Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-04-18 / 43. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Április 18. Jobb félni, mint megijedni. — ápril. 18. (y) Kolera. Tífusz. Milyen jó hangzású nevek. Azt hiszem, hogy még a hitelezőjét, vagy az adóvégre­hajtót is szívesebben látja az ember vendégül, mint az elől tisztelt két urat. Pedig kérem nem tréfa a dolog. Csakhogy nekünk olyan rósz termé­szetünk van, hogy mig a veszedelem a nyakunkba nem szakad, addig tré­fára vesszük a dolgot. Az „Ejh! rá­érünk arra még“, máig is dominál nálunk. A hírlapok külföldi tudósítói úgy az orosz birodalom több vidékéről, mint a keletázsiai harctér- s annak környékéről epidemikus betegségeket jeleznek. Közeledik a meleg évszak, a ragály fejlődésére és terjedésére kedvezőbb idő. De nem is csoda. Az agyonkinzott, kihajszolt és összezsú­folt katonák százezrével hulottak el a modern kor és a szeretet nagyobb dicsőségére, rothadó tetemek tízezrei fertőztetik a levegőt. Az ínséggel küzdő, háborúba el nem hurcolt la­kosság közt is kedvező tanyája van a gyilkos kórnak. És ne tessék hinni, hogy olyan messze van tőlünk ez a baj, mintha nem is volna érdemes szót veszte­getni rá. Áz emberbaráti szeretet aposto­lai, a hivatásuk magaslatán álló s arra illetékes emberek már jó eleve fölemelték intő szavukat azokhoz, a kiket illet: hogy jó lesz résen lenni! Jobb félni, mint megijedni. Zemplénvármegye főorvosa, dr. Lőcherer Lőrinc előterjesztést tett a vármegye alispánjához, hogy hívja föl elsősorban Sátoraljaújhely város polgármesterét arra, miszerint a ra­gályos betegségek leghathatósabb ter­jesztőjének, a vízhiánynak megrend- szabályozásáról sürgősen gondoskod­jék. A jó, tiszta viz a legfőbb felté­telek egyike az egészség fentartásá- nál. A rossz, vagy pláne kevés viz igazi melegágya a ragálynak. Á vármegye főorvosának előter­jesztése szerint Sátoraljaújhely városa 38 közkuttal dicsekednék, — ha volna bennük viz 1 De sajnos, a 38 közül már csak 11-ből meríthető valami bizonytalan szinü és illatú folyadék, 27 pedig kimondta az általános sztráj­kot. Olyanok ezek a mi jó közkutaink, mint a székely ember tejetlen tehene, melyre azt mondta a vásáron a kis góbé: hogy adna szegényke tejet szívesen, ha vóna nekil De városunk 18 ezer lakosának ez sovány vigasztalás. Itt tenni kell valamit, még pedig sürgősen, mert lennék középkori szerelmes lovag ? Ha legyőzném heves indulataimat s a modern ember józan akaraterejével nyugodtan nézném, mint vérzik el a szivem, mint sorvad el ő is utánam való vágyakozásában? Nem 1 Erőszakos leszek! Meg fogom találni a megoldást s ha az életemben nem találom, keresem azt a halálban. S nem félem az Istent ? De igen, igen 1 Ott reszket ajkamon az a gyer­mekkori ima, melyre egykoron az édes anyám tanított. Budha úgy tanít, hogy a meg­semmisülésben van p boldogság. Vagy miért nem vagyok athe- ista, aki azt vallja, hogy a test utolsó vonaglásával megszűnik a lélek élete is? Miért van Isten képe a szivembe vésve, a hit balzsama a lelkembe csepegtetve ? Ä hitem, a becsületességem elvá- laszthatlanul volt összenőve s most e két erősség közé odafurakodik egy gyönge, szerelmes asszony. Csak egy asszony! De az az asz- szony: mindenem! Julius 8-án. Simogatom, becézem, beszélek hozzá lázas szerelmi szavakat. Mintha csak a kedvesem lenne. Pedig csu­egyszeíüen embertelenség lenne az illetékes köröktől, ha a főorvos előre­látó és okos előterjesztése megint csak pusztában elhangzó szó lenne. Úgy értesültünk, hogy átirt a polgármesterhez, tegyen sürgős in­tézkedést aziránt, hogy a város la­kossága jó és elegendő vízzel el le­gyen látva. Nem akarunk a polgármesternek vagy az ezen intézkedésre hivatottak­nak tanácsot adni, de arra kérjük őket, ne posványosodjék el a víz­ügy holmi bizottságokhoz való uta­lások, ankett és bankettezések utján. Ha a polgármester itt azonnal, a sa­ját felelőségére intézkedni fog: nem lesz a képviselőtestületnek egyetlen tagja sem, ki helyes intézkedését utó­lag jóváhagyással ne venné tudomá­sul. Ez egy előre megadott számadási felmentvény. Á vizveték létesítése céljából esz­közölt fúrásoknál tudomásunk szerint elegendő és jó viz van. Milyen okos dolog volna, amint azt dr. Lőcherer ajánlja, nehány vízszállító szekeret járatni meghatározott és közhirrétett időben a város minden utcáján s a lakosság igen csekély és szívesen megfizetett díjért kapna vizet! A szolgálók nem töltenének félnapokat imitt-amott, vizvárás ürügye alatt! Célszerű lenne továbbá, ha a rendőrség az undorító és pokoli bűzt terjesztő moslékok és szappanlevek kiöntögetőit némileg ráncbaszedné. Tessék csak szétnézni az utcákon el­futó vízfolyásokban! Hát pl. a vágó- hid-utca kövezésével mi lesz? mely 1904. október 1-je óta fel van árkolva. Esős időben a Dókus-major előtt csol- nakázásra alkalmas tó képződik ! Nem gondolják illetékes helyen, hogy ez egyszerűen merénylet az ember élete és testi épsége ellen? Uraim! szívleljék meg Lőcherer dr indítványát, mert nagy felelősség terheli önöket s jegyezzék meg, hogy jobb félni, mint megijedni. Egy kis jóakarattal nagy bajoktól menthetik meg a polgárságot, mig egy kis mulasz­tással igen nagy károkat okozhatnak neki. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( Megyei dijnokok husvétja. Zem- pénvármegye alispánja örvendetes husvétot szerzett a vármegyei dijno- koknak. Ugyanis a küszöbön álló húsvéti ünnepek alkalmából a me­gyei dijnokok részére 10—10 koronát utalványozott ki a rendelkezési alap­ból és intézkedett a humánusan gon­pán egy fényes, villogó kis jószág: egy töltött revolver. „Az ember öngyilkosnak szüle­tik.“ Vájjon?! Ott állott volna már bölcsőmnél az a sötét fátum, hogy hideg kezé­vel öngyilkosnak bélyegezzen meg? S azért éltem harminchat eszten­dőt, azért képeztem, nemesítettem, csiszoltam a lelkem, hogy egy erő­szakos tettel hirtelen lejátszana az élet fináléját? Arra predisztinált a sors, hogy önkezemmel oltsam el azt a gyöngén pislogó mécsest: az életemet? Jussom van ilyen önkénykedés­hez? Nem lankad a karom, midőn arra gondolok, hogy számon kérik tettemet? Ki lát a misztikus jövőbe? Ki meri állítani, hogy a halállal vége van mindenemnek ? Ez a kis fényes acél csábit, biz­tat, hiteget: egy múló perc s vége a nyomorúságnak. Á szived nem fáj többé! Nem fáj! ? . . . Hát ez volna az az „örökös“ sze­relem, melynek létezésében úgy hi­szek, mint a vallásom tanaiban. Szeretek! Mártha szeret! És mégsem kívánom az életet, mégis futni akarok előle; mint egy félelmes üldözőtől. dolkozó alispán arra nézve is, hogy a dijnokok a kiutalt segélyt még ün­nep előtt megkaphassák. Az alispán rendelkezése a dijnokok körében ál­talános örömet keltett. )( Rendkívüli vármegyei közgyű­lés lesz f. é. május hó 3-án d. e. 10 órakor. A közgyűlés tárgyai: 1. A m. kir. honvéd Ludovika akadémiába a gróf Buttler-féle alapítványi helyre egy ifjúnak első és kettőnek vagy többnek második helyen választás ut- jáui ajánlása. — 2. A gyámpénztár 1901 évi mérlegének megállapítása és ennek alapján a gyámpénztár 150,000 korona hiánya fedezésére fel­veendő kölcsön iránti intézkedés, a vagy esetleg pótadó megszavazása. — 3. A közigazgatási bizottság meg­keresése alapján az árvaszéki helyet­tes elnök részére 600 korona szolgá­lati pótdij megszavazása. — 4. Tizen­hat körjegyzői állás szervezése és en­nek folytán az összes községek újabb csoportosítása és a községi ás körjegy­zők mellékjárandóságainak megállapí ­tása. — 5. A vármegye irodaszer és nyomtatvány szükséglete iránt kötött szerződés jóváhagyása. )( Áthelyezés. Zemplénvármegye alispánja Schön Andor vármegyei írnokot Szinnáról Sátoraljaújhelybe helyezte át. )( Városi közgyűlés. Sátoralja­újhely város képviselőtestülete ma délután 3 órakor rendkívüli közgyű­lést tart a következő tárgysorozattal: 1. Bizottsági jelentés a Kossuth-szo- bor és insurgens emlék részére szük­séges terület átengedése tárgyában, továbbá a régi vármegyei közkórház átvételére vonatkozólag beadott ügyé­szi vélemény és előadó észrevételei. 2. Építészeti bizottsági vélemény a pénzügyi palota építése tárgyában. 3. Alispáni felhívás a vízszükséglet ellátásának biztosítása tárgyában. 4, Kiskorú Ungár Mária illetőségi ügye. 5. Fisch Dávid illetőségi ügye. 6. Zempléni Árpád illetőségi ügye. Le­folyásáról jövő számunkban Írunk. )( Molnár János sárospataki fő­bíró fegyelmi ügyében a sárospataki járás főszolgabirája a következő vég- határozatot hozta: „A megejtett fe­gyelmi vizsgálat eredményeként a Molnár János sárospataki lakos köz­ségi biró ellen folyamatba tett fegyelmi vizsgálatot beszüntetem, őt a vád és annak következményei alól felmen­tem s községi bírói tisztébe jelen vég­határozatom jogerőssé emelkedése után visszahelyezem.“ )( Pályázat járásorvosi állásra. Zemplénvármegye alispánja a ho- monnai járásorvosi állásra pályáza­Kinézek az ablakon. Az ég azúr­ját felhők takarják. Imádkozom Is­tenhez. Tőle várom a segítséget. De ő azt kívánja, hogy küzdjek, úgy ren­deli, hogy szenvedjek. S én férfi létemre meg akarok futamodni az élet harcától. Nem félek a haláltól. Nem a ri­deg kaszást látom benne. De kegyet­lenül fáj az a tudat, hogy vétkezem, hogy önkénykedem a testemmel, hogy bűnbe sodrom a lelkemet. Á lelkemet, mely az Istené. Vonz, csalogat a fegyver csöve ... S miért reszket mégis a kezem, midőn a szivem helyét tapogatom? Miért homályosodik el a szemem ? Mi köt e röghöz még? Ó?1 Én teremtőm, hiszen átka vol­tam életének. Látom az arcán, hogy sokszor szenved. Érzem a tekintetén hogy unja a kínlódást, útjában va­gyok, pedig szeret. De jobb szereti a lelki békéjét, jobb szereti azt az utat, melyen rendületlenül haladni akar, hogy kitűzött célját elérje, Látom magam a ravatalon. Ő belép. Köny van a szemében, de néz a világ Ítéletére s uralkodik meghatottságán. Rám néz Még örök­alvásomban is érzem szerető szép né­zését. Ki szeretnék lépni koporsóm­ból, de bénává tett az a kis ólom­tot hirdet. A betöltendő állás 2000 kor. fizetés, 350 kor. lakbér és 600 kor. utiátalánynyal van egybekötve. Pályázati kérvények folyó évi április hó 29-éig adandók be. )( Pályázat körjegyzői állásra. A sátoraljaújhelyi járás főszolgabirája pályázatot hirdet a mikóházi kör­jegyzői állásra. Pályáza.ti kérvények folyó hó 27-éig nyújtandók be. HÍREK. — Uj doktor. Lichtenstein Izi­dort, dr. Lichtenstein Jenő helybeli ügyvéd öcscsét kitüntetéssel avatták a jogtudományok tudorává. — Áthelyezés. Szentgyörgyi Béla honvédfőhadnagyot Eperjesről Iglóra helyezték át. — Jubiláló hírlapíró Seress Imre, a Kassai Hírlap felelős-szerkesztője most éri el hirlapirói működésének 25 éves évfordulóját. A kassai hír­lapírók április 30-án ünnepük meg kartársuk jubileumát. — Segély a leégett vajdácsbaiak- nak. Á m. kir. belügyminisztérium a leégett Vajdácska község lakóinak segélyezésére Dókus Gyula alispán előterjesztésére 600 koronát engedé­lyezett. A segélyt a község tüzkáro- sultjai között már legközelebb ki­osztják. — Húsvéti szünet. Áz iskolaév második harmada is lepergett immár az idő örökké forgó kerekén. A kis diákok már szombaton délután repeső szívvel siettek haza az édes anya ki­tárt karjaiba. Es ilyenkor az eltelt napok, hónapok minden keserve fele- 'A désbe megy. A haza hozott értesítő azonban mégis befolyással van a szü­lőre. Aki a diákok közzül jó bizo­nyítványt hozott, az dicséretre is számíthat, mig aki kevósbbé jó érte­sítőt mutatott, az kénytelen egy kis jóakaratu korholást is elszenvedni. De a vakáció napjai ezt is elfelejte­tik. Á szép húsvéti ünnepek alatt mindenki örülni óhajt. — Á szünet a golyó. 0 hozzám lép. Megsimogatja a kezem, mely egykor meleg volt, tudott simogatni, szenvedélyesen ölelni s most hideg, mint a jég s merev, élettelen, ő még borzong. Arcán fé­lelem látszik. Majd arcom fölé haj­lik, felemeli szempillámat. Szeretnék ránézni bocsánatkéréssel, szerelmesen, bensőséggel, de az a két megüvege­sedett szem meredten, hidegen néz meghatott arcába. Száját odatapasztja szederjes ajkaimra. Oh de hideg e csók. Hideg lett, megfagyott az én ajkam jegétől. Á szegény asszony összeborzong s szemrehányóan, ke­serű váddal szemében, ajkán átokkal néz reám. Nem tud, nem akar nékem megbocsátani, hogy ő érette haltam meg . . , Feleszmélek. Elmélkedem s resz­ketek egész valómban, amint az el­múlt órák keservére gondolok. Nem őszültem meg e kínos vívódásban? Nem 1 Csak egy sápadt, kimerült arc néz reám szomorúan a tükörből. Istenem! Mit akartam tenni ? Gyáva vagyok. Gyönge még meg is halni. Gyönge vagyok, mert szeretek. Csak egy ingadozó, édes asz- szonyt. De az az asszony: minde­nem. — Őszi időjárás. Virágvasárnap óta komor, zord idő járja. Azóta nap­jában többször megered az eső, de mindannyiszor csak rövid ideig tart. A leghuzamosabb Amit még a ma dél­előtti és délután folyamán tartó eső­zés. Az időjárás valósággal olyan, mintha nem is nyárfelé közelednénk, de benne volnánk az ősz kellő köze­pében. Állandóan hűvös a levegő és ami a legkellemetlenebbé teszi az időjárást, folytonos szél sivit végig az utcákon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom