Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-02-21 / 20. szám

Sátoraljaujhely, 1SC5 február 21. (4385.%

Harmincharmadik évfolyam

Megjeleli minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujnely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyílttériben minden garmond sor 1Í0 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meezner Q-yula

főszerkesztő.

dr. Molnár János

felelős szerkesztő.

dr. Perényi József

fSmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 8 kor.

Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

farsangi elmélkedés.

— fobr. 21.

Tartunk attól, bogy ez az elmefuttatás nem fog szigorúan alkalmazkodni a kalendáriumokhoz, mely mostanra farsangot jelez. Ám nem a mi hibánk, ha böjti prédikáció lesz belőle.

Perdül a tánc, frissen fordulnak a párok s a cigány csak olyan vígan huzza nótáit, mint máskor. A tánctermekben még a külső kép is — viszonyítva a nehány év -előtti időkhöz — csak keveset változott. A finom elite- bálok szokott toilette-pazarral és nem kevésbbé szokott, tüntetőleg fenhéjázó unalommal folynak le, a kedélyes táncvigalmak pedig még mindig mutatnak itt-ott duhaj jókedvet, amely vig enyel- gésben, fesztelen táncban, hatalmas kurjantásokbau vegyest nyilvánul.

Óh, a mulatságra szánt éjjel sok mindent eltakar! Gondot és nyomort, adósságot és sikasztást, a valót ép úgy, mint a csalást. A mikor látom a fiatalokat karonfogva sétálni vagy egymást átölelve kecsesen lejteni a cake- walkot; a mikor látom az anyákat, mint kisérik a terem széléről élénk és gyengéd figyelemmel leányaik minden mozdulatát; mig az apák a melléktermekben hódolnak kártyaszenvedélyüknek és közben nem feledkeznek meg arról sem, hogy torkuk ki ne száradjon, a mikor végül látom azt a kevés fiatal embert, aki azon erőlködik, hogy a táncban élvezetet találjon, egy-egy szépség körül pedig nagy udvar képződik csupa, már fiatalon is öreg emberből, aki viszont azon fáradozik, hogy az ember legértékesebb kincse, az ész lehetőleg legcsekélyebb megerőltetése nélkül rég elcsépelt, léha bókokat faragjon, helyesebben fecsegjen : de szeretnék ilyenkor, ha csak nehány pillanatra is, Lesage sánta ördöge lenni, aki a házfedeleken át lenéz a szobákba és az emberek belsejébe. Igaz, úgy van jól, a hogyan van.

Kevés emberbarát maradna, ha az ördög művészetét el lehetne sajátítani. Mulatság, vigalom az emberi gyarlóságok tárházának látszanék. Látnók, hogy az apa éppen arra gondol, miképpen lesz lehetséges a pénztár hiányait vagy a holnap esedékes váltót fedezni; az anya lesi, fog-e nyilatkozni a fiatal jegyző s nem-e hiába zálogosította el még a jegygyűrűjét is, hogy a bálon rangjuknak megfelelőien, sőt még ezeket a követelményeket is jóval túlhaladó cicomával jelenhessen meg; a leányokat eszi a méreg, hogy egyikök-másikuk le- tronfolta őket a toilette gazdagsága által és a szinte fedetlen kebel, mely a tánc fáradságától zihál: csak ritkán zár magába érzelmet, melyet régebb időben a szerelem ideálizmusának neveztek.

Legtöbbször hallgat a szív, a mikor az epedve várt főkötőre kívánkoznak. Hát még a fiatal emberek! Az élet komolysága megtanította őket, hogy a családalapításhoz épp olyan nélkülözhetetlen a pénz, mint a háborúkhoz. Pénz nélkül tehát nem is mernek házasságra gondolni, s mai viszonyainkat szomorúan jellemzi, hogy még csak nincs is jogunk korholni őket. A vidám jó kedv, a hangos mulatság mögött tehát folyton lézeng a vigyázat kísérete, mely óva inti őket, hogy a léha bókolás keretét sose lépjék túl, nehogy oly reményeket idézzenek fel a fiatal leány szivében, melyeket megvalósítani semmi hajlandóságuk nincsen. A fiatal leányokról beszélünk itt, mert az öregebbek már szereztek annyi tapasztalatot, hogy a legtüzesebb udvarlás is csak úgy vezet a kívánt házassági eredményhez, ha az anya giak mindkét fél kívánságának megfelelően rendeztetnek. Ki cso- dálkozhatik tehát azon, hogy a szerelem körül támadt kufár spekuláció posványába egészen elmerült a nőiesség bájos tulajdonsága és a női keresetforrások folytonos szaporítása mellett teljesen elvész az idealizmus, mely maholnap már csak a költők világában marad meg.

így játszódik bele a farsang vigasságába az élet komor uralma és igy lesz az előbb szivet, lelket emelő élvezetből egy naptári időszak, mely csupán arra emlékeztet, hogy ismét esedékessé vált egy adósság, mely- lyel a kíméletlen zordonsággal fellépő életnek tartozunk.

— fobr. 21.

— Válság a nagymihályi függetlenségi körben: Á nagymihályi függetlenségi pártkör alelnöke, dr Fuchs Ignác és — mint a F. Z. Írja — több tisztviselője állásáról lemondott. A lemondás összefüggésben áll azzal, bogy a párt tagjai alelnöküket a megyebizottsági választások alkalmával kibuktatták.

A megyebizottsági tag választásokról legutóbbi számunkban irt re- ferádánkban O.-Liszkán három biz. tagválasztásról tettünk említést, holott ottan négy tag lett választva é. p. Kolozsy Ferenc, Priner Lajos, Gecsey Lajos és Kvaszinger József.

fSp"’1 I »pimk mai

Felvilágosítás a nagymihályi választáshoz.

— febr. 20.

A nagymihályi választókerületben lefolyt képviselőválasztás alkalmából a „Felsőmagyarországi Hírlap“ néhány számában személyemmel kapcsolatban több aposztrofáló közlemény jelent meg s azonkívül ezen lap f. évi 13-ik számában Szemere Géza ur a református papokhoz a képviselő- választás alkalmából nyílt levelet intézett ; ezekkel szemben következő felvilágosítást teszem közzé:

Ami a választási idő alatti szereplésemre vonatkozik, az nem állott egyébből, mint abból, hogy amidőn Demkó Kálmán nálam megjelent s magát 67-es alapon álló szabadelvű kormánypártinak jelentette ki, miután én ezen politikai elvi alapon állottam s a koaliciós ellenzéknek az ob- strukció tekintetében elfoglalt álláspontját nem helyeseltem, mellé állottam s a Nagymihály kerületi szabadelvű párt helyreállításában részt vettem, annak egyik alelnöki tisztét elfogadtam ; a Pazdicson megtartott jelölő értekezleten, dr. Demkó Kálmán programmbeszédén s a választáson megjelentem. Azt hiszem, ezek oly elemi jogai egy választó polgárnak, amelyeket gyakorolni mindenkinek kétségbevonhatlan szabadságában áll.

De, hogy főkortese s főkolomposa lettem volna dr. Demkónak, nem felel meg a valóságnak. Ány- nyira nem voltam főkortes, hogy pl. a Bánóczon lakó választó polgárok — hetünk kivételével s ezek közt három izraelita volt — mind gróf Hadik- Barkóczy Endrére szavaztak, reá szavaztak a Bánóczon lakó majdnem összes ev. ref. szavazó polgárok és sohasem kapacitáltam őket, hogy velünk tartsanak. De, sőt a bánóéi ev. ref. tanító, Pánthy Lajos, aki pedig 3 év óta nálam étkezik és Szilágyi István vásárhelyi ev. ref. tanító — akik pedig két részről is közvetlen fenhatóságom alatt állanak — disz- szidens pártiak voltak s mindketten le is szavaztak az ellenpárt jelöltjére s azóta is a legszebb egyetértésben és szeretetben élünk.

Lelkész társaimmal s azok híveivel soha nem értekeztem, ekként élükön nem is állhattam; akik pártunkon voltak, független önelhatározásukból voltak velünk. De szavaztak sokan az ellenpárti jelöltre is s azokat soha egy célzatos szóval sem illettük s azon állítás, hogy mi azzal akartuk, volna híveinket félrevezetni, hogy a disszidensek kiakarják irtani a kálvinistákat: légből kapott koholmány és rágalom.

Hogy Demkó Kálmán a választáson szótöbbséget kapott, azt azon földbirtokosok támogatásán kivül, a kiket Wiczmándy Ödön pártelnök ur elősorolt, annak is lehet tulajdonítani, hogy ő maga jelent meg csaknem minden községben, a szavazó polgárokkal személyesen érintkezett s azok legegyszerűbbjével is szóba állott.

Felekezet-, osztály-, avagy nemzetiségi izgatásról mit sem tudok. Egyébként, aki figyelemmel kisérte a „Felsőmagyarországi Hírlap“ tudósítójának erre vonatkozó híreit, észrevehette, hogy először magát Demkó Kálmánt ültette a vádlottak padjára

s csak később tette bűnrészesekké a párt tagjait is. Az ilyen vádakat olvasva, lehetetlen meg nem botrán- koznunk, hogy hogyan képes valaki ilyen rosszakaratú híreket világgá bocsátani 1

Ami pedig illeti a „Felsőmagyarországi Hírlap“ ez évi 11-ik számában a dr. Demkó Kálmán főszerkesztése alatt álló „Görögkatbolikus Hírlap“ ez évi január hó 28-iki számából reprodukált cikk által a felekezeti kérdésnek a politikába való bevitelét; e tekintetben sem illethet minket s pártunkat vád, szégyen és gyalázat, mert azon cikkel sem én, sem pártunk semmi közösséget nem tartunk, annak tartalmát helytelenítjük, mert mi minden izében liberális alapon adtunk dr. Demkónak a kerület képviselői zászlaját, mások elkövetett hibájáért reánk dobni a kárhoztatás kövét: ellenkezik az igazság követelményeivel.

Egyébként én azon véleményben vagyok, hogy ezen ominózus cikk, mint sok más cikk, nem egyéb, mint egy túlbuzgó referens kificamodott észjárásának szüleménye.

Rátérek Szemere Géza urnák ezen választókerület ev. ref. papjaihoz intézett nyilt levelére ; mindenekelőtt konstatálom, hogy e levélnek két jegecesedő vádpontja van s e két vádpont az: először, hogy nekünk a kormány, melynek élén most „Tisza István, a kálvinista jezsuita áll“, sok, nagyon sok földi jót Ígért; második vádpont az: hogy ezáltal papuralmi törekvéseinket — melyre magunk is törekszünk — elősegíteni igyekezett. Ezért támogattuk volna mi a Tisza- kormányt. — Gyöngéd kifejezéssel élve, e tekintetben Szemere Géza ur nagy tévedésben van.

Mi — akik támogattuk — támogattuk, miként már előbb is kifejtettem, elvi alapon, támogattuk azért, mert minden izében liberális kormánynak tartottuk s épen azért, mert liberális volt, támogattuk azért is, mert jogos követeléseink teljesítésére az 1848. XX. t.-e. programmba vételével, mely a bevett vallásfelekezetek egyenjogúságát határozza meg s a protestáns egyházak külső megszilárdításának biztosítékait foglalja magában: ígéretet tett.

Hanem, aki efelett gondolkozik, el kell ismernie, hogy a protestáns egyház jogainak érvényesítése nem pusztán felekezeti kérdés, hanem nemzeti ügy is, mely ügyet előmozdítani minden igaz hazafinak kötelessége, bármely felekezethez tartozzék is. Ennek érvényesítése a magyar szabadelvüség ügye.

Hogy minket hierarchikus álmok bántanának, attól nyugodt lehet Szemere Géza ur I Nem bántottak a múltban s nem bántanak mostan sem. A senki által nem kényszeríthető szabadvélemény nyilvánítás még nem papuralmi törekvés, az csak természetes folyománya a lelkiismereti és politikai szabadságnak, mely a protestáns egyháznak egyik sarkalatos elve.

íme: ezekben adtam meg felvilágosításaimat a „Felsőmagyarországi Hirlap“-ban a nagymihályi választásról közétett hírekre és Szemere Géza ur nyilt levelére.

Hatka József.