Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-02-16 / 18. szám
Sátoraljaújhely, 1305. február 16. 18. (4383.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 All., Vastagabb betűkkel 8 All. Nyüttérhen minden garmond sor 30 fill. Zemplén iíj. Meczner G-yuia főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 krr.- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi politikai helyzet és Ausztria. — febr. 16. Ellenzékünk többségre jutása, Kossuth bécsi audenciája s a tőle előterjesztett nemzeti követelések erős hullámzásba hozták az osztrák politikai köröket. Szinte mélyrehatóbb komolysággal foglalkoznak a politikai helyzet eshetőségeivel, mint mi magyarok. S ez érthető is. Politikai és gazdasági különválásunk nem részletkérdés Ausztriára nézve, hanem a nagyhatalmi állás korlátozása, esetleg teljes megsemmisítése. Már szinte elkülönítve látják a közös hadsereg magyar részét s megérlelődött bennük az elhatározás, hogy lehetetlenné teszik ilyen irányú törekvéseinket; vagy ha engedni lesznek kénytelenek, meg akadályozzák a vezérkar elkülönítését, a hadi tengerészet és az erősségek magyarositását és a quota megfelelő fölemelését kívánják kárpótlásul. A gazdasági különválás elé nem gördítenek akadályokat, sőt minden erre vonatkozó akciót üdvözölnek. Ennek az engedékenységnek azonban megvan az oka. Az a meggyőződés uralkodik ugyanis az osztrák politikai körökben, hogy a gazdasági külön válás Ausztriának nem, hanem csakis Magyarországnak ártana. Különösen a csehek exponálták magukat e kérdésben, akik azonban csak addig lesznek hívei a vámelkülönülésnek, inig Magyarország Ausztria érdekeit szem elöl nem téveszti s annak ártani nem fog. Ebben a pártÄ ZEMPLÉN^ TÁRCÁJA. Helena. A „Zemplén" számára Irta: Mok Ferencné. I. Helénának, a spártai király ifjú, szép nejének ölében pihent Páris feketefürtös feje. A nyitott ablakon az esti pírnak csodás biborja hatolt be a királynő hálószobájába, bevonva fényével a szép, bűnös asszony tizziani vörös haját, szabadon hagyott vállait . . . A közönség visszafojtott lélegzettel, szinte szivdobogva nézte a primadonna felséges szépségét, gyönyörű termetét, melyet pókhálószerii, selymes görög jelmez fedett. Helena fehér karjaival szivére ölelte Páris érdekes fejét, jobban talán — mint azt az előadás megkívánta. S az ifjú, a színpad széphangu tenoristája, mélyen, nagyon mélyen nézett a partner sötétkék szemébe, észbontó szépségébe ... S mintha a tenor hangja e perctől kezdve veszített volna üde csengéséből. fogásban tehát nincs semmi köszönet. Az osztrák miniszterelnök álláspontja a közösség további fen- tartása s ha e közösséget magyar részről bárminő veszély fenyegetné, akkor a parlament és kormány egyaránt megteszi kötelességét s végsőig menő harcra is kész lesz az osztrák érdekek megvédésére. Ebből a hangulatból a bécsi udvar is belátja, hogy a magyar- országi politikai helyzet erősen érinti az egész monarchia népeinek érdekeit. Tudja azt is, hogy Poroszország jó szemmel nézi a zavaros viszonyokat s a kereskedelmi szerződések megállapításánál már ki is használta azokat a saját előnyére. Magyarország különválásában a monarchia nagyhatalmi állását látják boraladozni s ennek Poroszországon kívül Oroszország is örülne, mely nyugati irányú terjeszkedésének egyik legfőbb akadályát látná igy összeomlani s Lengyelország osztrák részét is magába olvaszthatná. A magyar politikai helyzet alakulásában azt is látni vélik némelyek, hogy a nagyhatalom, ha meg nem szűnik is, súlypontjával átlép Magyarországba. Ha ugyanis Magyarország nélkül fönn nem maradhat, ez a nagyhatalmi állásnak fontos létalapjává küzdi föl magát, ami azután Ausztria népeire nézve okvetlenül sérelmes volna. Mindent el kell tehát követni a statusquo föntartására. Szinte örömmel olvastam ezt a kétségbeesett bécsi kapkodást, íme lassankint Ausztria népei is belátják, bogy a monarchia jeA primadonna meglepetten, szinte rosszalólag rázta meg fürtös fejét. — Mi baja az Istenért? — súgta halkan a partnernek. Az ifjú végigsimogatta verejté- kes homlokát s belekezdett abba a szivmélyéig ható, a lélek minden burját megrezegtető dalba, melyet a közönség áhítattal, halálos csendben hallgatott meg. A művész hangja, az a szép, érzelmes hang visszanyerte elbűvölő zenéjét. Dalolt szerelmesen, könyörgő, kérő, biztató, Ígérő szerelemmel. A primadonna ragyogó kék szempárja belemerült Páris sötét szemébe s az az ölelés, melylyel átkarolta Pryam fiát, már nem a görög Helena, de a modern, mindig létező Helena szenvedélyes ölelése volt. A színész szinte hevesen bontakozott ki a sima, asszonyi karokból. Sötét, majdnem haragos lett szeme nézése. De csak pillanatra! A közönség ezt nem láthatta. Zúgott a tapstól a színház, vi- rágözön borította be a színpadot, s a diva mégis sápadt, erőltetett mosoly- lyal fogadta a feltétlen hódolás, a rajongás jeleit. lenlegi nagyhatalmi állása nálunk nélkül el sem képzelhető. Mi vagyunk a tulajdonképeni magva a nagyhatalomnak, az a sok apró- cseprő állam, az a népek kong- lomerátjából alakult Ausztria nálunk nélkül még mozdulni sem tud. A Habsburg ház régen belátta ezt már, csak attól félt, hogy gyengeségét Magyarországban megismerve, az fontossága tudatában megváltoztatná a nagyhatalmi állás jellegét s az osztrák- magyar nagyhatalom névcsere utján magyar-osztrák nagyhatalommá változnék. Ez pedig egyenlő volna a német, illetőleg az osztrák vezető szellem halálával. A súlypont átmenne Budapestre s az uralkodó háznak szakítania kellene régi hagyományaival s az osztrák hercegség leszállana a nagyhatalmi piedesztálról. Csak az a baj, hogy az ural- kodóház belátása tettekben most sem fog nyilvánulni. Magyarország vezérszerepre jutása egyenlő volna az osztrák államok felbomlásával, melyek közül a legparányibb is nagyobbnak és fontosabbnak véli magát hazánknál. Pedig ezt a váltságot meg lehetne akadályozni. Ha az uralkodóház teljes bizalmával fordulna a magyar nemzethez, az most is meg tudná tartani nagyhatalmi állásában. A mint megszereztünk a habsbur- gok számára annak idején az osztrák trónt, majd a német császári koronát; amint megoltalmaztuk Mária Terézia uralkodása alatt a felbomlás veszélyétől, amint lehetővé tettük a kiegye. zés alkalmával a nagyhatalmi állás fönmaradását; — úgy ma is II. Az étterem villanylámpáinak fehér fénye ráborult arra a vig társaságra, mely egy hosszú asztalt körülülve — mulatott. Az ünnepelt primadonna az asztalfőn ült. Előtte a legszebb rózsák hevertek, jobbról, balról tisztelőinek, hódolóinak mosolygó szája ezer bókot, ezer szerelmes szót mondott. A szép asszony szeme hidegen siklott végig a fényes, egyenruhás, vagy frak- kos férfiakon s megakadt az asztal sarkánál szótlanul, csendesen ülő tenoristán : Bálinth Lászlón . . . Á cigány hízelegve, megveszte- getően játszott a diva fülébe: az ő dalait, fényes sikereinek csengő visszhangjait! A szép művésznő lehajtott fejjel hallgatta dalait, melyek dicsőséges pályájának hü kisérői voltak. S lelke elmerült a mult, a csodás, bűvös ragyogásu múlt — visszaemlékezésébe. Udvarlói, tisztelői megütközve nézték a szép asszony elkomorult arcát. S ő észrevette, mennyire figyelik, mennyire uj, ismeretlen mostani kedélyhangulata azok előtt, kik csak meg tudnánk akadályozni az oszt* rák tartományok fölbontását. S ehhez oly kevés kellene: őszinte bizalom a magyar nemzet becsületességében, erős hit a magyar királyhüségben és a magyar kar erejében. Még egy nehány szó a „Kazinczy- kör“ érdekében. Sátoraljaújhely, 1905. febr. 16. Dr. Hornyay Béla t. bátyámnak a szombati számban megjelent cikkére kénytelen vagyok válaszolni; egyrészt azért, mert a múltkori cikkemnek az intencióját félremagyarázta, másrészt azért, mert önmagámnak tartozom a válaszadással, nehogy némelyek a torzsalkodás magvának el- hintőjét lássák bennem. Hangsúlyozom, hogy a nyilvánosság előtti felszólalásra kizárólag és egyedül a Kazinczy-kör létérdeke késztetett. Az általam feltett kérdésre adott felelet szerint az indokolja a reorganizálás sürgős munkájának húzását, halasztását, mert még nincs — uj főispánja Zemplénvármegyének. Szerény véleményem az, hogy az elnöki szék nem elválaszthatatlan a főispán személyétől, mert — bár szivesen előlegezem a tiszteletet és nagyrabecsülést a kinevezendő főispánnak — hiába, nem lehet mindenki gr. Hadik Béla. Ám azért helyesnek, sőt a kör érdekében kívánatosnak találom én azt, hogy a főispán szorosabb nexusban álljon a körrel. Meg is kell majd választani a kör diszelnökévé. De az aktív munkálkodásra, a kör működésének irányítására hivatott elnök személyét illetőleg a választás, a bizalom — mindenki által érthető okoknál fogva — nem terhelheti mindig a főispánt. Különösen nincs értelme az ilyen interregnális állapot fentartásának akkor, ha vau társadalmunkban alkalvigan, kacagva, pajzánul, gunyorosan csevegve, életvidáman látták őt. S felcsillant az asszony szeme. Kihívó nézése végigfutott a férfi arcokon, leheletszerű gunypillantással nézte végig társnőit és — ajaka bohó dalra fakad. Kacagott a kék szeme, az ajaka, de a lelke az borús maradt. Pezsgős-poharát a diva a társaságra emelte. A tenorista udvariasan, de hidegen érintette poharát az asz- szony poharához. — Várom, hogy meglátogas’ — beszélt az asszony szeme. Az ifjú megértette. S azután csendesen, feltűnés nélkül megszökött a fényes mulatóhely parfümös légköréből, hogy kint, a gyéren kivilágított folyóparti sétatéren bolyongjon lázongó szivével a reggeli órákig. III. Öt óra volt. A primadonna két kezébe hajtva fejét egy öblös karszékben ült. Komornája várakozásteljesen néhány lépésnyi távolságban állott. — Asszonyom! méltóztassék az öltözködéshez fogni, öt óra elmullott már, a vendégek már sorba fognak jönni 1 Iiapnnk t»»i száma 4 oltlal.
