Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-03-24 / 33. szám

4. oldal. ZEMPLÉN M'r ius 24. A beérkezett kérvényeket a kamara a miniszternek terjeszti fel döntés végett. — Póttartalékosok behívása. Ille­tékes katonai forrásból arról értesü­lünk, hogy az 1902 — 1903-ik évbeli póttartalékosokat a szokásos 13 napos fegyvergyakorlatra április hó utolsó napjaira hívják be. A behívókat most küldik széjjel. — A sztrájkok megfigyelése. Rö­viden már tettünk említést a keres­kedelemügyi miniszternek arról a le­iratáról, melylyel a sztrájkolok és munkakizárások 1905. évi január hó 1-től való rendszeres megfigyelése céljából a megfelelő statisztikai adat­gyűjtés végrehajtására utasította az iparhatóságot. Ez az adatgyűjtés ki fog terjedni az ipar körében előfor­duló mindazokra a munkabeszünte- tési esetekre, midőn akár a munká­sok, akár a munkaadók abból a cél­ból szüntetik be a munkát, hogy a másik féllel szemben támasztott kö­veteléseiknek érvényt szerezzenek. — A sztrájkstatisztikai adatok gyűjtésé­vel és beszolgáltatásával az első fokú iparhatóságok és a kerületi királyi iparfelügyelők bízattak meg. — Nagyon fontos, hogy felhív­juk a csuz és köszvényes betegek fi­gyelmét a világhírű Zoltán-féle ke­nőcsre, melynek páratlan kitűnő ha­tásáról ezer és ezer elismerőlevél tesz tanúságot. így pld. Laficzár ezredes, Zsendovits József kanonok, dr. Wégh Jánosné, dr. Richnavszky, Fodor Gá­bor, Stranszky bárónő, gróf Nyáry, gróf Keglevics, gróf Áuersberg stb. fejezték ki köszönetüket és hálájukat e kitűnő kenőcsért, mely őket a régi csuz, köszvényes bajoktól megszaba­dította. Üvegje 2 kor. Zoltán B. gyógytárában, Budapesten, V., Sza­badságtér. — Margit crém. Kevés hölgy van az országban, ki a Földes Kele­men gyógyszerész ezen kiváló arcke­nőcsét ne ismerné. Ugyanis az ösz- Bzes szépitő-szerek között a Földes­féle Margit-crém örvend a legna­gyobb kelendőségnek, mert teljesen ártalmatlan, a bőr mindennemű tisz- tátlanságát, a szeplőt, pattanást, mi- tessert stb. néhány nap alatt eltávo­lítja és az arcot üdévé, fiatallá vará­zsolja. Nemcsak az arcbőrt, hanem a nyak, váll és kéz fehérítésére és szé­pítésére is használják. Nagy tégely 2, kicsi 1 korona. Kapható a készí­tőnél Földes gyógyszerésznél Aradon és minden gyógyszertárban. Utánza­toktól óvakodjunk. — Dunky fivérek cs. és kir. ud­vari fényképészeknek rendes 2 heti ki­rándulásokon kivül egy állandó meg­bízottjuk van itten a műteremben és igy levételek mindennap eszközöl­tetnek. — A legközelebbi kirándulás március hó 26-án és 27-én lesz. HÍREK A BODROGKÖZRŐL. A bodrogközi kaszinó f. évi áp­rilis hó 1-én estélyt tart, melynek most szétküldött meghívója a kö­vetkező : „Meghívó. A bodrogközi ka­szinó 1905. évi április hó 1-én (nem áprilisi tréfa) Királyhelmecen a „Rigó“ szálló nagy termében saját alaptőkéje javára műkedvelők közreműködésével estélyt tart, melyre a címzettet és családját tisztelettel meghívja a ren­dezőség. Kezdete este 8 órakor. Sze- mélyjegy ára: 2 korona, család-jegy ára 5 korona. Műsor: I. „Barátság­ból“ egy felvonásos angol vigjáték. Irta: Taylor Tamás; fordította Csiky Gergely. Szereplők: Benson ügyvéd Oláh Ignác. Carry, neje Aczél Diczi. Trotter, Benson barátja Emődy László. Lucy, neje Szkicsák Dodó. Meredith, Benson segédje dr. Kőszeghy Lajos. II. Chopin: „Valse“ és Székely: „Ma­gyar ábránd“, zongorán előadja a 11 éves Guttmann Sándor. III. Szavalat. Előadja dr. Bajusz Zoltán. IV. „Imád­ságom“ férfikar; Petőfi szövegére szerzetté Goll János. Előadja a bod­rogközi dalos kör.“ Orgona-avatás. Boly község róm. kath. híveinek áldozatkészségéből s Szepessy Ede prépost, esperes-ple- báuos határt nem ismerő s mindenütt példátadó buzgóságából a bolyi rk. templom uj orgonát kapott, melynek felavatása f. hó 19-én folyt le. — A délelőtti ünnepi mise alatt az Isten dicsőségére emelt uj müvet dr. Ku- sinszky Arnold premontrei kanonok, leleszi perjel áldotta meg. Az alkalmi szt. beszédet Szepessy Gyula segéd­lelkész tartotta. Délben szükebb körű társaságot gyűjtött maga köré ebédre a köztiszteletben álló prépost s az ünnepi ebéd, valamint a délután könyekig megható, majd magas röptű pohárköszöntők között a legkedélye­sebb hangulatban folyt le. — Sok ily nemeslelkü, minden szépért s jóért lelkesedő s még aggkorában is fá­radhatatlan tevékeuységü főpapot ad­jon az Ég. Királyhelmec község képviselő­testülete, miután a folyó hó 9-én megválasztott uj bizottsági tagokat a 21- én tartott igazoló választmányi ülésen igazolták, folyó hó 22-én d. u. 3 órakor tartotta meg alakuló gyűlé­sét. A községi képviselőtestület meg­alakítását most már reméljük rövide­sen lógja követni a községi biró vá­lasztása s végre talán felszabadul a község abból a visszás helyzetből, hogy immár évek óta helyettes biró vezetése alatt áll, amely körülmény éppen ma nem alkalmas arra, hogy egy község fejlődését helyes irányba te­relje. A bodrogközi daloskor folyó hó 5-én tartott dalestélyének pénztári kimutatását a következőkben közöl­jük. Az összes bevétel 336 kor. Ösz- szes kiadás 193 kor. 32 fill. Marad tiszta jövedelem 142 kor. 68 fillér. A tiszta jövedelem a belépő dijakon kivül a következő felülfizetésekből, illetve jegymegváltásokból állott elő : Gr. Mailáth Józsefné 20 kor., Risz- dorfer József 3, Orosz István 2, Tut- kovics János 2, Egry Elek 2, Blau­stem Herman 5, Fráter Zsigmond 2, Bodnár Ferenc 4, Fuchs Sándor 2, Zöldhelyi Sámuel 1, Gottsegen Sá­muel 10, Tóth Sándor 5, Schultz Aurél 2, dr. Frieder Zsigmond 3, dr. Weinberger József 2, Emődy László 1, Zlotzky Pál 3, Malcher Béla 1, Fuchs Emil 3, Barna Dezső 2, dr. Szeghő Ernő 2, Ligeti Arnold 3, Ga­lambos János 3, Szilágyi Bertalan 3, dr. Farkas Róbert 2, Szakraida Já­nos 1, Szilágyi István 3, dr. Liszkay József 3, Szeghy Ágoston 3, Malcher László 4, Kossuth Mihály 4, Vermes Sándor 6, özv. Bányai Albertné 4, Zinuer Mór 4 kor. — Fogadják a ne­mes szivü adakozók s mindazok, kik az estély sikerét közreműködésük ál­tal elősegíteni szívesek voltak, a ren­dezőség hálás köszönetét. Nyilvános köszönet. A bodrog­közi dalos-kör f. hó 5-én tartott első dalestélye jövedelmének felét és pedig 71 kor. és 34 fillért a bodrogközi nő­egyesület javára mai napon kezeim­hez átszolgáltatta. Midőn ezt nyilvá­nosság előtt nyugtázom, nem mulaszt­hatom el köszönetemet fejezni ki a nemesen lelkesedő ifjú egyesületnek s kívánni, hogy az első siker legyen fényes jövendő kezdete. Tisztelettel Királyhelmecen, 1905. évi március hó 22- én. Schuster Györgyné, a bodrog­közi nőegylet pénztárosa. SZÍNHÁZ. Lady Vindermere legyezője. — Bemutatta a Komjáthy társulat folyó hó 20 án, hétfőn a sátoraljaújhelyi városi szín­házban. — — márc. 21. Rég elfogadott állítás az immár, hogy a szinmüfajok között a társa­dalmi színmű elsősorban az, melynek felemelő és erkölcsnemesitő a hatása. A jó szinmü úgy egészében, mint részleteiben a való élet egy kiszakí­tott darabját állítja elénk s lelki sze­meink előtt a gátat tört érzelmek fenséges hullámjátéka foly le tanítva, nemesítve s ki tagadhatná, hogy ne volna szükség ilyen színpadi tisztító­tűzre, mikor épen a színpad az, mely más irányú alkotásaival az emberi gyarlóságokat, félszegségeket igyek­szik szentesíteni. És ezért tekintjük az Ízlés, az erkölcsi élet visszaesésének azt, hogy épen az ilyen nyomon haladó dara­boknak alig van már közönségük. Általános védekezés ezzel szemben az, hogy a ma modern közönsége elsősorban szórakozni megy a szín­házba s ha ott szórakozást talál: egy-egy őt felvidító ötletért képes el­feledni minden hiábavalóságot, mely­lyel a darab máskülönben túl van tömve. Es épen ez a baj, az általá­nos, minden pórusba befészkelődött baj jele, hogy a közönség nem oly irányban és ott keresi szórakozását, amely irányban és ahol eddig kereste volt. A dal, zene és a tánc gyönyör- ködtetői a léleknek: ez kétségtelen, épen úgy, amiDt gyönyörködtetője, felviditója a vigjáték és bohózat is, de kétségtelen, hogy e két műfaj túlhajtott cultuszában nem a dal, zene és tánc varázsa ül diadalt im­már, de azon könnyüvérüség és léha­ság, mely ezzel összefügg. Természe­tes, hogy ily körülmények között lejtőre jut a szinmü, hovatovább el­veszti fölényét, s a hihetetlen gyor­sasággal változó Ízlés reform-evolú­cióval árasztja el a színpadot s a mig a cél felé tör: nem veszi észre, hogy mennyire értékes és drága az, amit eltapod. Mert változhat az élet, alakulhat az ízlés, kitüntethet vonzalmával egy- egy irányzatot a kor, felkarolhatja a szépmüvészetek egyes ágait, de le­gyen ez a lelkesülés bármily nagy méretű, és bármily jogos; elveszíti jogosságát, ha lelkesedésében össze­rombolja a már meglevő szépet, amit egykor alkotott. Ugyan, kinek is jutna eszébe azért, mert a modern kor más csapáson halad — szétrombolni a régi műemlékeket? Ott állunk ma már, hogy iroda­lom, kritika és közönség csak az uj bálványnak áldoz, mely hogy nem örökéletü épen az bizonyítja, hogy nem mutatott fel még maradandó alkotást; ott állunk immár, hogy be­lekerülve egy rohanó áradatba egy­oldalúak lettünk Ízlésben és bírálat­ban egyaránt. Operetteket, bohózatokat rakás­szám kell idegenből fordittatni, mert közönségünk éhszomja még kielégí­tetlen, de ezerszer szomorúbb, hogy színmüveket azért kell átültetni ide­genből, mert alig van már színmű­írónk, aki ima ily irányú magyar alkotást. S a magyar szinmükritika, mely­nek őshibája, hogy sohasem ő vezette a közönséget, de a közönség diktált neki, mig ő másolt szolgalelküen — alig emelt tiltakozó szót, a minden­képen káros kultusz tulhajtása ellen. Ezért lett a magyar szinmüirodalom egy chaosz, ezért nincs határozott iránya s a nagy dobbal hirdetett si­kerek mellett se lát az éles megfi­gyelő mást, mint fejvesztett kapko­dást az operettől a bohózatig, a bo­hózattól — a vígjátékig, a vígjáték­tól a — nemzeti irányú darabokig és aztán vissza . . . És ez az áramlat, amely tönkre tette az immár fel sem támaszható magyar népszínművet, tönkre teszi a magyar színmüvet is, rombadönt mindent a nélkül, hogy legalább a bálványt, melynek áldoz: tökéletesí­tené. Ezek a megfigyelések kapnak újabb tápot a lejegyzésre bennünk minden szinmü-bemutatónál. A kö­zönség a localis úgy, mint az egye­temleges : semmi érdeklődést nem mu­tat az ily irányú alkotások iránt; a lelki érzelmek hullámjátéka, a fensé­ges lelki harcok, a megalkuvást nem tűrő jellemek csatái nem gyönyör­ködtetik többé, . . . valami kihalt belőle . . . A „Lady Vindermere legyező- jégben Wilde Oszkárnak eme sike­rült színmüvében — melyet fent irt okoknál fogva elenyészően kis számú közönség nézett végig — nem ját­szódnak le előttünk nagy események. A mi szép és nemes azonban ki­válik a darab során előttünk a lelki tusák tisztitó tüzén : az mind felemelő, és tanulságos. Látunk e darabban egy elbukott nőt, kiben maculátlanul megmaradt az anyai lélek, egy leányt, kinek szi­vében anyjának emléke kitörölhetet­lenül él, egy feleséget, ki szentnek tartja kötelességeit, egy férjet, ki hü nejéhez, szóval a mai életnézet sze­müvegén át tekintve jelentéktelen dol­gokat ; és mégis valami jóleső, önma­gunk felé ragadó érzéssel nézzük vé­gig a darab négy felvonását, megha­jolva a lélek nagysága előtt, mely királylyá avathatja a föld legutolsó koldusát is. Nincs e darabban nagyobb emó­ció, váratlan fordulat, de a jellemek megrajzolása, beállítása, az erkölcsi tanúság mind megérdemelte volna azt a közönséget — amely ez estén távolmaradt. A cimszerepetFái Flóra alkitotta. Hü visszatükröztetője volt ama válto­zatos lelki vibratiónak, melyet a ki­alakult helyzetek idéztek elő s a mit megjátszott, természetes, közvetlen volt. Komjáthy né Z. Teréz eme sze­repében is tapsokat váltott ki a kö­zönségtől s különösen ama jelenete ért el hatást, mikor leányát gyerme­kére való hivatkozással reábeszéli, hogy térjen vissza férje házába, me­lyet meggondolatlanul, túláradó bosszú érzettől ösztönözve elhagyott. Komjáthy és Bartha szerepeik­ben — amennyire azok terjedelme engedte — szintén érvényesítették tehetségüket. Nagyobb szerepben láttuk a tár­sulat egyik uj tagját Kardost (Lord Darlington) s a mit bemutatott az igé - rét volt a jövőre nézve, mikor fél- szegségeit levetkőzi. Összjáték és rendezés tekinteté­ben nem volt semmi kifogásolni való. Németh Pál. ** „Fenn az ernyő, nincsen kas.“ Szigligeti Ede e darabját kedden f. hó 21-én újította fel a társulat. A szereplők közül Takács Mariska, Czobor és Szénássy váltak ki. ** „A szaharai konzul“. (Bemu­tató előadás.) Guthi Somának e há­rom felvonásos bohózata f. hó 22-én került bemutatóra. Habár a bohózat nem is dicsekszik valami rendkívüli előnyökkel, azon jó oldala meg van, hogy egy-egy sikerült ötletével meg­tudja nevettetni a közönséget. A leg­többet a darabnak nehézkes menete árt s az, hogy az első felvonást más szereplőkkel a másodikban mintegy megismétli a hatás kedvéért. Ez a kívánt hatás azonban elmarad, mert a közönség unja az egyforma hely­zeteket. Mindazonáltal a darabban elég ötletesség és szellem van ahoz, hogy végleg elbukni ne engedje* Schmidthauer-féle Igmándi keseriíviz reggel félpohárral használva, a természet által nyújtott legtökéletesebb gyomor-, bél- és vértisztitó, amellett rendkívül jó étvágyat hoz. Üvegje 50 fillér. — Csak a felét kell bevenni, mint más keserűvizekből, azért kapható mindenütt kis üveggel is 30 fillérért Sátoraljaújhelyben: Szent-Györgyi Tilnios, Bilanovits P. és Társa, Nagy Ferencz, Grün A., Hazai H. uraknál. Gálszécsen: Koch Gábor urnái.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom