Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-02-09 / 15. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Február 9. Kérdem: kik rendeznek most a | Kazinczy-kör égiszt- alatt estélyt ? Kik azok, akik szabadon elő akar­nak vezetni egy beteget s a közönség mulatságára táncoltatni akarják ép­pen akkor, mikor a szegény szenvedő operáció előtt áll ? Vagy ami történt a Kazinczy- kör életeben, afelett egyszerűen napi­rendre lehet térni ? Nos hát nem lehet, uraim I Ne­vetséges kivánság az, hogy a tulemile daloljon, mikor a szivét kitépték, a szárnyát lemetszették 1 Ne hintsünk port a közönség szemébe; nincs rá semmi szükség. A körnek nincs elnöke, nincsen- nek aleinökei, nincs titkára, nincs irodalmi szakváiaszunánya, nincs ügyésze. Mi tehát a teendőnk ? Nem az, hogy estélyt rendezzünk, hanem az, hogy közgyűlést tartsunk s reorgani­záljuk a Kört. Először dolgozzunk, azután szó­rakozzunk 1 Ne vegetáljunk, hanem éljünk rendezett, organizált életet, a hogy illik egy olyan társasághoz, a milyen a „Zemplénvármegyei Kazin­czy-kör.“ Ne öregbítsük a Kazinczy-körrel nem rokonszenvezőkben azt a meg­győződést, hogy a Kör csak egy amo­lyan ad hoc intézmény, amely csak arra való, hogy a megyebálok fé­nyét emelje, vagy hogy ismert és ke- ▼ésbbé isméit fővárosi művészek hiú­ságát legyezgesse. A leányzó nem halt meg, de önök aludni sem hagyják. Jól teszik. De ha szeretnek ben­ne gyönyörködni, hát állítsák először talpra; adjak vissza az életnek olyan jó egészségben, olyan jó munkabíró kondícióban, a milyennek világra jö­vetele után elképzeltük 1 Hátha hosszú életet biztosítanak számára 1 Az ilyen szemfényvesztésnek azonban az lesz az eredménye, hogy a leányzó még egypárszor felnyitja ragyogó szemecskéit, de aztán csak pislogni fog s egy szép napon, mind­nyájunk őszinte sajnálatára, búcsút mond az árnyékvilágnak I Farkas Andor, a »Zemplénvármegyei Kaainczy-kör« r. tagja. eszébe jutott Mukinak, hogy ezt haza is meg kellene Írni. A levél termé­szetesen telve volt Mariska magasz- talásával. Erre a következő levélváltás tör­tönt Muki és szülei között: Rézbánya, 189* máj. 20. Kedves fiam! Leveledet vet­tük s nagy meglepetéssel olvastuk, hogy te nősülni akarsz. Természe­tes, hogy mi ezt csak olyan rossz tréfának tartjuk, aminővel már nem egyszer traktáltál meg minket. Azért is kérlek, hogy ilyen meggondo­latlan lépéseket ne tégy. Csókol szerető atyád. Muki erre sürgönyt menesztett: „Elhatározásom mellett meg­maradok s szándékomtól eltéríteni senki sem fog. Holnapután tartjuk az eljegyzést“. Muki. A válasz atyja részéről is sür­göny lett: „Makacsságod meggyógyitására sürgönyözök rögtön a nagybátyád­nak. Választ kérek.“ Erre Muki szépen visszaírt az atyjának, hogy egyelőre elhalasztja az eljegyzést, de az egy hónapleforgása alatt meg fog történni. varmegye és város )( Karsa Ferencz nyugalomba vo­nulása. Karsu Ferencz Zemplenvár- megye árvaszókének helyettes elnöke Dókus Gyula alispánhoz, mint a nyug­díjalapra ügyelő választmány elnöké­hez kérvényt adott be, melyben hi­vatkozással magas életkorára és az 1873. év óta teljesített hosszss szol­gálatára — nyugdíjaztatását kéri. X Miniszteri jóváhagyás. Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága legutóbbi decemberi közgyűlésében akként határozott, hogy : Karád, Luka és Vajdácska bodrogközi községeket a sárospataki járáshoz, mig Alsó- és Felső-Berec/.ki, Bodrog-Szerdahely és B.-Szög ugyancsak bodrogközi közsé­geket a sátoraljaújhelyi járáshoz csa­tolja, a belügyminiszter a törvényha­tóság fenti határozatát jóvá hagyván ezek szerint a bodrogközi jáiás hét községgel kevesbedett; a sárospataki uj járás kiegészítése tehát elintézést nyervén, a következő községekből áll: Sárospatak, Trauconfalva, M.-Hotyka, Károlyfalva, Józsefifalva, B.-Halász, Végardó, Karád, Luka és Vajdácska ; összesen 10 község 16.010 lakossal. )( Vármegyei szegónyalapra ügyelő választmány ülése. A vármegyei sze­gényalapra ügyelő választmány f. hó 14-én d. e. 10 órakor ülést tart. )( Jegyzőválasztás. A bodrogke- reszturi községi jegyzői állásra a meg­ejtett választás alkalmával Balogh István bodrogkisfaludi körjegyző vá­lasztatott meg egyhangúlag. HÍREK A BODROGKÖZRŐL. A „Bodrogközi Kaszinó Egyesü­let“ folyó hó 12-én délután tartja meg tisztújító közgyűlését. Az egye­sület, melynek — bár már 8 éve áll fenn — alapszabályai csak most ké szültek el, ez alkalommal jóformán újra alakul. Általános a tagoknak az az óhajtása, vajha ez az egyesület, melynek hivatása, hogy a Bodrogköz intelligens társaságának vonzó közép­pontja s minden társadalmi mozga­lomnak szervezője legyen, az eddigi kényelmetlen és szűk helyiség helyett magához méltó otthont szerezhetne Ez óhajtás valóra váltásában a kir.- helmeczi társaság több tagja buzgól- kodik s nem lehetetlen, hogy a kö­zel jövőben e tekintetben kedvező hí­reket közölhetünk az érdeklődőkkel. A közgyűlés meghívója következő : A „Bodrogközi Kaszinó Egyesü­let“ választmánya kaszinói közgyű­lés egybehivását határozta el és ezen .. . Két hét mult el a történtek óta. Muki, ki az elmúlt éjszakát egy nem valami hires kompániában töl­tötte, nagyokat nyögve forgolódott az ágyán. Egyszer hirtelen forróság öntötte el, másszor mintha hideg vízzel lo­csolták volna, gyalázatosán fázott. Végre nagy sóhajtással felébredt. Szemeit dörzsölgetve nézett az ablak felé, de hiábavaló volt minden igye­kezete, mert nem látott semmit sem, csak nagy sötétséget szemei előtt. Amint jobban kinyitja a szemét s felemeli a fejét — borribile dictu — a nagybátyját látja állani az ágya mellett. Brr I kezdett vacogni a foga s a milyen gyorsan csak birt, belebujt az ágyba úgy, hogy csak az orra látszott ki. — Jó reggelt öcsém — szól a bácsi. Talán mulattál, hogy ily késén kélsz ? 1 — Igen, tegnap voltam egy mu­latságon (a Frank korcsmában) s egy kicsit több ideig voltunk ott, mint kellett volna. — No jól van, most már öltözz fel, van egy kis dolgom veled. No menjünk 1 Igaz 1 hol szoktál te ebé­j delni ? kérdi a bácsi. közgyűlés megtartásának határidejéül | f. é. febr. hó 12-ik napjának délutáni 3 óráját tűzte ki A közgyűlés tár­gyai: 1. Az alapszabályok végleges meszállapitása. — 2. Tisztujitás és választmány választása. — 3. Kaszi­nói helyiség biztosítása ügyében meg­bízás adása a választmány számára. — 4. Esetleges egyéb indítványok. — Ezen közgyűlésre kívül cimzet t. tag urat tisztelettel meghívja a Bodrog­közi Kaszinó Egyesület választmá­nya. A ,Bodrogközi takérékpénztár“ folyó hó 7-én délelőtt tartotta rendes évi közgyűlését, melyen XXXIII. üz­leti éve forgalmáról számolt be, mely­ről, valamint mérlegéről a legékes- szólóbban beszélnek a kimutatások. A közgyűlés minden tárgyat jóvá­hagyva az igazgatóságnak a nyere­mény felosztására vonatkozó javasla­tát is elfogadta. Az igazgatósági tagok sorában Marossy Antal dr. elhunytával meg­üresedett helyre egyhangúlag — Dió­szeg hy Pál lett megválasztva. A pénzintézet évi kimutatását a többi megyei pénzintézet kimuta­tásával egyszerre fogjuk leadni al­kalmilag. Táncmulatság Királyhelmeczen. Mint már jeleztük, a „Bodrogközi füg­getlenségi kör“ f. hó 11-én táncmu­latságot rendez, melyre az alábbi meghívók küldettek szét: Meghívó. A „Bodrogközi függet­lenségi kör“ saját alaptőkéjének gya­rapítására Királyhelmeczen f. 1905. évi február hó ll-én a „Rigó“ ven­déglő termeiben zártkörű táncmulat­ságot rendez, melyre kívül címzett urat és b. családját ezennel tisztelet­tel meghívjuk: Pál Lajos, elnök. L. Zlotzky Pál, jegyző. Pauliczky Gusz­táv pénztáros. — A mulatság kez­dete este 8 órakor. Belépő-dij: Sze­mélyenként 2 kor. Családjegy 4 kor. Felül fizetések a jótékony cél érdeké­ben köszönettel fogadtatnak és hir- lapilag nyugtázva lesznek. Színészet Királyhelmeczen. Ra­hóczy \ iktor színtársulata, mely leg­utóbb Sztropkón működött, folyó hó 7-én kezdte meg előadásait Király­helmeczen a „Rigó“ szálló nagyter­mében. Bemutató előadásul a „Dok­tor ur“ Molnár Ferenc bohózata volt kitűzve. Tekintettel a nagy szükségre s a hosszú télre: bizony a szegény theatristáknak kevés reményük lehet a boldogulásra. — Mikor hol. Legtöbbnyire a vendéglőben. — No akkor menjünk oda. Az asztal mellett ülve, Muki mo­hón falatozott s gondja volt rá, hogy mindig tele legyen a szája, hogy ne kelljen beszélnie s a bácsi ezalatt rö­vid szüneteket tartva oktatt a öcscsét: — Te Muki! úgy hallom, illetve apád leveléből értesültem (itt Muki torkán megakadt a falat) hogy te nő­sülni akarsz. Hiszen az igen szép dolog, csakhogy ahhoz elsősorban az embernek szüksége van állásra. Mi­ből fogod feleségedet fentartani . . . (Muki kétségbeesve küzdött a pecsenye darabokkal.) S hol ösmerkedtél meg vele ?... No beszélj már 1 ? . . . A barátságos hang magához té­rítette Mukit. ... Oh 1 kedves Gyuri bácsi I Az egy angyal! Ha látná szép kék sze­mét, gesztenyeszin, gyönyörű, dús ha­ját, azokat az apró, kis kacsóit, eper ajkát. . . . . . alabastrom nyakát — foly­tatta a bácsi! Muki meghökkenve nézett rá. — Folytasd hát tovább I Mi hiányzik még! Két szárny ugye? I... Hahaha! kacagott az öreg. Muki homlokán hideg verejték gyöngyözött. — Édes öcsém, azt jegyezd meg Pótvásár. Mint értesülünk: Lele- szen a kedvezőtlen idő miatt elma­radt januári országos vásár helyett f. hó 13-án (hétfőn) pótvásár van en­gedélyezve. HÍREK. Rege a tavaszról. — febr. 9. Amit a szemünk lát, mind csupa dermesztő téli álom, a sivár valósághoz kapcsolódó hangulat. A kész valóság. Ami a lelkűnkben megrezdül: méla sejtés, sejtése a közeli tavasznak, az üde márciusi szellő lágy fuvallatának. Mint mi­kor egy átdorbézolt hosszú farsangi éjszaka után viaskodni kezd az éj­szaka nyomasztó szürkülete a pir- kadó hajnal rózsás tekintetével, olykép viaskodik most a tél han­gulata, a közeledő tavasz áttetsző, csillogó fénysugarával . . . Ma még csak rege a tavasz, de a tovarohanó napok kész való­sággá varázsolják e regét, amely­nek varázsszavára lepattog a jég­kéreg a földről . . . Már pirkad a hajnal, amelynek bíbor palástjából megszületnek a legcsillogóbb suga­rak s dereng a fénysugár, melynek füzében újjászületik a föld s meg- ujhódik az ember lelke. Es amig egyfelől búcsúzik a tél egyhangú nyugalma, s tűnőiéi­ben vannak a mesterkéltségükben, hamis csillogásukban is szép napok, másfelől már foszlik a lepel, mely eltakarta az eljövendő regét, a nap­sugaras, a rózsás, a várva-várt ta­vaszt . . . És bár még csak eljövendő közénk a rege, látni kell, hogy mit müveit köztünk csillogó fénysugárba öltöztetett hírnöke, mely ragyogóvá teszi az elhagyott utcákat, s ki­csalja délelőttönként a sápadt em­berek százait, s megfüröszti őket a közeledő tavasz langyos lehele­tében . . . Pattanjon hát föl minél előbb a varázs, mely dermedésre kárhoz­tatta a földet s valósuljanak meg az álmok, amelyeknek himes szá­lait ott szövögettük a tél palástja alatt. Csillogjanak, táncoljanak hát magadnak jól: amig teneked tisztes­séges állásod nem lesz, addig ne is gondolj rá a te Ilonkádra, avagy Mariskádra . . . . . . igen! Mariska a neve! szólt fénylő szemekkel Muki. — Az már tökéletesen egyre megy. Édes bácsikám 1 — szólt erős hangon Muki — már engedjen meg, de nem engedhetem, hogy szivbeli ügyeimben más kontárkodjék 1 Tessék azt teljesen rám bízni, tudom én mit csinálok! — Akkor ajánlom magam 1 szolt a bácsi s otthagyta Mukit. Muki busán nézett a bácsi után, mert tudta, hogy ez rá nézve 80 ezer korona kár, ő lévén a bácsi örököse. . . . Mindegy — szólt fenhangon Muki — Mariska megéri a 80 ezer koronát, mit nekem az a rongyos pénz! . . . Vette a kalapját és ment . . . . . . Két év múlva, Muki a fele­ségével a váci utón sétált Pesten. Hirtelen odaszól a feleségéhez: Nézd csak kedvesem, az volt az én első ideálom! s rá mutatott egy geszte­nyeszin hajú leányra . . . A felesége elfordította a fejét s csak annyit mondott: Szegény . . . Az a szegény cim persze Maris­kának szólott. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom