Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-01-07 / 2. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Január 7. A hivatalos eskü letétele után — melyet az egybegyült közönség állva hallgatott végig — a négy legidősebb vármegyei főszolgabíró, névszerint Haraszthy Miklós, Bencsik István, Füzesséry Ödön és Pintér István az egybegyűltek hosszas, lelkes éljenzése között emelték fel az uj főispánt, kit a jelenlevők percekig tartó, zajos ová­ció részesévé tettek. Szinyei-Merse főispán beszéde. Az éljenzés lecsillapulta után Szi- nyei-Merse főispán a következő he­lyeslésektől és éljenzésektől megsza­kított, hatalmas programmot magába foglaló beszédet mondta, elragadó szó­noki hevülettel, igazi átérzéssel: Tekintetes törvényhatósági Közgyűlés! A legmélyebb alattvalói hódo­lattal eltelve, hálás kebellel enge­delmeskedem Felséges uram és ki­rályom legkegyelmesebb parancsá­nak, midőn Zemplénvármegye dí­szes főispáni székét ezennel elfog­lalom. (Éljenzés) Most, midőn hivatali eskümet a tekintetes törvényhatósági köz­gyűlés színe előtt letettem s ezzel főispáni működésemet megkezdem, a törhetlen hűség és alattvalói hó­dolat ezen érzelmeihez csatlakozik a legbensőbb köszönet és hála a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök ur Őnagy- méltósága s a bölcs vezetése alatt levő magas kormány irányában a belém helyezett kitüntető bizalom némi vizonzásául. Zemplénvármegye nagy törté­nelmi múltja, nagy hivatás a és nagy 6ulya már magában is nehéz kö­telességeket ró a vármegye főis­pánjára, — fokozza azonban ezt még azon tudat, hogy e díszes fő­ispáni székben működő nagy nevű elődeim, gyakran a vármegye ha­tárán túlterjedő lelkes és nagysza­bású működést fejtettek ki s tet­teik sokszor országos jelentőséget is adtak e díszes állásnak. — Köz­vetlen hivatali elődöm gróf Hadik Béla bokros és kiváló érdemeit nemcsak a legfelsőbb elismerés ko- szoruzta, hanem kimagasló műkö­désének emlékét a tekintetes tör­vényhatósági bizottság legutóbbi közgyűlésén lelkes és hálás elis­meréssel igtattatta jegyzőkönyveibe. (Lelkes éljenzés.) Midőn tehát nagynevű és ki­magasló hivatali elődeim díszes sora, követendő példaként, elvonul lelki szemeim előtt, mély elfogó­dottság vesz rajtam erőt, mert még Ziháló keblére szorítja szerelme­sét, kétségbeesve les az órára, mintha onnan indulna ki az ellenséges had, őket szétriasztandó — örökre. Elfojtott zokogásban végnélküli, fájdalomleljes, édes csókban telik utolsó élvezetük, örömük. S utána kifelé rohan a férfi, kedveszegetten, sötéten. Az asszony pedig bevon­szolja fáradt testét a gyermekszo­bába, hogy áldozattüzet gyújtson az anyai szeretet oltárán. Alvó gyermeke fölé hajolva, pe­regnek könyei. Magános, szerelmes szive feljajdul, de valaki melegen szorítja összekulcsolt kezeit s mint az égből leszállt angyal biztatja: „Becsületes, tiszta, nemes szived el­ismerést, jutalmat talál az égben“. Páter Gergely megfeledkezhetett papi csuhájáról, mert túl forrón csókolja a fehér asszony kezeit. Permetegként hullatja azokra forró könyeit. Kézcsókja tiszta, forró, benső, mint szerelme. Az asszony mosolya is, amint bánatosan, szelíd megadással mondja: „íme lemondásom gyönyörei, az ön elismerése, az Istené s valaha a gyer­mekemé. inkább érezteti velem az ő kiváló­ságuk képességeim és tehetségem szerény voltát. Hogy mindezek dacára habo­zás nélkül vállalkoztam e nehéz feladatra s a belügyminiszter ur ő nagyméltósága felém irányult, — felette megtisztelő bizalmának vo­nakodás nélkül tettem eleget, nem erőim túlbecsülésében leli magya­rázatát, mélyen tisztelt törvényha­tósági közgyűlés, hanem elsősor­ban azon lelkesedésben és mély tiszteletben, melylyel a miniszter- elnök ur személye és politikája iránt viseltetem s melyből kifolyó­lag hazafiui kötelességemnek tar­tottam csekély erőmet s minden képességemet rendelkezésére bocsá­tani. Bármily fényes és díszes is Zemplénvármegye főispáni széke, engem nem a fény és dicsőség hin ábrándja kápráztatott el ezen elha­tározásnál, hanem az igaz, odaadó, becsületes és hazafias munkának vágya vezetett ezen székbe s azon erős és megingathatlan hittel fog- .alom azt el, hogy Zemplénvárme­gye fenkölten gondolkozó közön­sége a nyilt, becsületes és lelkes törekvést jóakarattal fogja megbí­rálni s tisztán a közérdek szolgá­latára irányuló odaadó szándéko­mat s működésemet hazafiui támo­gatásának erejével erőssé fogja tenni. Ezen hitem acélozza gyenge erőmet s tölt el bizalommal a jövő iránt. (Hosszantartó, lelkes éljen­zés.) T. törvényhatósági Bizottság! Ezen reám oly ünnepélyes és jelentőségteljes órában annál in­kább kötelességemnek tartom főbb vonásokban jelezni az általános irányt, melyben haladni kívánok, mert majdnem két évtizedes .köz- igazgatási szolgálatom nem az Önök tisztelt körében pergett le s igy az Önök előtt nem is lehet ismeretes. (Halljuk, halljukI) Mint a magas kormánynak bi­zalmi embere, elsősorban köteles­ségemnek fogom tartani, hogy a vármegye viszonyait mindenkor tel­jes nyíltsággal s szeretettel tárjam fel s minden kérdésben a legjobb s a viszonyoknak legmegfelelőbb felvilágosítást adjak. A főispán jogai és kötelességei­vel tisztában lévén, a vármegye tényleges adminisztrációjába veze- tőleg befolyni nem tarthatom fel­adatomnak, hanem az ellenőrzés reám bízott feladatát s ez által az adminisztráció egyöntetűvé tételét, fejlesztését s magas színvonalon tartását szoros kötelességemnek fo­gom ismerni s az ellenőrzést a leg­behatóbban fogom gya korolni. Ezen téren igen megkönnyíti feladatomat azon körülmény, hogy a vármegye tiszti kara, élén igen tisztelt s kedves barátommal a vár­megyei alispán úrral köztudomású példás buzgalmat s lelkes mun­kásságot fejt ki. S megvagyok győ­ződve, hogy azon benső, régi ba­rátság, mely bennünket összefűz, már magában is biztositandja azon kölcsönös bizalmat, mely a zavar­talan együttműködés egyik alap­feltétele. (Éljenzés.) Az ellenőrzést azonban nem­csak a főispán gyakorolja, hanem gyakorolja maga a törvényhatósági bizottság, vagy gyakoroltatja azt a vármegyei közigazgatási bizottság által s végül a választott tisztvi­selők utján. — Ezen ellenőrzés ha­tékony voltát is kötelességemnek tartom kiemelni, mert csak azon vármegyében haladhat a közigaz­gatás s ott válhatik csak igazán egyöntetűvé, hol az ellenőrzésre hivatott összes tényezők kötelessé­güket megteszik. (Helyeslés.) Az önkormányzati jog egy tör­vényhatóságnak legfőbb kincsét ké­pezi s ezért a többségnek a törvény korlátain belől hozott határozatai előtt mindig tisztelettel fogok meg­hajolni, úgy hozván azt magával nemcsak a törvénytisztelet, — ha­nem a kebleinkben mélyen gyöke­rező alkotmányos érzés is. Hogy azonban a törvényható­sági közgyűlés működése valóban üdvös és belterjes legyen, ennek első kelléke az, hogy sem a tiszt­viselők személyi kérdéseinél, sem az adminisztráció számtalan ága­zatában, sem a tanácskozások me­netében más, mint tárgyilagos s ügyérdemi eljárás helyt ne foglal­hasson. — Midőn tehát a törvé­nyes formában s módon hozott ha­tározatok előtti teljes meghajláso­mat, mint magától értetődőt ki­emeltem, kötelességemnek tartom hangsúlyozni, hogy ezen tárgyila­gos eljárást a tanácskozások veze­tésénél a legmesszebbmenőleg kí­vánom megóvni s remélem, ebben a tekintetes törvényhatósági bizott­ság szintén támogatni fog. Hogy ezen álláspont minden vonalon megóvható legyen, ahhoz első sorban szükséges az általam előbb emlitett alkotmányos érzés s a nézetek és meggyőződés kölcsö­nös tisztelete. A hol ez nincs meg, ott elfa­jul a küzdelem s szenved a köz. Bátran hivatkozhatom e ko­moly s ünnepélyes órában arra, hogy azon hosszú idő alatt, mig a közszolgálat kötelékében állottam soha sem a hivatalos ügyek elin­tézésébe, sem a tisztviselők szolgá­lati kérdéseibe, sem semminemű hivatalos eljárásba sem vallási, sem politikai momentumokat be nem hoztam s ezeknek a köz- és társa­dalmi életbe való bevitelét mindig a leghevesebben elleneztem. (Lelkes éljenzés.) Ezen álláspontom meg nem változhat soha, mert ez szabadelvű meggyeződósemnek első postulátu- ma s ezt kötelességemnek fogom tartani a leghevesebb támadások esetén is mindenkor megőrizni s a „quod uni justum, alteri aequum“ elvének teljes érvényt szerezni. Midőn tehát újra hangsúlyo­zom azt, hogy mindenkinek meg­győződését tiszteletben tartom, — akkor jogosan kívánhatom, hogy az enyém is tiszteletben tartassák s a leghatározottabban kijelentem azt, hogy elveim és meggyőződé­semtől semminemű befolyás avagy terrorizmus el nem téríthet s irá­nyomat meg nem változttathatja. Szerfelett örvendenék, ha ezen felfogást a törvényhatósági bizott­ság egésze osztaná, mert üdvösét és nagyot alkotni csakis egyetér­téssel lehet. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) A közoktatási és kulturális al­kotások terén, dacára a magas kor­mány által hozott nagy áldozatok­nak s a nagy számban létesitett tanintézeteknek, a vármegye külön­leges viszonyainál fogva még igen sok és nagy teendők állanak előt­tünk. Azon kiváló eredmények is, melyek eddig e téren elérettek, legnagyobbrészt az egyes felekeze­tek s lelkészek odadó s hazafias működésének köszönhetők, mely a valláserkölcsi s hazafias nevelést biztosítván lehetővé tette azt, hogy vármegyénkben, dacára részben idegen ajkú lakosságának, a nem­zetellenes üzelmek talajra sohasem találnak. Az odaadó, lelkes hazafíság gya­korlásában és terjesztésében, vala­mint a felebaráti szeretet nagy eré­nyének megszilárdításában tündöklő példával járnak elől vármegyénk nagynevű főpapjai,'kiknek az igaz vallásosság s magyar állameszme megszilárdítása körüli, hervadhatlan érdemeit a társadalom igaz köszö­neté kiséri. Azon biztos reménnyel fordu­lok hozzájuk, hogy hazafias támo­gatásukat a jövőben sem vonják meg s midőn ezt tisztelettel kérem, fogadják azon biztosításomat, hogy állásom elsőrendű kötelességének fogom ismerni a vallás felekezetek közötti békés működést legteljesebb erőmből támogatni s a vallásfele­kezetek jogos érdekeit mindenkor a legmelegebben istápolói. (Éljen­zés.) Hogy fejlett kulturális viszo­nyaink folytán oly előkelő szerep jut Zemplónvármegyének az ország­ban, — az különösen a vármegye kimagasló inteligentiájának az ér­deme, amely igaz lelkesedéssel s anyagi áldozatokkal is hozzájárul a magyar állameszme felvirágozta­tásához s megszilárdításához. Ezen munkában is részt kérek magam­nak s kérem ez irányú jóakaratu s hazafias törekvéseim támogatását. A válságos közgazdasági viszo­nyok és csapások a legmesszebb­menőleg sújtották e vármegyét s annak egész vidékeit tették tönkre s megmételyezték nem egy vidék munkásosztályának gondolkodás- módját, ezért legfőbb törekvésem lesz az ennek szanálását célzó hi­vatalos akciót vezetni s a társa­dalmi akcióban, melynek e várme- megyében oly lelkes és fenkölt apostolai vannak, a legtevékenyeb­ben közremunkálni. — Mert hiszen tudjuk hogy, a legjobb administ- rációnál is csak a keretet képezheti a hatósági eljárás s csakis a tár­sadalom lelkes közreműködése te­heti teljessé az eredményt s bizto­síthatja a sikert. (Éljen! ügy van !) Vármegyénk székvárosa s a többi neves város a kultúra, ipar s kereskedelem gócpontjait kell hogy képezzék, melyekből a vidékre is kisugárzik az erő s tevékenység s ezért legkedvesebb kötelességeim egyikét fogja képezni ezen, — bár különlegesnek látszó, azonban tulaj­donképen az egész vármegye érde­két képező városi érdekeket is a ledmesszebbmenőleg istápolni s tá­mogatni. Ezekben ecseteltem főbb voná­sokban azon szándékot, melylyel Zemplénvármegye kormányzatát ve­zetni óhajtom s melynek megvaló- sithatásához úgy a mélyen tisztelt törvényhatósági közgyűlés, mint az egész társadalom hazafias támoga­tását annál inkább kérem, mert nagy és nehéz feladatok állanak előttünk s csakis a válvetett munka s az összes erőforrások hazafias, céltu­datos s egyértelmű felhasználása van hivatva oly módon biztosítani a magyar állameszmét, hogy az — a legveszedelmesebb s legnagyobb támadásokat is visszaverhesse! Munkálkodjunk tehát lelkesen s egyetértőleg s tetteinkkel bizo­nyítsuk azt. hogy teljes tudatával bírunk annak: „hogy a nagy vilá­gon e kívül nincsen számunkra hely 1“ Éljen a Haza! Éljen a Király 1 (Szűnni nem akaró, lelkes éljen­zés és taps.) A tartalmas beszéd elhangzása után, melyet mindvégig fokozott ér­deklődéssel hallgattak végig a jelen­levők, hatalmas éljenzés zúgott fel a terem minden részén. Thuránszky László beszéde. Azután Thuránszky László fő­jegyző üdvözölte ősi szokás szerint a SchmidtbaDer-féle andi keserüviz reggel félpohárral használva, a természet által nyújtott legtökéletesebb gyomor-, bél- és vértisztitó, amellett rendkívül jó étvágyat hoz. Üvegje 50 fillér. — Csak a felét kell bevenni, mint más keserűvizekből, azért kapható mindenütt kis üveggel is 30 fillérért. Sátoraljaújhelyben: Szent-Györgyi Tilmos, Bilanovits P. és Társa, Nagy Ferencz, Grün A., Hasai H, uraknál. Gálszécsen: HKoch Gábor urnái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom