Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-06 / 50. szám
2. oldal. Z E M P L E N. Május 6. szerzett fedanyagból semmi sem lesz. Nem gondolják illetékes helyen, hogy ez bűn a város polgárságának jóhiszeműsége ellen, mert eltékozolni, elkallódni engednek már megszerzett értéket s e könnyelmű gazdálkodással közvagyont engednek a szó igaz értelmében sárba tiporni 1 A kórház környékét, amint látjuk, már rendbe szedik. Igaz, hogy ez is eminens kérdés, elsőrendű kötelesség. De ne feledjék el, hogy ezzel még nem intézték el a számos rendezésre váró utcák ügyeit. Nem akarunk mi illetékes köröknek kellemetlenséget okozni, vagy műszaki tanácsokat adni, csak a józan ész és a gyakorlati élet követelményeihez alkalmazkodva s a közügyét tartva szem előtt: nem mulaszthatjuk el, hogy még egyszer erre az ügyre rá ne térjünk. Különben a környékbeli háztulajdonosok petíciója — amint halljuk — már a belügyminisztérium körül jár s mert jó akaratot nem tapasztaltak, kényszer eszközöket kémek. Polgárság és elöljáróság között pedig áldatlan dolog a huzalkodás s ha könnyen meglehet oldani az ügyet, miért engedi meg a tanács, hogy a posvány bűze Budapesten is érezhető legyen!? Május hó 16-én leszednek pár száz villanylámpát. Fogadni merünk rá: hogy a legelső, amit levesznek, — a posvány melletti lesz! Cikkünk befejezte előtt vettünk tudomást egy olyan dologról, mely a vizügygyel igen szoros kapcsolatban áll. Világosságról van szó. Bővebben és külön akartuk ugyan az ügyet tárgyalni és lesz is még róla szó, de mert olvastuk a város polgármesterének a kereskedelmi miniszterhez intézett 6441/905 sz. feliratát, melyben a vasúti állomás nyomorúságos világításának jobb jövőt kér, el nem mulaszthatjuk kijelenteni, hogy mégsem volt kárbaveszett fáradtság, hogy a „Zemplén“ folyton ébren tartani iparkodott az illetékes köröket, hogy s kérte, esetleg támadta őket — már hol hogy — de mindig olyan irányban, mely végeredményben a közjót célzó intézkedések sorába tartozik. Még, folytatjuk mert sok mondani valónk lesz s addig beszélünk, mig eredmény nem koronázza fáradtságunkat. —y. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Pályázat szülésznői állásra. Az elhalálozás folytán megüresedett N.- Mihály községi szülésznői állásra a Minő szomorú vád s önkicsiny- lés. Gyanúba vette piktoromat, ki a csendes óceán partjain lesi a lemenő nap színárnyalatait s megbüvölve nézi a vizkolosszus metamorfózisait, hogy nem én rólam álmodozik ott, hanem vágyó szemekkel néz a messzi távolba pl. Izland szaggatott sziklapartjai felé, ahol meseszép halászlányok hálókat bogozva, halk szóval mondják el egymásnak az éjszak csodálatos hitregéit, vagy vágyakozó fellobba- násban tüzes ajkait a skandináv nő tejarcára szorítja. Egyszóval ilyenféle képek ecsetelésével hűtlennek mondotta szerelmemet, álmaim hősét. Hogy a saját hüségérzetét úgy tekinti, mint a fehérneműjét, amit naponta levet — azon nem csodálkoztam, hiszen megható őszinteséggel leírta azt a methódust, hogy lehet egy bizó, szerető asszonyt néhány lírikus levéllel s álpáthosszal szavalt szerelmi esküvel — lóvá tenni. Hanem, hogy a saját példája után az egész férfinemre rásüti azt a szégyenbélyeget, hogy nem szótartó, ez már nem igazság. Már csak a logika törvényeinél fogva sem. És hogy a nők őszinte szerelmében is kételkedik, ezt már szinte neközség elöljárósága pályázatot hirdet. A pályázók kérelmeiket okmányaikkal felszerelve Nagymihály község elöljáróságához f. hó 14-ig kötelesek benyújtani. Évi díjazás 200 korona s azonkívül működési dijak. )( Hivatalos hirdetmény. Tudomására hozom a város közönségének, hogy az 1905. évre engedélyezett cservágásból kitermelt 452 méter hasáb és 1126. méter bot (galy) eladása a házi pénztár által a hivatalos órák alatt 1905. május 10. napjától megkezdetik. Sátoraljaújhely, 1905. május 5-én. Székely Elek polgármester. Az ,Erzsébet“ közkórház iinne- pies megnyitása Sátoraljaújhelyben. — A „Zemplén“ tudósítójától. — Sátoraljaújhely, 1905. máj. 6. Előreláthatólag 1905. junius 6-ika lesz azon nap, melyen az újonnan épített zemplénvármegyei „Erzsébet“ közkórházat ünnepélyesen megnyitják. Az uj közkórház ugyan már át van adva rendeltetésének s orvosai már f. hó 1-én megkezdték hivatásuk gyakorlását, a betegek beszállítása is egyre folyik s a napokban: 6 , 7-én beszállítják a szegény szerencsétlen elmebajosokat is s aztán megkezdődik a nemes, magas hiva- tásu munka, mely Zemplénvármegye közegészségügyi életében nagy fordulópontot képez: ám az uj kórház ünnepélyes megnyitási actusa most képezi megvitatás tárgyát. Miklóssy István g. kath. esperes a kórházi bizottság elnöke folyó hó 5-én terjesztette be Dókus Gyula, Zemplénvármegye alispánjának azt a nagyszabású megnyitási programm tervezetet, melynek keretében az uj kórház ünnepélyesen át lesz adva rendeltetésének. Ha a programmter- vezetet az alispán is elfogadja, úgy mi sem áll útjába annak, hogy az uj közkórház ünnepélyes megnyitása f. évi junius hó 6-ikán meg ne tartassák. A közkórházi bizottság legutóbbi ülésén, melyen Miklóssy István elnöklete alatt dr. Hornyay Béla, dr. Schön Vilmos, Pekáry Gyula, Staut József, Matolai Etele, Beregszászy héz elhinni. De hiszen akkor az egész történelem egy nagy hazugság. Ne csak a Medici asszonyok, a nagy Katalinok, tultemperamentumos Sandok, vagy ravasz Pompadour-ok után ítélje meg a női nemet, hanem higyjen a szenvedő, tűrő asszonyokban, akiknek az volt a bűnök, hogy szerettek, hűen igazán. Ha nincs férfi és női eszmény, kész őrület akkor az, amiről Musset dalol, vagy a miről Veróne büszkesége Catull álmodozik. Vannak ébren alvajárók, akik a társadalmi paragrafusok fölé helyezik sokszor a lélek aesthetikai kódexét, s midőn ezért dacolniuk kell váddal, előítélettel, hagyománynyal, nem csüggednek, mert szeretnek. S ha nem létezne „mindent legyőző“ szerelem, akkor Ibsen bizonyára nem avathatta volna fel drámai hősnővé Nórát. Ön szerint nincs is szerelem. Mondjuk, van szerelem, sőt kétféle is. Az egyik Darvinra vezethető visz- sza, a másiknak Plátó és Schopenhauer az oktatója. Az egyik fellobban s elhal, a másik vallásunkká lesz és életsorsunkat irányítja. Saphir egy ironikus fellobbaná- sában a Tullieriák kertjében egy márIstván, Korbély Géza, dr. Szepessy Arnold bizottsági tagok, a kórház részéről dr. Molnár János főorvos, Görgey Pál gondnok és Kottán György ellenőr, mint jegyzőkönyvvezető voltak jelen : Staut József biz. tag egy korábbi ülésen kapott megbízásnak eleget teendő, bemutatta a bizottságnak az uj kórház ünnepélyes megnyitásának programmtervezetét. Á megnyitási tervezetet a bizottság egész terjedelmében elfogadta s azért Staut Józsefnek köszönetét fejezte ki. A programmtervezet a következő : 1. A megnyitás napja 1905. junius hatodika. 2. Junius 6-ikán délelőtt 10 órakor a vármegye nagytermében díszközgyűlés lesz, melyet, mivel a fő- ispáni szék üres, a vármegye alispánja fog összehívni, meghiván arra a biz. tagokat, köröket, egyleteket és társulatokat, közhivatalokat, a szomszédos törvényhatóságokat, valamint a köz- és magánkórházak vezetőségeit, a tervezőket, továbbá a volt főispánokat és a m. kir. belügyminisztérium képviselőjét. A közgyűlést Dókus Gyula alispán nyitja meg s vázolván a nap jelentőségét, felkéri dr. Schön Vilmost az ünnepi beszéd megtartására, melynek elhangzása után a közgyűlést berekeszti. 3 Délelőtt 11 órakor felvonulnak a közkórházhoz. Itt a feldiszitett előcsarnok előtt Miklóssy István, mint az építészeti bizottság elnöke beszédet mond s annak befejeztével a vármegye képviseletében megjelent alispánnak átadja a közkórház kulcsait. Az alispán átvéve a kulcsokat, átadja azokat dr. Chudovszky Mór ig. főorvosnak, ki az átvételt rövid beszéd keretében elismeri. Közben a közkórház kápolnáját Katinszky Gey- za r. k. apát-plebános felszenteli, mig a jelenlevő közönség a kórházat megszemléli. 4. Délután 1 órakor banquette lesz a „Vadászkürt“ szálló kerthelyiségében, melyen a teríték ára 5 korona, felmentvén ennek fizetése alól a külön meghívott vendégeket. A banquette rendezésére Staut József bizottsági tag kéretik fel Ennek a programmtervezetnek érvényesítésére kérte fel a kórházi bizottság a vármegye alispánját s az vány Ámor szobor füle mögé egy pár téfás ceruzajegyzést irt, midőn egy flirtelő párnak „szerelmes enyelgéseit“ megfigyelte. Egy naey álmodó meg a londoni „Palace Wallace“-ban található művészi Ámor szobor talapzatára lelkének egész hitét egy jellemző francia mondással örökítette meg. Vannak, akik viccelnek a legszebb érzelem fölött s vannak, akik imájukba foglalják kedvesük nevét. Az egyik halandó olyanfajta „maladie de la province“-nak tartja, ha valaki mindenekfelett szeret, a másik meg himnuszt dalol erről a szent érzésről. Lássa, a dragonyosom megelégszik azzal, ha néha napján egy csókot kap tőlem s elnézi, ha férfitársaságban tréfás jókedvvel mulatok. A másik, az a „szürke ember“ meg szeretné, ha nem lenne más gondolatom, csak ő, más vágyam, mint ő. Úgy kívánja, hogy olyan legyen a lelkem, mint az éjszaki jégmezők örök hava, mint a margueritte harmatszirma, mint Cythere madarának a szárnya. S mégis azt mondja ön, hogy a piktor egy mindennapi ember s nem érdemli meg a glóriát, mit feje körül fontam ? Ön corpus deliktivel is „fenyeget“, melylyel be tudja bizonyítani ő hozzájárulása után ilyen ünnepségek keretében fogják megnyitni az uj küzkórházat junius hó 6-ikán. HÍREK. Élelmesség! vers. — május 6. Szombaton volt, anno: ez évben Szép napsugáros délután, Kicsalt a nap s a „sétálhatnék“ Újult erővel jött reám. Ki mentem hát s a mint menék én A „Club“ előtt busegyedül Rámásitott az ablakokból: „Ma itt Putnoki hegedül.“ Hiszen hát jól van, a cigánydal Kell a magyarnak, ennyi tény . . . Es ezzel utcák hegyét-völgyét Újból közönynyel lépdelem. Amint a „Breiner“ elé érek Izzó vérem rögvest lehűl: Mert rámmeredt az ablakokból „Ma itt Putnoki hegedül“ . . És sejtelemtől megkapatva Szivemben őrült izgalom! Nagy sebbel-lobbal átrohantam Az „Otthon“-hoz túl oldalon ; Az alsó ajkam lehűlt rögvest, — Á felső szintén ált csehül! .. . — Reám meredt az irás ott is: „Ma itt Putnoki hegedül.“ És nem hihetve két szememnek Csináltam őrült futkosást A Breinerhez, a Clubhoz vissza — És izzadtam szemlátomást ... — Ámde a táblák rám nevettek Kérkedve és szemtelenül A „Breiner“-ben „Club“-ban „Otthon “-han : „Ma itt Putnoki hegedül . . .“ íme : ti bölcsek ! Sok professzor! Sok tudománytok elmehet, Meritek-e állítani most is . . . Egy test két helyen nem lehet? lm Putnoki még jobban cáfol: Fogadjátok el a harcfelül . . . Ő egyszerre nem két, de három: De három helyen hegedül. —th. szegény hősöm hűtlenségét! Nem akarom ezt a juratoriumos Írást uram, mert lelkem hitét semmiféle hatalom meg nem ingathatja. Erősnek, igaznak kell őt látnom, hogy bizalmam az emberi méltóságban, az adott szó szentségében meg ne inogjon. Én tettem az alternatívát ön elé s mégis én döntök: jól-e, rosszul-e, az a jövő titka. Mindenesetre nem a megszégyenítő „kényelmes morált“ választom, hanem esetleg egy merész szökést kockáztatok a társadalmi bar- riérek fölött. Kérem hát ügyvéd ur, ne vegyen magának többé fáradságot, hogy elhitesse velem: a félisten csak félember. Post scriptum gyanánt felemlítem, hogy a holnapi „five o clock“-ra szívesen várjuk. Ne féljen, nem leszek „analitikus veszekedő,“ hanem, úgy hiszem, elég szeretetreméltó háziasszony, aki a tea kiosztásánál bá- rányszelidséggel fogja önt megkérdezni: „monsieur! avec sukre et avec creme?“ Doktor urnák tisztelő hive Balázsfalva, január hava. Balázsfalvi Klára. 1905 tavasz és nyár. Reklámcikkek : Színes suhogó reklámtaft méterenként fit 1.35 Fekete . , „ frt .95, 1.35, 1.50 Japáni mosóselyem „ frt —.85 Liberty Sublime minden színben „ „ —.78 Luisienne brillante „ „ —.95 Fekete rnhaselymek méterenként 65 krtól följebb. Menyasszonyi rnbaselymek mtrenként 78 „ „ Újdonságok: Voile Grenadine a legszebb színekben. Yoile de Soie „ ,, Popeline brillante „ „ mindhárom 120 centiméter szélességű. Dús választék gyönyörű skót-selymekben. Travers csikós és kockás Taffta-Riehe ruhára és blúzra 120 cm. széles Rádium és eréppe brillante minden szinben. — Louis XV. jellegű chinó és Mille-fleurs-selymek. — Gyönyörű osipke-, gyöngyös vásznon himzett-rnhák. Irish csipkék és vászon- hímzések _Legújabb! Fekete Boll-tafft 50 cm. frt 1.90 stb. Mintákat kívánatra készséggel küldünk. Szénásy, Hoífmann és Tsa Budapest, Bécsi-utca 4.