Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-09-19 / 103. szám

Szeptember. 19. ZEMPLÉN 3. oldal. a perbenyiki tanfelügyelői iskola láto­gatása után hivatalból tett fölterjesz­tésére Trefort vall. és közoktatási mi­niszter osztályvizsgálat elengedése mellett tanképesitő vizsgára utasí­totta, melyet Berecz Károly a sáros­pataki áll. tanítóképzőben 1876. év­ben letett, ugyanakkor az id. Meez- ner Gyula volt kormánybiztos és or­szággyűlési képviselő vezetése alatt Sátoraljaújhelyben szervezett tanfo- folyamon tornatanitói oklevelet nyert. 1876. évi szeptember hó 3-án választatott meg az alsó- és felső- bereckii áll. s. községi iskolához ren­des tanítóvá. Itt töltött 29 éves ta­nítói pályáját a vármegye ismeri. Berecz Károly a küzdelemből mindenkor kivette részét. Mig fiata­labb volt, rajongással élt tanítói hi­vatásának, legboldogabb otthona a tanterem volt. De majd nővén népes családja, az idő redőket vont az örökké vidám homlokra. Csüggedni azonban nem volt szabad, mert az isteni gond­viselés neje szül. Hegyváry Máriá­ban egy mintaszerű tanitófeleséget adott melléje. Vasszorgalommal, ki­tartással ma elérték, hogy Károly fiók Vámosujfalun, Ottó fiók Győröcs­kén állami tanítók, Vilma leánya Bottka Gyula kistoronyai tanító neje s Antal nevű legfiatalabb sarja pedig Sárospatakon ez évben gimnáziumi érettségit tett. Közéleti munkássága 30 éven keresztül a következőkben körvona­lazható : A költészethez való hajlama 14 éves korában a 2-ik gimnáziumi osz­tályban kezdett jelentkezni, ahol ta­nulótársai és az akadémisták „Krum­plifőzés“ c. ódájáért megtapsolták ; de a „Konviktusi élet“ c. verséért az is­kolai elöljáróság által félreértetvén; a jótéteménytől megfosztatott. De már a sárospataki áll. tanitóképezde 25 éves jubileumára irt s általa elsza­valt „Uj hódítók“ c. ódájáért Sáros­patak messze vidékének előkelősége Kun Bertalan ev. ref. püspök és a miniszteri meghatalmazott megél­jenezték és megtapsolták. — A zom- plénvármegyei hírlapok és folyóira­tok nagy részének szívesen olvasott munkatársa volt; tagja a sáros­pataki irodalmi körnek, irt egyházi énekeket s bírált népiskolai tanköny­veket. Gróf Mailáth József, a nagy nemzetnevelő buzdítására megírta a „Bodrogközi Rigólátta Kalács“ c. munkáját a kivándorlás enyhítésére, melyből gr. Mailáth Józsefné szül. Szécsényi Mária grófné Darányi Ig­nác volt földmivelésügyi miniszter pártfogásával, az ország legtávolabbi vidékéről is történt megrendelések folytán rövid idő alatt 600 példány fogyott el. E műben a kivándorlás enyhítése a cél; azonban szerzőnek a bodrogközi népjellem, nyelv és szókincsek kutatásából nyert momen­tumok is vannak. Hátralévő nyugal­mában Berecz Károly, ha Isten egész­ségének kedvez, e téren kíván mun­kálkodni. Szenvedelmes régész volt már ifjabb korától, e téren az „Adalékok Zemplénvárm. történetéhez“ c. folyó­irat közölte mindig aktuális közle­ményeit. A szociálizmus idején kifejtett önfeláldozó munkásságáért a Zem- plénvármegyei Tanítóegyesület elnö­ke, Hodossy Béla, meleghangú le­vélben üdvözölte; Molnár István fő­ispán és Dókus Gyula cs. és kir. kamarás alispán fölterjesztésére Da­rányi Ignác akkori földmivelésügyi miniszter „A munkásnép érdekében kifejtett hasznos tevékenységéért“ 200 kor. áll. jutalommal s elismerő levéllel jutalmazta. Vidámság, boldog derű kisérje a derék tanférfiut a nyugalom napjai­ban, melyeknek számát a Gondvise­lés igen sok ezerre sokasitsa, hogy dolgozhassák Berecz Károly tovább is az ő jeles tollával mindnyájunk örömére. = Tanítói választás. A tokaji állami kosárfonó iskola tantestületét a felügyelő bizottság a napokban új­ból választotta: Igazgató lett: Dénes Gyula; a reálismeretek tanítója : Hor­váth János ref. lelkész és rajztanitó: Gönczi Bertalan állami elemi iskolai igazgató tanító. = Áthelyezés. Milialyovszki Pé­ter sajkásgyörkei állami tanítót a vall. és közokt. miniszter a mocsári, ujonan szervezett állami népiskolá hoz helyezte át. IPAR ÉS KERESKEDELEM. Kereskedelem. Lapunk egyik előző számában a kas­sai kereskedelmi és iparkamara által a szülőkhöz intézett azon felhívást ismertettük, melyben a kamara el­nöksége a legjobb gyermekeket kéri a kereskedői pályára küldeni, hogy ne bukott vagy tehetségtelen diákok­ból, de értelmes, szorgalmas ifjakból álljon majd hazánk jövendő keres­kedő világa. Ugyanez alkalommal a kerület­beli összes kereskedő társulatokhoz is körlevelet intézett a kamara elnök­sége s egyszersmind a kereskedelem­ügyi minisztert is felkérte ez ügy meleg felkarolására. A kereskedő társulatokhoz inté­zett körlevelet kivonatosan itt kö­zöljük : A mindennapi élet figyelmes szemlélője és a kereskedelmi életünk fejlődése iránt érdeklődő szakember mély sajnálattal észleli és tapasz­talja, hogy a hazai kereskedői osz­tály nem csekély részének értelmi és műveltségi színvonala mindinkább sülyed és hogy hazánk kereskedelmi osztályának jelentékeny részo nem bir oly előképzettséggel, nem szerzett tanonc- és segédéveiben oly elméleti és gyakorlati ismereteket, hogy a létért vívandó harcban megállhasson és hogy azon osztálynak, melynek tagjává lett, díszévé váljék. Ha a vidék kisebb és nagyobb kereskedelmi emporiumait beutazzuk és az ottani üzleti viszonyokat tanul­mányozzuk, szomorodott szívvel ta­pasztaljuk, hogy a régi kereskedő cégek, a régi nevek, a kereskedelem patriciusi alakjai, a régi képzettség, az üzlet és a pálya iránti meleg ér­deklődés mindinkább eltűnnek és hogy a kapzsiság, a legrutabb önzés­sel párosult lelkiismeretlenség kezd majdnem általános kereskedelmi er­kölcsösé válni. A kereskedelmi pá­lyán nagy számban oly emberek mo­zognak, kik alacsony értelmi színvo­nalon állanak, kiknek sem általános, sem szakműveltségük niDcs, kiknek szive hideg és lelke üres, kik sem lelkesedni, sem buzdulni, sem komo­lyan és tisztességesen munkálkodni nem tudnak. Ha a nagy nemzeti bajnak okait kutatjuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen bajnak első forrása azon a köztudatba átment tévhit, hogy a kereskedelmi pályára bárki alkalmas, hogy ezen pályához előképzettség nem igényeltetik és hogy arra a leg­elemibb ismereteket is nélkülöző gyer­mek léphet, ki más pályára abszolúte alkalmatlan. Ezen kamara azt tartja, hogy nem elég egy bajnak okait fürkészni és a baj létezése fölött fájdalom könnyeit hullatni, de kötelessége azon módokat és eszközöket megállapítani, melyek segítségével a baj orvosol­ható. Miután a hazai kereskedelem színvonala alábbszállásának egyik oka az, hogy a kereskedelmi tanonc- tól, tehát a kereskedelmi pálya novi- ciusától előképzettség nem követelte- tik és törvényeink érteimében nem is követelhető, azt kell kívánunk az államtól, hogy a hazai kereskedőség szine-javának minden kereskedelmi kongreszus alkalmával hangoztatott abbeli kívánságát teljesítse, miszerint törvénybe iktassa: hogy a magyar szent Korona államterületén, vagyis a magyar birodalomban a kereske­delmi pályára csak oly ifjú léphes­sen, vagyis kereskedői tanoncnak csak oly ifjú legyen szerződtethető, ki valamely középiskola négy alsó osztályát elvégezte, mert csak igy fog a hazai kereskedelemnek megfe­lelő előképzettséggel biró, az ismere­tek elemeiben otthonos, a szélesebb látkörü fiatalság rendelkezésére állani. Ezen kamara belátván és átérez- vén ezen orvoslási mód sürgős alkal­mazásának szükségességét, indokolt felterjesztésben újította meg a jóra- való hazai kereskedők ezen jogos kí­vánságát a kormány és a törvényho zás előtt és egyidejűleg felkérte az összes hazai kereskedelmi- és iparka­marákat, hogy hasonszellemü felira­tokkal és felterjesztésekkel járuljanak ezen két döntő fórum elé. Ha a hazai kamarák ezen kíván­sága az ipartörvény küszöbén álló revíziója alkalmával valósul, amint­hogy valósulnia kell, ha a kamarák erélylyel, kitartással és hazafias lel­kesedéssel fognak e követeléssel elő- állani, akkor megszűnik annak lehe­tősége, hogy a kereskedelem lelkiis­meretlen elemei a műveletlen, tanu­latlan néprétegekből ujoncozzák a tanoncok ezreit és akkor nem lesz a lelkiismeretes kereskedő szülőnek oka arra, hogy fiát más pályára terelje, de előáll annak lehetősége, gyakran szükségessége, hogy a kereskedő csa­ládjának értelmes és arra termett ivadékait azon pályán nevelje, mely neki kenyeret és becsületet adott. Miután azonban a mai politikai viszonyok között megközelítő biztos­sággal sem határozható meg az az időpont, melyben a törvényhozás és a kormány jogos kívánságunkat tör­vény alakjában teljesiti, kötelessége a kereskedelmi és iparkamarának, kötelessége a grémiumoknak, a be­csületes, régi kereskedelmi tradíció őreinek és letéteményeseinek, köte­lessége a modern alapon szervezett kereskedői társulatoknak és köröknek a talajt a hazai kereskedelem átala­kítására és a nagy feladat elvégzé­sére hivatott magyar kereskedelem számára előkészíteni. És, mert ez igy van, mert tud­juk, hogy a magyar ember, legyen akár kereskedő, akár iparos, akár termelő, felismeri az élet követelmé­nyeit, megérti a kor intő szózatát, őszinte, barátságos érzelemmel és sze­retettel fordulunk az igen tisztelt ke­reskedői társulathoz azzal a kérelem­mel, hasson oda hazafias lelkesedése melegével és a dicsőséges múlt tra­díciójában gyökeredző tekintélyének egész súlyával, hogy kiválóbb ke­reskedőink gyermekeiket a kereske­dői pályára neveljék és azon meg­tartsák és birja rá tagjainak szine- javát, hogy a kereskedelmi alkalma­zottakkal, a tanoncgyermekekkel és a segédekkel szemben a kereskedő ősöknél tapasztalt szeretetteljes bá­násmódot alkalmazzák és összes al­kalmazottaikat családtagoknak, gyám­gyermekeiknek tekintvén, azoknak testi jólétéről, szellemi kiképzéséről, igazi szülők, lelkiismeretes gyámok módjára gondoskodjanak. Mindezeknél fogva bizton remél­jük, hogy az igen tisztelt társulat intő szózatunkat megérti, kérelmeinket tel­jesíti és teljes odaadással, hagyomá­nyos hűséggel és lelkesedéssel fog azon zászló alatt küzdeni, melyen e büszke szavak állanak: a magyaT kereskedelem újjászületése! A kereskedelemügyi ra. kir. mi­niszter a kereskedelmi kamara felira­tára a következőkben válaszolt: Érdeklődéssel fogadtam a kamara folyó évi augusztus hó 17-én 7248. sz. a. kelt felterjesztését, melyben je­lentést téve arról a társadalmi akció­ról, melyet a kamara a hazai keres­kedői osztály erkölcsi és szellemi színvonalának emelése, a pályaszere­tet felkeltése és az alkalmazottakkal való jó bánásmód érdekében megin­dított, ez akció érdekében támogatá­somat kéri azoknak az intézkedések­nek kedvezményezése által, melyeket különösen a kereskedői tanuló ifjúság, tehát a jövő kereskedői nemzedék szellemi és gyakorlati kiképzésének biztosítása iránt az ipartörvény mó­dosításánál tenni lehet. Nagyon helyesen mutatott rá a kamara arra, hogy a pályaszeretet és ideálisabb célok nélkül, melyek átha­tották kereskedelmünk múltját és alapjai voltak azoknak a tradícióknak, melyeken a kereskedői foglalkozás mai méreteiben felépült, ez iparág jövő fejlődésének és boldogulásának eszközei nehezen szerezhetők meg. A tradícióknak élniük és fejlőd­niük kell a kereskedelemben és a ke- reskeeelemmel, hogy az az erkölcsi alap, mely nélkül népek, társadalmi osztályok és egyesek tartós boldogu­lása a legreálisabb foglalkozások mel­lett sem képzelhető el, továbbra is biztos támasza lehessen ezen évszáza­dos múltú társadalmi osztály gazda­sági működésének és fejlődésének. Ezért az a mozgalom, melyet a kamara jelentése szerint meginditött * a legteljesebb elismerésre és kétség­kívül az érdekeltek támogatására tart­hat számot és remélem, hogy ezen az utón eredmények lesznek elérhe­tők. A magam részéről is szükséges­nek tartom azonban, hogy a társa­dalmi tevékenység mellett az állam szintén közreműködjék iparunk és kereskedelmünk nagy érdekei meg­óvása érdekében, miért is az ipartör­vény revíziójánál a kamarának ke­reskedői tanulók felvételénél való elő­képzettség megállapítására irányuló indítványát a legkomolyabb megfon­tolás tárgyává szándékozom tenni. A törvény módosításának nagy terjedelmű előmunkálatai egyébiránt befejeztettek és az azok utolsó részét, a külföldi ipari törvények gyűjtemé­nyes egybeállítását és feldolgozását magában foglaló munka néhány hét múlva már meg fog jelenni. Az ez utón folyamatba teendő és igy a leg­közelebbi jövő feladatát képező kodi- fikationális munkálatoknál az érde­keltek közreműködésére is számitok, hogy ekként az alkotandó uj ipar­törvényben minden jogosult kivánság kielégíthető és minden szükséges re­form megvalósítható legyen. TÖRVÉNYSZÉK. $ Szaporodnak a lopások. A sá­toraljaújhelyi kir. törvényszék vizs­gálóbírója Piszkor Anna szacsuri, Lakatos Péter telkibányai és Horvát Sándor homonnai lakosokat, vala­mennyit lopás, illetve betöréses lopás miatt előzetes letartóztatásba helyez­te. — Kusnyir János komlóskai la­kos halált okozott súlyos testi sértés büntette miatt szintén előzetes letar­tóztatásba helyeztetett. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Sz. Á Bpest. A beküldött vers lapunk­ban már volt közölve. Megígért munkássá­gát örömmel vesszük. A naptár számáramár elegendő kézirat áll a szerkesztőség rendel­kezésére. N. Helyben. Nem közölhető. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Éhlert Gyula. Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hnrn* tos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMANN-LA. KOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom