Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-10-21 / 117. szám
Sátoraljaújhely, 1905. Október 2í. 117. (4471.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjliely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. ápró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 30 fill. WWW "jvr Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Maczner Gyula főszerkesztő. dr. Pereayi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szóm ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ut.'a 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. mt Egy alispán. — okt. 21. (.Se.) Siessünk mindjárt kijelenteni, hogy ez az alispán nem Zemplénvármegye alispánja, hanem a Szatmárvármegyéé. Adjunk hálát másodszor a magyarok Istenének, hogy hatvanhárom alispán közzül egy, csak egyetlen egy akadt, aki ellentétbe helyezkedvén vármegyéjének hazafias érzületével, arra a kétes dicsőségre tett szert, hogy ügyével országszerte foglalkozzanak. Az alispán ur, azonban úgy látszik, maga kivánja ezt, mert a mi vármegyeházunkiktató-hivatalába is megérkezett Nagy László urnák az előterjesztése, amelyben — vármegyéjénék közgyűléséhez intézvén szavait -- a maga igazát védi és paragrafusok idézésével bizonyítgatja, hogy menynyire törvényes volt az ő eljárása. Nem tudjuk, hogy mit fognak majd csinálni ezzel az Írással, elöterjesztik-e a mi közgyűlésünknek is, de — ha előterjesztik — nem kételkedünk benne, hogy mi lesz rá a felelet. áj, hogy ha a tisztelt alispán ur ilyen élesen ellentétbe helyezkedett vármegyéjének felfogásával, hát tessék ott hagyni a székét — még pedig azonnal. A paragrafusokat pedig tessék citálni — extra dominium. Ha valakire a törvényhatóság tisztviselői közzül áll a szabály, hogy hivatalos cselekményei nem állhatnak ellentétben a vármegye határozataival, úgy bizonyára első sorban áll ez az alispánra. Kinek a bizalmából áll az alispán a vármegye élén? A vármegye bizalmából. Kinek a nevében vezeti a közigazgatást? A vármegye nevében. (1886 : XXI. 68. §.) Elképzelhető-e tehát, hogy a közigazgatás vezetése tekintetében vármegye és alispán között ellentét legyen? Józan ésszel el nem képzelhető. De nem képzelhető ez el a törvény helyes magyarázata mellett sem. Mit mond a törvény 85. §-a? Azt, hogy az alispán általános szótöbbséggel választatik. A kapcsot tehát, mely az alispánt a vármegyéhez fűzi, maga a törvény kivánja, hogy az a legbensőbb legyen. Az az alispán, akit a vármegyéhez laza vagy feléiről erőszakolt kapcsok fűznek, nem áll többé a törvényben feltételezett általános bizalom alapján, nincs meg állásának az ethi kai alapja; elfogyott a tekintélye és nincs helye többé az al- ispáni széken. Nagy László urnák tehát abszolúte nincs igaza, mikor az al- ispáni tekintély sértetlen fentar- tása érdekében házal a maga nyomtatványával idegen törvényhatóságok előtt és vádolja a saját vármegyéjét. Szatmár vármegye a saját területén maga hajtja végre a törvényt; magyarázza a törvény értelmét saját legjobb felfogása szerint; foglalkozik az országos politikával is a törvény 2. §-nak c) pontja szerint és teszi ezt úgy, ahogy meggyőződése sugallja. Nagy Lászlónak, az alispánnak a vármegyével szemben csak kötelessége van, az, hogy a törvény 68. § ánek c) pontja szerint végrehajtsa a közgyűlés határozatait, de azok ellen sem fe- lebbezési joga ninc3, sem be nem vádolhatja azokat a kormány, vagy idegen törvényhatóságok előtt. Ha ezt tenni akarja, mert — mondjuk — a vármegye határozata meggyőződésével ellentétbe áll, csak az alatt a feltétel alatt teheti,' ha előbb levonja helyzetének következményeit és ott hagyja azt a helyet, a melyen a törvényhatóság bizalma nélkül tartja fenn magát. Ha pedig nem vádaskodni akart s csak kíváncsiságból küldte ide nyomtatványát, hogy megtudja a mi gondolkozásunkat, hát ime a felelet. Az általános választói jog és a felvidék. — okt. 21. E cim alatt egy röpiratot vettünk, amely a tót nemzetiségi propaganda fészkében látott napvilágot. A röpirat szerzője Dugovich Titusz, valószínűleg álnév. Az adatokból szerző azt hozza ki, hogy akárminő cenzushoz köttetnék is az általános választói jog, a tótság választóinak száma 70%-al, a magyarságé 16%-al gyarapodnék. A röpiratot érdekességénél fogva, kivonatozva két cikkelyben hozzuk. I. Az utóbbi időben nagyon sok szó esett arról, hogy az általános választói jog behozatala minő átalakulásokat okozhatna a nemzetiségi vidékeken, hogy az általános választói jog ártana-e a magyar nemzeti érdekeknek, végül, hogy a vezető Szerep raegmaradna-e a választási jog kiszélesítése után a magyarság kezében. A rendelkezésemre állott statisztikai adatok felhasználásával és a felvidéki viszonyok mérlegelésével, e három kérdésre akarok röviden ki- ♦erjeszkedni, Tagadhatatlan, hogy Magyarországon a választói jog kiterjesztésé- .ek kérdése szoros összefüggésben áll a nemzeti érdekek, a magyar ál- hm nemzeti jellegének kérdésével. Ennélfogva súlyos, helyrehozhatatlan, egyenesen az állam létérdekébe ütköző hibát követ el az, aki ezen érdekek figyelmen kívül hagyásával, lelkiismeret megfontolás nélkül, tisztán és egyedül az emberi és polgári jogok hangzatos jelszavára támaszkodva, vagy éppen politikai kényszerűségből hangoztatja és hirdeti az általános választói jog szükségét. Vezető államférfiaink minden időn keresztül — Magyarország újjászületésétől kezdve a legújabb időkig — mindenkor a legnagyobb körültekintéssel nyúltak e kérdéshez s az esetleg célba vett reformok keresztülvitelénél első sorban is a magyar nemzeti állam érdekeit mérlegelték, vagyis a választói jog kiterjesztésénél sohasem tévesztették szem elől azt a határt, mely határon túl a nemzeti állam érdekeinek veszélyeztetése kezdődött. Ezt láttuk már a nagy reformeszmék idejében, 1848-ban, midőn az általános választói jog kérdését, An- drássy Gyula, Lónyai Gábor hozzászólása után, kiknek beszédeiben is a nemzeti érdekek féltése nyilatkozott meg, az alsó táblán elejtették. Hasonló sors érte Irányi Dániel ha- . célzat javaslatát 1878-ben nvdyet oly célzattal terjesztett a Ház plénuma elé, miszerint utasittassék a kormány, hogy az általános titkos szavazásról készítsen törvényjavaslatot. A szociális eszmék terjedésének nyomása alatt, azóta e kérdés napirendről le nem került. Hol ennek, hol annak a politikai pártnak pro- grammjában szerepelt, anélkül azonban, hogy az konkrét alakban a magyar képviselőház elé hozatott volna. Legutoljára 1901-ben esett róla szó, midőn Holló Lajos a belügyi tárca költségvetésénél a választói jog ki- terjesztését sürgette. Ekkor felállt Széli Kálmán s ez az előrelátó kor- mányférfiu a következőkép nyilatkozott: „Az általános választói, jog behozatala ellen vagyok ... Én ezen országgyűlésen javaslatot benyújtani nem szándékozom, sőt állást foglalni sem kívánok ebben a kérdésben. Áz országnak sürgősebb, szükségesebb kérdései vannak ma. Én Magyarország nagy gazdasági, politikai, kulturális, szociális és leginkább állami érdekeinek mérlegelésével annak idején tartom ezt a kérdést eldöntendőnek. Mikor fog ez bekövetkezni, arról kár lenne beszélni. Mert én azt tartom ilyen kérdésekben, amit a költő mondott: a hazáért nem kell tudni félni, de a hazáért félni is kell merni, ha a haza jobb ügye úgy kívánja.“ Világos tehát, hogy úgy Széli Kálmánt, valamint a többi vezérpolitikusokat is, ebben a kérdésben, a magyar nemzeti állam fel nem áldozható érdekei irányították. Korainak, időszerűtlennek tartották e kérdés megbolygatását s vezérlő elvül tekintették, hogy oly eszméket, melyek legyenek bár emberi szempontból jogosultak, de melyek nem a magyar hegemónia érdekeit karolják fel, sőt az ország nemzeti jellegének elhomá- lyositását eredményezhetik és tág teret nyújthatnak a nemzetiségi aspirációk terjesztésére, bűn és könnyelműség nélkül magyar államférfi nem szolgálhat. Mig egyrészről azt látjuk, hogy a magyar politikai világ — a már többször említett szempontok miatt — a választási jog kiterjesztésétől, az általános választói jog behozatalától következetesen idegenkedett, addig viszont a nemzetiségek, az alkotmányos idők beálltától kezdve, minden alkalommal sürgetik a gyakorlatban volt választási rendszer megváltoztatásával, a választói jog általánosítását. Nyugodtak lehetünk, a nemzetiségi agitátorokat nem az emberi és polgári jogok kivívásának tüze lelkesítette eme harcaikban, hanem tisztán és egyedül az a tudat, hogy eredményes nemzetiségű politikát csak akkor űzhetnek, ha azt a fanatizált tömeget, mely tüzön-vizen rendelkezésükre áll, a nemzeti politika követőivel szemben ütközetbe vihetik. Ezért lelkesülnek annyira az uj politikai irányzatért, ezért agitálnak oly féktelen elkeseredéssel a választói jog általánosításáért. Ha más nem, ez az idétlen lelkesülés meggyőzhetné az általános választói jog híveit arról, hogy ki valianá kárát és ki venné hasznát az általános választói jog törvényre emelésének. Ámde lássuk, hogy csakugyan elérkezett-e már az idő, mikor a ma* gyár nemzet annyira megerősödött, hogy ily korszakotalkotó reformtörekvéseket, minden nagyobb megrázkódtatás nélkül, nemzeti jellegének veszélyeztetése nélkül elbírjon ? Csakugyan elérkezett-e már az az idő, mikor a nemzetiségi törekvések elsimultak s a magyarság éa a nemzetiségek közt fennállott elvi differenciák annyira áthidaltattak, hogy nem kell tartani attól, miszerint ezek, az adott jogok alapján megerősödve, nem fognak-e oly irányzatot követni, mely az 1861 -iki memorandumban lerakott elveknek megvalósítása felé gravi- tálna ? Fogadjuk el a belügyminiszter németbogsányi beszédében felhalmozott számadatok helyességét és ezek alapján tovább haladva, vonjunk következtetéseket a felvidéki vármegyék választóinak számbeli kialakulására. Ezen adatok szerint a Magyar- országban élő 24 éven felüli fórfinóp- ség száma 3.896,016, melyből 12 százalék, vagyis 467.520 tót nemzetiségű, mely domináló túlsúllyal, a Felvidék tizenhárom törvényhatóságának területén oszlik meg, hol a a 345,794 szaporulatból, az átlagos százalék szerint, a tót anyanyelvű választókra 30 százalék esik. A tisztán magyar anyanyelvű választókra pedig csak 16 százalék. Hát ez az a kecsegtető jövő, melyet az általános választói jog behozatalától várnak ? Hát hol, merre van az a biztosíték, mely az államDM DEZSŐ — női rnha-kelme különlegességek, — — , selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete ..:...— Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában, Lapunk mai »láma 6 oldal.
