Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-06-03 / 61. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 3. talansága és drágasága miatt a kö­zelség dacára is távol esik. Lehetővé válik a városban ke­lendő élelmi cikk értékesítése szövet­kezeti utón is. Á cigándi, karádi tej, vaj, tojás, zöldség, káposzta, krumpli akár mindennap befuvaroz­ható Ujbelybe. Sőt a termelés foko­zásával a Bodrogköz Kassára is gra- vitálhat. Ha a nehézség Ujhelyig le van győzve, ha a hetenkint kétszer Kassára hajnalba induló vegyesvonat­tal az összeköttetés biztosítható, az alsó bodrogközi embernek Kassán is piaca nyílik. Tudjuk, hogy Ujhelybe egri kofák hordják a zöldséget, akik a bolgár kertészekkel konkurálnak. Kassa jóval közelebb leszen Cigánd, Karád vidékéhez, mint Eger Ujhely- hez s a gazdasági vasút tariffája is olcsóbb, mint aminővel az egri kofa utazik. Egyébiránt a közvetítők élel­messége majd megmutatja az üzleti irányt, ami után nem lészen ördög- ség eligazodni. De nemcsak gazdasági jelentő­sége nagy a kis vasútnak, a járás közigazgatásának is fontos szolgálatot fog tenni épen azon a vidéken, ahova idáig télviz idején eljutni, vagy a honnét a városba bejutni merész vál­lalkozás volt. Orvos, patika, különö­sen a gyors segítséget igénylő ese­tekben nem fognak többé napi járó földre esni. Eme rögtönzött ösmertetés ke­retében tájékoztatásul közöljük még a vasút hozzávetőleges építési, vala­mint a vontatás költségeit, melyek kapcsolatban az egyszerűsített keze­léssel a legnyomatékosabb érvek a gazdasági vasút kérdésében s a leg­jobban világítják meg annak a régi vicinálisok fölötti eldisputálhatlan elő­nyét. A gazdasági vasutba fektetendő tőke a példák szerint kilométerenkint körülbelül 18,000 korona, ami úgy értendő: hogy abba a vasút gépei, személy- és terményfuvarozási jár­müvei s az üzembe hozatal által meg­kívánt összes felszerelésének beszer­zési árai is benfoglalvák. Az össz­költség tehát a felét sem teszi ki annak, amibe a rokkant régi viciná­lisok kerültek. S miután vidékünkön, ahol nagyobb műtárgyakra szükség nincsen, ahol a vonal jelentékeny ré­sze elő van készítve a sínek csekély költséggel való lerakására, minden valószínűség szerint ugyanannyiért építhető ki a vasút, ha nem olcsób­ban, mint bárhol másutt, a szükséges tulni becsületes, dolgos híveit. Miért győz az oláh, ez a pártütő, hálátlan felkelő? Miért jut a magyarnak ül­dözés, nyomor és halál ? Mert az vár reájuk: alattomos orvtámadás az éj leple alatt. Miért lett rommá szép kis vá­rosunk ? Segit Isten? Vagy sújt? S miért? Mert szeretjük hazánkat, mert védjük, oltalmazzuk szabadságunkat, mert leakarjuk rázni az igát, mely már halálosan nyomja lelkünket? Az Isten is elhagy . . . Nem szól az a száz és száz fő­nyi bujdosó, csak a csüggedt tekin­tetük beszól. Az ifjú pap megtanult olvasni hívei szemében, lelkében. Mély lélegzetet vesz, széles melle emelkedik. — Isten el nem hagy. Mellet­tünk van most is, csak ti csüggedt, kishitű emberek nem látjátok Őt. Nem a pap szól hozz4tok, de búsuló honíitárstok, aki veletek érez, veletek sir. De nem csüggedek ! Minden éjre virradat jön, a zivatart szélcsend kö­veti. Szenvedünk. Vérző szívvel néz­zük rommá lett tűzhelyünk, elpusz­tult birtokunk. S még sem szabad befektetési tőke mekkorasága tekin­tetében tájékozottak lehetünk. A vonatáéi költségben még je­lentékenyebb a különbség s főleg az magyarázza meg a kisvasút megbe­csülhetetlen teljesítő képességét. Összehasonlításul álljanak itt a következő teljesen megbízható adatok : Az államvasutak lokomotiv üze­mének vonatási költségei kilométe- ronkint 40.05 fillér; a rendes nyomtávolságú viciná­lisok lokomotiv vonatási költsége ki­lométerenkint 38 fillér; ellenben a kisvasút gőzmotoros vonatásának költsége kilométeren­kint 12 fillér, ugyanannak benzin- motoros üzeménél 14.80 fillér. A vonatási költség csekélysége s az üzemben tartás olcsósága teszik lehetővé azt, hogy a kisvasút a for­galom legkisebb lendülésóvel több vonatot igtathat be menetrendjébe, vagy azokat a vonal forgalmasabb részein sűrűbben járathatja, hogy a helyi központok forgalmi igényeit teljesen kielégítheti, aminek illusz­trálására szolgáljon az, hogy a múlt őszi csabai vásár alkalmával az első gazdasági vasút 5 motoros kocsival és a megfelelő mellékkocsikkal egy nap alatt 4600 nál több utast szál­lítóit. Az alkalmi használatra szánt magánvonalak, melyek bárhol bekap­csolhatók, kilométerenkint 5600 ko­ronába kerülnek s a tulajdonos ingyen kapja hozzá a társulattól a telefont. Amint aztán a magánvonal tu­lajdonosának három kocsi rakomáuyi (15 tonna) elfuvarozni valója akad, egyszerű telefonjelentkezésre megkap­ja a vonatot s szállítási üzletét oda­haza bonyolíthatja le. Lapszámokat Írhatnánk tele a kis vasút életrevalóságáról és talpra­esettségéről, de azt hisszük a nagy­ban és egészben való tájékoztatás szempontjából elegendők voltak a fel­sorolt adatok s pénteken különben is szakavatott egyén gondosan előké­szített tanulmánya fogja megvilágo- sitani az egész kérdést. E pislákoló mécses szolgáljon némi útbaigazításul azoknak, akik esetleg ott nem le­hetnek. Összegezve az elmondottakat: a keskenyvágányu gazdasági vasút a maga elevenségével, nagy alkalmaz­kodási képességével, rugalmasságával, olcsóságával azt a szerepet van hi­vatva betölteni a fejlett gazdaság sok kombinációt igénylő sakk-tábláján, a mit a játóktáblán a lovas tölt be. elfordulnunk Istentől . . . Puha, gyöngéd két kéz neheze­dett a szónok karjára. Anikó volt. — Beszélj még Antal, beszélj I Mintha az apostol szavát hallanám! Salánky még beszélt. Gyújtó szavától lassan béke szállt a csüggedt magyarok szivébe. Fáradtan, újból megerősödve hit­ben — álomra hajtották fejüket. De nem volt szabad aludniok. Itt az erdélyi kis falu tövében ismétlődött a szent Bertalan éjszaka rémdrámája. — Anikó hol vagy ? kiáltotta kétségbeesettten Salánky Antal. S a szekerek között bujkálva, kúszva, követte azt a hangot, melyet csak az ő szerelmes szive hallhatott meg ebben a rémes harci zajban. Anikó előtt durva móc állt. Sze­meiben mohó láng, kezében gyilkos fegyver. Majd daróc ruhájához szorította a leányt, véres kezét belemélyesztette a dús, selymes hajba. Mint egy rabmadár, úgy vergő­dött Anikó az oláh karjaiban. De ebben a percben egy kés pengéje villant meg s az ittas óriás hörögve bukott le a fűre. A leány szabad volt. Egymaga nem dönti el a játszmát, de örökké eleven mozgásával — ügyes kézben — okos körültekintés­sel hatalmasan istápolja a döntő té­nyezőket, amivel derekasan kiveszi részét a sikerből. (A múlt számban a szeraélytarifa kérdésénél sajtóhibából a 31—50 ki­lométer távolságú I-ső osztályú me­netjegy ára 1 korona helyett 2 ko­ronával közöltetett, amit e helyütt rektifikálunk.) Háziipar kiállítás Sátoralja­újhelyben. — Saját tudósitónktól. — Sátoraljaújhely, 1905. jua. 3. Mint azt már lapunk előbbi szá­maiban említettük is, a „Zemplén- vármegyei Gazdasági Egyesület“ a háziipari célokra engedélyezett állam­segélyből a vármegyeháza kístermé- brn minden tekintetben sikerült házi­ipari kiálilitást rendezett. A kiállítást május hó 29-én a kassai kér. iparfelügyelő jelenlétében, díszes közönség érdeklődése mellett nyitotta meg Nemthy József e. alel- nök szép megnyitó beszéd kíséreté­ben, melyben többek között a kiállí­tás jelentőségét és célját méltatta, mig Berzeviozy Béla e. titkár a ki­állított tárgyak beszerzési forrásait ismertette. A háziipar kiállítás nagyon kel­lemes és vonzó benyomást tett a szem­lélőre. A kiállításhoz vezető lépcső- feljárat a vármegye színeit jelképező drapériákkal volt feldíszítve, ahol egyébként a tulajdonképeni kiállítási teremből kiszorult tárgyak, gazdasági cikkek találtak helyet. Magában a teremben kiállított tárgyaknak ismertetését a háziipari tanfolyamoknak vezetői vállalták ma­gukra, ők szolgálván az érdeklődő közönségnek szakszerű felvilágosítás­sal egyszersmind a kiállított tárgyak eladását is eszközölvén. A kiállítást megnyitás után az érdeklődő közönség nagy számban lá­togatta meg, úgy, hogy a kiállítás három napos tartama alatt feljegyzé­sek szerint körülbelől 2500—8000 ér­deklődő volt ott jelen. Ott voltak a láto­gatók között városunk társadalmi ré­tegének minden rangú és rendű kép­viselői közül számosán, a helybeli tanintézetek növendékei tanítóik és tanáraik vezetése alatt és rendkívül díszes hölgyközönség; továbbá Gut- tenberg Pál, az országos Slöjd egye­Mellette állt Salánky. Reszkető kezében vértől párolgó kést tartott, melyet abban a pillanatban rántott ki az oláh tüszőjéből, midőn ajkait a leány hófehér nyakára akarta szorí­tani. Iszonyodva nézte a leány ked­vese villogó szemeit, hörgő mellét. Mint egy bosszúálló cherub, úgy állt az ifjú pap az ellenség hullája mellett. Távol fellobbant a máglyák tüze. Salánky jegyese köré fűzte karjait. — Anikó, ha én elesnék, mert itt nem hagyhatom híveim, menj oda az erdőszéléig, ott egy szekér készen vár menekülésre. Két erős bányász majd elvisz Gyulafehérvárra, ott aztán menj Rozália nénémhez, otthont, sze­rető szivet találsz ott. Nem mehetek veled kis leányom a szabadulásba, vigaszt kell adnom a haláltusában hivő testvéreknek. Az Isten legyen veled Anikóm, édes virágom I Az ifjú pap féítérdre esett. Éles kard hegye érte mellét. Megtörő szeme Anikóra esett. A leány szótlan fájdalommal ölébe kapta az ifjú barna fejét s csókkal zárta le a szeretett szemeket. Három oláh széles kacagással nézte a jegyesek örök búcsúját. Szájukból csak úgy ömlött a szesz gőze. sülét igazgatója is meglátogatta a ki­állítást. A kiállításnak azonban nemcsak ez, a mindenkitől méltányolt erkölcsi sikere volt fényes, párosult az az anyagi sikerrel is. Ugyanis a kiállí­tott tárgyak — mivel a kiállítás vá­sárral is össze volt kötve, — mind el­fogytak, sőt az egyes házziipari tanfo­lyamok vezetőinél jelentős megrendelé­seket is tettek háziiparilag készített tárgyakra. A kiállításon bemutatott házi­ipari készítmények közül a követke­zőket jegyeztem fel: Czellár Jánosáé kiállítása; egy gyapjú-anyagból háziszövőszéken, sa­játkezűig készített dívány, melynek elkészítésére jellemző adatként említ­jük fel, hogy a kiállító naponta két órát dolgozott a szövet előállításán és az elkészítés teljes ideje 60 napot vett igénybe. Az igy készített dívány tulajdonképeni értékét a ráfordított munka képviseli, mert a felhasznált gyapjuanyag értéke csak 14 korona, a dívány értéke pedig 300 korona. Ugyanígy egy kiállított ablakvédő gyapjuanyagának értéke 1 kor. 70 fillér, mig a kész munka 16 korona értéket képvisel. A kiállítónak egy nagyon csinos kivitelű asztalkendőjét is láttuk, melynek gyapjuanyaga 5 koronát, a kész munka 40 korona ér­téket reprezentál. A kiállító urinő a tár­gyakat szívességből engedte át a kiál­lítás tartamára a Gazdasági Egyletnek. Balog Irma (Rákóc) remek kivi­telű varrottasokat állított ki, amelyek annyira megnyerték a közönség tet­szését, hogy valamennyit megvették. Egyébként a kiállító urinő háziipari cikkei a budapesti és a párizsi kiállí­táson is elismerő oklevéllel lettek ki­tüntetve. Sörés József sárospataki kosár­fonó mester, aki a Gazdasági Egye­sület által rendezett téli tanfolyam­nak is vezetője volt, kiállította a ve­zetése alatt álló tanfolyamnak pro­duktumait, valamint az általa készí­tett dísztárgyakat. Mindmegannyi meg­nyerte az általános tetszést ízléses kiállításával, amely a mester szakér­telmének 'bizonysága. Egyébként Sö­rés József, ki már öt éve működik, mint a téli tanfolyamnak vezetője, e téren felebbvalói általános megelége­dését vivta ki. Gyulay Károly gazd. szaktanár produetumainak csoportos kiállítása szintén általános figyelmet keltett, ki a kiállítás céljaira szánt tárgyakat már régtől gyűjtötte, dacára annak, — Csókold meg még egyszer azt a hullát, te szép leány, aztán jöj­jön reám is a sor 1 Anikó felismerte az oláht, aki kis házuk kapujánál oly vésztjóslón kacagott reá. Fekete lett szemei előtt minden. Vad sikolylyal kitépte jegyese melléből a kardot s felemelte, hogy sújtsa anyja gyilkosát. De a követ­kező percben egy erős ütéstől elká­bulva, ráesett kedvesére. Még meleg volt az ifjú pap ajka, amint Anikó rászorította száját egy utolsó csókban, hűséges egyesülésben. S többet nem dobbant a leány szive. Az abrudbányai havasok egy szik­laüregében fegyvergulák között alszik Janku, a hóhér. De álma félelmes lehet, mert a raegtorzult arcon rette­gés vonaglik végig. Miről álmodik? Letűnt dicsőségről, pünkösdi ki­rályságról. Látja magát mint az em­berek megvető szánalmától kisért csendes őrültet s aztán elpusztulását, szégyenteljes végét. Midőn a hava­sok királya leveti a dicsőség bibor- köpenyegét s a koldus rongyaiban, el­borult elmével az utolsó óraütést várja. CZEMETHE £ II // URDO Sárosmegye Eperjes mellett. ftsT ÓRIÁSI FENYVESEK szénsavas, vasasviz, a fürdő újra rendezve, olcsó és kitűnő ellátás, házi koszt, pansio. Prospektussal és felvilágosítással szolgál a fürdőgondnokság Czemethén, u. p. Eperjes, Klein Albert füszerkereskedő ur Helyben és a „Zemplén“ szerkesztősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom