Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-04-01 / 36. szám

Sátoraliaujliely, 1905. április 1. 36. (4391.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őAtoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző i üli,, vastagabb betűkkel 8 üli. Njiittérben minden garmond sor 30 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Perényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fAlévre 8 kői negyedévre 8 k >r. — Egyes szám ára 8 fillér. —* Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi válságból kivezető ut. ápr. t. (—r.) Kevés mondani valója van a vidéki sajtónak az orszá­gos politikáról. Mindenkinek fi­gyelmét a központban vívott harc köti le s aggódva s teljes bizonytalanságban várja az ural­kodó döntését. A helyzet, mint az esemé­nyekből kiolvasható, az ellen­zékre nézve kedvezővé vált. Az uralkodó hazajövetele, az udvari ebédek, az állandó kihallgatások, az osztrák hadvezetőség Buda­pestre szólitása mind azt mutat­ják, hogy komoly veszedelemtől tartanak Ausztriában. A függetlenségi párttal szem­ben eddig tanúsított tartózkodás látszólag megszűnt s nem való híresztelések azok, melyek a koa­líció mellőzését tólják célzatosan előtérbe. Ha a szabadelvüpárt a helyzet kibonyolitásában részt nem akar venni, ez a kötelesség teljes sulylyal nehezedik a több­ségre (melynek amaz kisebbsé­gét s a nemzet a mai helyzetet köszönheti.) A merev szélsőségektől azon­ban tartózkodni kell. Kétségte­len ma már, hogy a kiegyezést Ausztriában nem a mi nemzeti érdekeinknek kedvező módon értelmezték s a szokásjog alap­ján az uralkodó ragaszkodik az eddig az ő kizárólagos hatáskö­rébe tartozó felségjoghoz, a kő­A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A tárogató méltatása. Hajdan mi is elmulattunk Cigány zene mellett . . . Búsan szólt a hegedű szó, Kerülte a kedvet . . . Boka Károly, Mányi Lajos Beh! szomorún húzták . . . — A magyarnak a bánatát, Gondolatát tudták . . . De hát hogy ne tudták volna, Hisz ők is érezték E sok csapást, mik a magyart Akkor is gyötörték . . . Ott tanulták mind a ketten, Ott az ütközetbe5: „Megfogyott a regimentje, Kossuth azt üzente.“ Jó^Fitai Sándor primós És Banu, Zemplénnek Régi hires kis bőgőse, Emlékemben élnek. Kedves Banu! a bandának Oda szólt a trillán: zös hadsereg vezényleti nyelvé­nek meghatározásához. De még ezek tekintetbe vétele után sem lehetetlen békés megoldáshoz jutni. A képviselőválasztás eredmé­nye, a koalieió vezérlő bizott­sága s tekintélyes jogtudósok és politikusok szakvéleménye kimu­tatta, hogyan értelmezi a magyar nemzet a kiegyezést. Hz tehát vitás kérdés csak a bécsi kato­nai körök előtt lehet, akik nem akarnak hallani sem „közös“, hanem csak egységes osztrák had­seregről. Nekik tehát nem volna más dolguk, mint a közös szót a fo­galomnak megfelelő módon ér­telmezni s a hadsereget a nagy­hatalom két alkotó részének meg­felelően osztrák és magyar rész­ből állónak tekinteni. Meghagy­hatnák mindkét résznek nemzeti jellegét s a közösséget a közös vezérkar jelezné. A közös hadsereg fogalmának ilyetén magyarázata közelebb hozná Ausztriát és az uralkodót a nemzet kívánságához, A szö­vetkezett ellenzék pedig föntart- hatná követelését, a magyar ve­zényleti nyelvet, anélkül, hogy a hadsereg közös jellegéből csak a legkevesebbet is veszítene. Ez volna a legtörvényebb kö­zépút a két ellentétes álláspont között. Sem az egységes osztrák hadsereg, sem a teljesen függet­len, önálló magyar hadsereg nem — De a szeme szikrákat szórt, — „Ne csifrásd, csak simplán!“ Öreg Boka! most is hallom Zokogó száraz fád’ . . . Fülbe húzod csendesen a „Sárga cserebogárt“ . . . Mányi Lajos az é hnron . . . — Szívünk átnyilalja . . . „Megvirad még, nem lesz mindég Ily sötét éjszaka!“ . . . Száraz fájok hangján kívül Reám csak egy hatott: Megbámultam a legszebbet, Az emberi hangot . . . Mert akkor a tárogató, Az ő életekbe’ Csak alva élt múzeumban, Elásva, temetve . . . ’S az az egy pár, mely felébredt, A melyet kivettek, Megnémult mert, hangot adni Nem adott németnek . . . Tárogatónk! te ős hangszer, Amelynek a hangja, A magyarnak minden búját Eszébe juttatja . . . magyarázható ki a hatvanhetes kiegyezésből. Az ellenzék, még ha negy­vennyolcas alapon áll sem kí­vánhatja az uralkodótól, hogy koronázási esküjének alapjától eltérjen; hanem csak azt, hogy a kiegyezés minden egyes pont­ját szigorúan betartsa. Márpedig a kiegyezésből jogi csürés-csava- rás nélkül is ki lehet magya­rázni a közös hadsereg magyar részének nemzeti jellegét; ellen­ben azt, hogy e sereg kizáróla­gosan osztrák legyen, nemcsak a méltányosság, hanem a legelfo­gultabb sovinizmus mellett sem lehet. Ugyan mit szólnának ahhoz Ausztriában, ha Magyarország az­zal állana elő, hogy a közös had­sereg szelleme és nyelve magyar legyen? Pedig ehhez ép oly jo­gunk van, mint nekik az ellenke­zőhöz. Ez az alternativa világítja meg legjobban a vitás kérdést. Valószínűleg ők is gondoltak már erre s inkább mint fölség- jogot akarják bevitatni az osz­trák vezényleti nyelvet. Ismét visszatérve az előbbeni okosko­dásra; vájjon igazságosnak tart­ják-e a fölségjog olyatén gya­korlását, ha az a magyar nyelv mellett foglalna állást? Már pe­dig az igazságnak megvan az a különös természete, hogy akkor is igazság marad, ha valakinek nem tetszik s viszont az egyol­dalú haszon nem jogosíthat fel Hitet önt a csüggedőbe, Erőt a gyengébe . . . Ilyen hangon nem szólt soha Senki még egy néphe’ . . . De Rákóczi kurucai, Mikor harcba szálltak, Tárogató hangja mellett Vívták a csatákat . . . Honszeretet, üdv, szabadság! , Jövő remény! . . . minden! . . . Óh! mennyi szív, mennyi érzés Van itt e hangszerben! . . . Ha az osztrák tárogatón Lát mulatni minket, Megtanulja majd tisztelni Külön Istenünket! . . . Id. Bajusz József. Kazinczy kéziratok. A „Zemplén“ számára irta: Dr. Perényi József. A sátoraljaújhelyi róm. kath. fő­gimnázium könyvtára néhány érde­kes és irodalomtörténeti szempontból értékes Kazinczy kézirattal gazdago­dott. A nagylelkű adományozó Sze­mere József úr, aki a birtokában senkit arra, hogy másoknak a jog látszatával kárt okozzon. Itt azonban a jognak még a látszata is hiányzik. Németország nagyhatalom. Kö­zös védelmi ereje az egyes álla­mok külön nemzeti szellemében nevelt katonaság. Miért dőlne hát meg az osztrák-magyar nagyha­talom, ha ezt a jogos nemzeti szellemet itt is megkövetelik? Az osztrák szellem nem lehet magyar szellem, tehát nem lehet közös szellem sem. A közös erő minél intenzivebb kifejtéséhez tartozik először az egységes hadi taktika s máso dszor a katonaság fellelkesitése. Lelkesíteni pedig csak a saját nemzeti szellemé­vel, ősi múltjával s a legneme­sebb vetély kedésre sarkalással lehet a különböző elemekből ala­kult közös hadsereg katonáit. Közös fegyelem és hadi tak­tika, tehát vezérkar nélkül nem­csak közös, de szövetséges had­sereget sem lehet elképzelni; de viszont a nyelvet tenni a közös erő fö princípiumává: egyenesen ostobaság. Ilyet soha sem gon­doltak még ki ugyanazon célért együtt harcoló államok egyesült vezérei. összefoglalva tehát a mondot­takat : újból visszatérünk a meg­oldás azon legjogosabb módjá­hoz, hogy igenis maradjon meg a közöshadsereg, de mindkét ré­sze tartsa meg nemzeti jellegét, szellemét és nyelvét s ez a meg­levő eredeti kéziratokat ajándékozta intézetünknek. Kazinczy Ferenc egész műkö­dése oly nagy fontosságú, hatása any- nyira érdemleges, bogy minden kéz­irata becses az irodalom búvára előtt. Az Ő gondos, jellegzetes írása fekszik előttünk. Egy Goeíhe-féle fordítás a „Prometheus“ és néhány epigrammszerü eredeti, eddig sehol sem közölt költemény. Áz eredeti költemények nem je­lentősek, de érdekesek. Á Kazinczy iránt táplált kegyeletből közöljük az alábbiakban Kazinczy helyesírása sze­rint. A versek a következők: A’ Vármegye Háza Frontjára transapren- ter illuminédva. Eszterházynak itt Malonyai leve társa; Hegy [allyánk ’S a’ Tisza ’s a’ Beszkédi hegyek tapsolva [fogadják A’ Nagy Kórmányzót, ’s vigasság tölti el [Újhelyt. * A' Fa tartóból készült Ebédló Sála ajtaja felibe. Ki töltve látod itt kürtjét a Bőségnek. Külső képét azon belső Elsőségnek’ Melly által az szerzé fényes érdemeit, A’ ki itten öszve gyújtó Vendégeit. * A’ Körömi Hidas telibe. Örvendez a’ Sajó, ’s zúgnak vég habjai Midőn szélére lép a’ Nagy Malonyai A TAVASZ. újdonságai úri- és női divatczikkekben már megérkeztek! Ruhadíszek, selymek, csipkék és szalagok. Napernyők, fehérneműek, harisnyák és hímzések. Bob- és Japán sapkák, övék és ridicülök. gflgT Blous és Joupon különlegességek legnagyobb választékban rSTÄSÄS * * SZEGŐ SÁNDOR központi áruháziban Sátoraljaújhely. © "X”Är

Next

/
Oldalképek
Tartalom