Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-01-14 / 5. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Január 14. szereplők öltözékét és jó lélekkel mondhatjuk, soha a sujtásos magyar ruha annyira divatban nem volt, mint most. Eddig ismeretlen emberek ve­szik kölcsön a diszmagyart, melylyel a színpadon pompázni akarnak. A dí­szítés is csupa nemzetiszinü lobogó s drapéria. Nagy nemzeti mulatság lesz ez itt. De csak külsőségekben. Mert mind e mulatság egy szegény, halálra szánt beteg érdekében történik. Ki- asszott, sorvadásos testtel fekszik a szanatóriumban a beteg,, torka, me­lyen oly buzgón ömlöttek a hazafias frázisok, nem bir hangot adni, sor­vadás kerítette hatalmába. S most nagy nemzeti ünnepet rendeznek, hogy a halálra váltat életre keltsék. Vagy ha már nem is lehet meggyó­gyítani a gégesorvadásban sínylődő beteget, hát mutassuk meg neki, hogy igyekszünk segíteni rajta, abba talán még öröme fog telni a haldoklónak. Ki ez a haldokló beteg? Azob- strukció? Dehogy kérem alásan, mi a gálszécsi műkedvelői előadásról be­széltünk, mely a tüdőbajosok javára rendeztetett s melynek fényes sikere volt. Sikere lesz ugyan a másik nagy nemzeti ünnepnek, az országos kép­viselő választásnak is, de negativ eredménynyel, a haldokló beteg, az obstrukciónak nevezett szörny vég­kép ki fog pusztulni a világból. S ha másért nem, ezért az eredményért ér­demes volt ezt a kis választási szín­játékot inscenirozni a vaskezü ren­dezőnek. Uj alakok. Olvasom nap-nap után az újsá­gok tudósításait a képviselő jelö­lésekről. A csodálat és bámulat fog el. Mennyi uj ember, mennyi uj tö­rekvés egy-egy mandátum után. És sokszor igazán megdöbbenek, olvasva egy-egy olyan „jelölt“ nevét, aki. eddig mint kitűnő csirkefogó volt ismeretes és a világon semmiféle kva­lifikációja nincs a képviselői méltó­sághoz. De azért fellép a jámbor. Miért ne lépne fel? Ebben az ország­ban már minden szabad, itt a kép­viselő választást egy nagy lutrinak képzelik az emberek. Betesznek ne­hány hatost és spekulálnak a ternóra. Közállapotaink nagyon nagy hanyat­lására mutatna, ha ezek az önjelöltek, akik egyébként nemzetiszinü zászlók alatt s harsogó frázisok tömegével vonulnak fel, le nem törnének, de az az egy biztat, hogy lefognak törni. — A magyar népnek — Is­tennek hála — van politikai érett­sége és különösképen erős érzéke a kivéve — az összes európai tartomá­nyokat, minden tudományban jártas volt és mindezt csakis magától ta­nulta. Tessedik Ferenc hazánkfia, a 'francia akkori követünknek, Apponyi Antal grófnak titkára a fenti cikket angol fordításban a francia „Revue Brittanique“-ban olvasva, Mentellit felkereste, kit már akkor a francia nemzeti könyvtár épületében a ház lépcsőzote alatt levő fakamarásfélé- ben talalta és beszélte vele franciául, németül és magyarul is. Nagyon be­tegesnek, félénknek látszott, haja bor­zas volt. Mikor hallotta, hogy Tes- Bedik földije, roppantul megörült, be­szédes lett. Ruhája fogyatékos volt, egy elavult, szürke katonaköpenybe burkolva ült, lábán fapapucs. Ezen látogatását Tessedik a „Tu­dományos Gyűjtemény“ 1827. XI. kötetében közzétette, ez volt valószí­nűleg az első — pláne magyar új­ságban — megjelent intervju-nak köz­lése. Körülményesen van ottan leírva a közte és Mentelii közt folytatott párbeszéd, melyet csak rövid kivo­natban iktatunk ide. Mentelii a kér­désekre szabatosan felelt. A sok nyelv közt leginkább szereti és "műveli az arabs nyelvet, mivel — mondja — jogrendhez való ragaszkodáshoz. A jogrendet nem lehet nehány száj hős­nek felrúgni, mert a nép milliói vé­delmezik azt, mint sziklavárát a sza­badelvű haladásnak. Ennek jegyében fog lefolyni az izgalmasan érdekes küzdelem, a mely­ben — mint eddig — a szabadelvű eszméknek kell győzedelmeskedni. VARMEGYE ÉS VÁROS )( A központi választmány ülése. A vármegye törvényhatósági bizott­ságának f. évi január hó 12-én tar­tott rendkívüli közgyűlésében meg­alakított központi választmány folyó évi jauuár'hó 17-én d. e. 10 órakor a vármegyeháza kistermében ülést tart. Dókus Gyula alispán a követ­kező körlevelet intézte e tárgyban a választmány tagjaihoz: Elnöki kör­levél. A központi választmány ülését f. évi jan. hó 17-ének d. e. 10 órájára a vármegyeháza kistermébe kitűzöm. Ezen ülésre T. Bizottsági Tag urat meg­hívom. Tárgy: 1. Az 1905—1910. évi országgyűlésre küldendő képviselők választása iránti intézkedés. 2. A már beérkezett s a még beérkezendő ügyek. Sátoraljaújhely, 1905. évi jan. hó 13-án. Dókus Gyula alispán, mint a központi választmány elnöke. HÍREK. Ünnepségek a Bodrogközön. — A „Zemplén" tudósítójától. — Bodrogköz, 1905. január 13. Régen nem számoltam már be a „Zemplén“ olvasóközönségének a mi félszigetünk világfolyásáról s öröm­mel ragadom meg az alkalmat, hogy most három lélekemelő ünnepélyről számoljak be. Karácsonyía-ünnepóly. Ez az ünnepség még múlt évi december 28-án folyt le, amikor is a bodrogközi nőegyesületi választ­mány tagjai, élükön az egyesület nagyérdemű elnökével, gr Mailáth Józsefnével az uj állami iskola helyi­ségeiben a k. helmeez —perbenyiki gyermek-telepen elhelyezett gyerme­kek részére karácsonyfa-ünnepélyt rendeztek. Az ünnepséget a telepbi­zottság ülése előzte meg, melyen gr. Mailáth Józsefné elnök a bizottság 400 millió ember beszéli e nyelvet. Sokat foglalkozik asztronómiával, csak kőtáblára ir / és hogy ha már tele van, letörli. Ő csakis magának ir, mondja. Arra a kérdésre, elégedett és boldog-e? azt felelte: hogy aki magamagát meg tudja győzni, min­dig boldog. Mikor Tessedik csodál­kozásának ad kifejezést, hogy ily za­jos városban telepedett le, azt felelte : itten elveszek, mint vizcsöpp a ten­gerben. Leckeadás által több év előtt félretett csekély összeg kamatjából, mely 200 frankot jövedelmez nekie évente az országos kincstárnál, fe­dezi szükségleteit, neki 100 frank sem kell, a fennmaradt összegből könyveket vásárol. — Csak egyszer hagyja el e fészkét hetenkint, mikor fekete kenyeret vásárol magának egy egész hétre. Nodier Károly, a francia nemzet­bibliotéka könyvtárosa igen sokat és igen jellemzőt irt róla 1837-ben a „Le Temps“-ban, sőt emlékbeszédet is tartott róla. A többek közt elmondja, hogy vagy 11 év előtt Mentellit al­kalmazták a nagy nemzeti könyvtár­ban levő keleti nyelven irt kéziratok rendbeszedése céljából és évi fizetésül 1800 frankot tűztek ki. Alig múlt el egy hónap Mentelii mindennel kész tagjait tájékoztatta a gyermektelep eddigi működéséről és kérte a bizott­ság összes tagjainak együttes támo­gatását, hogy ezen újonnan alakult jótékony intézmény minél nagyobb körben lendülhessen fel az emberiség javára. Az ékesszavu megnyitó után dr. Weinberger József a gyermektelep orvosa számolt be az elhelyezett gyer­mekek egészségi állapotáról. Beszá­molójában főbb vonásokban ezeket mondta : Miután a törvényhozás böl­csessége a töryényt az elhagyott gyermekek védelméről megalkotta, lelki szemei előtt lebegett, sőt ha­tározottan számított arra, hogy szé­les e hazában lesznek emberbaráti intézmények, melyek saját inükö- ködésüket az állami gyermekvéde­lemmel összhangzásba fogják hozni és diadalra segítik a törvényben le­fektetett eszméket, melynek egyik szakasza szószerint mondja „a te­lepbizottság feladata biztosítani az állami gyermekvédelmet, a társada­lom emberbaráti tevékenységével.“ Amit a törvényhozás remélt, az a Bodrogközön tetté lett; minden zajt és feltűnést kerülve, csupán a közt óhajtván szolgálni és előmoz­dítani — léptette életbe a bodrog­közi jótékony nőegyesület elnöke Mailáth grófné a kir-helmecz—per- beuyiki állami gyermek-telepet és példát mutatott arra, hogy a nő­egyesület, mint erkölcsi testület, a mely megalakulása óta mai napig a köz érdekében fejtette ki tevé­kenységét, — ezen ujabbi, a törvény- hozás által kezdeményezett akció­tól hathatós támogatását nemcsak, hogy meg nem tagadja, de mig egyrészt anyagi támogatása által az állami háztartást az anyagi meg- terheltetéstől megóvja, addig más­részt erkölcsi támogatásban része­síti az elhagyott gyermekeket, hogy a mostoha sors által üldözöttek a mi telepünkön az édes anya gon­dos és szeretetteljes kezei által gondozottaknak érzik magukat. A nőegyesület ugyanis ellátja az elhagyott gyermekeket ruházás- sal, gondoskodik az iskolakötelesek iskoláztatásáról, az ovoda kötelese­ket óvodába járatja, jutalomban ré­szesíti a tápszülőket és választmá­nyi tagjai által felügyeletet gyako­rol az egyes tápszülőknél elhelye­zett gyermekek felett. Különben a tényekről a követ­kezőkben számol be: A telep-bi­zottság elnöke actióját két reszre Volt. Kikért egy havi fizetést és többé a hivatalban meg sem jelent. Midőn kérdezték, hogy miért nem jelenik meg, azt felelte: „Munkámat elvé­geztem, tehát megszűnt a hivatal is.“ Csak egy kis zugot fogadott el a könyvtári épületben, mely lakásul szolgált neki. Á zsibvásáron történt vele egy­szer, hogy ez a rongyos tudós a ba­rátaitól kapott uj ruhát eladásra kí­nálta, mivel e pénzért könyveket akart vásárolni. Egy párizsi rendőr börtönbe kísérte, mit nagyon közöm­bösen vett, mert megengedték, hogy könyveit magával vihesse. Már akkor Diogenest választotta mintaképnek. Főtt ételt már sohasem evett; növé­nyekkel és gyökerekkel táplálkozott leggyakrabban. Tragikus hallálal múlt ki e nagy tudós, melyről Nadier Károly emlék­beszédében igy számol be: A múlt csütörtökön (1836. dec. 6.) délutáni barom órakor Mentelii szokása sze­rint kiment a Szajna vizéhez 2 kor­sóját vízzel megtölteni. A folyó még áradásban volt. A Mária-hid felül a Louviert-szigetke szóiét elérte a filo zófus, ^megtöltötte az egyik korsót, partraj is tette. A másikat — úgy osztotta, mig egyrészt a munkáéi állami gyermekmenhely ide u‘a gyermekei Kir.-Helmeczen és Pe: benyiken helyezteti el, addig más részt kiváló súlyt helyez arra, hog a Bodrogközön lévő vagyontala árva és gyermekeiket eltartani kép télén szülők gyermekei elhagyottak nak nyilváníttassanak és az itíer telepen helyeztessenek el. Ezen actióról már az égés Bodrogköznek van tudomása, a min azt, a különböző községekből a grc Mailáth Józsefnéhez érkezett kéi vények mutatják. A kezdet nehézségei legyőzet vén, a telepítés akadálytalanul fo lyik, úgy, hogy jelenleg a telepei 33 gyermek van elhelyezve, P Kir.-Helmeczen, 19 Perbenyiken. - A gyermekek elhelyezésénél figye lem van fordítva arra, hogy ol; vallásu tápszülőnél legyenek elhe lyezve, mint a minő vallásu a gyér mek; és bár jelenleg ez alól vai 2—3 kivétel, ez a körülményei kényszere alatt történt, s azon ii segítve lesz. Az iskolakötelesek rendesei járnak iskolába. A téli idény be álltával valamennyi gyermek melej téli ruházattal lett ellátva a nő egyesület áldozatkészségéből. A gyermekek egészségi viszo nyai kedvezőknek mondhatók, mi után csak egy gyermek van a hely beli kórházban ápolás alatt s jelen leg már az is teljes javulás ut ján van. Ezekben nyújtván rövid átte kintést a telep jelenlegi állásáról jelentését azzal végezte, hogy i gyűlés után lesz alkalma a telep bizottságnak a telepen elhelyezet gyermekeket gróf Mailáth Józsefm által részükre rendezett karácsony ünnepélyen megtekinthetni és hí örömtől sugárzó arcokat fognál látni, gyermekeket, a kiknek hal vány sejtelmük sincs arról, hogj ők elhagyottak, mert hiszen min dennel el vannak látva és semmi ben sem szenvednek hiányt; ugj a telepbizottság ezen szép eredményi annak a nemesen gondolkodó fő- úrnőnek az érdeme, a kiről elmond hatjuk, hogy soha sem tagadta mep magában és cselekedeteiben azt, « mi az emberben egyedül értékes — az embert! A tetszéssel fogadott orvosi je­lentés után a telepbizottság tagja elnökük gr. Mailáth Józsefné veze­tésével felvonultak az uj iskola he- ségeibe, hol már a telep gyermekei látszik — a megöregedett és nagyot elgyengült ember nem tudta köny nyen kivenni a vízből, balkezével £ csónakhoz támaszkodott, mely meg kötve nem volt, az tovább siklott éí Mentelii a vízbe esett. Egy embei utánna úszott, de hiába, a holttestéi nem találta meg.“ A francia Akadémia elnöke e többi között ezeket mondotta róla „Talán nem élt ember, aki a tudo­mányokat ily enthuziászmussal imádta volna — minden haszonlesés nélkül — és minden kérkedés nélkül. Őt a tu­domány tárházának lehetne nevezni: földmérő, természetvizsgáló, nyelvtu­dós ; mindent olvasott, mindent tudott, ismerte a régi és újabb Írókat és a saját nyelvükön elrecitálta stb. Mikor 1837-ben Szemere Berta­lan Párizsba utazott, mindenfelé kér­dezősködött : vájjon, megtalálták-e Mentelii holttestét? Tagadó választ kapott. Mentellinek magyar tárgyú munkája is maradt hátra, de senki- sem érdeklődik ez iránt, még a Ma­gyar tudományos Akadémia sem. Egy újabb Diogenes volt Mentelii magyar kiadásban, kár lenne a fele désnék átengedni. a természet által nyújtott legtökéletesebb gyomor-, bél- és vértisztitó, amellett rendkívül jó étvágyat hoz. Üvegje 50 fillér. — Csak a felét kell bevenni, mint más keserűvizekből, azért kapható mindenütt kis üveggel is 30 fillérért Sátoraljaújhelyben: Szent-Györgyi Vilmos, Bilanovits P. és Társa, Nagy Ferencz, Grün A., Hazai H. uraknál. Gálszécsen: Koch Gábor urnái. Schmidthauer-féle keserüviz reggel félpoMrral használva,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom