Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-10-19 / 116. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Október 19. Müvei egy szép könyvtárt foglalnak el. Bámulatos szívósság, kitartás, vas szorgalom és munkaszeretet, mely élete alkonyáig hűséges kísérő társa volt — jellemzi egész életét. Élete utolsó éveit teljes visz- szavonultságban, vejének, Vargha Gyulának családi körében töltötte. Az egykor hatalmas testi és lelki szervezetű férfiút egymásután látogatták a halál hírnökei, mig végre folyó hó 15-én csendesen elszenderült. Halála őszinte részvétet keltett mindenfelé az országban. Mi a kegyelet adóját óhajtjuk e szerény megemlékezéssel leróni. Legyen áldott emléke! Dr. Perénji József. Kedves báró Fejérváry! — okt. 18. Van már újra kinevezett minisztériumunk, amely a legfelsőbb királyi kézirat szerint „a törvényhozási tényezőknek alkotmányos együttműködését újra biztosítani fogja* * íme csak e néhány szóban is mennyi ellentmondást találunk; ellentmondást a papiros szavai és a való tények között. Van minisztériumunk, mely a nemzet akaratát semmibe sem veszi, amely csak fölfelé felelős. Van minisztériumunk, amely eddig csak akadályozta a törvényhozási tényezők — király és nemzet — együttműködését. Hol van itt csak látszata is az alkotmányosságnak ? Ennyire félrevezetni az uralkodót osztrák államférfiak sem tudták volna, mert azok belátják s készülnek is arra az eshetőségre, hogy a nemzeti reformokról nem fog Magyar- ország most lemondani. Most, amikor a parlamenti erő mellette van. Csak a nemzeti érzés és jog árulói, a király ellenségei sugalmazhatták ezt a kétségbeejtő politikai ballépést az uralkodónak, akik látván nem látnak s gonoszabbak a haza nyilt ellenségeinél. A nemzetnek nem kell sem Fe- jérváry, sem kormánya, sem annak jóváhagyott programmja s történjék bármi, ezt a nemzet meg fogja mutatni. A mostani parlamenttől semmi eredményt nem várhatnak. Ezt nadásait, s ha kettő félrevonulhatott, fogukat szíva sziszegték: látja nagy- sádl látja; mi lett a hernyóból. No le is szedték szegény Plaj- bászékról még a keresztvizet is a saját házuknál, persze nem hangosan. Mikor a polgármester ur megérkezett, megszólalta zenekar játéka is, a kosarak asztalra kerültek s lön kölcsönös kinálgatás, mézes-mázos kedélyeskedés; uraságoktól eltanult udvarias kifejezések cifra összevisszaságban röpködtek. A társaság nagyszerűen mulatott. Természetesen csak látszatra. Bensejében mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mi kifogásolni valót fedezzen fel a másikon. A polgármester mint központi nap, mely fényt dérit a körötte keringő bolygókra, néhány pohár szomorodni után ünnepélyes állásba helyezkedett s felköszöntötte — oh egek 1 nem a ház úrnőjét, de Kecs- kénét, mint a társaság legragyogóbb csillagát, kinek bájai bevilágítják a vak éjszakát. Kecskéné megvolt hatva, Plaj- bászné azonban komor arcot öltött. gyón jól tudják. Lesz uj parlament. Kristóffy megmutatja, hogy a nemzet választópolgárai nem voltak politikailag érettek, hogy a politikai jogok ideális gyakorlásához épen nincs semmi szükség az értelmiségre. Ha miniszter lehet valaki a nélkül, hogy fogalma volna a haza alkotmányos jogairól és törvényeiről, miért ne lehetne választó polgár is? Ebben a saját szempontjából teljesen igaza van. A nemzet azonban még nem jutott annyira, hogy Kristóffy úrral azonosítaná magát. Beismerjük mi is a választó jog kiterjesztésének szükséges voltát, de nem óhajtjuk ezt azért, hogy ily utón megbuktassuk a jogosultnemzeti törekvéseket s századokra visszavessük újra függetlenségétől megfosztott nemzetünket. Álljon Kristóffy ur a jogokért küzdők sorába, akkor szívesen látja a nemzet többi követelései mellett az általános választói jogot is; de nekünk függetlenség nélkül nincs arra szükségünk. Elég papiros törvényünk volt eddig is, nem óhajtjuk azok számát szaporítani. Már pedig az az alkotmányt biztositó programra ezen kivűl nem hoz semmi újat. Ezt megadhatták Bécs- ben. Mit törődnek ők azzal, kik szavaznak a képviselőkre, nekik az a fontos, hogy Bécsben diktált költség- vetések megszavazására legyen parlamenti többségük. De nem lesz parlamenti többségük ! Felhasználhatja a kormány az erőszak minden eszközét, kiüritheti az állampénztárt fenékig, de többséget nem fog összehozni programmjá- nak megvalósítására. A mi korteseinket nem kell fizetni. Kortessé válik minden érett eszü és magyar szivü polgára a hazának. Kinyíltak már a szemeink. A közelmúlt eseményei, az alkotmány- tiprások s a nemzet semmibevevése megmutatták, hogy a régi rendszertől semmi jót sem várhatunk. Teremtünk tehát újat minden rendelkezésünkre álló tisztességes eszközzel s nem pénzzel és szuronnyal. Várjuk mi is a választás eredményét, de nem félünk tőle, mert a mérsékelt elemeket is elriasztotta már a bécsi „kedves.“ S ha mégis? — Nem, a butának tartott néposztályban sem fognak találni hazaárulókat. Akkor csakugyan nem érdemeljük meg az önállóságot, akkor rabláncra való nemzet vagyunk, szégyene a dicső ősöknek, söpredéke Európa népének. De hogy ennyire nem fajult még el, azt a „kedves“ és társai kivételével tudja, érzi minden igaz polgára a magyar hazának! Plajbász ur félrevonta a polgármestert s némi bevezetés után igen udvariasan felkérte, hogy azt a 600 forintocskát, melyet 2 év előtt kölcsönvett, lenne kegyes visszatéríteni, mert igy, meg úgy, az ipar igen rosz- szul megy, sem köz-, sem magán épületek nem emelkednek mostanában. A szegény polgármesternek egyszerre elmúlt a jókedve. De hiszen nem azért volt ő jogász és a szabadelvű párt elnöke, hogy kine találná, honnan fú a szél. Poharat ragadott s olyan dicshimnuszt zengedezett a Plajbászné ő nagysága szépsége, jó Ízlése és női erényeiről, hogy az ünnepeltet ot- kolonnal kellett magához téríteni a mély meghatottságból. Plajbász ur egy negyed óra múltán ismét félrehivta a polgármestert s kijelentette, hogy ha talán nem volna körülte mostanában pénz, ne aggódjék, elvár ő tovább is, sőt a város szegényei javára ezennel átad még 500 forintot, fordítsa a polgár- mester ur saját bölcs belátása szerint a legjobb célokra. A harmadik toaszt Plajbász ur Jöhettek, a nemzet készen vár benneteket! Andor Károly. HÍREK. — Kitüntetés. Berczelly Jenőt, a kassai kir. Ítélőtábla elnökét a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az uj kegyelmes urban a királyi kegy igazán érdemes és arra méltó férfiút tüntetett ki. Berczelly Jenő kiváló jogász s magas állásában is mintaképe a szorgalmas,- ügybuzgó tisztviselőnek. — Egy lelkész előléptetése. Lapunk előző számában említettük, hogy Kristóf Lajos tőketerebesi káplán Bodrogola8ziba a gróf Lónyay család udvari papjává s a bodrogolaszi r. k. plébánia adminisztrátorává neveztetett ki. — Ez a kinevezés igazi kitüntetés számba megy s az egyházi főhatóság ezen intézkedése közörömet keltett mindazokban, akik e ne- mesen gondolkozó, kiváló fiatal papot ismerik. Újabban Tőketerebesről a következő sorokat vettük, melyekből nyilvánvaló, hogy a jeles fiatal pap hivatásának igazi magaslatán áll s működése csak áldásthozó lesz uj hivei között is. — Mi, akik Kristóf Lajost közelebbről ismerjük s az ő egyházi és polgári ténykedését figyelemmel kisértük, elmondhatjuk, hogy az egyházmegyei hatóság a legböl- csebben választott. — Kristóf Lajos azon kiváló fiatal papjaink közzé tartozik, aki jeles tehetségével, nemes gondolkodásával, híveinek rajongó szeretetét, kartársainak és ösmerősei- nek tiszteletét és becsülését mindenkor kiérdemelte és bírja. Tőketerebesről való távozását az egész község apraja-nagyja siratja, és ha távozásában nem ritka kitüntetését és hivatásának emelkedését látnánk, bizonyára elkövettünk volna mindent, hogy ezen kiváló egyéniséget kö rünkben megtarthassuk. Nincs községünk közönségének olyan nemes törekvése, melynek lelkes előmozdításában Kristóf Lajos az oroszlánrészt magának ki ne vette volna; az egyháziakban a szó legtágasabb értei mében pap, magaviseleté kifogástalan, úgy a hitel-, mint a fogyasztási szövetkezetnek alig pótolható lelkes támogatója volt. — De mit is mondjunk azon bizalom, szeretet és becsülésről, melyet magának alig 2 évi itt időzése alatt főnökénél, Hiszem Kálmán apát, esperesplebánosnál kivívott, aki Kristóf Lajos távozása alkalmából tiszteletére barátai és ös- merőseinek bucsu-lakomát rendezett felé irányult, mint áldozatkész, lelkes honfi felé, ki a közjótékonyság terén halhatatlan érdemeket szerzett s kinek mellét valószínűleg rövid idő múltán a koronás arany érdemkereszt fogja ékesíteni. A lelkesedés tetőpontra hágott, a kosarakban foglalt kappanok, sonkák helyet cseréltek, a boros üvegek bámulatos gyorsasággal ürültek. Plajbászné nagysága eközben cerklét tartott s egyik vendégétől azt találta kérdezni: ki az a Kecskéné, hogy úgy veszkődik érte a polgár- mester ? A kérdezett hölgy elhalványult s eképp felelt: Hát maga olyan ostoba, hogy a vendégeit se ismeri ? No hát tudja meg, hogy én vagyok az a Kecskéné. A felelet nem gyakorolt kedvező hatást Plajbásznéra, mert hirtelen roszullét ürügye alatt ott hagyta a társaságot, lefeküdt aludni. Asszonyok közt azonban mihamar hire megy az ilyennek. A társaság két részre oszlott. Egyik a Kecs- kéné, másik a Plajbászné érdekeit védte. A férfiak elmenekültek a hars azon ismert ékesszólásáva), könyeket fakasztva búcsúzott el jobb kezétől, egyháza igazán méltó tagjától, Kristóf Lajostól. — Bánatos szívvel veszünk búcsút Kristóf Lajostól és kívánjuk neki, hogy vezérelje az ég Ura uj otthonában teljes boldogság és megelégedésben. —y. — Eladott püspöki birtokok. Az eperjesi gk. püspökség tulajdonához tartozó, Szepesvármegye területén fekvő ingatlanokat 2 millió kétszázezer koronáért Luzsénszky Bódog és dr. Hartman Illés budapesti ügyvédek örökáron megvásárolták. — Az anyja gyilkosává lett a múlt napokban Petrik János helybeli kőmüvessegéd. A gonosz lelkű fiú — mint annak idején megírtuk — egy alkalommal azért veszett össze munkaközben öreg édesanyjával, mert az asszony szemére vetette, hogy folyton iszik. A durva, elvetemült fiatal ember különben is ittas állapotban lóvén, anyját szitkozódások közben megtámadta és a keze-ügyében lévő kőmüveskalapácscsal többször fejen ütötte. Az öreg asszony amúgy is gyenge lóvén, a szenvedett sérülések következtében eszméletét vesztve, vértől borítva összerogyott. A rendőrség az életveszélyesen megsérült asszonyt nyomban a kórházba szállíttatta, ahol eszméletlen állapotban feküdt mindaddig mig iszonyú szenvedéseitől meg nem váltotta a halál. Petrik Jánost még a tett elkövetése után letartóztatták és átadták a kir. ügyészségnek. Most már elnyeri méltó büntetését. — A cselédközvetitőkről. Anisz Sándor sátoraljaújhelyi cselédközve- titő engedélyét, több esetben ellene folyamatba tett kihágási ügy letár- gyalása után az iparhatóság megvonta. Úgy látszik tehát, hogy igaza volt a „Zemplénének, midőn pár hónap előtt a közvetítők lelkiismeretlenségét — bár nevek megemlítése nélkül, — de a maga leplezetlen valóságában tüntette fel. Anisz Sándor a közlemények megjelenése után nyílttéri kirohanásokra határozta el magát, rettentően fenekedvén a cikkíró ellen, de a jajveszékelés mit sem használt, mert a Zemplén nem hagyja magát az igazság útjáról senki szép szemeinek kedvéért eltérittetni. — * Ugyancsak előző közleményeinkben megemlékeztünk egy másik közvetitő- intézetröl is, melynek tulajdonosnője szintén igen megbotránkozott az igazmondás felett, de hogy nem neki volt igaza, ime bebizonyítja egy, újabban hozzánk érkezett levél, mely szól a következőleg: A napokban Gaál Anna nevű erdőbényei leányka bejött Sátoraljaújhelybe, hol előzetecias amazonok báj köréből, a harmadik szobában leültek kártyázni. A zsurterem mind hangosabb lett s mikor Hurkáné azt találta Pö- rölynének mondani, hogy vegyen hosszabb gallért, mert a mostani alól még kilátszik a fejér guba: akkor a kosarak elhagyták stabil helyzetüket s a társaság tagjaival jöttek közvetlen érintkezésbe. — A zajra berohantak a férfiak is, elválasztották a küzdő feleket egymástól s kitessékeltók őket a zsur színhelyéről. A zsurozó kompánia tagjai e naptól halálos ellenségek lettek s bár évek teltek el azóta, ma is folyton szólják- szapulják egymást. * így beszélte el nekem ezeket egy, Sárhalomra áthelyezett állami tisztviselőbarátom, midőn tőle az ottani társadalmi élet felől tudakozódtam. Mindebből pedig az a tanulság, hogy akinek nincs elég esze az uraskodáshoz, az ne adja a nagyot; a tudatlan ember ne majmolja az intelligensebbet, mert minden rút, ami nem természetes és az erőltetettség egyáltalán nem emeli meg az egyéni értéket. BOR- ÉS SZESZMÉRŐK kaphatók: HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (Drogéria.) Sátoraljaújhely, Főtér.
