Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-18 / 55. szám
Sátoraljaújhely, 1305. május 18. 55. (4410.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujüely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó A fill., vastagabb betűkkel S üli. Njilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Ferényi József főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé óvre 6 kor negyedévre 3 kjr. —- Egyes szám ára 8 fillér.—— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy diaz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Ausztria nemzetiségi politikája. — május 18. ( — r.) Az a kétségbeesett küzdelem, melyet az osztrák hatalmi körök hazánk törvényes jogai és különállósága ellen folytatnak: immár közeledik a kimerüléshez. Utolsó fegyverük volt a nemzetiségek arcvonalba állítása a magyar parlamentben. Mikor nem használtak semmit az osztrák izü röpiratok, a katonai hivatalokban készült elmélkedések, a külföldi lapok csinált megbotránkozásai az öntudatra ébredt nemzettel szemben; mikor nem akadt homo regius, ki a jogok és követelések feladására bírta volna az ellenzéket; mikor nem találtak férfiút a kormányalakulásra; mikor Tisza István is búcsút mond az udvari légkörnek: akkor jött utolsó fegyvernek a nemzetiségek fölbujtoga- tása. Utolsó és igen szerencsétlen fegyver. El akarják hitetni a világgal, hogy tulajdonképen nem is Magyarország ez az ország, hiszen csak alig fele magyar nemzeti- tégü s igy nincs is joguk arra, hogy önálló államiságunkat követeljük, mert hasonló jogok alapján minden Magyarországban lakó nemzetiség kívánhatja nemzeti önállóságának elismerését. Hogy a nemzetiségek tapssal fogadták ezt a véleményt, az nagyon természetes. A szláv és germán nemzetiségek régi titkos és megvallott céljának akartak ezzel kedvezni, illetőleg ezen áron szeretnék őket az osztrák érdekek védelmezésére megnyerni. Azonban szerencsétlen eszköznek bizonyult ez is. A nemzetiségek önállósága egyenlő Ausztria nagyhatalmi állásának teljes fölbomlásával, mert azok nem szláv és neu germán Az a nemzet, mely több mint ezer éven át testvériesnek tartotta az itt meghódított, vagy bevándorolt idegen fajú népeket, amely őt államisága minden jogának részesévé tette, mely hajlékot, hazát, kenyeret adott nekik : joggal megkívánhatja, hogy lassankintasszimilálódianak, hogy a haza nyelvét megtanulják. Ezt a jogát a magyarságnak Ausztria soha el nem veheti. Ha mégis megpróbálja, csak saját, vélt hatalmát rendíti meg. Fogadjuk el, hogy hazánkban csak 52 százalék a tiszta magyar, a többi lakosságot nemzetiségek alkotják; mi akkor Ausztria? Hány százalék osztrák van az úgynevezett gesaramt monarchié- ben? S mennyi ugyanabban a nemzetiség, a jogaitól, önállóságától megfosztott idegen? Nincs 10 százalék valódi osztrák sem a tisztán osztrák tartományokban. Milyen jogon kíván akkor Ausztria suprematiát gyakorolni a nemzetiségek fölött, mikor a mi jogunkat 52 százalék mellett is kétségbe vonja? Ök ráerőszakolták a német hivatalos nyelvet a jogaiktól megfosztott nemzetiségekre; mi egyenjogú polgártársaktól kívánjuk, hogy a közös haza nyelvét megtanulják. Csak az a baj, hogy a nemzetiségek nem akarják ezt belátni. Inkább hisznek a sokat Ígérő bujtogatóknak, mint a honfitársaknak, pedig elég lecke és tanulság lehetett nekik a szabadságharc. Mit kaptak ők akkori fölkelésükért, szolgálataikért Ausztriától? Semmit. Mit kaptak a magyarságtól? Nem jogos boszut, hanem mindent megbocsájtó, testvéri jobbkezet. De talán be fogják látni ők is a helyzet és gondolkodás fer- deségét, belátják Ausztria beugrató szándékát s magukévá tevárosba, de miként 8 maga is kijelentette az újságírók előtt: arról szó sincs, hogy ő lenne hivatva Magyar- országon kormányt alakítani. Buriáu tanácskozásait ma meg is kezdette Darányi Ignáccal a disszidensek elnökével, azután Kossuth Ferencz, Bánffy Dezső és gróf Zichy Aladárral a néppárt elnökével konferál. Élőhalottak. — május 18. Május 13-án délután, a sátoraljaújhelyi vasúti állomásról, — hová a Budapest felől érkező vonattal jöttek be városunk ez uj lakói — 100 elmebeteget szállítottak be a zemplénvár- megyei „Erzsébet közkórháziba. Ez a száraz tény. A zsurnaliszta ennyit ir rövid tudósitásképen. A nagy közönség igénye ki van elégítve, egy megtörtént dolog kolportálva van. Mi nem állunk meg a száraz tudósítás után. A kadenciát nem engedjük el. Elmélkedjünk egy kissé a dologról, nem fog ártani. * Ha kórágyon, a szervezet kimerültsége vagy összeromboltsága következtében a halállal már közelségben fetreng a test: az elme tiszta, sőt a lázban még élénkebb. Az emlékező tehetség mintegy rcnoválódik, a lélek a testi élet végső fellobbaná- saiban világosabban lát. Lefolyt esztendők eseményei még egyszer átvonulnak az agyban, minden eszébe jut a halál jelöltjének. És nem válik meg e nyomorúsággal teljes földtől sem haraggal, sem gyülöltséggel. Illúziókban ringatja magát, megköny- nyebülést érez. Lassan áll be a test organizmusának elernyedése; az öntudatlanság teszi a halált nem rettentővé az azon átmenőnek. A születés és a halál teljesen egyenlők. Mindkettő öntudatlan. A környezet sir, kétségbeesetten állja körül a szeretett lény kihűlő pormaradványait, de magát a főszereplőt ez már érintetleemberiesség igazi magaslatára emelkedett egyón, szánalmat érez még a legkisebb állat eltiprása vagy szenvedésének láttára is. Mennyivel intenzivebb a szánalom, ha a magához hasonlóról látja, hogy az él és mégsem él; gondolkozik és mégsem gondolkozik ; cselekszik, de nem tudja mit; nevet, sir, ugrál, tombol, vagy busul: s nem tudja mindezt miérti Nem kell hozzá érzékenység, csak éppen becsületes, jó lélek, hogy lelkibeteg embertársunk szencsétlen sorsa felett a részvét igaz könyeit hullassuk. Ilyen szerencsétlenek tömegeivel szaporodott meg annak a nagy háznak lakossága — melyet az emberszeretet és irgalmasság emelt a szenvedések enyhítésének, a jótékonyság a szeretetnek. Hogy miért vagyunk mi Újhelyiek mindenben olyan szerencsétlenek, azt igazán nem értem. Mikor a jótékonyság oltárán akarunk áldozni* akkor felgyújtjuk az oltárt. Mikor alamizsnát adunk az egyik szemére vak koldusnak, akkor az alamizsnát nyújtó kézzel kiütjük annak a másik szemét is. A város főutcáján hurcolták végig az Angyalföldről érkezett száz szerencsétlent. Ezer és ezer bámészkodó ember állta el az utca kétolda- lát, sok helyütt a közepét is. A fő-utca intelligens lakossága visszahúzódott lakásaiba s könyezte a szerencsétlenek sorsát és a bámészkodók szivtelenségét. Bizony megkímélhették volna a jobb érzésű közönséget ettől a látványosságtól s egyúttal több érzést is mutathattak volna a szerencsétlen élőhalottak iránt. * Az ideszállitott örültek részint a budapest-lipótmezei, részint az angyalföldi elmegyógyintézetekből lettek ide szállítva. A lipótmezei tébolydából harmincöt férfi és harmincöt női, tehát összesen hetven elmebeteget, az angyalföldi intézetből tizenöt férfi és tizenöt női, tehát ösz- szesen harminc elmebeteget szállítottak az „Erzsébet“ közkórházba. A betegeket a két elmegyógyintézet ápolói és dr. Verübele főorvos kisérte Sátoraljaújhelybe s adta át a kórház vezetőségének. Sátoraljaújhelyben a betegek elhelyezése dr. Molnár János osztály-főorvos felügyelete alatt történt. * Volt ennek a máskülönben olyan bús, szomorú aktusnak humoros epizódja is. így a lipótmezei tébolyda egyik főápolóját, az általa kisért betegekkel együtt majdnem egy cellába csukták. Váltig mondogatta, hogy ő a főápoló. Még szerencse, hogy «1- hitték neki. ausztriai nagyhatalomról, hanem teljes önállóságról álmodoznak, faji egyesülésről, mely ha megvalósul, Ausztria megsemmisül. Azokat a jogokat is, melyeket hazánk földjén az idegen ajkú honpolgárok élveznek, nem Ausztriától kapták ők. Nem az osztrák császár, hanem a magyar király nevéhez fűződnek kiváltságaik, melyek nem egyszer túllépték azokat a jogokat is, melyeket a magyarság élvezett. Mi a nemzetiségeket nem tartjuk idegeneknek, velük mint egyenjogú honfitársakkal bánunk, jóllehet hóditói jogunknál fogva erre bennünket senki sem kötelezhetne. Csak a legnagyobb rosszakarat sugallhatja nekik azt, hogy túlzó követelésekkel lépjenek elő. szik a közös haza érdekeit, melynek önállóságából nekik épen annyi hasznuk lesz, mint a magyaroknak. Ha igy lesz, sikertelenné válik ez a szerencsétlen nemzetiségi kísérlet is és Ausztria kénytelen lesz elismerni nemzeti követeléseink jogosultságát. — május 18. Báró Burián Budapesten. Újabb hírek szerint br. Burián közös pénzügyminiszter titkárával együtt tegnap este Budapestre érkezett. A közös pénzügyminiszter budapesti útja a parlamenti válság megoldására irányuló fáradozásokkal áll összefüggésben, u. i. megbízást kapott, hogy a kibontakozásra nézve a parlamenti többséggel érintkezésbe lépjen. — Burián mint homo regius jött a főnül hagyja. Amennyivel nemesebb valami a lélek a testnél, annyival fájdalmasabb az előbbinek betegsége, mint az utóbbié. Elrettentő még a gondolata is annak: micsoda vergődése az az elmebetegnek, mely őt talán éveken, sőt évtizedeken át kötvo tartja a testi élet bilincseiben, holott szelleme az 8 öntudatlanságában már régen és készségesen levetette volna magáról a porhüvelyt. De nincs menekvése. A beteg agy rémes képzelődései, a feldúlt szervezet minden izében kifejlett kínok valami pokoliak lehetnek. Nagyob rosszat elképzelni embernek nem áll módjában. Áz alapjában véve mog nem romlott emberiség, a szellemi fejlődés és a lélek műveltsége által az JLapmik inai száma 4 oltlal,
