Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-02-18 / 19. szám

2. oldal. ZEMPLßN. Február 18. vazattal Dókus Gyula alispán, 413 szavazattal Székely Elek polgár­mester és 412 szavazattal Schmidt Lajos rendőrkapitány. — A kibukott négy jelült közül Rein István 406, Móré Dániel 405, Petsár Gyula 377 és Halász József 347 szavazatot ka­pott. Azonkívül többen egyes szava­zatokat kaptak. A választás eredményének kihir­detése után a választók szétoszlottak. Szerencsen szintén igen nagy ér­deklődés mellett folyt le a választás. Három jelölt is volt, kik közül dr. Kovács Gábor 178, Szabadhegyi Imre cukorgyári igazgató 171 szavazattal lett megválasztva. Tokajban a megyebizottsági ta­gok választása óriási érdeklődés mel­lett ment végbe. Tokaj három me­gyebizottsági tag közül két sza- badelvüpártit küld Ujhelybe. Leada­tott összesen 600 szavazat, ebből 140-et kapott dr. Engel Jakab, 138-at Kudász Kálmán, 136-ot Margitay Ferenez. A többi kerületekben a követ­kezők választattak meg : M.-Izsépen : Karczub Géza, lsépy Géza, Horváth József ifj. Abarán: Dutkay István. Agárdon: Csiba György, Kigyóssy Ervin, Traply Béla, Korcbma Meny­hért. Erdőbényén: Id. Szilágyi József, Beck Sámuel, Danyi József. Legyes- bényén: Zakár János. Berettőn: Dr. Roth Mihály, Kovács Endre. Bolyon : Szepessy Ede. Buttkán: Csurgovich György, Dános Miklós, Szoták Ist­ván. Czékén : Matolay Etele, Kozma Antal. K.-Cigándon: UnghváryLászló. Nagydobrán: Huszár Ádám, Droppa Miklós. Nagygéresen: Hurka Ferenc (nőtlen), Hegedűs Bocskai János. Gesz- telyen: Batta István, Tarnovszky Géza, Nagy János. Girincsen: Mari kovszky Bertalan. T.-Harkányon: Ke- nyeressy Árpád, Menyhárt! Lajos. Kir.-Helmecen: Szentmihályi Berta­lan. Homonnán: Dezső Sándor, Frim- mer József. Erdőhorvátiban : Komássy Antal. Alsóhrabócon: Mauks Árpád, Mauks Elemér. Nagykemencén : Hor- mata Andor, Peiszerle József, Mayer- nik János, Benyovszky Barna. Bod- rogkereszturon: Breth Gyula, Dudás János. Nagykövesden: Bárczy Balázs, Szalay Béla. Mezőlaborcon : Hvozdo- vics Péter, Hladonik János. Leleszen : Gr. Széchényi Ernő, Heffler Konrád, Báthy Gedeon, Antalóczy Kornél. Olaszliszkán: Gecsey Lajos, Kolozsy Ferenc, Kvaszinger József. Mádon: ölelésed, lezárni ajakadat a szerelem csókjával. Miért is nem haltam meg ott a színpadon, mikor hévvel, játé­kod művészetétől áthatva, kebledre öleltél és én éreztem ruhádon is át, szived dobbanását, véred lüktetését. Az üdvösség egy pillanata felér egy hosszú élet gyönyörnélküli létével 1 ölelj még egyszer szivedre, gondold azt, hogy színpadon vagy és játszol, csak egy pillanatra jöjj szivemre és én nevedet áldva — örökre távozom 1 Az asszony az ifjú nyaka köré fonta karjait s halkan súgta: — Öleljen meg 1 És a művésznő behunyt szemek­kel fogadta a férfikarok erős, szerel­mes ölelését. Majd lehajolt s csókja, egy szerelmes asszony szenvedélyes esókja ott égett az ifjú ajakán. — Asszonyom I ne űzze ezt a kegyetlen tréfát velem! Az ifjú fölállott, sápadt arccal fordult el a nőtől. — László, édes Lászlóm ! — súgta az asszony. — Szerelmem! Hát szeretsz? — Igen, szeretlek te bohó fiú. Szerettelek már tegnap, már régen, de én ezt nem tudtam. Most, midőn már annyi dicsőségben volt részem, Pálóczy József, Mogyoróssy János, Illésházy Endre. Málczán: Czenlár Gyula, Magyar János. Megyasszón: Jászay Zoltán, id. Nagy József, Far­kas Gyula. Nagymiháíyon: Fröhlich Gyula, Egreczky Mihály, Kolozsváry Ödön. Mikóházán: Staut József, Ju- renák István. Monokon: B. Kovács János. Bodrogolaszin : Saenger Árpád, Köröskényi István. Ondón: Vay Má­tyás, Sáray Béla. Rákóczon: id. Ba­jusz József, Dudits János, Pajkossy Gyula. Sárospatakon I. kerület: Phil- lipp Károly, Fenczik Nikon, Kún Dániel, Witt József, Fodor Jenő, II. kerület : Molnár János, Szabó Zsig- mond. Pazdieson: Sztruhala János, Kozlay József. Perbenyiken: Téglás Balázs. Síúnnán: Lehoczky Endre, Csi­szár Árpád, Balás Mihály. Szinyéren: Bencsik István, Bencsik Béla. Szől- lőskén: Haraszthy Vincze, Vadászy Antal. Szlakcsinon: dr. Áezél Ele­mér, ifj. Durcsinszky Gyula, Legeza Irén. Tállyán: dr. Horvát Béla, Do- rozsnyák Gyula, Görgey Gyula, Kula Pál. Tarczalon : Sebeő Gyula, Tasonyi Józef, Rozsos Kálmán. Tőketerebesen: Rácz János,Daubner Sándor.Tolcsván: Juhász János, Adriányi Kálmán, dr. Adonyi Gyula. Trauconfalván : Petras- sovics Jenő, Walther László. Udván : Kula István, Zalánfy Sándor, Kál­mán Nándor. Varannón: Stasser An­tal, Pilisy Béla, Füzesséry Pál. Ve- lejtén : Nagy Albert, Radótzky Ferenc. Sztárán: Kulin Ödön. Nagypolenán: Bogdányi Tivadar, Danes János. Uli- cson: Pileczky Vilmos, Szilassy György. Lasztoméron: Fehér Elemér, Virágh József. Sztropkón: Hericz Márton, Reuter Rezső. Varannócse- mernyén: Gr. Hadik Béla, Loisch Béla, Péchy Gusztáv, Adámkovich István. — febr. 18. A képviselöház első ülése. Az ellenzék határozott kívánságára még az uj kormány megbízatása előtt ki­rályi trónbeszéd nélkül fogja üléseit megkezdeni a parlament. Tegnap, február hó 17-én alakult meg a ház. Az ellenzék a baloldal három pad- csoportját foglalja el, mig a néppárt és a disszidensek a középen ülnek. A szabadelvüpárt maradt a régi he- helyén s nekik is három padcsoport jutott. Az ellenzék tüntető lelkesedéssel töltötte meg a padsorokat s Wlassics Gyula az egyetemhez hasonlította az ifjú elemekből alakult pártot, mely­nek Pap Gézája is akadt Búza Barna dr. személyében, aki alig látszik ki a képviselők tömegéből. annyi szenvedélyt keltettem fel, most végre magam is tudom mi az : sze­retni. Szeretni tisztán, igazán — először ! Hallgatagon hajtotta a férfi az asszony térdére fejét, majd halkan kérte: — Ne ámíts! mert szerelmem végzetes. Ha megcsalsz s velem is csak azt a kegyetlen játékot űzöd — meghalok. így szeretni az életben csak egyszer lehet. A szép asszony sápadt arccal az ifjúhoz hajolt s halkan mondotta: — László! igy szeretlek én is. A tiéd vagyok, a tiéd maradok hűsé­ges szerelmemmel mindenkor! * S mig a szegény ifjú tenorista, a szinészvilág ragyogó művésznőjé­nek édes suttogását hallgatta, mely bilincsbe verte szivét, lelkét s ajakán a nagy, mindent legyőző szerelemnek csókjait érezte, addig a fogadó szobá­ban a francia komorna impertinens arcfintorral jelentette Wladimir her­cegnek, majd Drávay grófnak és a többi udvarlónak, hogy asszonya be­teg —• senkit sem fogadhat. A kormány tagjainak bevonulása után Csávossy volt háznagy a padso­rok között adott csengetyüjelt az ülés megnyitására s fölkérte Madarász Jó­zsefet a korelnökség elfogadására. Madarász az elnöki szék elfogla­lása előtt kijelentette, hogy amit a kormány és a házelnök a házszabá­lyok ellen cselekedett, azt érvényte­lennek és törvénytelennek nyilvánítja. Azután a körjegyzők elfoglalván he­lyeiket: Madarász kijelenti, hogy az országgyűlést február 18-án királyi kézirattal nyitják meg. Majd kijelenti, hogy a szombati gyűlésen a fö 1 ü'vizs­gáló bizottság a képviselők megbízó leveleit átveszi. Ezek után a gyűlés véget ért. Tempóra mutantur... — fobr. 18. A legutóbb lefolyt megyebi­zottsági tag választások a szabad­elvű párt győzelmét hirdető ered­mény mellett egy pár megszív­lelendő tanulsággal is szolgáltak mindazok számára, akik párt­szemponton felülállva, elfogulat­lanul tudják levonni a megtör­tént tényekből folyó következ­ményeket. Olyanok ezek a tanulságok természetüknél fogva, hogy azok következményeinek levonására legelsősorban ép1 az a párt jo­gosult, mely ebbe a küzdelembe oly elbizakodottan, oly vakmerő reményekkel ment bele. Evidens, hogy a megyei függetlenségi pártra célozunk. Ez a párt esett ugyanis újból abba a hibába, hogy kiélezett pártkérdéssé machinált egy oly dolgot, egy oly küzdelmet, ame­lyet pártszempontból felfogni, személyi motívumokkal fűszerez­ni tilt a méltányosság és tilt a morál, amelynek — nézetünk sze­rint — még a legélesebb politi­kai kérdésekben is meg kell lenni valahol. Mert mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a megyebi­zottsági tagválasztás korántsem oly pártpolitikai kérdés, melynek a kedvéért s amelynek érdeké­ben a méltányosságot feláldozni, az egyéni értéket alábbszállitani s a személyi motívumokat elő térbe tólni kellene. Legelfogulatlanabbul állíthat­juk, hogy a legutóbbi megyebi­zottsági tagválasztások során az ellenzék ezt csinálta. Nem em­lítve azt, hogy a megyei függet­lenségi párt túlzott reményeket, vakmerő elbizakodottságot vitt bele a küzdelembe, a mi elvégre is a temperamentum dolga — bátran állíthatjuk, hogy a sze­mélyes motívumok oly nagymér­vű előretólását, valóságos kény- uri uralmát — mely ezt a küz­delmet jellemezte — a legszenve­délyesebb harcmodoru képviselő- választási eclait-re is elegendő­nek tartjuk. Nem szándékunk túlozni a megtörtént tények igazságát, hogy az elfogultság vádját magunkra vonjuk, de nem is halgathatunk el egy kézenfekvő tényt, amely annál nagyobb horderejű, mert azt mutatja, hogy ellenzéki ol­dalon voltak ellenzéki férfiak, a kik áldozatául estek volna elv­társaik személyeskedő harcmo­dorának, ha épen szabadelvű ol­dalról nem lettek volna támo­gatva. Matolai Etele ny. alispánról és id. Bajusz Józsefről van szó. Nem akarjuk épen mi kezünkbe fogni a tollat azon célból, hogy ezen két színtiszta ellenzéki vezér­férfi érdemeit méltányoljuk. Éne nézetünk szerint nem mi, hanem elsőbben az itteni ellenzéki sajtó- orgánum lenne hivatott. Csupán emlékébe idézzük azoknak, akik úgy látszik gyorsan felednek meg- támadhatatian tényeket — hogy e két férfiú már akkor is álta­lánosan tisztelt és becsült, erős oszlopa volt a megyei független­ségi pártnak, mikor e párt mai vezérei még a betűvetés tudo­mányát tanulgatták. Sőt, ha jól emlékezünk: épen Matolai fílele vott az, aki Búza Barnát aján­lotta képviselőnek akkor, mikor a jelöltség neki lett felajánlva s mintegy megrögzitette a figyel­met Búza Barnának akkor még (oh, bocsánat!) nagyon igényte­len és félrehuzodó alakján s Búza Barna megválasztása — mi úgy hisszük — elsőbben is Matolai Etelének köszönhető és köszön­hető id. Bajusz Józsefnek, kik a Búza Barna akkor még nem nagy súlyú személyiségét a vele való szolidáritással és pártfogá­sukkal szinte kiemelték a párt többi — megengedjük — szin­tén nagytudásu tagjai közül. Hogy mi volt ezért a Búza Barna hálája,, nem vitatjuk, de hogy mi volt a Búza Barna párt­jának hálája a nagy idők e két tiszteletreméltó alakja iránt: azt épen a legutóbbi megyebizottsá­gi tag választásoknál tapasztaltuk őszinte fájdalommal. Tessék meg­érteni : mi, a szabadelvüpárt. Az volt a hála, hogy mikor ezeknek a tiszteletreméltó ellen­zéki férfiaknak a lejárt megye- bizottsági tagsági mandátumot az uj választás során vissza kellett volna adni (ami az ellenzékiek kö­telessége lett volna:) a hála helyé­be méltánytalanság, az érdem he­lyére személyi motivumok léptek se két férfi nem jelöltetett, jelölte- tése ellenzéki oldalról nem ki- vántatott — egyszerűen mellőz­ték őket s ki is buktak volna ha . . . Igen: ha . . ., mert e kétköz- tiszteletben álló férfiú mellőzése, ha megengedettnek, méltányosnak és helyesnek is látszott ellenzéki oldalon — szabadelvű oldalon tel­jes visszatetszést szült és vissza­tetszést szült egy nemes gon- dolkozásu, kiváló jellemű egyé­niségben : Ddkus Gyula alis­pánban, aki személyes befolyá­sát igyekezett érvényesíteni e két férfiú megválasztása érdeké­ben s kinek méltányosságot sze­rető törekvése, buzgalma sikert ért el most is s intervenciójának köszönhető, hogy nem esett ki a megyebizottsági tagok sorából SZÉNASY, HOFFMANN és TÁRSA selyemáruháza Budapest, IV. kerUlet, Bécsi-utcza 4. sz. 1905-ilrl BÁLI IDÉNYRE nagy választék selyem- és gaze-kelmék- ben, Voile de lainben, Popeline brillante. Lousienne Soie 95 kr., 1.25, 1.90. Liberty Süblinne minden színben 78 kr. Dús választék arany-, ezüst- és fekete flitter-, valamint fantasie-ruliákban. Crépe de^Chine brillant minden létező színben. ! selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. Elismert legjobb és legszolidabb cég, hol a leg­szebb újdonságok mindig raktáron vannak. A báli divatcikkek megtekintésére külön helyi­ség egész napon át villámosan van kivilágítva. Mintákat bérmentve szívesen küldünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom