Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-11-07 / 123. szám

2. oldal

ZEMPLÉN.

November 7.

a parlamentbe s ez a húsz millió magyar mind érett volna a politikai jogok gyakorlására. Nem volna akkor okunk félni az általános választójogtól.

De nem igy vagyunk. Hiába akarjuk szépíteni a dolgot, nálunk csak nagyon szeretnek, de nem tudnak politizálni. Nálunk még hatalmas az egyéni érdek s vajmi kevés azoknak a 6záma, akik arról a nemzet valódi javáért le tudnának mondani. Nálunk minisztériumot lehet kapni az úgynevezett intelligenciából, amely tudva vagy tudatlanul, az egyre megy, vállalkozik nemzetellenes programm keresztülvitelére, — s kész ezért magára venni nemzete gyűlöletét, undorát és megvetését: hogyne lehetne kapni bármire választót az alsóbb néposztályból, melynek fogalma sincs az állam kormányzásáról s amely csak külső behatás alapján indul jobbra vagy balra.

Önmagából indul ki a kormány, amikor önállóságunk sirásóit a szegény proletár osztályban, a mindenütt tulszámban burjánzó nemzetiségekben keresi. Nem jogot akar adni — jogot akar venni. Erre már tul- okos a mostani cenzus alapján joggal biró választó, amint a legutóbbi hálátlan választások is mutatták.

Tényleg szükség van már náiunk a jog reformjára, mely túlnyomó részben adócenzuson alapszik ; hanem az uj alapnak biztosítania kell a magyar elem jogosult hegemóniáját. Olyan feltételekhez kell szabni e jogot, melyek a tisztán magyar nemzeti állam megerősítésére s nem el- gyengitésére vezetnek.

Mi lesz annak az eredménye, ha az adócenzus helyébe a korcenzus és az Írni- olvasni tudás fog lépni ? Egyrészt jogot nyer az értelmesebb magyar elem a választáshoz, de másrészt elősegíti a nemzetiségek különálló fejlődését. Eddig sem szívesen tanulták a magyar nyelvet, ezután még annyira sem fogják s a pánszlávizmus és pangermanizmus tápot nyer a gyors fejlődéshez. Ritkán volt mellettünk, de annál gyakrabban ellenünk hazánk idegen nemzetiségű lakossága.

Értelmi tekintetben is legalacsonyabb fokon az oláhság és a tótság áll, de különösen az előbbi. A mai helyzet pedig azt bizonyítja, hogy az adócenzus mellett is ezek között van a kormánytöbbség gyökere. Mi lesz akkor, ha úgynevezett értelmi cenzus alapján minden ellenségünk szavazati joghoz jut?

Angol, német, francia s általában minden népnél természetes volna a tisztán értelmi cenzus; mert ott természetesnek találnák, hogy az írni és olvasni tudás alatt a nemzeti nyelvet értse mindenki: csak mi vagyunk olyan szerencsétlen elmaradottak, hogy nemzeti nyelvünk ismeretét sincs jogunk megkívánni olyan honpolgároktól, kik a haza kormányzatában is részt akarnak venni.

Ha jogos a nemzeti nyelv tudása idegen és müveit európai államokban, ránk nézve sem szégyen, ha az értelmi cenzust nemzeti jeléggel ruházzuk föl. Ez minden tekintetben jogos és igazságos követelés: ha csakugyan Magyarországban élünk. Ezt ve.tte volna programmjába a bölcs kormány, ha már annyira baladni akaró, lay azonban kilátszik a lóláb a cifra köpenyeg alól s az állalános vívmány undok salakká törpül.

Ha meg lesz a titkos választói jog, a kormány szerint a középbirtok nem fog megőrlődni, a kisbirtok nem pusztul, a törpe birtokok száma nem og ijesztő módon szaporodni; a proletárok 10 milliója boldogulni fog J(a tiszta haszon,) a népesedés csökkenése megszűnik, nem lesz kivándorlás, megszűnik az egy- és kétgyermekes rendszer, a pauperizmus megszűnik s a boldogság milliók osztályrészévé lesz.

Istenem, milyen szépen is hangzanak ezek, szinte azt hisszük, hogy

álmodunk. Hát bizony csak álmodunk, mert mindezeknek semmi közük az általáuos titkos választói joghoz. Puf- fogó rakéták csak, amelyek ragyognak, de melegük nincs s fényük is csak pillanatokig kápráztatja a szemet. Szinte várjuk már, hogy éven- kint ezután négy borjut ad egy tehén, háromszor aratunk, nem öregszünk s nem halunk meg soha.

És ez a kormányprogramm sarkköve, az a bázis, amelyen a leendő többségnek kell megalakulnia. Rozoga állvány az, amely a népek milliói alatt össze fog omlani s maga alá temeti eddig szerzett minden törvényünket vagy a rendszer megteremtőit. (Francia forradalom!)

Még ha ideális volna is ez a reformterv, ha biztosítaná is a magyar faj hegemóniáját, még akkor sem lehetne elfogadnia a nemzetnek ettől a kormánytól, mely nemzetellenes célokra óhajtja felhasználni. Ez a jog nekünk nem előbbre való nemzetünk önállóságának elismerésénél. Először ezt akarjuk s azután amazt is megalkotjuk ; megalkotjuk úgy, hogy magyarrá tesszük vele hazánk minden eddig még idegen ajkú lakóját. Testvérünkké teszünk mindenkit, testvérünkké és magyarokká, kik kötelességeinkkel együtt minden jogainkban részesülni fognak, de hazánkat a nemzetiségek melegágyává nem alja- sitjuk soha!

A miniszter ur statisztikája hamis, nem itt készült az minálunk. Bécsi szemmel nézte s álnok kézzel irta.

VÁRMEGYE ÉS VAROS

)( A százas bizottság ülése. A

zempléni százas bizottság f. évi nov. hó 7-én délután 4 és fél órakor Sátoraljaújhelyben a vármegyeháza nagy termében ülést tart, amelyre Meczner Béla orsz. képviselő, a százas bizottság alelnöke hívta össze a tagokat. — Lapunk zártáig a bizottság még nem hozta meg határozatait.

)( Városi közgyűlés. Sátoraljaújhely rendezett tanácsú város képviselőtestülete f. hó 14-én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. A régi kórház megvétele tárgyában a Chevra Kadischa egylettel kötött adásvételi szerződés elfogadása. 2. A képviselő- testületből alakult küldöttség javaslata a városi adminisztráció javítása tárgyában. 3. A polgármesternek 1904. évről szóló jelentése.

hírek.

— Károly napja November 4-én Károly napján, a helybeli állami polgári leányiskola igazgatóját, Gyulai Károlyt is többen keresték fel tisztelői és barátai közül jókivánata- ikkal. — A polgári leányiskola növendékei szép virágcsokrot nyújtottak át igazgatójuknak, kit a tanórák befejezte után lakásán a kir. tanfelügyelőség hivatalnokai, Katinszky Geyza apát*főesperes, az ev. ref. és izr. hitoktató-lelkészek is meglátogattak s az ünneplő igazgató iránti nagyrabecsülésüknek szép beszédekben adtak kifejezést.

— Uj vallásfelekezet. Á vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter f. évi 77.092 szám alatt, november hó 2-án kelt rendeletével, az eddig csak tűrt baptista felekezetet, a rendelet kibocsátása napjától kezdve a Magyarországon törvényesen elismert vallásfelekezetek sorába iktatta.

— Gyászhir. Pavletits Gyula sárospataki birtokos, a közélet terén is ismert tevékenységű, köztiszteletben állott polgártársunk f. hó 4-én Sárospatakon meghalt. A gyászeset alkalmából a Sárospataki takarék- pénztár a következő gyászjelentést adta ki: „A Sárospataki Takarékpénztár-Részvénytársaság igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztviselői kara mély részvéttel jelentik, hogy az intézetnek megalakulásától kezdve 38 éven keresztül hűséges, buzgó és lelkiismeretes tisztviselője: Pavletits Gyula takarékpénztári pénztárnok, a sárospataki róm. kath. egyház főgondnoka, Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságának és Sárospatak város képviselő-testületének tagja, munkás életének 66-ik évében, folyó hó 4-éu elhunyt. A boldogult hült tetemei f. hó 6-án délután 3 órakor fognak a helybeli róm. kath. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Sárospatak, 1905. november 5. Áldott legyen a hű sáfár emlékezete !“

— Kardpárbaj. M. M. orvos és P. G. ügyvédjelölt f. évi október hó 31-én Nagymihályban kardpárbajt vívtak, mely azonban komolyabb sérülés nélkül végződött. A párbaj oka ösz- szeszólalkozás volt. Felek kibékültek.

— Hivatásának áldozata. Dr.

Veszperényi József sztrajnyáni körorvos e napokban hullaboncolás közben jobb kezefejét megvágta. A hivatalos kötelességét teljesítő derék orvos e sérülés folytán vórmérgezést kapott s mint sajnálattal értesülünk, életbenmaradásához nincs remény.

— Esküvők. Orel Vilmos helybeli m. kir. dohányjövedéki segédtiszt ma délelőtt esküdött örök hűséget Sátoraljaújhelyben Neuwirth Margitnak, Neuwirth György helybeli dohánygyári igazgató leányának. — Ehrlich J. Jenő helybeli lakos, a „Zemplénu nyomda szedője, f. évi november hó 21-én délután 2 órakor tartja esküvőjét Devecserben Krausz Gizellával, Krausz Mór devecseri lakos leányával.

— A vonat elé dobta magát. Ma

már annyira mindennapi esemény, hogy meg se lep bennünket, ha látjuk, avagy halljuk, hogy nem bírja valaki az élet terheit és nyomorúságait elviselni és eldobja magától önként azt, ami legbecsesebb volt neki: az életet. De amikor nemcsak magát az eseményt, de annak okait is kutatjuk, nem lehet egyszerűen átsimulni rajta, különösen a jelen esetben, amikor egy fiatal leányról, egy alig tizenhét esztendős gyermekről van szó. Az életet még nem ismerte, nem érezte az élet nyomorúságainak szúró • töviseit, melyek mindegyike vért fakaszt, sokszor soha be nem gyógyuló sebeket okoz, feje fölött még ott voltak kiterjesztve a szülői odaadó, féltő szeretet védőkarjai, nem kellett még a szenvedések kálváriáját végig vezekelnie s mégis megunta a még nem is ismert életet. Az ok az a soha el nem mu ó, soha meg nem szűnő érzelem: a szerelem. Még ott volt arcán a gyermekkor, amikor egy legény suttogva a szivét kérte s a gyermek hitt, szeretett. Álmai olyan rózsásak, olyan boldogok voltak, bízott abban, hogy reá egy szenvedés- telen, boldog jövő vár. Hitt, remélt s amikor színes álmaiból az élet szomorú valósága felébresztette, észrevette, hogy csalódott. S hosszú, kínos, álmatlan éjszakákon hullottak könyei a nyughely puha vánkosaira, siratva az elveszített paradicsomot. Szenvedett, bánatos volt sokáig, de az a kis pihegő galambszive nem bírta sokáig s elhatározta a boldogtalan, hogy önként dobja el az életet.. , Az eset részleteiről tudósítónk a következőket jelenti: Juhász István hernádnémeti-i vagyonos gazdálkodó 17 éves Eszter leánya — aki egyike a község legszebb s legmódosabb leányainak — utóbbi időben folyton buskomor volt. Aggódó szülői keresték, kutatták az okát, de sokáig nem tudtak nyomára jutni. Később aztán megtudták, hogy leányuk szerelmes egy ottani legénybe s az nem viszonozza szerelmét. Ez az oka búskomorságának. Szülői vigasztalták, dédelgették egyetlen leányukat s az utóbbi napokban úgy látszott, mintha a kedélye vidámabb lett volna. — Eljárt a barátnőihez s a szülői azt hitték, hogy

elfeledte szerelmét. Ez azonban csak látszólag volt igy. — A leány sokat szenvedett és lassan-lassan megér lelődött benne az öngyilkosság eszméje. — Csütörtökön reggel azzal ment el otthonról, hogy gombát megy szedni. Ehelyett azonban a vasúti állomás közelébe ment és a sínek mellett várta a közeledő vonatot. A Budapest felől Szerencs felé menő gyorsvonat délelőtt fél tizenkét órakor teljes sebességgel robogott a nyílt pályán, amikor a leány alig néhány lépésnyi távolságra a vonat előtt, az elébe vetette magát olymódon, hogy fejét a vágányra fektette. A mozdonyvezető észrevette ezt s gyorsan meghúzta a féket, de a leány annvira közel feküdt, hogy a szerencsétlenséget már nem lehetett megakadályozni. — Amikor a kerekek a leány fejéhez értek, elütötték, de oly szerencsétlenül, hogy koponyacsontrepedést és agyrázkódást szenvedett. Még körülbelül ötven lépésnyire haladt a vonat, amikor meg lehetett állítani. Az utasok megrémülve szállottak ki a szakaszokból s odarohantak a vágányok mellett fekvő leányhoz s azonnal első segélyben részesítették, majd szülőinek lakására szállították. Eszméletlen állapotban vitték haza, sérülései életveszélyesek és annyira súlyosak, hogy életbenmaradásához egyáltalán nincs remény. A szerencsétlen leány szülő iránt általános a részvét.

— Nincs viz. Az uj törvényszéki palotában és a fogház épületében kevés a viz, sőt jobban mondva veszedelmesen kevés. A fogházi épületben van egy nagy kút, melyből naponta gépezettel töltik meg úgy a fogház- mint a törvényszéki épület padlásain elhelyezett tartályokat, melyektől azután csővezetéken áradna szét a viz az épületben — ha volna. A kút alig ad annyi vizet, hogy a fogház szükségletét csak némileg is fedezze s ez a kevés viz is rossz izü és zavaros. E bajon pedig a lehető legsürgősebben segíteni kell, mert a fogházi épületben 400-nál több ember egészsége függ a kellő mennyiségű és jó minőségű ivóvíztől.

— A tanítók és a kormány. A

Magyarorsági tanítók országos bizottságának igazgatótanácsa Nagy László elnöklésével ülést tartott, a melynek napirendjén szerepelt az a kérdés is, hogy a tanítóság a jelenlegi kormánynál megsürgesse-e sérelmeinek orvoslását és a tanítói fizetésrendezés, nyugdíjügy stb. végleges megoldását. A felszólalók egyrésze azon a nézeten volt, hogy a kormánynál kérelmezni kell a tanítóság helyzetének javítását, a többség azonban erélyesen hangsúlyozta, hogy a jelenlegi törvénytelen kormánytól ne kérjenek és ne fogadjanak el semmit. A bizottság végre abban állapodott meg, hogy a tanítók emlékiratának benyújtását nem tartja időszerűnek.

— Tiszti szemle. A 10-ik m. kir. honvódkiegőszitő parancsnokság területén tartózkodó helybeli gyalog, lovas, huszártisztek és honvédtartalékos orvosok, katonai hivatalnokok, valamint minden vallásfelekezethez tartozó katonai lelkészek folyó hó 4-én tiszti szemlén voltak a miskolci honvédkiegészitő parancsnokságnál, Lengyel Manó m. kir. honvódalezre- des, honvédkiegészitő parancsnok előtt. A teljes díszben megjelent tisztek közül városunkból is számosán jelentek meg.

— Nyilvános nyugta és köszönet.

Dr. Kemény Dezső gálszécsi ügyvéd ur 140, azaz egyszáznegyven koronát juttatott hozzám azon feltétellel, hogy ezen összegnek, mint a gálszécsi ev. ref. egyház számára tett alapítványnak a kamatai, a gálszécsi ev. ref. tanítót illessék. Midőn e kegyes alapítvány átvételét ezennel nyilvánosan nyugtázom, a nemeslelkü adakozónak nagybecsű adományáért, egyházam nevében hálás köszönettel