Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-04-04 / 37. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Április 4. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Kinevezés. A vármegye alis­pánja folyó évi március hó 31-én dr. Schön Vilmos nyug. közkórházi igaz­gató-főorvost a törvényhatósági bi­zottság határozata és a belügyminisz­tertől nyert felhatalmazás alapján 41 évi buzgó, odaadó és érdemdús szol­gálatainak elismeréseképen a sátor­aljaújhelyi „Erzsébet“ közkórház tisz­teletbeli főorvosává nevezte ki. )( A vármegye közegészségügyi bizottsága folyó hó 10-én délután 4 órakor ülést tart, melynek tárgya: a vármegye sátoraljaújhelyi és nagy- mihályi közkórházainak igazgató-fő­orvosi állásaira beérkezett pályázati kérvények elbirálása. HÍREK. Április. — ápril. 4. Általánosságban a bohó sze­szélyek hónapjának nevezik, mely titulus nagyon is ráfért becses személyiségére, mert éppen oly szeszélyes, mint a legkedvesebb nőcske szokott lenni, kinek minden törekvése abban kulminál, hogy férje fejét minél jobban betólja az igába, melyről megiratott, hogy „szép és gyönyörűséges“. Tudnivaló, hogy a rómaiak e hónapot a gyönyöröknek való mér­téktelen hódolásnak szentelték s e szeszélyes időszakot szánták arra, hogy országraszóló bachanáliákat és orgiákat rendezzenek s minek­utána a bor gyöngyöző nedvét már ők is ügyesen tudták nyeldekelni, nemcsak mi sírva vigadó magya­rok, eszeveszett állapotban leiedzé­sükből kifolyólag a legfurcsább maskarába öltözködve járták az ut­cákat és tereket s férfi és nő egy­beolvadó gondolatban igyekezett hódolatát bemutatni Bacchusnak, a bor istenének. Bizonyára innen datálva ken­ték a változékony természetű ápri- lisünkre, a „bolondok hava“ neve­zetet. Különben pedig bevett és igen * meg neki, hogy hagyjon ott. Ötven koronát különben már adtam neki. — óh! a semmirekellő — tört ki atyámból, de többet már nem hal­lottam, mert már az utcán voltam. Mivel tegyem jóvá hibámat édes Istenem 1 Sohasem hazudok többet, csak szabaduljak ki ebből a hínárból. * Édes anyám és nővérem mindig unszoltak, hogy menjek el már egy­szer valami búcsu-kegyhelyre, hogy jóvá tegyem sok hibámat s megja­vuljak. Ez igen szép terv volt, de az én csínyeken járó eszem nem igen fog­lalkozott ilyen eshetőségekkel. A fent elmondott esemény után nem mertem haza menni, féltem na­gyon szegény jó apámtól. De a könnyüvérüség csakhamar felülkerekedett bennem ismét. Elbarangoltam erdőn, mezőn s este, amikor már besötétedett, oda­haza termettem s óvatosan egy mel- lékszobába bújtam s lestem, hogy mi történik itthon. — Hová lett az a fiú? — hal­iára apám hangját a másik szobában. — Te miattad ment el — mondá szemrehányólag édes anyám. — Csak itt volna már Oszkár! — sóhajtoztak testvéreim. Elérkezettnek láttam az időt s elterjedt szokás a hónap első nap­ját arra használni fel, hogy köny- nyen hivő, vagy éppen a hónap el­sejéről s ezzel együtt az április elsejéhez fűzött tradiciókról meg­feledkező barátunkkal mogjárassuk az áprilist. Á rómaiak ilyen alkalommal gazdag ajándékokkal is kedvesked­tek egymásnak. Hjal könnyű volt nekik. Nem ette még akkor meg a filokszera a szőlőt s nem kellett ebadót fizetni! Már mi bizony csak tréfaképen teljesítjük az ajándéko­zást. Ne, de hiszen ha az emberek szive elkőkeményült, annál jobb ajándékot küld gazdag tárházából mindnyájunknak hü dajkája, a szép természet. Bársonyos pázsittal be­vonja a rétet s müértő kezekkel ráhimezi a tavasz illatot lehelő színes virágait. Zöldbe vonja a li­getek bokrait, hogy árnyatadó eny- hük alatt énekes madárpár megkó- szitse fészkét s trilázva zengje da­lát ahhoz a végtelenhez, kitől jő az erő, a hatalom és a dicsőség. —ó. Szenzációs öngyilkosság Homonnán. — Saját tudósitónktól. — Homonna, 1905. ápr. 4­Homonna városa és vidéke kö­zönségét egy általános megdöbbenést keltő öngyilkossági eset tartja izga­lomban. Folyó hó 3-án ugyanis Homonna városát futótűzként járta be a hir, hogy dr. Grünwald Ignác orvos, Zemplénvármegye homonnai járásá­nak orvosa agyonlőtte magát. Ez az öngyilkossági eset annál tragikusabb, mert az öngyilkos já­rásorvosnak alig 4 hete felesége volt öngyilkos, aki megmérgezte magát s dacára a legkörültekintőbb mentési kísérleteknek: meghalt. Dr. Grünwald Ignác és felesége erőszakos halála megett természete­sen sok mindenféle dolgot sejtenek s Homonna és környéke alig foglalko­zik mással, mint az okok kutatásá­val, amelyek a szerencsétlen véget ért család megrendítő tragoediája megett kisompolyogtam a folyosóra s onnan meg a család nagy örömére a szobába. A csávából mindazonáltal csak úgy tudtam kimenekülni, hogy meg kellett Ígérnem, miszerint N. kegy­helyre elmegyek. Pénzt nem adtak többet annál a tiz forintnál, amivel Gyula bácsi ki­egészítette fizetésemet. Tehát mentem. A vonaton találkoztam egy öreg úrral. Mivel magunkban voltunk, csakhamar megindult a társalgás. — Öcsém 1 nem kaphatnék egy szál gyufát? — De igen 1 válaszoltam s a kö­vetkező pillanatban az öreg ur szi­varja már égett. — Hová utazik ? kérdé. — Budapestre — füllentettem vakmerőén. — Úgy! Akkor együtt megyünk, én is oda igyekezem. Elhültem. — A véletlen megfosztott ked­ves bátyám attól szerencsétől, hogy együtt utazhassunk — jöttem be is­mét a svungba. — Hogy hogy? — Nekem a következő állomá­son ki kell szálnom, csak holnap reg­gel utazhatok tovább, egy kis dol­gom akadt itt. vannak vagy lehetnek. Á találgatá­soknak, kósza, sokszor képtelen hí­reknek persze a fele sem igaz s tar­tozunk azzal az igazságnak, hogy a valódi tényállás megismertetésével el­vágjuk a leglehetetlenebb kombiná­ciók és találgatások útját. A szerencsétlen végű dráma előz­ményeiből annyi az igaz, hogy dr. Grünwald Ignác és neje között (ki egy homonnai kereskedőnek Fried- mannak leánya) utóbbi időben telje­sen alapnélküli féltékenységből csa­ládi perpatvarok történtek, mi az ön­érzetében megbántott asszonyt any- nyira sértette, hogy elhatározta ma­gát a meggondolatlan, végzetes tettre. Hátrahagyott levelében azonban kijelentette ártatlanságát. Ez a kijelentés volt oka aztán a dr. Grümvald Ignác végzetes tettének, ki nem tudta elviselni, hogy neje ha­lálának — kit igazán szeretett — ő volt a közvetlen oka túlhajtott félté­kenységével, amely szintén a neje iránti nagy szeretetből fakadt. Lelkiismerete kínozta s végre — nem tudván elcsititatni lelkében az önvád szavát — mintegy felesége ha­lálának expiálásaként elkövette tettét, mely életét kioltotta. Az elhunyt járásorvosnak — ki­nek halála a vidéken is általános részvétet váltott ki — egy. kis leány­kája maradt, akit Barta Ödön orsz. képviselő vett gondozás és gyám­ság alá. Homonnán és vidékén a meg­rendítő tragoedia általánosan, a társa­dalom minden rétegében megdöbbentő hatást keltett annál inkább, mert dr. Grünwald Ignác és családja Homon­nán általános szeretetnek és közbe- csülésnek örvendett. Sátoraljaújhelyben a megrendítő öngyilkosságról Haraszthy Miklós ho­monnai főszolgabírónak a vármegye alispánjához küldött táviratából érte­sültek először s mivel az öngyilkos já­rásorvos Sátoraljaújhelyben is köz­kedvelt és ismert ember volt, isme­rősei a szerencsétlen végű elhatáro­zás hírét részvéttel fogadták. Mivel dr. Grünwald Ignác egyút­tal a homonnai járásnak is orvosa volt, a vármegye alispánja dr. Sze­kerük Jánost bízta meg helyettesí­tésével. Beniczkyné Bajza Lenke. legtermékenyebb magyar regényirónő elköltözött az élők sorából. Halálának •— No ezt nekem is jó lenne megtenni! erősködött az öreg ur. — Ne tegye kedves bátyám, ha én tehetném, azonnal utaznék to­vább. Nincs ott mit nézni, unalmas hely. Kellemetlen kiszállogatni. — Az ilyen csekélység engem nem zavar — szólt az öreg ur fleg­matikusán. Láttam, hogy itt nehezen lehet lesz a hínárból szabadulni, azért hát kijátszottam az utolsó tromfot. — Különben — szóltam — a vo­nat egy óráig áll, addig elvégzem a dolgomat s visszajövök. — No lám! Okos ember lehet öcsém, pislantott egyet az öreg ur. A vonat megállott. Az öreg ur még utánam kiáltott, hogy végezzem gyorsan a dolgomat. No igazán mondhatom** hogy ez utóbbiban szót fogadtam az öreg ur­nák, mert a vonatom készen állott, csak épen az átszállásra várakozott. Úgy öt perc múlva robogott ve­lem a vonat ellenkező irányban az öreg úréval — az Ígéret földjére. Az öreg urat azért megnyugtat­tam úgy, hogy egy hordárral meg­üzentem, hogy sürgős és épen most felmerült akadályok miatt nem utaz­hatok vele. Az akadályok pedig valáüak: a jegy hiánya és az öreg ur jelenléte. a hire szomorúságra fogja hangolni azokat, akik élvezettel olvasták Be­niczkyné Bajza Lenke regényeit és kedvelői voltak tolla elegáns köny- nyedségének. Beniczkyné a legked­veltebb írónők egyike és munkái kö­zül igen sok minden európai nyelvre lefordittatott. Regényeiben leginkább a fetsőbb körök életét szerette raj­zolni és ezt oly eleven színekkel, oly közvetlenül tette, a jellemeket oly híven ecsetelte, a fordulatokat oly ügyesen szőtte, hogy munkáit olvas­ni valódi élvezet. Irt azonkívül a na­pilapok számára számos tárca cikket, novellát és útirajzokat. Irodalmi tevé­kenységével felülmúlta valamennyi női Írónkat. — Munkások jutalmazása. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Kiima János vásárhelyi és Kocsu Máli Já­nos gazdasági cselédeknek hosszú és buzgó szolgálataiért elismerő okleve­let és egyenkint 100—100 korona ju­talomdijat utalványoztatott. — Segély iparostanonciskolának. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter egyetértőleg a kereskede­lemügyi miniszterrel a gálszécsi ipa­rostanonciskolának négyszáz korona segélyt engedélyezett. — Haladás. A változó viszonyok katonáéknál is uj dolgokat teremte­nek. Eddig a cs. és kir. közös had­reg parancsnokságainál az volt az általános szokás, hogy a magyar ha­tóságok megkereséseire a közös ár­mádia nyelvén, németül válaszoltak, ami — különösen tőzsgyökeres ma­gyar városokban, ahol ösmeretlen a német szó, — csak hátrányára szol­gált az ügyek gyors és pontos elin­tézésének. Ezzel az elavult rósz szo­kással végre kezdenek felhagyni a közös hadseregnél, amint azt a tarno- poli (Galicia) katonai állomás-parancs­nokságnak a helybeli rendőrkapi­tánysághoz intézett átirata igazolja. A Galíciából érkezett magyar irás előzménye az, hogy Szvogetinszky Vilmos dragonyos alezredes, aki a képviselőválasztások alkalmával ez­redének nehány századával városunk­ba volt vezényelve, — itten tartóz­kodásának ideje alatt elvesztette óra- láncát. Egy ehhez hasonló óralánc időközben előkerült, melyet a rend­őrkapitányság megtekintés végett elküldött a katonai állomásparancs­noksághoz Tarnopolba, ahonnan az óraláncot a következő szövegű át­irattal küldték vissza: „A Tekintetes városi rendőrkapitányságnak Sátor­aljaújhely. Tarnopol 1905. március 31-én. Van szerencsém tudomására adni, miszerint lovag Szvogetinszky alezredes az ideküldött óraláncot nem az övét azonosította, minek folytán ezt egyúttal visszaküldöm. Tisztelet­tel de Lyro tábornok“. — A tarno- poli állomásparancsnokságot ezért a magyar levelezéséért méltán megil­leti az elismerés. — Munkás gyűlés. A sátoralja­újhelyi szociáldemokraták folyó hó 9-ón, vasárnap délután 4 órakor nép- gyűlést tartanak a „Magyar király“ szálloda tánctermében a következő tárgysorozattal: 1. A magyarországi szociáldemokrata-párt által folyó évi április 23., 24 és 25-én Budapesten tartandó XII. pártkongresszusának célja és a sátoraljaújhelyi munkások küldötteinek megválasztása. 2. A „Népszava.“ — Betörések a Hecskén. A leg­utóbbi időben egy ösmeretlen betörő kisérletezik több jóakarattal, mint szerencsével a Hecskén. Különösen a róm. kath. plébánia telkén épült házak lakóit tiszteli meg látogatásá­val mindig olyankor, amikor a háziak nincsenek otthon. Folyó hó 2-án is Dvorak Ferenc kőművesmester laká­sán járt, ahol mig a ház tulajdo­nosa templomban volt, a betörő az udvari ablakon át bejutott a kony­hába, onnan pedig az ajtófának le­Schmidthauer-féle keserímz regei félpohárral használva, a természet által nyújtott legtökéletesebb gyomor-, bél- és vértisztitó, amellett rendkívül jó étvágyat hoz. Üvegje 50 fillér. — Csak a felét kell bevenni, mint más keserűvizekből, azért kapható mindenütt kis üveggel is 30 fillérért Sátoraljaújhelyben: SzeDt-Györgyi Yilmos, Bilanovits P. és Társa, Nagy Ferencz, Grün A., Hazai H. uraknál. Gálszécsen: Koch Gábor urnái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom