Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-09-26 / 106. szám
Sátoraljaújhely, 1905. szeptember 26. 106 (4460.) Harmincharmadik évfolyam. j l' J l> V M Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhiyatal: «atorÄlia-TJin^ly, letér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. ápró hirdetéseknél minden garmond szó é fill., Tastagabb betűkkel 8 fill. Ijllttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Maczner Gyula főszerkesztő. dr. Percnyi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre • kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző utéa 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy élsz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi vármegyék „dotációja“ Irta: Dr. Szirma} István. — szept. 26. Azt olvasom az ujságokbau hogy a vármegyék úgynevezett dotációját október 3-án befogják szüntetni. Mi igaz van benne, nem tudom, de nem lehetetlen, sót valószínű, mert ez a gondolat kitünően beleillik azoknak az okosabbnál okosabb sakk-huzá- soknak a láncolatába, amelyeket a nemzeti ellentállás megtörésére eddig kieszeltek, de amelyek mindig az ellenkező eredményt hozták létre, mint amit töltik reméltek. Éppen olyan sikerült eszme volna ez is, mint a november 18, a ház feloszlatása, a szociálisták- kal való kacérkodás és a történelmi emlékű öt perc. Ezek voltak eddig a stációi annak az útnak, amelyen oly fényesen sikerült az ország ügyét a kibontakozás lehetetlenségéhez közvetlen közeibe hozni. A megyei dotáció elvonása volna a legújabb állomás. Ám mellőzzük egyelőre a dolog észszerüségét és nézzük azt a törvényesség szempontjából. Kezdjük azon, hogy a vármegyék közigazgatási költségeinek az állampénztárból való fedezése nem az egyes kormányok kegyétől függő dolog. Se nem alamizsna az, se nem jutalom, melyet kiszolgáltat a kormány, ha a vármegyék jól viselik magukat és megtagad, ha nem tetszik neki a törvényhatóságok magatartása. A vármegyék háztartását szabályozó 1883 : XV. t. c. hozta be azt az ujjitást, hogy a vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásának fedezése a törvényhatóságok e célra felhasználható saját jövedelmei mellett az állam pénztárból történjék. Folyománya volt ez annak, hogy már az 1870: XLII. törvénycikk értelmében is a törvény- hatóságok nem csak az önkormányzatot, hanem az állami köz- igazgatás közvetítését is gyakorolják. Teendőik bizonyos csoportjára nézve épen olyan állami funkcionáriusok tehát, mint az állam egyéb szervei: a minisztériumok, az állami számszék, a bíróságok és az államszerkezetnek többi alkatrészei. — Ebből felmerülő kiadásaik tehát ugyanazon alapon kapják a fedezetet az állam pénztárából, mint a minisztériumok, a bíróság és az állam egyéb funkcionáriusai. Ha van az államnak költség- vetési törvénye: abból a vármegyék közigazgatási szükségletét és annak fedezését kihagyni nem szabad, ha nincs költségvetési törvény, épp ’oly törvénytelen a a miniszterek, a bírák fizetésének kiszolgáltatása, a katonaság ellátása, mint a vármegyék dotációjának rendelkezésre bocsátása. Költségvetés, vagy indemnitás nélkül az összes állami kiadások teljesítése törvénytelen és mentsége — hogy még is teljesítetik — valamennyinek egy és ugyanaz: az állami élet fenntartásának szüksége. Kétségtelen, hogy semmiféle kormánynak nem állhat jogában válogatni az állam funkcionáriusai között: ezt fentartom, a másikat beszüntetem. Nem, mert az államszerkezet meghatározása az alkotmány dolga. A vármegye az államszervezetnek integráns része; azt, hogy az állami közigazgatás bizonyos csoportját egy bizonyos területen — a mi egy a vármegye területével, csak a vármegye végezheti, az alkotmány határozza meg. — A vármegyék működését tehát a kormány be nem szüntetheti, hatáskörét másra át nem ruházhatja; miután pedig az állami életet fentartani köteles, az is kétségtelen, hogy ugyanazon suprema lex alapján, amelylyel az állam egyéb szerveinek kiadásait ex- lexben is fedezi, fedezni köteles a vármegyék közigazgatási költségeit is. Ezek a költségek csak a törvényhatóságok működésének felfüggesztésével, tehát az állam- szerkezet feldulásával együtt szüntethetők be, vagyis nyilt és bevallott abszolutizmus mellett. És most nézzük a dolgot egy másik oldaláról. Tegyük fel, hogy a dotációt elvonják, de a műkő dést tovább is követelik a vármegyei tiszti kartól. Mi lesz akkor? Az 1883: XV. t.-c. kapcsolatban azzal, hogy a vármegyék közigazgatási költségeinek állami fedezését rendszeresítette, törvénybe igtatta azt is, hogy a megyék közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonycélokra legfeljebb 3°/0 pótadót vethetnek ki, ami a bélés pénzügymininiszter engedélyével 5°/o-re emelhető, a törvény- hozás külön felhatalmazása alapján pedig tovább fokozható. az előtt ez nem igy volt. Az 1870: XLII. t.-c. 11. §-a akként intézkedett, hogy addig, mig a törvényhozás a törvényhatósági költségek fedezésének és beszedésének módját külön törvény által végleg szabályozza — amit aZ előbb emlitett 1883-iki törvény teljesített — e költségek fedezésére a házi adó szolgál, mely az egyenes államadó után százalékokban vettetik ki. Ám e százalék maximuma megállapítva nem volt; lehetett 3—5, vagy 10% is. Kétségtelen tehát, hogy a pótadó-százalék korlátozása és a megyei költségeknek állami fedezése között szoros összefüggés van, amiből egyes törvény- hatóságok majd azt a következtetést is levonhatják, hogyha a közigazgatási költségeiket az állam nem fedezi, kivetnek magukra annyi pótadót, amelyből összes köz- igazgatási költségeik kitelnek. Az adózóknak utóvégre is mindegy, hogy előbb az államnak adják-e át azt a pénzt, amely a vármegyék ellátására szükséges, vagy közvetlenül oda adják a vármegyének. És bár ehhez a szigorú törvényesség szempontjából sok szó fér, igen valószínű, hogy akad törvényhatóság, mely — a szükség-törvény alapján — hozzányúl ehhez a remediumhoz. Bizonyára csábítani fogja erre az is, hogy a törvényt — most már nem először és nem egyetlen egyszer — maga a kormány sértette meg. Azért mondottam fentebb, hogy a dotáció elvonása is csak olyan kapkodás és hiábavaló erőlködés volna, amely még nagyobb zavart, még fejetlenebb állapotokat idézne elő, de a törvényes ellentállás megtörésére egyáltalában nem alkalmas. Nem alkalmas már csak azért sem, mert az ellentálló törvény- hatóságok biztosították tisztviselőiket a teljes kártalanításról és a tisztviselői kar bizik ebben az Ígéretben és ki fog tartani kötelességei mellett. Hát arra nem gondolnak, hogy a dotáció elvonását úgy is magyarázhatják majd a pénzpiacon, hogy az állampénztár fizetés- képtelen ? Nem volt elég az a rombolás, amelyet értékeinkben törvényes követeléseink megtagadása már eddig is létrehozott ? Okvetlenül muszáj minden ostobaságot elkövetni? — szept. 26. Kormánybiztosok a láthatáron. Minden jel arra vall, hogy Magyar- országon egy újabb Bach-korszakot akarnak megkezdeni. Budapesten, az ellenzéki képviselők körében már egész nyíltan beszélnek arról, hogy október 10-ike után a kormány karhatalommal fogja az adókat behajtani és a sorozást eszközölni. Természetes, hogy egy erre vonatkozó kormányrendelet nem jelent egyebet, mint az alkotmány felfüggesztését. Már pedig, ha ez bekövetkezik, akkor a főispánoknak legalább a fele azonnal ott hagyja állását. A kormány már bele is törődött abba, hogy mintegy 30-40 főispán legkésőbb október 10-ike után távozik. Ezek helyébe már kiszemelte a kormánybiztosokat, a kiknek nagy része a miniszteri és pénzügyigazgatósági tisztviselők soraiból, valamint megbízható kormánypárt! magánemberekből fog kikerülni. A kormánybiztos felfüggeszti a köz- igazgatás ama tisztviselőit, a kik a kiadott rendeleteket végrehajtani vonakodnak és helyükbe uj tisztviselőket ültet, még pedig, ha kell: csendőri asszisztencia mellett. Magától értetődik, hogy az.összes renitens törvényhatóságok működése is fel lesz függesztve. Nincs kizárva, hogy a kamarilla az utolsó percben megijed a következményektől és engedni fog. De ez nem valószínű, nem is hiszi senki. Soha még Bécsből jó nem jött. Most is legyünk elkészülve a legrosszabbra. Búza Barna programmbeszéde. Sátoraljaújhely, 1905. szept. 25. Dr. Búza Barna, a sátoraljaújhelyi választókerület függetlenségi képviselőjelöltje f. hó 24-én vasárnap délután 3 órakor tartotta meg prog- rammbeszédét. A programmbeszéd megtartására több képviselő jött le a fővárosból is. így Eötvös Károly és Olay Lajos már f. hó 23-ikán este érkeztek meg, mig Benedek János, Bernáth Béla, Farkasházy Zsigmond, Kelemen Samu, Kun Árpád, Mezőssy Béla és Szász József f. hó 24-én érkeztek meg a Budapest felől délután 12 óra 43 perckor érkező gyorsvonattal. Az érkező képviselők fogadására kivonult küldöttségileg a „Sátoraljaújhelyi Függetlenségi kör“ s azon kívül nagy közönség. A megérkező képviselőket a pályaudvaron idb. Meczner Gyula a zemplénvármegyei disszidens párt elnöke üdvözölte, mely üdvözlésre Bernáth Béla orsz. képviselő válaszolt. A pályaudvar előtti téren Pe- káry Gyula, a „Sátoraljaújhelyi Függetlenségi Kör“ elnöke mondott szívélyes „Isten hozott“at a megérke- zőknek, melyre Benedek János orsz. képviselő válaszolt. A menet aztán elől a dr. Búza Barna nevét viselő lobogókkal, megindult a város felé s utáuna a hosz- szu kocsisor. A vendégek tiszteletére d. u. 2 órakor a „Függetlenségi kör“ helyiségeiben ebédet rendeztek, melyen FFNYMFPF97FTI czikkek és eszközök I Lll I IiLILOaíL I I jutányosán beszerezhetők: ...■ 1 ............HRABÉCZY KÁLMÁN drogériájában Sátoraljaújhely, Főtér, -v* Lapunk mai máma 4 oldal.
