Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-01-12 / 4. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Január 12. ért s én azt hálatelt szivvel adom vissza kezeikbe. Amidőn igy megszűnik ezen összekötő kapocs, engedjék remél- lenem, hogy azon kegyes jóindulatot, melyet közel tizenhat éven át méltóztattak velem szemben tanúsítani, jövőre se fogják megvonni tőlem, ki örök hálám jeléül, bár változott viszonyok között, mindenkor készséggel fogom e kerület és minden lakójának érdekeit szolgálni s tehetségem szerint előbbre vinni. Fogadják ismételten igaz tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1905. évi január hó 4-én. Dókus Ernő. Dókus Ernőnek, a népszerű képviselőnek távozását a sátoraljaújhelyi kerület szabadelvű választó polgársága mély sajnálattal vette tudomásul, mert Dókus Ernő, ki a sátoraljaújhelyi kerületnek közel tizenhat éven át volt képviselője: közhasznú munkásságával, agilitásával — mely Sátoraljaújhely város legutóbbi kiépülésében is erős bizonyítékot lel — osztatlan elismerést és őszinte méltánylást vívott ki magának a kerületben. A sátoraljaújhelyi szabadelvű párt ezek után tudomásul véve Dókus Ernő visszavonulását: jelöltjéül dr. Molnár Béla volt országyülési képviselőt kérte fel, ki a jelölést elfogadta s ki már a közeli napokban fogja Sátoraljaújhelyben, valamint a kerület többi községeiben programm- beszédét megtartani. Molnár Béla jelölésének hire hamar elterjedvén, a képviselőjelöltet jelöltetése alkalmából a vidékről is számosán üdvözölték. Elsőnek üdvözölte Molnár Bélát Molnár Viktor temesmegyei főispán. Ezek szerint a sátoraljaújhelyi kerület jelöltjei: a szabadelvű párt részéről dr. Molnár Béla, az ellenzéki párt részéről dr. Buz a Barna. A nagymihályi választókerületben f. hó 12-én lépett fel szabadelvű párti programmal dr. Demkó Kálmán fővárosi főgymnáziumi igazgató, ki ez alkalomból a kerületbe le is utazott programmbeszédének megtartására. A nagymihályi kerület szabadelvű jelöltje tehát dr. Demkó Kálmán, a disszidenseké gróf Hadik-Barkóczy Eüdre. A többi kerületekben változás a jelöltek személyére nézve nem történt. * IV. diákszerelemnél, legédesebb álmánál, rózsás illúzióinál s a még rózsásabb, szebb Bözsinél. Tibim tanult, fejlődött, szellemileg, testileg gyönyörűen. Bözsim virult, nőtt szépséges bimbóvá, bájos haja- donná, mig a néni fehéredett. De szive, lelke ifjú maradt szeretetbem gyöngédségben. Nála találkoztak. Ü hevité, lelkesité, tanitá őket, szép, tartós, igaz, benső, örök szerelemre. Ő kereste az alkalmat szép, ártatlan gyermekidillekhez. O öntözé az érzelem magját a hűség harmatával, a szeretet rajongásával, ő bírta csak maga a nagy titkot, hogy Bözsi és Tibi egyek. IV. Nyolc évvel később, hogy ott jártam, Tibiből bajuszos legény, kitünően végzett ember : doktor jurisz vált. Irigyelt, kedvelt egyén, keresett párti lett. Csábítják Bözsijét rémmód, min- denfelülről: ki vagyonnal, ki ranggal, ki ésszel, ki szívvel, de Bözsi olykor szülei rábeszélései elől, mintegy vértezni akarva magát :nénje keblére fut. S ott megszilárdul erélye szüleivel szemben, kik kételkednek Tibi állhatatosságában. Bözsi sok kérője haza zavarja Tibimet kedves fővárosából, újonnan, becézgetéssel berendezett és szépséges, ifjú reményekkel felékesitett irodájából, hogy oroszlánmód elragadja A mádi választó kerületben folyó hó 8-án délután tartotta meg a választó kerület polgársága Mádon értekezletét a választásra vonatkozólag, melyen Osváth Mátyás választatván meg elnöknek, ki Bernáth Béla eddig volt képviselő mellett foglalt állást, mit Illésházy Endre nyugalmazott községi jegyző támogatott hosz- szabb beszéddel. Ezek után Vashegyi Péter szólalt fel és hosszú, beható beszéddel védte meg a szabadelvű párt programmját, mire a szónokot a jelen volt szabadelvű polgárok számosán üdvözölték, kijelentve, hogy a szabadelvű eszmének és pártnak továbbra is hü tagjai maradnak. Mindezek után a függetlenségi eszmének hívei 26 tagból megalakították a 48-as függetlenségi pártot, melyen megválasztották elnökül Osváth Mátyást, alelnökül Pálóczy Józsefet, jegyzőül pedig Bálint Jánost Mád község főjegyzőjét, ki azonban azt el nem fogadta azon határozott kijelentéssel, hogy ő Tisza Istvánnak és a szabadelvű pártnak rendíthetetlen hive s igy Mihályi Endre volt községi bírót választották meg. Az igy megalakult függetlenségi párt Bernáth Bélát jelentette ki jelöltjének, azon hozzáadással, hogy Programm beszédének megtartása alkalmával kötelező nyilatkozatot kell adnia arra nézve, hogy politikai elveit többé nem változtatja meg. Bernáth Béla e hó 11. d. u. 2 órakor tartotta beszámolóját Mádon. Ellenjelöltje ezideig nincs. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. — jan. 12. Abból az alkalomból, hogy az 1904. évi dec. hó 29-én a központi választmány újjáalakítása tárgyában hozott közgyűlési határozatot a belügyminiszter törvényszerűség indokából megsemmisítette : Dókus Gyula alispán f. hó 12-én d, e. 10 órára rendkívüli közgyűlést hivott egybe, amelyen tekintettel a politikai helyzetre, a törvényhatósági bizottság tagjai nagy számmal jelentek meg s agyülés iránt általános érdeklődés nyilvánult meg. A rendkívüli vármegyei közgyűlésen a disszidens főurak is nagyszámmal voltak képviselve. Ott volBözsi kezét szülei markából, kérői orra elől s nénije kebléről. Hogy oda borulhasson hálát zokogni, áldást imádkozni a néni ősz fejére, ki néki anyja, barátnéja, ké- nyeztetője, cimborája, boldogságának megteremtője volt. S a néni büszke Tibijére, ki olyan akaratos férfi, mint a milyen gyerek volt, mikor a legszebb, legbecsesebb rózsát letépte még barna hajáról. Most is letépte az élet kertjéből, kivívta a sorstól, követelte szüleitől s kiérdemié Bözsijétől legszebb virágát: örök, édes szerelmét, első lángérzelmét a legnemesebb szívnek, gyönyörű leányának, lányuk legéde- sebbikének Most volna a legszebb epizódja Tibim életének. Most nyújtaná a legszebb képet, méltót, előkelő, kiváló festői művészi ecsetének, amint ott állnak kétfelői, ölelve imádattal a néni romantikus, fellengző, tisztes fejét. Ki bensőn ölel, tüzes, hálás ifjú- főt lángszemekkel, ében hajjal. S szerelmetes, ábrándos szemű bibor- piros leányarcot, arany hajjal. Oh, gyönyörűen megkapó e kép: „A jövő reménye s a múltak álma.“ Múltjának egyik szép eszménye: A szerelem legszebb páros képe. Toliam festene, színezne, hűen, igazán, tovább, de közönségem unatkoznék, megki mélem. Elég lesz mára. tak a jelenvoltak között: gróf An- drássy Tivadar, gróí Hadik-Barkóczy Endre, gróf Andrássy Sándor, báró Sennyey Géza és István, gróf Hardenberg Aladár, báró Vécsey Tamás és még többen. Á gyűlésnek tárgysorozatában csupán három tárgy lévén: a rendkívüli közgyűlés már a déli órákban véget ért. Szinyei-Merse István főispán a rendkívüli közgyűlést 10 órakor nyitotta meg s mindenekelőtt bejelentette a közgyűlésnek, hogy Szirmay Pál udvai birtokos elhalálozván — • tekintettel a vármegye és a haza érdekében kifejtett közhasznú tevékenységére — indítványozta, hogy a tör- vénvatósági közgyűlés a haláleset feletti részvétét iktassa jegyzőkönyvbe: — amit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Ezután elnöklő főispán bejelentette, hogy az 1904. évi december hó 29-én a központi választmány újjáalakítása tárgyában hozott közgyűlési határozatot a belügyminiszter törvényszerűség indokából megsemmisítette s ennélfogva uj választást rendel el. Ezután szavazatszedő küldöttségekként az egyik terembe : dr. Farkas Róbert elnöklete alatt Görgey Pál és Dókus Mihály bizottsági tagokat, a másik terembe pedig Matolai Etele elnöklete alatt Bálint Dezső és Ih- natkó Emil bizottsági tagokat küldötte ki. A szavazás eredményeképen megválasztattak a központi választmányba a következő tagok: Az újhelyi kerületben : Andrássy Tivadar gróf, Ambrózy Nándor, dr. Búza Barna, Fejes István, dr. Fried Lajos, Ka- tinszky Geyza, id. Meczner Gyula, Miklóssy István, Dókus Ernő, Molnár István, Pekáry Gyula, Reichard Mór, báró Sennyey Géza, Zinner Henrik, Widder Gyula; a liszkai kerületben: Gruska Lajos, Nagy Barna, dr. Láczay László, dr. Zsindely István; a mádi kerületben: Bernáth Béla, Székely Károly; a megyasszói kerületben; Potoczky Dezső, Potoczky Kálmán; a bodrogközi kerületben: Mailáth József gróf, Meczner Béla, id. Miklós Béla, báró Sennyey Miklós; a nagymihályi kerületben: Ganzaugh Miklós, Mauks Árpád ; a homonnai kerületben : dr. Csőke József, Andrássy Sándor gróf; a terebesi kerületben: Bessenyey István, Péchy Ádám, Spil- lenberg József. A választásnak megejtése után a nyugdíjazás iránt beadott kérvények Tárgyaltattak, melynek eredményeként a törvényhatósági bizottság Nemthy József árvaszéki elnököt 33 és fél évi szolgálati idő után, évi 4698 korona, Majoros András őr- hajdut pedig 39 és fél évi szolgálati idő után évi 891 korona járandósság- gal nyugdíjazta. A közgyűlési jegyzőkönyv nyomban hitelesíttetvén : a közgyűlés ezzel véget ért. HÍREK. Műkedvelői előadás Gálszécsen. Gtálszécs, 1905. január 10. A József főherceg védnöksége alatt álló és egy szanatórium felállítását célzó országos mozgalom hullámai Gálszéos városát is megérintették. Lelkes asszonyok, élükön a derék agilis járásorvossal sorompóba léptek a cél érdekében és elhatározták, hogy műkedvelői előadást rendeznek, melynek tiszta jövedelme részben a nevezett szanatóriumra, részben a Gálszécsen felállítandó járási kórházra fordittatik. És az ige testté lett. Igenis. A műkedvelői előadás bállal összekötve, folyó hó 7-én zajlott le és annál érdekesebb volt, mert ez volt az első bál Zemplénvár- megyében a József főherceg védnöksége alatt megindult s egy népszanatórium felállítását célzó mozgalom javára. A görög bölcs (ha a fejem leütnék se tudnám megmondani most kótyagos fővel, hogy melyik) azt a merész állítást kockáztatta meg, hogy „senki sem boldog halála előtt“. Százat teszek egy ellen, és azt hiszem a műkedvelői előadáson és az azt követő bálon jelenvolt nagy és fényes közönség érzelmeit tolmácsolom, hogy ha a t. görög bölcs ur folyó hó 7-én Gálszécsen azon estén jelen lett volna, axiómáját feltétlenül visszavonja, vagy legalább oda módosítja, hogy senki sem lehet boldog, mig Gálszécsen egy koncertet és bált, mint amilyen volt a f. hó 7-iki: végig nem élvez. Már a műsor oly ügyesen volt összeállítva, a szereplők oly jól voltak kiválogatva, hogy minden egyes pont valóságos élvezetet nyújtott a közönségnek. Hartman Margit úrnő, ez a zseniális zongoraművésznő nyitotta meg a műélvezetet. Eljátszotta Chopin, Scherzo B. Moll, Mignon, Fritz Spind- ler műremekét. Majd, Liszt — Rap- sodie 15. Ezután a Rákóczi induló, ez a vért hevesebb mozgásba hozó darab következett, Hartmann Margit úrnő és Malcher Béla ur előadásában. Ezt felváltotta egy vígjáték: „Megjött a papa“. Irta: Erdélyi Zoltán. Szerepeltek : Pikna Vilma és Spillenberg Elza kisasszonyok, Grün- feld Sándor és Gazdy Béla urak. Mindnyájan nagyon kedvesek voltak. A következő szám, hegedű-szóló, előadta : Knoblauch Richard ur, énekelte Malcher Béla ur, mindketten remekeltek. Gordonkán játszott Olchváry Ernő, cimbalmon kisérte Stépán Aladár. Virtuozitással szerepeltek. Bezárta a műsort egy monolog, előadta Izsépy Zoltán. Ez is nagyon jó volt. A szereplőket többször kihívták és megtapsolták. Alig záródott be az előadás, bűvész-kezek (mert csak bűvészek tudnak egy termet oly hirtelen táncteremmé alakítani) alkalmassá tették az előadási helyiséget a táncolásra. És folyt is a tánc kivilágos kivir- radtig. Jelen voltak : Asszonyok : Bessenyey Istvánná, Dobó Józsefné, dr. Elek Itnréné, Éperjessy Elemérné, Grünfeld Izráelné, Kemény Teréz, dr. Kende Miksáné, Klein Adolfné, Klein Ignácné, ifj. Koch Gáborné, Kovács Sámuelné, Malcher Béláné, Malcher Lászlóné, Malonyay Ferencné, Mari- kovszky Pálné, Molnár Béláné, Nemes Sándorné, Neuwirth Béláné, dr. No- vák Istvánné, Pafcsuga Jánosné, Pé- káry Gézáné, Péter Mihályné, Pikna Pálné, Sárkány Imréné, dr. Schwarcz Ignácné, Spillenberg Józsefné, Sólyom Istvánné. Leányok: Egri Lujza, Grünfeld Etel, Hartmann Margit, Izsépy Sárika, Klein Frida és Regina, Korláth Sarolta (Kassa), Malcher Kamilla, Mari- kovszky Anna és Giza, Nemthy Anna és Mariska, Papp Kornélia, Pikna Vilma, Sárkány Vilma és Theisz Lenke. | Tóth Antónia Ágnes. | Asz. Vincéről nevezett irgalmas nővérek sátoraljaújhelyi rendházának nagy gyásza van. Egyik szeretett rendtársnőjük Tóth Antónia Ágnes f. hó 11-én este hosszas szenvedés után 58 éves korában elhalálozott. Az elhunyt irgalmas nővér a helybeli intézetben 1887—1899-ig működött mint polg. isk. tanitónő s szives, kedves modoráért nagyszámú tanítványai különös rajongással csüngtek rajta; valósággal anyjuk volt. Az 1904. tanévben került ismét vissza s bár kívánkozott az iskolába, folytonos gyengélkedése majdnem teljesen akadályozta; de azért tanított nehány órát hetenként. A betegség, mely életét kioltotta, csak három napig tartott. Tüdőgyuladást kapott, ami röviden végzett vele. — Rendtársnőinek testvéri szeretető s nagyszámú hálás tanitványainak kö- nyei kisérik sírjába. Á gyászeset al
