Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-01-21 / 8. szám

Sátoralj&ujhely, 1905. január 21.

8. (4373.)

Harmincharmadik évíoiyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: cátoralja-Ujnely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill.

Zemplén

ifj. Meczner G-yola.

főszerkesztő.

POLITIKAI HÍRLAP.

dr. Molnár János

felelős szerkesztő.

dr. Ferónyi József

főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kjr.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

a mai törvényektől szentesített közösségünk Ausztriával ezt a reményt még talán jó ideig nem engedi megvalósulni. Nincs ugyan ma sem abszolút közösségünk Ausztriával, csak olyan, aminővel az 1723-iki törvényekben találkozunk, kibővítve a modern közösügyes intézménynyel. A personalis unió és az abszolút közösség közé illik a mi állapotunk, amelyen csak törvényváltoztatással (s ehhez a koronás fő hozzájárulása szükséges) vagy törvényszegéssel lehetne változtatni. A magunkra vállalt közös terhek lefizetése után talán gondolhatnánk erre is, de a jelen viszonyok között anyagi függetlenségről ilyen utón szó sem lehet Annyi érdek fűzi már hozzánk Ausztriát, hogy rendes utón függetlenségünk teljes visszanyeréséről nem is álmodhatunk. A rendkívüli módra pedig ma sem elég erősek, sem elég készültek qepa vagyunkKözösségünk két fö akadálya: a közös hadügy és közös pénzügy. Amint e két téren elértük teljes nemzeti önállóságunkat, Utegezünt minden állami közösség, mert e kettő a modern független állam alapföltétele. E3 kettőt pedig csak lássan tudjuk megszerezni s még lassabban biztosítani. A szabadságharc idején Kossuth lángszavai e kettőt teremtették elő a semmiből, de sem időnk, sem alkalmunk nem volt azok biztosítására. Elvesztettük mind a kettőt s most visszaszerzése igen-igen nehéz. Ausztria nem engedheti megvalósulni ebbeli törekvésünket. Őneki is első a maga érdeke. De azért erre törekednünk kell. A szabadelvűek a magyar szellemnek a hadsereg tisztjeibe való fölélesztésével remélik elérhetni ezt a függetle- nitést, mert amilyenek a nevelők, olyanok lesznek a neveltek. Hiába adjuk a vezényszót idegen érzelmű tisztek ajkaira, az nem fog azzal egy közlegényt sem magyar érzelművé tenni. De ha a tisztikar magyar, az maga fogja kivánoi a magyar vezényletet,

Ezzel szemben az ellenzék követelménye elsősorban a magyar vezénylő nyelvre és a magyar hadi jelvényekre, tehát külsősé gekre vonatkozik. Ezek is szükségesek ugyan, de már csak szükségszerű következményei lehetnek a hadseregben meggyökeresedett nemzeti szellemnek. Anuak ezeket természetszerűleg meg kell előznie. A szabadelvűek kívánsága nem zárja ki ezeket, de elérhetésüket másodsorba helyezi. A kormáq^ téhát, mikor a tisztek magyarosítását és a honvédség tüzérséggel való ellátását ígéri, az önálló nemzeti hadsereg ér- dekébeq pselekszik. E tervéből már sokat keresztül is vitt, ami után bizton számit a nemzet bizalmára. Az ő munkája lassúbb bár, de eredményes; az ellenzéké gyorsabb, de jelen viszonyaink között a lehetetlenséggel hatá^ ros. Reménynek szép, sőt kivánni kötelesség; cje a helyzet ismerete az óvatos előrehaladást tanácsolja.

Az önálló nemzeti hadsereghez: önálló és tökéletes pénzügyi viszonyok szükségesek. A pénzügyi önállóságnak amazt meg kell előznie. Ausztria ezen a téren függetlenségünket épen a közös hadsereg miatt nem engedi. íme ez a szerencsétlen ér- dókkörforgás. Nincs az a tökéletes politikai kényelme, mely a két érdek teljes kielégítésével tudna itt kifejletei létrehozni. Vannak, akik az önálló vámterület megteremtésével, tehát az ipari és kereskedelmi önállósággal vélik megállapítani pénzügyi önállóságunkat. Ezt az önállóságot el is érhetnők, csak az a kérdés volna e köszönet benne.

A nemzet vagyonosodása csak a kivitel emelkedésével állhat arányban, ezt pedig az országot körülvevő Ausztria önállósága jogos tudatában tetszése szerint megnehezítheti. — Kereskedelem szerződéses viszony nélkül el sem képzelhető s ezt a körülményt az önálló vámterület mellett is kihasználná Ausztria s ha uem fogadnék el ajánlatát, odajutnánk, hogy a nemzet vagy saját túltermelésébe fulladna bele, vagy ipara indulna pangásnak. Most elsősorban tehát arra kell ügyelnünk, hogy a közösvámterület alapján annyira fejlesszük iparunkat és kereskedelmünket, hogy Európa piacai az önállóvámterület minden zárkózottsága mellett is fölkeressen bennünket, ha Ausztria el is zárná előttünk a közvetlen összeköttetést. Az önálló vámterület tehát bármenynyire is kívánatos, a mai viszonyok között időszerűnek még nem

jYíegvalósitható ígéretek.

— jan. 21.

I.

A választók bizalmának elnyeréséhez az ígéret a legközelebbi ut. Nagyon sok mindenre van még népünknek szüksége, hogy államisága ne papiroson és ne hangzatos szavakban, hanem az egyén és összeség jólétében nyilatkozzék meg. Nagyon jól tudja ezt mindenki, hogyne tudnák tehát a képviselőjelöltek, mikor ezek a még meg nem valósult remények diadalra jutásuk legbiztosabb támaszai,

ígérnie kötelessége is minden jelöltnek, meg is teszik; csak az a kérdés, vájjon azt megmondják-e őszintén választóiknak, hogy azon ciklusban, amelyre őket a polgárság kiküldi, mennyit lehet ezekből a reményekből megvalósítani? Mert Ígérni könnyű, de megvalósítani az Ígéretet más pauplsa3 amelynél sy ájlarnéjet annyi fontos és aprólékos körülményei sokszor mint le nem dönthető akadályok merülnek föl.

Megfigyelve népünk jelenlegi politikai helyzetét £s az európai államokhoz való viszonyát, megpróbáljuk hozzátevőlegesen elsorolni azon reményeket, amelyek a közeljövőben megvalósulhatnak. Természetesen, amennyire ezt a legszeszélyeseblb nő, a politika megengedi.

Kezdjük mindjárt a magyar nép régi szép reményén: a független Magyarországon. Erre sajnos, csak törekednünk lehet, mert

tészete és zenéje, melyet nyelvével együtt hozott az uj hazába. Milyen lehetett ez a zene ? Erre a kérdésre alig tudunk válaszolni. Olyan egyszerű, pajnf maga a nép. Ritmusa olyan, mint a magyar táncé. Egyebet erre a kérdésre nem felelhetünk. Hiszen semmi, de semmi emlékünk inpsen róla,

A magyar nemzet mindig dalos, nótás nemzet volt, Árról van már hiteles adatunk, hogy az uj hazába való beköltözéskor voltak őseinknek különféle dalaik. Alkalmiak és tárgyuk szerint változók. Azok a hiányos és sovány adatok, amelyekből csak halvány képet alkothatunk magunknak a magyarok ősvallásáról, sejtetik, hogy voltak vallási énekeik, áldozati dalaik, halottas énekeik, lakó- dalmas nótáik és különösen történeti énekeik. Szerzőjük maga a nép volt, qiely később fejlesztette, átalakította és kibővítette. Á vallási énekek mellett kiváltképe a történeti énekek fejlődhettek. Mert, hiszen őseink napjai nem folytak le tétlenségben, a változó hadi szerencse napjait élték, a vitézi erényeket és hősi bátorságot fejlesztő küzdelmek közepette. Különben el nem képzelhető, hogy valamely nemzet dal és ének nélkül

meglehetne. E lelki fűszerre épp oly szüksége van, raiüt a testi táplálékra.

De szóljanak maguk a följ egy - zések. Theophylactus Simocatta, görög iró, Írja a VII. században a magyarokról „telluri hymnum conci- nuntu (éneket zengenek a földnek.) Ekkerhard, a német krónikás, leírja a magyarok szentgallenni portyázását (929) és fölemlíti; hogy voltak vallásos, halottas, gúnyos és ünnepi énekeik s a pap, ki jól értette nyelvüket, velők dalolt s a magyarok táncra kerekedtek és énekeltek főnökeik alatt. Szent Gellert püspök legendájában kedves képet fest az iró a dolgos szolgáló leányról, ki éjnek idején kézi malmát forgatva jókedvűen dalolgat.

„Megtörtént egyszer, hogy valamelyik hívének védelmére a királyhoz utaznék (Szt. Gellért.) És ezen vidéknek erdős részében, mely sertések tartására szolgált, egy jószág feküdt, melyben délre megszálla. Ott aztán éjfél körül hallja a malomkövek zúgását, a melyeket ő egyébként nem vett vala észre. Csodálkozék, hogy az mi légyen. Legottan egy nő, ki a malmot hajtotta, énekelni kezde. A püspök pedig elámulva odaszól Walthernek: Hallod-e Walther, miképen szól a magyarok dudája

I.af>»nk Kai Riána 9 oldal.

A ZEMPLÉN^ TÁRCÁJA.

A magyar zene első nyomai.*)

A .Zemplén* számára irta: pr. pprényi József,

Töretlen utón jár, ki nemzeti zenénk ősi emlékeit kutatja. írott emlék a magyarok bevándorlása korából éppenséggel nem maradt ránk. Sötét, sivár pusztaságban kell tapogatóznunk. Csak a későbbi időből származó hiányos és gyér feljegyzésekből vonhatunk következtetést a magyar pogánykor kulturális viszonyairól. Tudósaink közmegegyezéssel állítják, hogy őseink nem tartoztak a népván? dorlás ama vad hordái közé, kik vért szomjazva, tüzzel-vassal pusztítva szá- guldják végig az idegen területeket, mig végre, az uj hazában megtelepedve, a szelidebb erkölcsökkel megbarátkozva s királyságot alapítva kul- turéletet kezdenek. A kalaDdozási kedv, a harcias vitézség minden bizonyára őseink főerényei közé tartoznak. Nem is képzelhető, hogy oly nép, mint a magyar, mely hosszú időn át nomád életet élt, rest tétlenségben

•) Mutatványul a szerzőnek »A magyar ?epe törtépete* cimtt nagyobb müvéből.

töltse napjait. A szilaj ázsiai alap- természet még a békésebb időben is ki-kitör. A nyughatatlan, forrongó keleti vér kitörése ez, mely vágyik életet kockáztató kalandokra ; a korlátlanul szabad magyarság éptmsg- nyilatkpzása, rpeiy nem ismert maga fölött zsarnokiíag uralkodó hatalmat; a szabad pusztán, önmaga vérén szer» zett birtokán §zijletett magyar népnek nemzeti sajátsága, A magyarságot éppen ezek a faji jellemvonások teszik erőssé, kitartóvá, vakmerővé a honszerzés ezer veszéiylyel járó kalandos vándorlásai közepette. Á magyar nemzetnek határozott faji jel» lemvonásai tűnnek ejénk a legrégibb kulturális emlékekből, ezekről tanúskodnak úgy a külföldi, mint a hazai történetírók reáok maradt följegyzései is. Az idő forgásával, a magyarságnak anyagi és szellemi viszonyainak átalakulásával, a nyers nemzeti vonások is kisimulnak. Pe a költészetben és zenében állandósulnak. Nemzeti költészetünk és nemzeti ze^ nénk, e két drága ősi kincsünk, máig megőrizte a magyarságot leginkább jellemző faji jellemvonásokat.

Tagadhatatlanul bizonyos tény, hogy a magyarságnak még ázsiai tartózkodása plptf volt nemzeti köl-