Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-11 / 52. szám
Sátoraljaújhely, 1905. május 11. 52. (4407.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: oátoralja-Ujnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén politika: hírlap. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Ferónyi József fSmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kjr. — Egyes szám ára 8 fillér.— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Jpar-vállalataink. Sátoraljaújhely, 1905. máj. 11. Nemcsak egyes községek vagy városok, de egész vidékek lakosságának anyagi jóléte és boldogulása függ attól, ha gyárakban s nagyobb ipartelepekben a vidék nem szűkölködik. Hány millió folyik szét népünk között, például a szerencsi cukorgyár, a bodrog- kereszturi kőbánya-telep, a sátoraljaújhelyi szivargyár s más hasonló nagyobb vállalatok révén! Valósággal föllenditi egy-egy nagyobb ipari telep a vidék életét minden tekintetben. Mondhatjuk, hogy még a szellemi fejlődés terén is hathatós segitő eszközök a nagyobb vállalatok, mert midőn a reális élet forgalmát növelik, élénkebbé teszik a kereskedelmet és kisipart is, s a községek lakosságának számbeli megnövelése által lényegesen hatnak arra: hogy ilyen községekben nagyobb és jobb iskolák szerveztessenek s már magában a tanerők számának gyarapodása is nyereség, mert a szellemi tőke szaporodik vele. Szerencs lakossága a cukorgyár felépítése, tehát 20 év előtt alig volt 2000. Ma közel négyszeresére emelkedett. Valóságos amerikai módon való haladás. Mi újhelyiek a dohánygyárat ugyan elengedtük volna, mert valósággal ez kútforrása a cseléd-mizériáknak, de más oldalról meg el kell ismernünk, hogy városunk- és környéke szegény nőlakossága igen hálás lehet azok iránt, kik ez intézményt itt létrehozták. Százezrekre menő összeget keres a fehérnépség itt évente s igen sok szegény családot mentett már meg ez a telep a nyomorúságtól. Emlékszünk olyan időre, midőn bárki könnyebben kaphatott munkát, csak bodnárok nem. A hajdan különösen környékünkön oly virágzó bodnáripar 15 év előtt már-már teljesen megsemmisült. Kétségtelen, hogy a bodnáripar ujabbi időkben történt föllendülésének leghatalmasabb okozója az újonnan telepitett szőlők termőképessé fejlődése volt, de az is kétségtelen, hogy szorgalmas és okos gondolkozást! emberek, ha ma nagyobb ipari telepeket nem állítanának a bodnármunkák készítésére, a kereslet százszorosán múlná felül a kínálatot. Sátoraljaújhelyben a Rákóczy- utcán fekvő egyik bodnár-ipartelepen tett e sorok Írója a napokban látogatást. Nem akarunk reklámképen Írni a telepről, csak azt nem mulaszthatjuk el kijelenteni, hogy dicséretre méltó és a közjó érdekében való munkát végeznek azok, akik nagyszámú családnak igen szép megélhetést biztosítanak s ezáltal a munkást visszaadják önmagának, hasznossá tudják tenni a nemzetre nézve; mert a jól fizetett s keddvel dolgozó, biztos kenyérrel biró iparososztály egyik legfőbb alkotó eleme a nemzet testének és minden nép általános jóléte és boldogulása azon fordul meg, ha a munkás osztályt kellőleg foglalkoztatni, tisztességesen fizetni képes; mert igy értékesül az egyéni munkaerő, igy válik köz- kincscsé az egyéni szorgalom és igyekezet, amelyek mentői erősebbek egy népben, annál izmosabb és hosszabb életű az a világ- versenyben. Bár szaporodnának városunkban az ilyen nagyobb ipartelepek, mert ezek nyomában az anyagi jólét s általán a fejlődés jár. Újhelyi dolgok. — május 11. Néma merengéssel szemléllek óh Csalogány- utca! Mert hiába, rajta kapom magamat a romantieizmus iránt való hajlandóságon. Édes ódonsága Ujhelynek, amelyet a fülemiléről ne- veztenek el, amit csalogánynak csúfol a nyelvrontó — Isten veled I Csákány szakgatja immár eddig kövezetlen göröngyeidet, inzsellér ókumlál rajtad széltedben-hosszadban, tarkára mázolt póznákat szurkál beléd két napszámos is, szóval nem tréfálnak veled, jő a civilizáció. Vége a hig latyaknak, amelyben hajh! hányszor maradt volna le a kalocsnim, ha hordtam volna. A smaragd zöldszinü békanyálas tavacskák, a sötétben lubickoló felebarátok, a megrekedt hegyközi fuvaros, a talyigán való iskolába járása a gyermekeknek maholnap a krónikába kerülnek. Sőt az egyetlen kisértet is, amelyet még nyilvántart nehány jámbor vén asszony, aligha nem búcsút mond az ódon borház kapufélfájának, mivelhogy flaszter, villanyvilágítás és egyéb modern spe- ciálitások nem hozzá illő környezet. Mi pedig majd emlegetni fogjuk a régi jóidőket. Mert a múlt édes. A kövezetlenség nyomorúsága is meg- vidámodik az emlékezet patinájában. Mikor az üveges tót bocskora lemaradt, mikor a fiakkeros lovak felmondták a szolgálatot, mikor a berúgott kőműves legény malternek nézte a habarékot ... mikor, — de hát ki tudná szerit, számát a feneketlen dágvány okozta kedélyes emócióknak. Hát az a sok haragos írás, melyet a dágvány inspirált! meg az a sok beszéd, mely az érdemes városatyákat elálmositotta. A Csalogányutca már bizonyos nevezetességre emelkedett a Beszkidektől a Sajó és Tisza összefolyásáig. Beleszólt város, vármegye, miniszter, minden városi potentát foglalkozott vele, még pedig sokan a jóindulat leplezetlen soványságával. Dr. Homyay Bélából azonban itt is kitört a művész. Szép, egyenes, széles utcát akart faragni a zegezugos sikátorból. Ha tervét elfogadják, mi gázolhatjuk a sarat addig a terminusig, melyeknél a toasztozók jobbat még nem találtak ki, hanem dédunokáink gyönyörű utcában lakhattak volna, az bizonyos. Ám a dág- ványnál csak önzésünk volt mélységesebb és verebet kértünk, de mindjárt, mert jó nekünk lábainkkal érinthetni a terméskövet, amelyre telik valahogy keservesen, semhogy aszfaltról álmodozzunk hátralévő évtizedeink alatt. Mindezekért pedig köszönet a képviselőtestületnek — és bármenynyire üssék is — elösmerés a polgármesternek, aki teszi, amit tehet és gyorsan. * Napi piac, fiakker állomás. E pár szóban mennyi nehézség. Mert igaz, hogy a mostani állapot nem jó, de vajh ki ő és merre van hazája annak, aki jobbat proponál. Annyi bizonyos, hogy a kegyes grófnő iránti bálából nem volt szép dolog a nagylelkűen városunknak ajándékozott s közhelynek kívánkozó telket kofabörzévé alakítani. Reparálni kell a dolgot. Csinossá kell tenni s oda kell állítani — ha már kimozdítják helyéből — az insurgens szobrot. Úgy, ahogy most azt a — mondhatni egyetlen — teret felhasználjuk, valóságos visszaélés a kegyes adományozó irányában és a jó ízlés rovására is. De térjünk vissza a napi piac kérdéséhez. Csak ne a városon kívül! Mert igen fontos ám, hogy az ország egyik legdrágább piaca legalább ne legyen a világ végén. És semmi esetre sem a telekspekuláció döntse el a kérdést. Hanem a szénapiacot okvetlenül ki kell telepíteni. Elvégre a széna, szalma nem olyan portékák, melyekre mindenkinek mindennap szüksége volna, aki szénát, vagy szalmát akar vásárolni, az mehet egy kissé a városon kívülre is. Ellenben tűrhetetlen, hogy az utcát minden hetivásár alkalmával beronditsák a széna szalma fuvar barmai, az amúgy sem nagyon széles utcát elbarrikadirozzák a kerekeken álló kazlak s a gyerekek testi épségét fenyegessék az összetorlódó jármüvek. No meg az az istenes beszéd, ami hajnalonként el-elhangzik, sem a legkívánatosabb — bent a városban. De már a fiakker állomás csak maradjon a város tengelyében. Nem éppen mind a Wekerle-térre össz- pontositandók, hanem a „Magyar Ki- rályMól a törvényszéki palota tájékáig három, vagy négy állomás tűzendő ki. * Flóbert-puska. Átkozott szerszám, amelyik gyakran gyerekké teszi a felnőtt embert is, aki aztán azt a butaságot követi el vele, hogy éneklő- madarat lövöldöz, a gyerekből pedig csalitozó, csavargó, durva lelkű madárgyilkost nevel. Ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkoznunk. Nem elég a hegyőröket utasítani az elkobzásra, akik aztán vagy hajtják végre, vagy sem, hanem szabályrendeletileg kell eltiltani minden — a vadászfegyver használatára nem jogosított, tehát vadász jegy gyei nem biró — embert a Flóbertnek a szabadban való használatától. Különben néhány suhanc- nak a hátához is bátran oda lehet verni azt a haszontalan flintát. Szülők, gyámok kioktatandók lennének, noha kutya nehéz dolog olyan éle- medett embert, akinek a fejelágya annyira be nem nőtt, hogy a diák kezébe Flóbertet nyom és csatangolni engedi: okos dologra kapacitálni. Botrányosan nagy nálunk a tudatlanság, még ott is, ahol az ember igazán nem várná. Még olyan ember is van, aki az ökörszemtől félti a gyümölcs- termését. Az apró madarak hasznos voltáról való tanítás befogadására pedig közönségünk — tisztelet a kivételeknek — a hülyeségig buta. Mit hasznos a madár, ha apró. Ha lúd, legyék kövér. S ha már az alkotó a fülemülét nem méltóztatott kappan nagyságúra teremteni, mit törődni vele. Lári-fári, hogy a hernyót pusztítja. Mert, ha pusztítaná, akkor nem kellene tavaszonként szedetni a hernyókat. Szóval haszonról szó se essék. Haszon különben is csak az, ami a bendőt meg a zsebet puffasztja. Hogy kedves a madárdal, hogy a tavasz poézise s azzal a lélek gyönyörűsége vesztene madárdal híján, bánja is azt a butául nyegle materialista. Szóval a vastag koponyákat nem fog ártani rendőrileg lékelni, még egy kis okos igazság és egy kevés szép érzék behatolása érdekében. * Hallottam, hogy a városházán betekig kell várni egy-egy községi bizonyítványra. Meg kell vizsgálni a dolgot, mi, vagy ki a késedelem oka. Az igazságnak azonban tartozom annak a kijelentésével, hogy én még minden bizonyítványt, amiért eddig a városhoz fordultam, egy huszonnégy óra alatt kaptam meg. Dr. Kossuth János. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( A kórházi orvosok kinevezése ellen — mint tudvalevő — Búza Barna dr. felebbezéssel élt azon az alapon, hogy a belügyminiszter nem lehet jogosult felhatalmazást adni a főispáni szék üresedése esetében az alispánnak főispáni jogok gyakorlására. S mivel az újonnan épített „Erzsébet“ közkórház orvosainak kinevezése szintén a főispán hatáskörébe tartozik, kifogásolta az alispán által tett kinevezési intézkedéseket. A felebbezés a közig, bíróság elé került, mely bíróság Búza Barna dr. felebbezését elutasította. )(Számadások közszemlére tétele. Sátoraljaújhely r. t. város gyámpénztárának 1904. évi számadása és mérlege az árvaszék teljes ülésének véleményével 1905. május 6-ik napjától 15 napig a városi közgyám hivatalos 2v£á lELStsi Mária forrás = Természetes alkalikus sós savanyúviz = A légzőszervek és bélhuzam hurutos bántalmainál a seltersi és gleichenbergi vizeket jóval fölülmúlja, gyomorégéseknél páratlan hatású. ‘ ZKLiítlcezelósógr: BRASSÓ. .... Főraktár S.-A.-Ujhelyben: HAZAI H. bel- és külföldi ásványvizkereskedésében (Rákóczi-u.)
