Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-05-23 / 57. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Május 23.

számbavehető magán ipartelepünk van, egy középnagyságú gőzmalom, egy bőrgyár, egy gépjavító s egy asztalos-műhely. A petroleum finomító — különösen mióta versenyérdekekből uj tulajdonosa üzemét be is szüntette — teljesen jelentéktelenné vagy legalább is problematikussá vált.

A nagyiparral tehát leszámoltunk. Láthatjuk, hogy a felsorolt telepek város-fejlesztő hatása alig észrevehető, noha tagadhatatlanul örvendetes jele a vállalkozási szellemnek.

Kézműiparunk pangása régen hangoztatott panasz tárgyát képezi. Ha okait vizsgáljuk, azok részint a külföldi gyáripar okozta kedvezőtlen versenyviszonyokban, de nagyobb részben iparosaink mérhetetlen indolenciájában találhatók fel. A külföldi verseny — sajnos — állandó bajokat okoz. S azokat a bajokat a külön vámterület sem fogja megszüntetni, mert hogy példával világosítsunk, az újhelyi cipész, vagy mondjuk cserző, varga, szabó, akár a karlsbadi cipőgyárral, vagy ausztriai bőrgyárral, illetőleg ruhagyárral szemben szenved a fojtogató verseny miatt, akár belföldön keletkezendő gyárak fogják szorongatni, egyformán nehéz körülmények közé jut. Csakhogy — és legyünk kíméletlenül igazságosak — kézműiparunk pangásának a szélté- ben-hosszában hangoztatott gyáripari verseny csak részben és nem is leküzdhetetlen oka. Miért látunk például Kassán, vagy Miskolcon annyi virágzó cipész üzletet, hiszen a sokat hangoztatott cseh gyártmányt oda is épen úgy elviszi a tehervonat, mint ahogy hozzánk elhozza. Talán olcsóbb Miskolcon és Kassán a bőr, vagy az élet, mint nálunk, egyebütt tehát a kisebb haszon is elegendő ? Lehet, de a különbség semmi esetre sem döntő. Az a pangás valódi oka, hogy iparosaink — tisztelet a kivételeknek — nem állanak hivatásuk magaslatán. Nem tartottak lépést pályájuk követelményeivel, aminek kikerülhetetlen következménye azután, hogy a verseny kíméletlenül átgázol rajtuk. Álig csalódunk, ha azt állítjuk, hogy alig van vidéki város hazánkban, a melyikben annyi kontár, mesterségét nem értő, vagy abba a csömörig belé unt, felületes, hanyag iparos volna található, mint Ujhelyben. Egy cseppet sem túlzunk. Ösmerünk iparosokat, akik remekül dolgoznak, egyes készítményeik a müiparkiállitásba valók, de indolenciájuk oly mérhetetlen, hogy ügyességük hiábavaló. Tudunk esetet, ahol a cipész a mértékvételnél előleget kért s aztán a megrendelt cipőt soha el nem készítette. A pontosság ösmeretlen, a realitás ritka.

zatát rendbe szedve indult a papiak felé.

Gyönyörű, nagy emeletes lak előtt tágas virágoktól, diszbokrokból, népes, kaftános sürgő-forgó zsidóktól eleven udvarban állott meg. Egyiktől másikhoz küldetett. Mind azt felelte: Nem lebet a rabbihoz ma bejutni. Nem értette miért. A ma olyan, mint a holnap, vagy fordítva. S nincs hová fejét letennie. Muszáj — mormolta — odatolakodva az ajtónálló szakállas zsidóhoz, ki más jobb módú zarándoktól sűrűn szedte az ezüst forintosokat. Azokat bocsátva befelé, kik fizettek. A koldusasszony maradt. Ráesteledett. Fogytak a jövevények. Imára készült a rabbi. Szép Rákhel még mindig a lépcsők alján rostokolt éhen,szomjan, tikkadtan, fáradtan.

Mit akarsz, mordult rá a fekete bozontos ajtónálló. Itt van fogjad alamizsnád és kotródj! Ne álljad el másnak útját. Rákhel könye lepergett arcán. Teste vonaglott sírásában. Egész lelke reszketett a méltatlankodástól, felháborodástól, elhagyatott- sága fölötti fájdalmában, utólsó kétségbeesésében. Ha itt sem segitnek, hová legyek, mit tegyek — tördelte kezeit — halkan sirdogálva, mert hangosan meg volt tiltva.

(Vége köv.)

Alig van megrendelő, aki cifrábbnál- cifrább esetekkel ne illusztrálhatná állításunkat. Ily körülmények között aztán csak természetes következménye a szerencsétlen előzményeknek, ha iparosságunk zöme tengődik.

Egyik-másik — jó munkás, tisztes keresetével jólétet teremthetne magának, de — magyar betegség — kitartása nincsen, szorgalma mihamar meglankad s nehány évi szorgoskodás után mesterségébe unottan, hivatalszolgai állásért pályázik.

De minek szaporítsuk a szót köz- ismeretü dolgok regisztrálásával.

Tudjuk jól, hogy a durva igazság kellemetlen. De, mert használni akarunk vele, nem hallgathatjuk el. Tükröt tartunk sokak elébe, hadd lássák meg benne magukat. Szerencsétlenségük: hogy mindig reménykednek valamibe, ahelyett, hogy isten igazában hozzá fognánk a dologhoz. Az óhajtást összetévesztik az akarattal. A lanyhán végzett munka sovány eredményéért hajlandóak a viszonyokat és körülményeket okozni. így aztán az idő — az élet pótolhatlan anyagja — veszendőbe megyen, vagy a csekély és felületes munka-befektetés következtében meddőn aprózó- dik el. Szegény, vagy pláne földhöz ragadt iparos-osztály aztán megszűnt egy város felvirágzásának tényezője lenni. Keveset produkálva keveset fogyaszt, szerepe a közgazdaságban alárendelt, társadalmi súlya a szó velősebb értelmében alig figyelembe vehető. Egyes töredékei a zavargó elégedetlenek proletár hadát növelik, ahol irigy rosszakarat válik a cselekvés rugójává, amely helyi társadalmunk nyugalmát fenyegeti.

A bajon okvetlenül segíteni kell. Iparosságunk megszilárdítása a város fejlesztésének legfontosabb előfeltétele. Többet ér bármely vicinális vasút legközvetlenebb bekapcsolásánál. Es ne érjük be — akció helyett — hiú reményeket ébresztő jelszavak hangoztatásával, hagyjuk számításon kívül a képzelődést, annál inkább pedig a képzelgést. Mihelyt kiindulási pontunk nem a sivár valóság, hanem kecsegtető kilátásokkal tápláljuk az ábrándozást, amelyre társadalmunknak amúgy is beteges hajlama van, okvetlenül festett egek felé irányítjuk a figyelmet. Pedig a mun- kátlanság szülte bajokat a munkásságon kívül soha semmi meggyógyítani nem fogja. Nincs az a bölcs és lehető legjobb gazdasági politika, a mely a produktivitást növelni képes volna lankadatlan — hosszú béke- tűréssel — nagy kitartással kapcsolatos munkásság nélkül. Ez alól a szabály alól kivételt nem ösmerünk, de azt tudjuk, hogy aki él vele, feltétlenül boldogul. Népek példáit a történelem, egyes emberekét a mindennapi tapasztalás tárja élénkbe biztató tanulságul, de egyszersmind megdönthetien igazság gyanánt. A vasszorgalom, a kitartás gazdagsággal árasztotta el Hollandiát, melynek sem földje termékeny, sem ege mosolygó nem volt, posvány leple területét ezer bajjal és veszélylyel kellett hosszú idők gyötrelmes munkájával a tenger árjából kiragadni. S ma Amsterdam, Antwerpen polgárai Európa bankárjai, mig Andalúzia népe nyomorult, Madrid és Toledó kated- rálisainak kapuihoz koldusok támaszkodnak, akiknek büszke őseik a mór birodalmat döntötték meg s a győzhetetlen ármádában Angliát fenyegették. Pedig a csekély Hollandia kis nemzete is nyögte egyikét a legborzalmasabb kényuraloranak, mig Spanyolország a világ ura volt. Anglia üdvözött puritánjai Amerika ősvadonjait hódítják meg a kultúrának, tisztán törhetetlen szorgalmukkal. A swejczi pásztorok szép, de terméketlen szirtes hazájukat szorgalmukkal tették azzá, a mi. Keveset szavaltak és keveset pos-oltak. Isten félelmük és szorgalmuk boldogította őket s elérték, hogy Istenen kívül nem is kell félniük.

De van példa közelebb is. Munkás-, kitartó-, takarékos- népségű városaink virágzanak, a naplopás, kor- helység fészkei sztagnálnak vagy pusztulnak. Az elnépesedett alföld bevándorlói : szerbek, tótok, oláhok és svábok voltak. Egyforma földeket kaptak. Egyforma viszonyok hatását érezték. Es mégis mi óriási különbség van a felsorolt nemzetiségek munkájának eredményei között! Szepes- ségi városaink bizonyosan mostohább szituációk közt voltak és vannak, talaj, éghajlati viszonyok, forgalmi tekintetek szempontjaiból, mint Ujhely. Azért vagyonosság tekintetében hol állanak a szepesi városok polgárai Uj helyé fölött.

De nézzünk szét idehaza. Nem látunk-e boldogulni törekvő, takaros iparost, kereskedőt? Bizony látunk

— sajnos — nem annyit, amennyit láthatnánk, de annyit bizonyosan látunk, amennyi megdönthetetlen biztossággal igazolja, hogy szorgalom, kitartás, takarékosság okvetlenül anyagi jólétet teremtenek. Ösmerünk derék polgártársakat, akik tisztes vagyont, tekintélyes társadalmi állást, gond- nélkül való megbecsült öregséget biztosítottak maguknak, családjukat felvilágosították s egyikükről sem hallottuk, hogy akár váratlan örökség, akár lutri nyeremény rántotta volna ki őket a szegénység semlyékéből. Ám a renyhe, megbízhatatlan elem a vásott gunynyal vegyes demagóg szó- szátyárság frázisaival mentegeti kol- dusságát, amelyet szerinte a világrend kedvezőtlensége okozott. S aztán

— tessék megnézni a bíróságok folyosóit — ahány vállalt munka, any- nyi haszontalan per érdekelt felei ácsorognak reggeltől délig várva a bírói döntést. A megrövidített munkaadó még a perpatvar zaklatásaival is kénytelen azon bizalmáért lakolni, hogy naiv hite szerint, aminek az elkészítésére valaki válalkozik az annak becsületesen meg is felel.

Ismételjük, tisztelet a kivételnek. De vázlatunk nem torzit, színeink nem sötétebbek a valóságnál.

]>r. Kossuth János.

VÁRMEGYE ÉS VAROS

)( A közigazgatási bizottság f. évi junius havi rendes ülése, mivel a rendes határnap pünkösd másodnapjára esnék, kivételesen junius hó 5-én hétfőn fog megtartatni.

)( A kórházi orvosok kinevezése ellen dr. Buz a Barna, mint ismeretes panaszszal élt a közig, bírósághoz, a mely — miként már közöltük — a panaszt elutasította. Mivel a panasz elutasítása esetén a felebbező Búza Barna panaszának a belügyminister- hez való megküldését is kérte: a panasz a belügyminisztériumhoz is megküldetett, mely azt szintén visszautasította.

)( Adóközségek átkebelezése. Ka- rád nagyközség, Luka, Vajdácska, Bodrogszerdahely, Alsóberecki, Felső- berecki és Bodrogköz kisközségek a királyhelmeci m. kir. adóhivatal körzetéből a sátoraljaújhelyi m. kir. adóhivatal kerületébe f. évi október elsejétől kezdve átcsatoltatnak.

HÍREK.

— Személyi hir. Arnótfalvy Gusztáv m. kir. honvédezredes, dandárparancsnok f. hó 22-én városunkba érkezett a helyben állomásozó m. kir. honvédzászlóalj megtekintése céljából.

— Papi beiktatás. Gecsey Lajos liszkai róm. kath. plébánost folyó hó

23-án iktatta be ünnepélyesen a kerületi papság jelenlétében Brett Gyula kerületi esperas, bodrogkereszluri plébános. A beiktatást ebéd követte, a melyen a kerület esperese szívből fakadó szavakkal köszöntötte fel az az uj plébánost. Azonkívül számosán ürítettek még poharat az ünnepeltre.

A kerület papsága Katinszky Geyza apát-főesperes kivételével, a ki ez idő szerint a bártfai fürdőben üdül, teljes számmal vett részt a beiktatási ünnepélyen.

— Eljegyzés. Wihs Béla sátoraljaújhelyi banktisztviselő, lapunk munkatársa f. hó 21-én jegyezte el Vanicsek Irénkét Nagymihályból.

— A famunkások gyűlése. A sátoraljaújhelyi famunkások f. hó 2i-én, délután tartották meg az elmúlt vasárnapról elmaradt gyülésükot, csekély érdeklődés mellett. A szakmabeli segédek mindenekelőtt megválasztották a gyűlés elnökéül Mesa Istvánt, jegyzőjéül Tomcsák János helybeli asztalossegédeket. A gyűlés azután kimondotta, hogy a famunkások sátoraljaújhelyi csoportját megalakítja és egyúttal megválasztotta a csoport vezetőségét. A famunkások helyzetéről Hanesz Sándor kassai kiküldött asztalos segéd beszélt egy óra hosszáig. Kitartásra, egyetértésre buzdította szaktársait és felhívta őket, hogy a sztrájk-pénztárt támogatni kötelességüknek ösmerjék. A sztrájkot ez idő szerint nem tartja alkalmasnak megkezdeni, előbb meg kell erősödni és szervezkedni, hogy annak idején eredménnyel lehessen a bérharcot megindítani és a küzdelmet győzelemre vinni. A szónokot a beszéd befejezése után megéljenezték, azután csendben szétoszlottak. A rendőrhatóság részéről a gyűlésen jelen volt Keiner Sámuel rendőrbiztos.

—• A honvéd-zászlóalj éjjeli és lö-gyakorlata. A helybeli honvédzászlóalj folyó hó 20-án reggel Danek Leo százados vezénylete alatt kivonult a bodnárvölgyi katonai lövő- térre, a hol a zászlóalj tisztikara és legénysége éles golyókkal dij-lövészetet tartott. Lövés után pihenő volt, majd estefelé a lövőtér közelében éjjeli gyakorlatot tartott a zászlóalj.

A sürü puskaropogás még az éjjeli órákban is hallható volt a város északra fekvő utcáiban. Éjjeli 11 órára azután a honvédzászlóalj visszatért a gyakorlatról.

— Milyen időnk lesz? Folyó hó 22-én az idő még enyhe volt, de a

24—26. már hideg, amely kedvező -51 esetben hűvös esőt, kedvezőtlen esetben pedig fagyot hozhat, amelyet kög vetőleg változó időjárást kapunk május végéig. Junius hónap eleje igen változatos, csapadékos jellegű, 3-ikát követőleg meleg, állandó jelleggel 14-ig. Ezután a meleg gyengül, esőt

hoz s ezt követőleg újra meleg 22-ig, amidőn igen változó jelleggel esős idő várható, amely változó jelleggel egész 80-ig tart nagyobb szelekkel.

— Házasság. Nemesvarbói Plachy Gyula pénzügyminiszteri p. tanácsos e hó 14-én kötött házasságot Kassán Kresz János kassai tanító és ondi földbirtokos leányával, Elzával.

— Tanulmányút. A bodrogközi vasutat tervező érdekeltségnek egy 30 tagú bizottsága indult ma reggel tanulmányútra báró Sennyey Miklós vezetése alatt. A kiránduló társaságnak célja az Arad, illetőleg b.-csabai gazdasági vasutak berendezésének, forgalmának és üzleti működésének tanulmányozása. A kirándulókhoz Sátoraljaújhelyből és Sárospatakról is többen csatlakoztak. A tanulmányúton látottak és tapasztaltokról annak idején referálunk.

— Uj gazdakör. Folyó hó 14-én nyílt meg Ujpatakon a gazdakör s ezzel kapcsolatban a katholikus ifjúsági egyesület. Ez alkalommal Gyulay Károly a gazdakör jelentőségéről tar- , tott előadást, megértetve a gazdákkal *- az egyesület hasznait. A kezdeményezés Gruska Lajos plébános érdeme. A kör helyiségei özv. herceg Windisch-Grätz Lajosnó ujpataki majorjában vannak.

— Az öreg bakák. A válságos politika a tavalyihoz hasonló állapotokat fog teremteni a hadseregben,