Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-06-24 / 68. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 24. zésére és a koalíció vezérlő-bizottsá­gában való részvétel végett. Elhatá­rozták még, hogy a kör tagjai a kép­viselőházi szünet miatt az ország jo­gainak védelmében a rendelkezésre maradt eszközökkel fokozott tevé­kenységet fognak kifejteni. Á szabadelvüpárt legutóbbi ér­tekezletén szintén elhatározta, hogy a képviselőháznak ex-lex tartama alatt királyi kézirattal való elnapolá­sát az alkotmányosság elveivel és a parlamentárismus szellemével meg- egyeztethetőnek nem tartja, határo­zottan helyteleníti és elitéli. Újhelyi dolgok. — A naccaág'ák. — Ne tessék hinni, hogy az udvari- és királyi tanácsosság között valami áthidaló, újabb titulus keletkezett. Nem. Hogy uj naccságákat mondunk, annak egyszerű magyarázata lesz. A Nagyságák kénytelenek visszavo­nulni a közélet színteréről, átenged­vén helyeiket a naccságáknak. A kocka fordult. Az úrnő rabszolgává, a cseléd hatalommá lett. Egy élclap irta nemrégiben, hogy bizonyos naecsága beszegődéskor azt kérdezte a Nagyságától: ha tud-e írni-olvasni ? Bámulatos kérem ez a haladás, amit mi a hátunk mögött hagytunk í A rongyos, bocskoros, piszkos tót lány bevándorol Uj helybe ma s má­hoz egy évre szónoklatot tart a Ma­gyar Királyban, törvényt szab gazd­asszonyának és huzza maga után a sleppet, rücskös pofáját és kócos ha­ját rémes terjedelmű s a pócsi lobo­gónál is tarkább díszítésű kalappal födvén be. Bámulatos! Mióta az uj korszel­lem üdvözítő tanai hozzánk is elju­tottak, az Eszterek és Mariskák a Marseilleiset fújják, megszabván gazd­asszonyáiknak azt az ösvényt, mely­ről letérniük nem szabad, ellen eset­ben jaj nekik, soha többé nem kap­nak cselédet. Elől akartuk már kijelenteni, hogy cselédmizeriákról Írunk. De kérem ez már elcsépelt kifejezés. A .cselédek misericordiájáról kellene in­kább Írnunk, mert valóban oda jutot­tunk, hogy boldog az a lélek: aki egy naccságának a jóindulatát ki ér­demelni képes. A naecsága, aki a cupringer ke­gyes pártfogása alá kerül, ettől jó előre kitanittatva, elmegy valamely úri családhoz, „beszegődni“. A cup­lékja irodalomtörténetünknek, amely­ből egy tisztultabb ízlésű és a szé­pért lelkesedő kor fiai bátran idéz­hetnek majd, amint hisszük is, hogy idézni fognak. Egyben becses adalék Zemplénvármegye megírandó monog­ráfiájához is. M * Ez igénytelen sorok Íróját érte a tisztesség ezelőtt tizennyolc esztendő­vel : hogy -Boruth Elemér irodalmi hagyatékának törvényes oltalmat sze­rezzen. Egy irodalmi iparlovag adta ki saját neve alatt Boruth legszebb költeményeinek egy részét, aki aztán a mármarosszigeti törvényszék előtt azzzal védekezett, hogy a költőtől prezentbe kapván a kéziratot, azt joga volt úgy is felhasználni, hogy saját köl­teményeként bocsássa közre. Ezt a zseniális védelmet azonban a törvény­szék nem fogadta el és ítéletében eléggé nyomatékosan figyelmeztette az élelmes ifjút, hogy a jyershez sem szabad nyúlni, ha az a másé s hogy sokkal hasznosabb dolog praktikus cikkekkel üzérkedni, mint ócska ver sekkel. A pseudo poéta azonban a kioktatás előtt úgy elpárolgott Már- marosszigetről, hogy azóta sem tud­ják merre költ. ringer kap a gazdától egy koronát, a cselédtől a másikat. Helyes. Éljen mindenki ahogy tud. Most lássuk a szegődós feltételeit. A háziasszony fogja be a száját. Most a cseléd dik­tál. Kiköt 12 órai munkaidőt, 6-tól 6-ig. Túl munka külön díjazás. He- tenkint két szabad délután, Vasárnap a harmadik. Vizet nem hord, szobát nem kefél, nagy mosást nem vállal. Piacra maga megy. Ajándék mentői több. Bakája éjjeli szállásra és va­csorára elfogadandó. Ezek a főbb pon­tok. Az apróbb szemtelenkedéseket majd az idő hozza magával. És a tisztelt hazátlan urak csap- dossák a tenyerüket, szónokolnak, hecceinek, kiképeznek hölgyeket; a dézsa-kontesszek dirigálnak 1 Gyönyörűen haladunk 1 No csak tovább is igy. A jövő képviselő vá­lasztáson, feltéve hogy akkorra a szolgálók is szavazati joggal bírnak majd, valamelyik horgas orrú pesti ur kicsavarja az Apponyi kezéből a mandátumot. Eddig az előtérben állókról, a főszereplőkről esett szó. Most a moz­gató erőt, a felbujtókat, a főbünösö- ket mutatjuk be. Kik ezek ? A cupringerek ! Igen is. Nincs a szemtelenségnek, a ha­zugságnak és világcsalásnak az a sze­metén szedett faja, amit ezek a vén szipirtyók föl ne használnának, hogy saját zsebük érdekében a közönséget kizsákmányolják, a buta cselédet rom­lásba döntsék. Sajnálattal értesültünk, hogy az erősebb nem között is akad egy-két társuk, de mégis csak a höl­gyek vannak többségben. Mint a leggonoszabb kígyó, les- kelődik a cselédhurcoló asszony a ki­szemelt áldozat után. Képes órákig ácsorogni vagy csavarogni, mig be­szélhet vele s kígyó nyelvével meg­ejti az alapjában véve még becsületes, romlatlan vidéki lányt is. Egy újhelyi úri ember figyelem­mel kisert a napokban egy ilyen ese­tet. Bizonyos falusi leány, ki Uj hely­ben rövid idő óta szolgál, fűszer be­vásárlásra ment ki. A sátán félnap óta leset rá, mert ezek igen jól tud­ják, hogy melyik háznál van vala­mire való eseléd, akit még érdemes behálózni. Amint a leány a boltból kijő, e vén sárkány hozzá csatlako­zik, vigyorog a szeme közzé, barátsá­gos hangon kérdezi tőle, hogy hol szolgál. Á cseléd gyanútlanul meg­mondja. — Mit!? annál a telhetetlen, örökké veszekedő dámánál 1 Aki le­húzná a bőrt a szegény cselédről, éjjel-nappal hajszolja a dologgal, az a semmi, maga lelkem ott szolgál! ugyan hogy mehetet maga oda? — Á leány meg van hatva a nem várt „jószívűség“ által — figyelni kezd. — És mondja lelkecském mennyit kap? — Öt. forintot. — Ur Isten a világ felett! Öt forintot 1 No úgy kell magának. Ha maga sült bolond, hát csak kinlódja magát halálra öt fo­rintért. A szipirtyó elhalgat, lesi a ha­tást. Á műveletlen lélek küzd; ver­senyre kel benne a tisztesség érzet a csalóka látszattal. Kezdi asszonyát meggyülölni. — Én 8—10 forintos helyre vi­szem magát lelkem — kotyog ismét a cupringer — olyan helyre ahol kisasszony lesz. Igazi úri helyre. Nem fog jóformán semmit se dolgozni. Ajándékot meg annyit kap, hogy több lesz, mint a bére. Még ma most rögtön mondjon fel. Holnap elviszem magát oda, ne mulassza el ezt a jó alkalmat, meg fog érte emlegetni. Meg is emlegeti. Egy hónap alatt 2—3 helye van a boldogtalan cselédnek s pokol az élete a gazd- asszonyánajs. A cupringer a markába röhög, 6—8 koronát présel ki havonta egyetlen áldozatától. A cseléd megszokja a facérko­dást. Csavarog, ödöng a városban, sokszor a legutolsó módon keresve meg kenyerét. A cupringerek putik- jai éjjel-nappal hangosak az ott ta­nyázó, többnyire bepálinkázott cselé­dek lármája és erkölcstelen beszé­deitől. Neveket most még nem említünk pedig egész halmaz adat van már birtokunkban. Keressük a bajnak or­voslását törvényesen, a hatóság utján. Két kérésünk van. Az első a rendőrséghez szól. Kérjük a rendőr­ség fejét: vegye szigorú ellenőrzés alá a helyszerző intézeteket. Ne saj­náljon azokban minden éjjel razziát tartani. A baj rövid utón ha nem is teljesen orvosolva, de erősen meg­csökkenve lesz. Második kérésünk a nagyközön­séghez szól. Hozzon tudomásunkra minden visszaélést, mi folyton sző­nyegen fogjuk ezt az ügyet tartani s irgalmatlanul meghurcoljuk a nyil­vánosság előtt a bűnöst, hogy arról úgy a nagy közönség, valamint a ha­tóság is tudomást vehessen. Legközelebb folytatjuk. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( Tisztujitások a szerencsi já­rásban. Jeleztük már lapunkban, hogy a szerencsi járásban folyamatban van­nak a tisztujitások. E hó 15-én : Go- lopon Kiss János (régi); Ondón id. Hubay András (régi); Rátkán ifj. Braun Antalt (uj) választották meg községi bírónak. — E hó 16-án : Kis- csécsén id. Szalontay Mihály (uj); Körömben Kondás Miklós (régi); Gi- rincsen Szilágyi András (uj) lett a községi biró. — Tállyán a folyó hó 19-én megtartott biró választás alkal­mával — mely a legnagyobb csend­ben 10 perc alatt ment végbe — egy­hangúlag megválasztatott UfiTyár Mi­hály régi főbíró : albirónak : Csontos Miklós volt albiró. Pénztárnoknak szintén megmaradt Jakubovics Lipót. — Szerencsen e hó 21-én történt meg a választás. Eredménye a kö­vetkező : Főbíró: Molnár István, tör- vénvbiró : Kovács Miklós ; pénztáros : Bélák Károly; rendőrbiró: Erdélyi Gábor. Tanácsosok : Szakácsi István s egyszersmind mezőbiró, Weisz Ká­roly, Apostol Pál, Vegh János és Ig- lár István. A választások mindenütt Oortvay Aladár főszolgabíró szemé­lyes vezetésével a legpéldásabb rend­ben folytak le. Sehol semmiféle kar­hatalom igénybe nem vétetett. — A tisztujitások tovább folynak a járásban. HÍREK. Egy hangverseny. Sátoraljanjhely, 1905. jun. 23. (—1.) Pár év óta feltűnően foko­zódik az a keresettség, melynek a cimbalom hangszer örvend. A cim­balom hova tovább előtérbe kerül s diadalmas versenyre kél a zenének mindmegannyi interpretáló eszközével. Két évtized alatt szinte rohamos ez az emelkedés úgy, hogy ma már vi­tatásra sem szorul e hangszer köz­kedveltsége és általános elterjedtsége. Ez a tény nálunk annál érthe­tőbb, mert a magyar zenének alig van oly hangszere, mely zenénk mo­dulációit, árnyalatait s jel egzetes tremolóit oly hűen tudná kifejezésre juttatni, mint a cimbalom, mely zön- géjének gazdagságával, kedves har­móniájával, közvetlenségével mintha épen a magyar motivumu zene tol- mácsolójául lenne teremtve. És amikor nyomára jutottunk annak, hogy a magyar zene kifeje­zésére a hegedű mellett, mint spéciéi női hangszer: a cimbalom is nagy létjogosultsággal bir: egyre növeke­dik azoknak a száma, akik e kedves hangszert befogadják, azon játszani tanulnak s zenei képességüket e hang­szeren igyekeznek fejleszteni s eset­leg művészi tökélyre vinni. Ott pedig, ahol eminenter nem a klasszikus ze­nének, de a magyar dalnak vannak hivei: háttérbe szőrit minden más hangszert, beleértve a zongorát is, a melynek legtágabb értelemben vett hang gazdagsága, teljessége nagy közkedveltséget biztosított. Annyi azonban kétségtelen tény, hogy mig a cimbalom a klasszikus zene szépségeinek megelevenitésekor sem szorul háttérbe, addig a magyar zene hivei mind megegyeznek abban, hogy szebben és közvetlenebbül egy hangszer sem közvetíti a magyar zenét. Mindez pedig abból az alkalom­ból jutott eszünkbe, mert jóleső öröm­mel látjuk, hogy a cimbalom ma már Sátoraljaújhelyben is elfoglalta a méltó helyét s napról-napra nő híveinek s tanulóinak száma. S mikor ezt jóleső örömmel vesszük észre, hálátlanok lennénk, ha nem emlékeznénk meg Werner Sárika cimbalom tanárnőről, ki már több hangverseny keretében bizonyította be, hogy mennyire hi­vatott művésze e hangszernek s ez által önkénytelenül is híveket és kö­vetőket nyert meg művészetének és a cimbalomnak. De ha nagy is a Werner Sárika érdeme, nagyobbá teszi ez érdemet azon körülmény, hogy Sátoraljaúj­helyben nemcsak megkedveltette e hangszert és nemcsak hiveket tobor­zott annak, hanem azon volt, hogy ezen uj tanítványok alkalmat nyer­hessenek a cimbalmon való kikép­zésben hivatott és lelkiismeretes mes­tertől, venni oktatást. És e nyomon indulva és e cél­nak szolgálatába szegődve, nyitotta meg Sátoraljaújhelyben magán cim­balom-iskoláját, mely két évi fenn­állása óta a legszebb jövővel és biz­tató eredménynyel kecsegtet. Mikor az iskolai tanfolyam bevégeztével első alkalommal vizsgáztatta le nyilvános hangverseny keretében növendékeit, mi már akkor rátereltük a közönség figyelmét a nagy tehetségű művész­nőre, kit a sors nemcsak művészi képességgel áldott meg, de művésze­tének egyúttal hivatott tanító mes­terévé is tette. És ma már, mikor erre két évi tanfolyam eredménye a bizonyíték, nem áll előttünk más kötelesség, mint elismerni Werner Sárika mű­vészetét, de egyúttal elismerést is szavazni fáradozásaiért, mely e hang­szer megkedveltetésében a legnagyobb erkölcsi sikerrel járt. Es, hogy bebizonyítva lássuk azt is, hogy Werner Sárika a cimbalom művészetnek igazi tanitómestere is és nemcsak művésze, arra az egész kö­zönség előtt bizonyság a Werner Sá­rika magán cimbalom-tanintézete nö­vendékeinek nyilvános vizsgája, mely f. hó 18-án lett megtartva a várme­gyeháza dísztermében. * Az évzáró vizsgának, mely nyil­vános hangverseny keretében tartatott meg, az volt a célja, hogy a képzett cimbalom tanárnő az egész közönség bírálatát magára vonva, a közönség teljes plénuma előtt tegyen bizony­ságot arról, hogy nemcsak mint mű­vésznő, de mint művészetének tanár­nője szintén elsőrangú. A vizsga, mely f. hó 18-án d. e. 10 órakor tartatott meg a vármegye- háza dísztermében s melyen Werner Sárika növendékei mutatták be a tanfolyam alatt elért eredményt: fé­nyes erkölcsi sikerrel járt, melynek a jelenvolt előkelő és teljes számú közönség még a vizsga folyamán fel­felcsendülő tapsokkal adott kifejezést. Ez az elismerés ép úgy szólt a fényes eredményt elért növendékek­nek, mint a fiatal művésznőnek, ki Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: índáhetegségeknéS, légzőszervek huru* 9 W & tos bujáin»! úgymint Idült bronchitis, szamár hurut és különösen lubhadcxóknál inlluenza M m’MIM M WB után aBnÜatik, Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és W M \b W W mm jö áe miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.-— kor.-ért kapható. — Figye jiink, hogy minden üveg alanti 1 czéggel legyen ellátva. s F hofFMAXIÍ-LA. KOMIK & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájez.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom