Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-05-02 / 48. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Május 2.

as 1905./906. tanév kezdetén mintegy 1030 növendék fog felvétetni s hogy a hadapród iskolák magasabb évfolyamaiba csak annyiban fognak a növeódékék felvétetni, amennyiben egyes helyek rendelkezésre állanak. Felhívom egyidejűleg az érdeklődőket, hogy a pályázati beadványt és féltételeket. a városi irattárában a hivatalos órák. alatt megtekintsék. — II. Értésitem a város közönségét, hogy a cs'.'es'kir. közös hadseregbeli hadapródiskolában magyar honos ifjak által és az 1905./906. iskolai év kezdetén mintegy 415. hely fog betöltése végett rendelkezésre állani melyek közül 223. egész ingyenes magyar állami alapítványi hely 191 tandíjfiketéses hely, 1 pedig szintén egész ingyenes magán alapítványi hely; .Felhívom ennélfogva az érdeklődőket, hogy a pályázati hirdetményt és feltételeket a város irattárában a hivatalos órák alatt megtekintsék.

HÍREK.

— Személyi hir. Bartoniek Géza, az Eőtfős kollégium igazgatója, tegnap este városunkba érkezett. A kiváló matheraatikai szaktudós a rom. kath, főgimnáziumban a mennyiség- tan és természettan tanitását és ennek eredményét jött tanulmányozni a vallás és közoktatásügyi miniszter megbízásából. Az illusztris tudós a kegyesrendi .társház .vendége.

. — Kinevezés. A „Rendeleti Közlöny“ legutóbbi számában olvastuk, hogy a király Arnótfalvy Gusztáv honvédezredest a kassai I. honvéd dandár parancsnokává nevezte ki. A köztiszteletben álló, népszerű parancsnok előléptetése újhelyi- ismerősei és barátai körében is általános örömet keltett.

— Miniszteri kiküldött az újhelyi

iskolákban. Volenszky Gyula székes- fővárosi áll. polg. iskolai igazgató, a m. kir. közoktatásügyi minisztérium által a zemplénvármegyei polgári iskolák megvizsgálására kiküldött biztos a helybeli r. kath. polgári leányiskolában április hó 29, 30. és május hó 1-én, az állami polg. iskolában pedig május hó 2-án tartotta meg az iskolák megvizsgálását. Az eredménynyél —: a. mint halljuk — mindkét intézetben meg van elégedve.

; — Május elsejének megünneplése. A sátoraljaújhelyi munkások, úgy mint az országban mindenütt, nálunk is megünnepelték május elsejét. A szooiál-demokrata párt szervezetéhez tartozó minden szakmabeli munkások hétfőn reggel 8 óra tájban gyülekeztek a „Diana“-kert előtti Kereszt-té- * •

ren. Fél kilenc órára a munkások Baticz Gyula vezetésével megindultak a Torzsás felé. A Rákóczy- és Kazinczy-utcákon keresztül, munkásdalokat énekelve vonultak ki a zöldbe. Különböző szinü táblák jelezték, hol melyik szakcsoporthoz tartozó munkások haladnak, azonkívül vittek táblákat, melyeken a következő ösmert munkás jelszavak állottak : „Kenyeret a népnek“, „Jogot a népnek“ stb. Ami pedig a legbecsesebb: „Pénzt a népnek“ jelzésű tábla nem volt, holott pénzzel tudvalevőleg a kenyeret is meg lehet szerezni és pénz segítségével néminemű jogokhoz is lehet jutni. Az ünneplők az egész délelőttöt a zöldben töltötték és csak délben tértek vissza fölbokrétázva, zöld- galyazva, sőt a jelzőtáblákat zöld lombfüzérrel díszítették föl A fölvonulásnak, mely nálunk még újságszámba megy, sok nézője akadt az utcákon, a merre a menet elhaladt.

— Jubiláló hírlapíró. Seress Imrét a „Kassai Hírlap“ felelős szerkesztőjét — ki nemcsak a hirlapirás, de az irodalom terén is nagy tevékenységet fejtett ki — abból az alkalomból, hogy negyedszázados hir- lapirói jubileumát ünnepli, nagy ovációkban részesítik a kassai hirlapirók, akik karöltve a jubiláns tisztelői és barátaival Kassán folyó hó 3-án a „Braun“-féle vendéglő külön termében tiszteletére egyszersmind fényes bankettet is rendeznek. Ez alkalomból a jubileumi rendezőség lapunkat az alább megirt meleghangú levéllel hívta meg:

Tisztelt szerkesztőség 1

Irodalmunk jelese és a magyar vidéki sajtó egyik kiváló harcosa, Seress Imre, a „Kassai Hírlap“ fel. szerkesztője e hó 3-án üli meg érdemes hirlapirói működésének negyedszázados évfordulóját.

A kassai hirlapirók s egyéb barátai s tisztelői elhatározták, hogy a Magyar Iliász és Odisszea szerzőjének ezt a nevezetes emléknapját nem hagyják nyomtalanul eltűnni, hanem jubileumi bizottsággá alakulva e hó 3-án közvacsorát rendeznek tiszteletére, amelyre első sorban a szomszéd városok sajtóját hívják meg teljes kollegiális tisztelettel.

Kérjük tehát az igen tisztelt szerkesztőséget, méltóztassék szerény, de lelkes ünnepünket minél nagyobb számban való megjelenésével megtisztelni és kitüntetni. Kol- légiális üdvözlettel:

Lekly Gyula s. k.

Az „Abauj-Kassai Közlöny“ fel. szerkesztője, mint a jubilieumi bizottság elnöke.

A jubileumi ünnepségen lapunkat Németh Pál lapunk szerkesztője fogja képviselni.

Leonka i

Á hervadásnak is

van költészete. Valami halálosan szomorú költészet az, amelynek csak az uj kikelet a reménysége és vigasztalása. A hervasztó ősz íuvalmának hidegségét megenyhiti az eljövendő sarjadás reménye, a tudat, hogy lesz feltámadás. De olyan nagyon elszomorító az, mikor épen a kikelet, a rügybontás korában érezzük fuvalni a hervadás fagyasztó szelét, és épen akkor kell tehetetlenül nézni kérlel- hetlen pusztítását, mikor a legigénytelenebb virág is uj életre éled. Elmúlni, itt hagyni mindent épen akkor, mikor uj életet igér, és feltárna dást hirdet minden : olyan fájó, olyan szomorú .. . Krasznopolszky Leona, Krasznopolszky Ferenc ügyvéd leánya is ép május reggelén az uj remények és uj élet virágzásakor hagyott itt mindenkit, akiket szeretett és a kik őt szerették ... A haláleset felett mély részvéttel, szinte megdöbbenve áll meg az ember, látva a könyörtelen halált, mely nem engedi meg, hogy ép’ reményei valóra válásakor örüljön azok teljesülésének. De a zöld lombok, melyek ép akkor jöttek meg, mikor ő távozott — bizta- tólag integetnek, megrezegtetve a széltől, mintha mondanák a távozónak : Merits tanúságot sorsunkból és hitedtől és bízva hidd: hogy számodra is lesz uj élet és megújhodás 1 A gyászoló család részéről kiadott gyászjelentés következőképen szól: Krasznopolszky Ferenc és neje szül. Füzesséry Sarolta mint szülők, Krasz- napolszky Emil, Sarolta, Nándor és Mária mint testvérek megtört szívvel jelentik, siratják szeretett gyermeküknek, illetve testvérüknek Krasznopolszky Leonának 1905. évi május 1-én reggeli 8 órakor 19 éves korában történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemi f. hó 2-án délutáni 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat május hó 3-án reggel fél 8 órakor fog az egek urának be- muttattatni. Sátoraljaújhely, 1905. évi május hó 1-én. Áldás és békesség poraira ! — A korán elhunyt leányka temetése ma délután megy végbe szüleinek Kazinczy-utcai gyászházából.

— Bucsuzás. Nemthy József ny. árvaszéki elnök a következő búcsú sorok közzétételére kérte fel lapunkat: Midőn Sátoraljaújhelyből távozom, sok teendőim, de különösen pár nap óta tartó gyengélkedésem miatt nem vagyok képes összes volt

lenkezik. Ezekiel próféta azzal korholja a rossz leányt „Te ellenkezően cselekedtél, nem úgy, mint a többi derék leányok, te adtál hozományt a férfinak, kedveskedtél neki, holott ő nem adott neked semmit sem, bizony te az erkölcsi rendet megváltoztató leány vagy“

A nő ne legyeskedjék a férfi körül. A hajadon nemes visszavonult- ságban várakozzék, mig a neki Isten kirendelte párja, a mesebeli kis királyfi, érette eljön.

Viszont számos példa van a bibliában, hogy a szülők tekintetbe vették a leányuk nemes óhaját, szerelme tarlós lángját és az ifjú pár firigykö- tésével szemben való ellenkezésükkel nem egyszer felhagytak teljesen. Sőt gyakran túl engedékenyek is voltak. Támár hercegnő bizton reméli, hogy az atyja, Dávid király megengedi az igen közeli vérrokonságban levő Ámonnal való házasságát, ha higgadt, megfontoló a szerelme.

A vőlegény diadalmenetben, ünnepi díszben, barátai nagy seregének örömittas kíséretében ment menyasz- szonyához. A menyasszony fátyolozva várta a vőlegényt, ez a jele a zsidó esküvőkön szokásos lefályolozásnak. Midőn Rebeka megpillantja Izsákot „és vette a fátyolt és befedte az artisztársaim, barátaim és ismerőseimtől személyesen búcsút venni s bár ezentúl ide is egész közel fogok lakni s gyakran itt leszek, mind a mellett ezúton szívélyesen búcsúzva kérem: tartsanak meg továbbra is szives barátságukban és emlékezetükben. Sátoraljaújhely, 1905. máj. 1-én. Nemthy József.

— A negyedik gyószertár. Anta- lóczy Kázmér gyógyszerész kezdeményezése folytán több okleveles gyógyszerész engedélyt kért Sátoraljaújhelyben egy uj (negyedik) gyógyszertár felállithatásához; a kérvényeket a belügyminiszter szabályszerű véleményezés végett leküldötte a vármegyéhez, az alispán pedig áttette a város egészségügyi bizottságához, illetőleg képviselőtestületéhez véleményezés végett, melyek onnan a vármegye közgyűlése elé kerülnek ugyancsak véleményadás végett, mig utolsó sorban a belügyminiszter dönt az engedély megadása, esetleg megtagadása iránt. Nézetünk szerint a véleményező hatóságok nem fogják javasolni az engedély megadását, egyrészt azért sem, mert az itteni gyógyszerészek nem jogadományozás, de nagyobb tőke befektetés utján szerezték meg gyógyszertáraikat, már pedig nagyon méltányos, hogy legalább addig, mig befektetett tőkéjük kárpótolva nincsen, újabb konkurenciával ne kellessen küzdeniük, de másrészt ezelőtt csak nehány héttel engedély adatott egy drogueria felállítására, amely tudvalevőleg szintén a gyógyszertárak jövedelmét csorbítja s igy nagyon valószínű, hogy a belügyminiszter sem fog ellentétes álláspontot elfoglalni, illetőleg a kérelem teljesítését meg fogja tagadni. Érdekes, hogy laptársunk: a „Fm. H.“ hogyan elmélkedik most lapjában a negyedik gyógyszertár ügyéről. Mondanunk sem kell, hogy mint minden mozgalmat, úgy ezt is, saját politikai céljaira használván fel, pálcát tör a kérvényezők felett, a kiknek egyrésze szerinte ily alakban kívánná politikai magatartásának megjutalmazását, pedig talán fordítva áll a dolog, t. i. laptársunk kívánja közleményével meghálálni egyik párthivének a legutóbbi képviselő ajánlásnál tett szolgálatait, mi sem természetesebb, hogy most sem elégszik meg a puszta tény közreadásával, hanem diskusziójának áldozatot is kíván és pedig, ha már főispán nincsen, úgy legalább az alispán személyének a bevonásával, akinek pedig lehet, hogy az egész ügyről tudomása sincsen.

— Lengyel diákok városunkban.

Tegnap délután lengyel diákok tartózkodtak városunkban. A lengyel

cát.“ Ezsajás próféta szerint Cion jövendő megváltása is igy fog történni „Isten mindnyájunkat felruházott drága ékszerrel és fölcicomázod őket, mint a menyasszonyt.“ „És örvendve örvendek az Örökkévalóban, ujjong lelkem az Istenemben, mint a vőlegény, aki papként díszíti magát fej- koszoruval, mint a menyasszony, aki felékesiti magát dísztárgyaival. És a felékszerezés sohasem maradt el, a mint Jeremiás próféta mondja: „Vájjon elfelejtheti-e a menyaszony az ő díszét a jegyes az ő ékszerét?“

A vőlegény önnepi diszszel, diadallal atyja házába vezette szive választottját, ahol az ünnepi lakomát megülték, amely rendesen 7 napig tartott. Jákobnak ki kell tölteni a 7 napi lakodalmat Leá ősanyánkkal kötött házassága után és azután kaphatta csak meg Ráchelt.

És nagy volt a mulatozás és a vigság.

Sámson mellé 30 társat adtak 7 napon át, akik folyton mulattak és mulattatták az egész társaságot.

Mert a biblia szerint, aki asz- szonyt talált, vagyont talált és nagy kegyet az Örökkévalótól.

ment hozzá; ápolta őt, tésztát gyúrt, elkészité szemie láttára és a rétest megsütéj vévé a serpenyőt és kitöltő elébe.

• - A leányok a ház körül szükséges vizet maguk hordották a kútról. Példa‘reá Rebéka ősanyánk, aki a forfásnál találkozott vőlegénye szerelmének közvetítőjével, Eliezer szolgával. És Mózes szintén a kutnál látta-meg az oldalbordacsontját.

'• ’Á munkát megszerettették velők és'a leányok épugy pásztorkodtak, mint1 a fiuk. A szépséges Rachellel, mint jühpásztorral beszélt' legelőször Jákob,

.-De aztán hű vőlegénye volt Jákob Rachelnek. 7 évig szolgált érte. Es volt aztán az igazi legény. Hol van most fiatal ember, aki szerelméért-7 évi fáradságos küzdelemmel dolgozik?

k. Tanultak a leányok fonni, szőni és az ányjúk felügyelete mellett mindenféle művészi kivitelű kézi munkákat6 végeztek.

■-Debora prófétanő el sem tudja képzelni -máskép a harcból hazatérő hőst, minthogy a zsidóktól hoz tarka ruhák zsákmányát, egyszerű varrotta- satj két varróttas tarka ruhát. Úgy nevelték a leányokat, hogy egykoron azcjn férfinak, aki vele Izráelben boldog tűzhelyet alapit, a szó legszorosabb értelmében kisegítője lehessen. És ezért igen értékes volt a leány.

A vőlegény adta a hozományt a leány apjának. Csak a modern felfogás bontotta meg azt a rendet, A vőlegény elárasztotta szive választottját igen becses ajándékokkal, aranynyal, ezüsttel, ékszerrel, drágakövekkel. A szegényebb viszonyok között élő Hó- seá próféta hozományt ad az apósának hitvestársáért 15 ezüstdarabot, egy nagy méretű árpát és egy kis méretű árpát. A középtehetségü legény 50 ezüstdarabot adott hozományként. így hálálkodott a vőlegény az apósának, hogy a leányt nőül adta hozzá.

Az előkelő körökben hadi hőstettekkel, daliás módon kellett kiérdemelni élete párját az igazi féfinak.

A fiatal, óriást verő Dávid csak aztán lehetett az első zsidó királynak Saulnak a veje, miután 100 harcképes filiszteust megölt.

Ki kell érdemelni a férfinak az asszonyt; ez az elv dominál.

A házasság Izraelben mindig a férjtől indult ki. A férfi kérte meg a nőt. Az ellenkező eset a nő nagyra- becsülendő méltóságát sértette volna meg és a nő megsértése a zsidó erkölcsi felfogással homlokegyenest el-