Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-04-13 / 41. szám
Sátoraljaújhely, 1905. április 13. 41. (4396.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. AJtrÓ hirdetéseknél minden garmond sző 4 ül!., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Perényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fA évre * kot negyedévre 3 k ír. — Kgycs szám ára 8 OHér. — lilr ietési díj; Hivatalos hirdeUsrknét minden szé nfá® 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy di«, betükkel, vagy kerettel állatott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ír kedvezmény. ZaránDoklás Becsbe. — ápril. 13. A politikai helyzetben annyi változás történt, hogy a kormányférfiak és politikusok nem Budán, hanem Béesben jelentkeznek eredménytelen kihallgatásra. Az uralkodó magyarországi utjának nem volt meg sem magyar, sem osztrák szempontból a kívánt eredménye. A bécsiek illojalitásról vádolnak bennünket, de mi tisztán láttuk a titkos rugót, mely a magyarországi utat előkészítette. Ugyanis a válság hosszúra nyúlása már Ausztriára nézve is úgyszólván létkérdéssé vált. Súlyos helyzetbe jutott mindkét állam s ha hamarosan nem sikerül normális viszonyokat teremteni, gazdasági és kereskedelmi téren mérhetetlen veszteség ér bennünket is, Ausztriát is. Ez utóbbi miatt ugyan nem fájna a fejünk, de nincs ut, a melyik ma Ausztria nélkül a kereskedelmi kibontakozáshoz vezethetne bennünket. Tisza bécsi útja különösen ezért történt, de ö sem tud semmi kibúvót találni. Kezét megköti az 1899. évi XXX. törvénycikk, mely még a külfölddel való kereskedelmi tárgyalásokat sem engedi meg a vámtarifa elkészítése előtt. Széli Kálmán elkészítette a vámtarifa tervezetét, de ez az Ausztriával való vámközösséget veszi alapul. Ez az alap azonban ma már megingott. A gazdasági berendezkedés tekintetében szabad kezet engedett az uralkodó s mi az önállóság mellett határoztunk. Legalább a szövetkezett ellenzék álláspontja ez. De ha félre is tennők egyelőre ezt a kívánságot, akkor sem tárgyalhat a parlament a külfölddel, mert a Széli-féle vámtarifa még csak tervezet s igy sem a közösség, sem a különválás alapjára nem helyezkedhetünk a kereskedelmi szerződések megkötésénél. A fent nevezett törvény még akkor sem engedné meg a gyors kibontakozást, ha volna felelős kormányunk, mert első a vámtarifa alkotmányos utón való elkészítése s csak azután kezdődhetnének meg az előzetes tárgyalások. Ezen a törvényen azonban még az égető szükség miatt sem teheti túl magát senki. Az ellenzék mereven elitélte, ellenezte Tisza provizóriumát Olaszországgal és Németországgal; pedig ő is csak a kényszerhelyzetnek engedett akkor. Kereskedelmi életünkben nem szabad ilyen nagy intervallumnak létezni, mint a politikai életünkben ; az az idő, ha még oly rövid is, mérhetetlen károkat okozhat az országnak. A helyzet annál veszedelmesebb, mert Tiszának arra sem volt ideje, hogy a provizóriumra megkapja a parlamenttől a fölmentést s igy az is függőben maradt. De bárki vállalkoznék ma a külső kereskedelmi szerződések megoldására, lehetetlen volna mozdulnia is az alkotmányosság megsértése nélkül. Ez a kényszerhelyzet sürgeti leginkább a válság gyors megoldását, Béesben ettől remélnek mindent; s jólehet a halogatásból nekik is nagy káruk van, a a saját előnyükre akarják kiaknázni ezt az alkalmat. Nem olyan csendesek tehát ma a politikai viszonyok, mint első tekintetre látja az ember, mindennap várhatunk valami nevezetes fordulatot. Béesben sohasem pihennek s a szélcsendet rendesen orkán szokta követni. Valakinek engednie kell, csak azután mi ne legyünk újból azok. A parlament mostani működése nem elégítheti ki a nemzetet, most mikor hazánk jövője és jóléte forog kockán, akkor is a régi sérelmek hánytorgatásával és kicsinyes torzsalkodásokkal töltik az időt. Mi haszna van abból az országnak, ha a november 18-iki eset, vagy törvénytelenség megsemmisítése után egy álló hétig a megrovás módján töri fejét a parlament? Eötvös Károly és az ellenzék vezérei helyesebben cselekednének, ha a gazdasági és kereskedelmi helyzet megoldásának előkészítésein fáradoznának. Amaz a dolog nem késő sohasem, de ez napról napra nagyobb veszedelemmel fenyegeti az országot s igen könnyen minden reményünket maga alá temetheti. Ha Bécsbe zarándoklásaink deklődésem tehát leginkább a többi, uniformist viselő fürdővendég felé irányult. így volt ott egy igen kiáll- hatatlanul viselkedő lengyel, árvaházi növendék, ki szinte egyenruhát viselt, már olyan egyenruhát, milyet az árvaházak adnak; egyszerű, szürke öltönyt, hasonlószinü sapkával. Igazán nagy mesterség kellett hozzá, bennünket összetéveszteni 1 Egy szép napon nagy visongás volt a fürdőben; a lengyel fiú kegyetlenül elrakta a budapesti család rakoncátlan csemetéjét, kinek mélyen felbőszült apja óriási turista bottal fenyegette a menekülő kamaszt. — Majd megtanitlak én még, megállj csak, adok én neked stb. stb. De a dolog elmúlt s mindenki azt hitte, hogy feledésbe ment minden. Délelőttönként naponta lejártam atyámmal a fedett uszodába, hol mindketten fürdeni szoktunk ; történt azon ban, hogy én egyik napon nem jól érezvén magam, nem fürödtem ; atyám bement kabinjába, én pedig a körbe elhelyezett padok egyikén ültem s gondolatokba merülve néztem a csillogó vizet. E közben kilép kabinjaalkalmával belátják odakint is, hogy tisztában vagyuuk a gazdasági helyzettel s vau olyan tervünk, mely a különválás esetén is kimenti a veszedelemből az országot: mindjárt engedékenyebbé válnak az osztrák körök. így azonban azt hiszik, s elég jogosan, hogy érzékünk sincs az okos és előrelátó kereskedelmi politika iránt s igen könnyen beszoríthatnak bennünket a saját magunktól elkészített kelepcébe. Ennek azonban nem szabad megtörténni, nem különösen most, mert veszteségünk a nemzeti eszmék legcsunyább kudarcát vonná maga után. A megvedlett Zemplénvármegyei — ipr. IS. Maga a benszülött, tősgyökeres zempléni sem ismer rá a saját vármegyéjére. Évek hosszú sora kell hozzá, hogy az uj neveket megszokja. Történt ugyanis a napokban, hogy a m. kir. belügyminisztériumtól leérkezett az a kimutatás, mely Zem- vármegye községeinek uj elnevezését tartalmazza s ez alapon lesznek a vármegye községei az országos községi törzskönyvbe s a Helységnévtár legújabban megjelenendő kötetébe már föl véveAz intézkedés törvényes és helyes is. Az 1898. évi IV. t.-c. 3. §§-aia alapul. Nem is ezt akarom vitatni, de nem hagyhatom szó nélkül az», hogy a teljesen uj nevet nyert 204. község közül több, mint felének két- ségbeejtően rossz, a magyar nyelv érzéket sértő s a magyar ember fülét kegyetlenül bántó, rémes nevet adtak. Akárki találta ki egy-egy ilyen agyonkeresztelt községnek a nevét: :r~~~rr~::nr • s» ból a budapesti család feje : Stumm miniszteri segédtitkár ur s a középen kifüggesztett tükör felé megy, hosszú, összekuszált frizuráját megigazitan- dó, . .. de mi történik 1 . .. Megpillant engem 1 Egykedvű, hétköznapi arca ravaszság és örömmelvegyes cinikus mosolygássá válik, visszaugrik kabinjába, kihozza a nagy turista botot és egyenesen felém tart. Elhült bennem a vér, nem tudtam elképzelni, mit akarhat velem ? — Jó, hogy itt vagy — szólt diadalmas, csaknem ugrándozó léptekkel közeledve — betyár, te fogod a más fiát megverni? Hebegni kezdtem, hogy nem is ismerem, hogy az ő társaságukba én járni nem szoktam; közbe pedig hátráltam volna, de se merre se lehetett, előttem viz, hátam megett kabinok, mi lesz velem? el vagyok veszve! — Szaladnál most ugye? sohse hátrálj, meg vagy már — vigasztal- gatott és botját rámemelte. Erre már az úszómester és masseur is rájöttek a nagy tévedésre és kétségbeesetten kiabálva világosították fel ellenfelemet, hogy: „hiszen ez nem a lengyel A TAVA Ruhadíszek, selymek, csip Vidéki rendelések mérték szerint pontosan eszközöltetnek! 7 újdonságai úri- és női c ivatezikkekbe n már n megérkeztek! kék és szalagok. Napernyők, fehérneműek, harisnyák és hímzések. Bob- és Japán sapkák, övék és ridicülök. Blous és Joupon különlegességek legnagyobb választékban SgS Szegő Sándor központi áruházában Sátoraljaújhely. & Kul°Lg«^oiotaak?,OUS A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Tévedés. A „Zemplén“ számára irta: Kossuth Pál. Verőfényes, szép márciusi nap volt, tömve a budapesti korzó; csak úgy hemzsegett az emberáradat, hogy lépdelni is alig lehetett. Engem is kicsalt a tavaszi napsugár, én is kijöttem többedmagammal korzózni. Vidáman sétálgattunk beszélgetve; gyönyörködtünk a fővárosi élet e karakterisztikus tavaszi képén, midőn egy ismeretlen hang szólít meg hátulról: — Jó napot nagyságos ur, meg sem méltóztatik már ismerni ugyebár? — Nem . . . valóban nem — feleltem a csöppet sem biztatón kinéző gavallérnak, bár arca s egész alakja ismerős volt előttem. — Én a tátrafüredi masseur vagyok, aki egyszer megmentettem a nagyságos urat. — Aháá 1 . . . felismertem jólte- vőmet s ismerve az ily barátkozó szellemű pasasokat, mely föltevésemet éhséget eláruló arca s nem épen kifogástalan öltözködése is bizonyította, tüstént megértettem, hogy állás nélkül van s hogy a viszontlátás örömeinek szelíd leple alatt egy kis borravaló kieszközlése céloztatott; sietve nyomtam a markába nehány hatost s azzal siettem tovább barátaim után, kik faképnél hagytak kínos helyzetemben. — Ki volt ez az előkelő úriember? — kérdezték incselkedve. — Éz az én megmentőm — feleltem mosolyogva, mert eszembe jutott ama régi, most már mulatságos eset, mely akkor könnyen és fájdul dalmasan üthetett volna ki reám nézve. Persze rögtön megrohantak, hogy mondjam el életem e kis epizódját! Én nem vonakodtam s elmondtam nekik e furcsa eseményt: — Régen, évekkel ezelőtt Tátra- füreden töltém a nyarat, tizennégy éves fiú voltam; igen kellemesen időzem, sokan ismertek s én — legalább látásból —, szintén nagyon sokakat ismertem. Érdeklődéssel figyeltem különösen egy fővárosi családot, mely lármás, kötekedő, vásott rossz fiával üdült a fürdőhelyen. A Ferenc József nevelőintézet növendéke voltam akkor, uniformisban jártam ; ér-
