Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-05-27 / 59. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Május 27. Tanulmányi utón. — máj. 27. Irta: Dr. Kossuth János. A bodrogközi gazdasági vasút imhol a napirendre került. Az idő prehistorikus még ugyan reá nézve, léte az óhajtás és a vágyakozás ró­zsaszínű felhőzetében libeg, de már felköltötte az akarat alvó oroszlánját. Tudakozódnak utána, vajh, ki ő és merre van hazája? hogy mint visel­kedik szülőföldjén? elégséges-e a keskeny vágány, megbirkózik-e apró masináival, mindazokkal a feladatok­kal, amelyeket várunk tőle ? Szóval érdemes-e komolyan foglalkozni vele, vagy csak amolyan elhamarkodott kísérletről van szó, melyet a naivsá- gokat röstellő kapitalisták reklami- roznak s aztán, ha beugratnak má­sokat is: örülnek, mint a subickot nyelt cigányok, ha mások is nagyot nyeltek a snapsznak vélt folyadékból. De meg hátha ott, ahol már zakatol a liliputi gőzöske és mimeli az öreg vasutat, mások a viszonyok, mint minálunk? Hadd halljuk, mit szól az alföldi kis vasúthoz az aradi meg a Csanádi gazda? Hát az aradi, csabai kereskedő, iparos? Nem pattan-e ki valamiféle rejtett fogyatkozás, félsi­kert eredményező tökéletlenség? A magyar gazdaember különben is látni szereti előbb azt, amit meg akar szerezni, legyen az bár csopák- ökör, Schuthlewort masina, avagy — ime — vasút. Papot, rektort is meg­hallgattat előbb a falu érdemes, ahoz értőkkel, mielőtt megválasztaná. Ilyen akkurátussággal fogtunk mi is hozzá a kis vasút megtapasz­talásához. A tanulmányozó társaság akként állott össze: hogy alig lehet szakszempontot, szellemi kaliber-bő­séget, gyakorlati tudást, átfogó te­hetséget igénylő feladatot képzelni, amely kellő módon méltatható ne lett volna. Igen nagy gazdák, nagygazda, kisgazda, nemes, szociológus és köz- gazdasági iró, széles szemhatáru, vi­lágot látott urak, kiváló gazdatisztek, a közgazdaság szolgálatába kitűnő sikerrel fáradozó hivatásos mérnökök, két pap, két országgyűlési képviselő, két főszolgabíró, több község érde­mes bírája, négy jegyző, két fiskális, egy orvos. Ha ezek sem látnak meg minden megláthatót, akkor kár egy­általában tanulmányi utat csinálni. * Ebben a zűrzavarban csak két szív dobbant harmonikusan: az ifjú pap szeme összekapcsolódott egy rö­vid percre a leány bársonyos tekinte­tével s aztán gondtelten, szomorúan lejött a szószék lépcsőjén. Amikó szemébe húzta keszke­nőjét s a falakhoz lapulva szinte futva igyekezett csendes, kis utcájába. Egy saroképületnél káromkodó oláhok álták útját. Ne siess úgy, állj meg egy szóra I —■ kacagott az egyik fegyveres móc. Amikó összekulcsolta kezét s kö­nyörögve szólt: — Ne bántsatok engem, sietek öreg, beteg anyámhoz 1 — S köny- telt szemekkel nézett kicsi házukra. — Ott laktok? Abban a zöldrá­csos házban ? Menj hát haza szép leány és öleld meg anyádat 1 — mondotta kárörvendő, villogó sze­mekkel az ellenség. A zöldrácsos kapunál csodálatos szivszorongást érzett Anikó, fájó sej­tés kapta meg a lelkét. Reszkető kezekkel nyitott az első szobába. Üres volt. A bútorok össze­vissza dobva, szekrények fiókjai ki­húzva. Anikó szivéhez kapott s benyi­tott a másik szobába. A fekete bőrpamlag mellett elte­rülve feküdt a fehérhaju, beteg asz- szony. Ruhája feltépve, melle csupa vér. * * Az utazás részleteit külön tárcá­nak tartva fenn—regisztráljuk, hogy hétfőn f. hó 12-én a reggeli vonattal in­dultunk a m. államvasutak szives előzé­kenységéből rendelkezésünkre bocsá­tott kényelmes Pullmann kocsiban és Hatvan, B.-CsabáD át esteli fél hét órakor érkeztünk meg Aradra. Á kocsiból kiszállva, mindjárt akadt megnézni való, az arad—Csa­nádi vasút társulat gép- és kocsijavító műhelyében nem a gépjavítást néz­tük, hanem a gépszint magát, mely a beton építészet igazi megbámulni valója. Karcsú vas-vázra keményített szubtilis, szinte deszka vékonyságú betonfalak vonvák. Sziklaszilárd, tüz- mentes, kopásnak, légköri behatás­nak ellentálló s tartósságánál fogva olcsó, amellett ügyes formájú szép építmény. Ugyancsak itt láttuk a leg­újabb szerkezetű motoros kocsikat, amelyek egyikén voltunk másnap az utat Mezőkovácsházáig megteendők. E bevezető szemle után — al­konyaikor — a központi szállodába fentartott szállásainkra mentünk ló- vasuton, megszemlélve Áradból, amit még láthattunk. Szép város. Hanem arról majd a hivatalos rész után re­ferálunk. Kedden reggel fél hét óra tájban Sármezey Endre ur, az arad—Csanádi vasutak igazgatójának szives kalau­zolása mellett, aki tanulmányi utun­kat bőséges szakismeretével tette ér­tékessé, a legújabb szerkezetű benzin motor által vontatott személykocsik­ban indultunk voltaképeni célunk felé, a Mezőkovácsházától Békéscsabáig húzódó keskenyvágányu gazdasági vasút megszemlélésére és beutazására. A motoros vonat a benne ülőre nézve abban különbözik a nem mo­torostól, hogy elindulása előtt nehány pillanatig keményen dübörög. Az el­kényeztetett idegzetű ember némi aggodalommal tűnődik a morgás és rázkódás okai fölött, de mire eszébe jutna megijedni, már mozog a vonat, gyorsuló ütemben haladunk célunk felé. Kovácsházán ültünk fel a kes- kenyvágányura, ahol amolyan csinos vonatka várt reánk. Méretei kisebbek ugyan a rendesnél, hanem azért sze­münk nehány perc alatt annyira hozzászokik az arányokhoz, hogy alig vesszük észre a különbséget. Itt már nem elégedetlenkedett velünk a masina, mintha tudta volna, hogy viselkedését figyeljük s amit a — Anikó, kis menyasszonyom! — kiálltotta kétségbeesett hangon Salánky református pap, amint Vido- rék kicsi házába lépve, Anikót a föl­dön élettelenül meglátta. Anikó felnyitotta sötét szemeit. A szeretett hangra talán még az örök álomból is felébredt volna. Az ifjú letérdelt s csókokkal bo­rította arája fehér arcát, vonagló aj­kait. — Ébredj leánykám I Anikó megdörzsölte homlokát, felült s körülnézett. Talán álmodta, hogy ősz szülője halálra vált arccal, vérző kebellel, némán fekszik a padlón ? Nem álom volt, szörnyű valóság, szivettépő látvány. — Anikó zokogó szava sem tudta felkelteni édes any­ját. Az ifjú pap megrendülve, fájda­lomtól sujtottan szivére ölelte az apátián, anyátlan árvát. — Ne félj kis menyasszonyom. Az enyém vagy, megoltalmazlak el­lenségtől, bútól, veszélytől. Bízzál két erős karomban, szerelmes szivemben ; leszek ezentúl apád, urad, testvéred. S most sírd ki bánatod, folyjanak össze könyeink, gyászoljuk meg a legjobb édes anyánkat! Mint egy megtört liliomszáll, úgy hajtotta le a fejét a szomorú, szép leány. Majd felzokogva ráborult je­gyese széles mellére, odahajtotta kényes uj francia motornak, kelletle­nül bár elnéztünk: azt tőle zokon vennénk. És minő gyorsaság! Vajha ilyen tempóban mehetnénk Kassa felé, de még Ungvár felé is a reggeli vonat­tal. A kis gép ugyancsak kitett ma­gáért, gyorsvonatkát játszott és elég jól. Rendes tempója külömben 25 km. óránként, amely 40 kméterig fokoz­ható. Útközben megálltunk egy-két ki­sebb állomáson s alig két óra alatt berobogtunk a b.-csabai állomásra. A gazdasági vasút igen nagy hasznave- hetősége a személyszállításra szemlé­letünk szerint kétségtelenül beigazo­lódott. Azt pedig, hogy a rendes nyomtávolságú vicinális mit keres még ezen a világon, igazán nem ért­hetjük, a keskenyvágányu vasúttal szemben, mert a rendes vágányu vi­cinális átkozott drága és kegyetlenül lassú, mig a keskenyvágányu felébe sem kerül és a helyi forgalmi érde­keket feltétlenül jobban szolgálja, mint amaz. Mert üzemének olcsósága megengedi úgy a személyi, mint a teher fuvardíj akkora mérséklését, a minőről a régi vicinálisokon szó sem lehet, gyorsaságot pedig okvetlenül nagyobbat fejthet ki, főleg annál- fogva, mert a forgalom legkisebb fel­lendülése esetén is megszaporithatja vonatjáratait. Megnéztük az átrakodó helyeket is. Itt azonnal kirántjuk a méreg fo­gát annak az ellenvetésnek, hogy az átrakodási kényszer csökkenti a gaz­dasági vasút hasznavehetőségét, hogy a gazdára zaklató, költséges stb. stb. A dolog úgy áll, hogy a gazda, ha a saját szérüs kertjében rakatja is be az öt tonnás kocsikba terményét, a fuvardíj lefizetésével épen úgy le­tudta összes tenni valóit, mintha a rendes vasúti állomáson rakatta volna be repcéjét vagy búzáját a tiz tonnás kocsikba. A mérsékelt — alább ösmertetett — viteldijakba az átrakodási költség is be van számítva s a kis vasút tel­jes érvényű fuvarlevéllel nyugtázza a neki továbbitás végett átadott árut. Szóval akármelyik vonatkozásá­ban tekintsük is a gazdasági vas­utat, arra a kétségtelen meggyőződésre jutunk, hogy a helyi forgalom igé­nyeihez adott körülményeink között egyetlen más közlekedési eszköz sem képes annyira alkalmazkodni, mint a szóban forgó. Óriási előnye úgy a befektetési tőke aránylagos csekélysége, mint az üzem költség abszolút csekély voltán kívül az az e’asticitás, mellyel gaz­daságunkat úgyszólván minden moz­zanatában követheti, szolgálhatja. Ol­csó szárnyvonalakkal kötheti össze magát véle a mezőgazda, a kőbánya­tulajdonos, a molnár, az erdő-kihasz­nálási vállalkozás, kultúrnövények tábláiba vezetheti be az érdekelt a síneket s a kender, cukorrépa, vagy cikória befuvarozása után könnyen mozgatható sínjeit egyébb gazdasági célokra használhatja. Községek közel jutnak egymás­hoz, a vasút utcájukon át veti irá­nyát, amikor a helyi közlekedés szám­talan előnyeit biztosítja a vasút s azok között nem pusztán gazdaságia­kat. (Folyt köv.) VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( A központi választmány ülése. A vármegye központi választmánya f. évi május hó 31-én d. u. fél 5 óra­kor az alispán tanácstermében ülést tart, amelynek tárgyát a tőketerebesi vál. kerületben a gróf Andrássy Tiva­dar elhalálozása folytán szükségessé vált képviselő választás iránti intéz­kedések elrendelése képezi. )( A bkisfaludi jegyző választás. Á közigazgatási bíróság — mint ér­tesülünk — megerősítette a vármegye határozatát és Halász Pált mondotta ki megválasztott jegyzőnek. JEGYZETEK a hétről. * Egyhangúság'. A szenzációknak meg van a ma­guk külön természetrajza. Az első napokban óriási izgalomba ejtik az embereket, mindenki a nagy esemény­ről beszél, de ezáltal hamarosan ki is merül az érdeklődés. így van ez minden szenzációnál és ez alól a tör­vény alól a politikai szenzáció sem kivétel. A magyar parlament történeté­ben a 67-es kiegyezés óta nem volt ahhoz fogható esemény, mint mikor a legutóbbi választásnál diadalmasan fejét arra a becsületes és hűséges szívre. * — Anikó ! menekülnünk kell: — kiáltotta ziháló mellel Salánky Antal, gyöngyöző homlokáról levetve fekete kalapját, ledobta fegyverét s a leány dereka köré fűzte karjait. Vidornó kis árvája értelmetlenül nézte futva jött jegyesét. — Siess leánykám ! Hallod a zajt, itt vannak az oláhok már ebben az utcában, ölnek mindenkit, aki kezük ügyébe kerül. Menekülnek sokan, csak siessünk. A bányakapitány ud­varában több száz ember gyülekezett; igyekezzünk oda jutni s bizzunk Is­tenünkben. Antal! zokogta Anikó — hogy hagyjam itt anyámat, ki virraszt mellette, kiteszi őt pihenni a hideg földbe ? Nem kedvesem. Menj, mene­külj, vezesd híveidet, engem meg hagyj itt fájdalmammal s élettelen anyámmal. Itt a helyem 1 — Mellettem a helyed, gyermek. Nélküled nem kell az élet, a szaba­dulás. Maradok hát én is veled. Fus­sanak híveim, keressék a segélyt, menjenek papjuk nélkül. Mi meg itt várjuk be a fékvesztett ellenfél ölő kését . . . — Antal! — sikoltotta a leány s védőleg kitárta karját jegyese előtt, mintha óvni akarná a gyilkos ellen­féltől. — Jössz? — sürgette a pap. — Megyek ! De hagyd, hogy elóbb eltemessem anyámat. Menjünk a kert­be, szedjük össze a virágjaimat, hint­sük teli azt a drága testet, pihenjen virágok alatt. Kéz kézbe fogódzva kiszaladt az ifjú pár a kert fái közé. Minden vi­rágot, amit találtak, letéptek s igy vitték ölben a szobába. S a fáradt, néma asszony fájdal­mas arcát, mozdulatlan testét tele­szórták őszirózsával, fáj virággal, roz­maringlevéllel. Aztán letérdeltek, imádkoztak. Puskaropogás, káromkodás ve­gyült be imájukba, sóhajukba. Még egyszer néztek ősz anyjukra, utoljára szorították ajkukat a fehér, hideg kézre s a kerten át egy szűk sikátoron eljutottak a bányakapitány udvarára. Még egyszer nézett vissza Salánky arra a házra, ahol annyi boldog, békés órát töltött s midőn megpillantotta a lángoszlopot, mely a mohos tetőről ég felé emelkedett, megnyugodva súgta: — Szegény asszony! nem lesz már több bántódásod. Virágjaid közzé vagy temetve s a lángok megkímél­nek attól, hogy testedet az ellenfél kidobja a varjak martalékául. Ha­muból leszünk, hamuvá váljunk! . . . (Vége köv.) Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurn- tos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárkurut és különösen lábbadozőknál influenza után ajánltatik, Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFfMAim-LA. BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom