Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-07-06 / 72. szám
Sátoraljaújhely, 1905. julius 6. 72 (4427.) Harmincharmadik évfolyam. j ..u 'wyj r&mw* Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njrllttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gtyula dr. Peréayi József főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér.— Hirdetési dij; Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. .r.iT...v.7n7l Képviselőtestületi tagok választása. — Saját tudósitónktól. — Sátoraljaújhely, 1905. jul. 6. Folyó hó 5-én Sátoraljaújhelyben a községi választók szavazatai alapján reconstruálták Sátoraljaújhely város képviselő- testületét. Minden tekintetben érdekes és figyelemre méltó választás volt ez, mert a két ellenzéki párt: a disszidensek és függetlenségiek egyesültek, hogy jelöltjeik győzelmét biztosítsák. De nem is lehetett ez máskép, hiszen ez a két párt, melynek szövetkezése úgy a képviselőválasztások alkalmával, mint a megyei élet fórumán együtt harcolt és együtt vívott ki diadalt, a városi választások alatt sem állhatott egymással szembe. S a győzelem újra a szövetkezett pártoké lett: jelöltjeik minden vonalon nagy szótöbbséggel lettek beválasztva. Száműzve lett az intrika, az egymás ellen törő, céltalan tusakodás s nem állítunk paradoxont, ha mondjuk, hogy a képviselőtestületi tagválasztás máskor oly vehemens harca a béke jegyében indult meg és fejeztetett be. Igaz ugyan, hogy a két ellenzéki párt jelöltjei nem egyforma számban jöttek be s nem is egyenlő számban lettek jelölve A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Mezőlaborci utam. A „Zemplén“ eredeti tárcája. Velencei utazásáról legalább tízezer magyar ur és urhölgy irt már külömbözö lapokban. Miért ne Írhatnék én mezőlaborczi utamról a „Zemplénében ? Hiszen jobban kell, hogy érdekeljen minket a mi szükebb pátriánk, mint a szent Márk téri galambok sorsa. És talán jobban is érdekel; csak lomhák vagyunk tapasztalatainkat leírni; mig az ifjú házasok az első összekoccanást követő pauzát arra használják fel, hogy az elmúlt szép napokat megörökítsék. így keletkeznek a velencei tárcák. Az ón mezőlaborci utam nagyon távol állott a kéjutazástól. A „Zemplén“ tudósítója képében vándoroltam el a Beszkidek aljára, nem kisebb esemény történvén ott meg: mint. a zemplénvármegyei tanítók gyűlése. Azon senki sem fog kételkedni, hogy jókedvéből aligha tűzte ki a tanítóegyesület vezetősége az ő közgyűlését oda a határszélre. Mert vannak vármegyénkben vidékek, melyektől több mint 200 kilométer távolság választja el e határszéli községet s mégis éppen ezek a távoleső, tősgyökeres magyar vidékek lakói jelentek ott meg legnagyobb számmal. Az én észjárásom ebből azt következteti, hogy az alvidéki ember(32 választandó tagból 19 függetlenségi és csak 13 disszidens lett jelölve), ám ezért senkinek nem volna megengedett, hogy a létrejött s a közügyre áldásos harmóniát megbolygatni igyekezzék. A disszidens és a függetlenségi tábor az országos politika terrénumán melléktekintetek nélkül együttes erővel küzd országunk alkotmányáért, együttes erővel munkál a nemzeti ellent- állás hatályosabbá tételén a megyei közéletben; mért lenne tehát a városi választásoknál megbontva a nagy célokat szolgáló s ezért létesült szövetkezés. r Es a polgárság mély politikai belátással érezte át, hogy akkor, mikor országos dolgok elintézésére szövetkezett e két párt, azt a harmóniát egy szükkörü, localis jellegű választásnál nemcsak megzavarni, de kikezdeni sem szabad. Mi őszinte örömmel 3 köteles elismeréssel hajiunk meg Sátoraljaújhely polgársága előtt, mely politikai tapintatának, mély belátásának a lezajlott választások alatt oly szép tanúbizonyságát adta, aláhelyezve személyes érdekeit a köz javának, száműzve az ellentétek és a torzsalkodás szellemét, melytől sajnos, sokszor mételyezetté vált közéletünk levegője. * A községi választások Sátoraljaújhelyben f. hó 5-én 3 helyen lettek ben, a melegebb éghajlat alatt, a honszerelem lángja is magasabban lobog. Bár e tekintetben a felvidékieket sem találtam kifogás alá esőknek, de nekem mégis úgy tetszik, hogy ők nem tettek volna meg a mi kedvünkért 200 kilométeres utat. A gyűlésnek Mezőlaborcra lett kitűzését a magyar kultúra érdekei parancsolták. Ujhelyből kellemes nyári napfény mellett indultam. A gőzös meglehetős gyorsasággal száguldja keresztül a „tót kánaánt“. E kifejezés alatt a Velejtétől Nátafalváig terjedő vidék értendő. Aki Budapest felől utazik, feltéve, hogy e vidéken még nem járt, nagyot bámul, hogy Füzesabonytól Legényéig folyton hegyek alatt visz útja s Yelejtén felül mintha ismét arra az áldott magyar alföldre tért volna vissza, hegyet csak a távolban lát. A hőmérsék Nátafalváig az újhelyitől alig egy fok sülyedésü. Őrmező állomásánál az eddig tágas félkörben, messziről kékellett hegyek egyszerre összezárulnak s a vonat két hatalmas és csaknem megmászhatlan meredekségü, mintegy 2—300 méter magas előhegy közt robog át, most már völgykatlauban haladva egészen a határig. Ha ezt az átjárót ügyes katonai csapat állja el, ki van zárva tízszeres haderőnek a betörése is e vaskapun keresztül. Mihelyt a hegyszoroson áthaladtunk, egyszerre érezzük a légmérsék tetemes megváltozását. Itt legalább megtartva. Az I. kerületben szavazási hely a csizmadia szin, a II. kerületben a városháza, a III. kerületben ős Budavára helyisége volt. A három kerületből az I-ső és III-ik kerületben 11—11 képvtest. tag választatott, mig a Il-ik kerületben 10 tag került választás alá. A választás elnöke dr. Szmrecsányi Béla földbirtokos volt, egyszersmind a II. kerület elnöke; az első és harmadik kerületben pedig dr. Reichard Salamon lemondása folytán Szöllősy Arthur és dr. Fried Lajos viselték az elnöki tisztet. A választás alkalmával a függetlenségi és disszidens párt együttesen megállapított lisztával szavazott, melyen 19 rendés és 6 póttag függetlenségi és 13 rendes és 3 póttag disszidens lett felvéve. A disszidensek részéről kiküldött 4 tagú bizottság id. Meczner Gyula, dr. Reichard Salamon, Szöllősy Arthur és Miklóssy István ugyanis a függetlenségi párt kiküldötteivel Pe- káry Gyula, dr. Fried Lajos, Widder Gyula és dr. Búza Barnával előre megállapodott egy közös lisztában az u. n. „hivatalos lisztá“ ban, mely a fentebb említett arány szerint foglalta magában a kijelölt tagokat. Á hivatalos liszta — mivel többen külön lisztával szavaztak, nem ment ugyan teljesen keresztül változás nélkül, ámde legnagyobb részben az azon jelöltek jutottak be a képviselőtestületbe. Reggel 9 órakor, mikor a választások kezdetüket vették, olyan csend honolt és részvétlenség volt tapasztalható a vál. helyiségek körül, amihez az utóbbi időkben szokva nem vagyunk. Később azután, mire a függetlenségi és disszidens párt által közös megegyezés folytán összeállított hivatalos jelöltek névsorán is 3—4 fokkal kisebb a meleg, mint Nagymihály vagy Ujhely vidékén. A hegyek nem magasak, de mind igen meredekek s remek erdőkkel borítva, élvezetesen szép kilátással gyönyörködtetik az utast. Homonna, vármegyénk felső vidékének e minden tekintetben gócpontja, elragadóan szép fekvésű hely. Feltűnt nekem a jegenyefák töméntelen száma e városka határán s innen fölebb is, a jegenyével szegélyezett utak egész a határig vezetnek. Csodálatos, hogy mig nálunk a jegenye csak 2—3 öl- nyi magasban kezd oldalágakat nevelni, itt a földtől alig 100—150 centiméter magasságban már elágasodik. Éppen ezért oly szép. A Koskóe, Radvány s Monostor megálló helyeken áthaladó vasutat két oldalt hegyek köritik. Apró patakok, pocsolyák is láthatók imitt- amott. A flóra már soványabb, mint Ujhely vidékén, de az ozondús levegőtől rendkívül üde; szinte haragos zöld itt a növényzet. Kaftános, hernyóssapkás zsidót mind sűrűbben látunk. A csebinyei állomáson láttam közülök olyan két alakot, hogy soha sem feledem el őket. Bizonyára vannak olyan érdekesek mint a velencei gondolások. A nagyterjedelmü mezőlaborci pályaudvarra érkeztünk. Az ember szinte előre retteg, hogy hogy fog itt boldogulni. Csalódunk. Hatalmas szép szál emberek, igazi jó magyar alakok tűnnek elénk legelőször is. Ribáry kivül uj jelöltek nevei is belekerültek a választási küzdelembe, a választás más képet vett. Mozgalmasabbá lettek a szavazó-helyiségek, sőt nemsokára megindult a kapaci- tálás és szavazók fogdosása is. Ki-ki a maga emberét igyekezett győzelemre juttatni. Minden erőlködés dacára azonban a hivatalos szavazólapokon jelöltek választattak meg, kivéve az I-ső kerületet, ahol hárman (Bettelheim Sándor, Szűcs Jenő és Kapu Gyula), a III-ik kerületben pedig ketten (Blumenfeld Jenő és Schvarcz Ignác), — akik jelölve nem voltak, — jutottak be. A szavazást délután 4 órakor zárták le. A községi választók nagy érdeklődését mutatja azon körülmény, hogy a választók rendkívül nagy számban szavaztak, úgy, hogy a szavazatszedő küldötségeknek nagyon nehéz és terhes feladatuk volt. A szavazatok lezárása után d. u. 4 órakor kezdetét vette azok összeszámolása, mely a késő esti órákig tartott a nagy számban beadott szavazólapoknak a szokottnál nagyobb mennyisége folytán. Az egyes kerületekben a választások a következő eredménynyel folytak le. Az I. kerületben (csizmadia-szin) leszavazott 266 választó. Ebből kapott mint rendes tag Fuchs Jenő 205, Nagy Sándor 198, Páles Károly 195, Orosz Mihály 194, Vadászy Antal 181, Bettelheim Sándor 167, Szűcs Jenő 166, ifj. Horváth József 161, Klein Andor 147, Kapu Gyula 133, Gottlieb Jenő 128 szava- zatot. Mint póttag esett Kulits Jánosra 189, Túrái Jánosra 180 és Zombory Jánosra 151 szavazat. Legtöbb szavazatot kaptak azonkívül: Klein Izidor 101, Csákó Imre 97, Léhner Miksa 96, Róth Mór 75, állomásfőnök táborkarával együtt kint van a perronon. Ha egy alföldi forma embert meglátnak, még ők köszönnek először. Mikor megtudták, hogy újságíró vagyok s a nevemet meghallották, ismeretségünk egy pillanat alatt évtizedekkel haladt. Ott állt az állomási vendéglős is, szintén jó magyar alak. Ahelyett, hogy kérdésemre válaszolt volna, azon kezdte a nótát, „ha ide jött uram, akkor az én vendégem ; meg ne próbáljon itt egy fillért is költeni. Rendelkezzék tetszése szerint, minden ki van fizetve.“ Úgy hiszem, hogy Szegeden sem múlnák felül ezt a szívességet. Berobog a Galíciából érkező vonat. Rémes kinézésű kaftányos, rojtos szűrbe, lehetetlen szövetekbe öltözött tótok, ruthének, zsidók, polyákok lepik el a perront. — A pofoncsapott sapkás lengyel kalauzok egy-egy halk „Meseláporcsu-ot rikkantanak, a mozdonyvezetők szászországi vagy cseh pipával ballagnak a sinek mellett. A csend bámulatos. Ez a nép nem lár- mázik, az északi vidék melancholiája előtérbe lép. Fellobogózott, felzöldgalyazott állomási épület, mosolygó, barátságos magyar arcok, szivesség fogadott. Másnap, mikor a közel 200 tanító és tanitónő ellepte a perront, az állomásfőnök szeméből azt a gondolatot olvastam ki: miért is nem vagyok én fotográfus, hogy ezt a képet megörökíthetném! De ha már fotográfus nem lehetek: miért nem adatott neLapunk mai száma 4 oldal
