel szabályozása folytán úgy *em esnék hiány, de nem gondoskodik népünk anyagi jólétét biztositólag. — Ezért vannak aztán lopások, ezért kell a rendőrség szigorítása. A hegyközség igazi feladatát akkor látnám megvalósulva, ha a hegyrendőrség felállításán kívül a munkaidőt s tisztességes munkabért is megszabná időről-időre. Ezenkívül pedig, ami a nép jólétére igen fontos, a szükséges szőlészeti é* borászati eszközöket, gépeket beszerezné s a népnek olcsón rendelkezésére bocsátaná. Ezáltal a népet takarékosságra s helyesebb munkálkodásra ösztönözné. Felállítanák például a pinceszövetkezetei s a szegény nép a bort, aki rá van utalva a pénzre és előre olcsón elvesztegeti, rendes árért átvennék, vagy a bor lekötése mellett, mig t. i. jobb árért eladhatja, előleget nyújtanának. Úgyszintén a puttonos szőlőket s literes asszukat, melyekből sok élelmes kufár meggazdagodott, átvenné napiárért s együtt értékesítené, mint bort, vagy szőlőt. Természetesen, ha mint szőlő, megfelelő piacról is kellene gondoskodnia. Ez pedig nem lehetetlen. Ezekben látnám a hegyközség igazi célját elérve. Jótékonyan hatna ez népünk jólétére s csökkentőleg a kivándorlásra is. Hiszem, hogy ily irányban működő hegyközséget népünk szívesen pártolna, mert tudná, hogy javára van. Ily célzattal kell a hegyközségek megalakításába fogni, ami nem is nagy nehézséggel jár, mert semmi egyéb nem kell hozzá, mint a vezetők részéről egy kis jóakarat. Uomckj tJjörgj. HÍREK. — Személyi hírek, Őrgróf Pal- lavicini Alfréd, Zemplénvármegyé- nek nemrég kinevezett főispánja ma délután városunkba érkezett. — Szie- ber Ede kir. tanácsos, tankerületi főigazgató 10-én városunkba érkezett a főgimnázium hivatalos látogatása céljából. — Bucsuestély Danek Leó tiszteletére. Abból az alkalomból, hogy Danek Leó honvédszázados Brassóba zászlóaljparancsnokká neveztetett ki, számos tisztelői és barátai tiszteletére bucsu-bankettet rendeznek f. hó 13-án a Kovacsics-féle étteremben. A banketten városunk intelligens közönsége teljes számban képviselve lesz. — Szerkesztöváltozás. A „Kassai Hírlap“ fel. szerkesztője, Seress Imre, kit olvasóink a közelmúltban lefolyt katonai inzultusból folyólag élénken ismernek, a nevezett lap szerkesztő tisztétől megvált. — A lap felelős szerkesztője egyelőre László Béla, a lap kiadótulajdonosa lett. — Esküvő. Gábry Bertalan helybeli dohánygyári altiszt folyó hó 11-én esküdött örök hűséget Sátoraljaújhelyben Pilcz Jelmának. — Pénzügyi palota Sátoraljaújhelyben. Városunk ismét egy impozáns középülettel fog gyarapodni. Arról értesültünk ugyanis, hogy Schön Sándor egy hatalmas arányú pénzügyi palota építésére vonatkozólag a kir. pénzügyigazgatósággal megkötötte a szerződést s igy mostani, a Wekerle-terén levő házát már az 1906. évi február 1-én lebontatja, amelynek helyén aztán az építkezést nyomban meg is kezdi, úgy hogy az uj palota 1906. szept. 1-én rendeltetésének átadható lesz. — Üdvös határozat. A tokaji gör. kath. iskolaszék folyó hó 5-én vasárnapon Bányay János szerencsi esperes elnöklete mellett gyűlést tartott, amelyen fontos határozatot hoztak. Elhatározták ugyanis egyhangúlag, hogy tavaszszal uj iskolaépületet ós tanítói lakot fognak épitoni, mely a modern követelményeknek minden tekintetben meg fog felelni. — Gazdát cserélt földbirtok, Krieser Lajos bécsi lakos kelesei uradalmát eladta 600,000 koronáért Homulács Sztaniszló galíciai földbirtokosnak, aki Felsőgyertyánoson gyárat épit s ezen gyárat már ez év dec. hó 1-étől üzembe veszi. A birtok nagyobb része erdőség. A vidéknek e birtok változás hasznára nincsen, mivel a nagymérvű kivándorlás folytán ott a nép fuvarozással nem foglalkozhat, a fának a kivágását pedig Máramarosból ide telepitett oláhok teljesitik. — Véres verekedés. Óriási ribil- liót okozott a Ronyva körül tegnapelőtt délután egy cigányasszony és egy férfi verekedése. Ittas állapotban voltak s eközben szóváltás keletkezett köztük. A cigány a vitát úgy akarta bezárni, hogy egy vasdarabbal társát fej bevágta. Ez pedig kezével védekezett. Erre aztán előkerült a férfi kezében a kés és oly parázs verekedést rögtönöztek, hogy a közbelépő rendőr csak nehezen tudta a Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek linrn- tos bajainál úgymint idillt bronchitis, szamárliurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik, Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva, F. HOFFMAKraULA. BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)
