Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-03-18 / 31. szám
Sátoraljaujhöly, 1305. március 18. 31. (4396.) Harmincharmadik évfolyam “■ - - .... r——.—-—.-------Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öátoralja-Ujnslr, főtér S. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 1 üli., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Molnár János cLr. Perényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó'évre 6 kői negyedévre 3 k>r. Egyes szám ára 8 fillér. -*=Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. elmélkedések a múltról és jelenről. — márc. 18. Lezajlottak a népképviseleti választások, a felizgatott kedélyek csillapulni kezdenek, a nemzethez történt apellálás más mederbe terelte az ország politikai életét. Nem várt események uj helyzetet teremtettek, márciusi szellő lengeti át nemcsak az ébredő természetet, hanem az emberijeiket is. Álomszerű ébredésnek látszik, mely friss erővel megnyilatkozik. Erre vall az arcvonásokban jelentkező vidámság, pajzánság, mintha azzal kifejezést akarna adni egy szebb és jobb jövő reményének, a haza boldogságának, megújhodásának. Kaleidoskóp szerint vonul el előttünk az események nagy tömkelegé. Láttuk a március Ift-iki páratlan ünnepies hangulatot, a testvéries ölelkezést ezen a nagy napon és pedig a hivatalok és testületek ünnepies közreműködésével. A miről nem régen és még csak a közel múltban nem is álmodhattunk, most hivatalos szint öltött. Kicsi, nagy: ünneplő ruhába bújva, Isten házában dicsérte a 48-iki események szent napját, a felszabadulás dicső momentumát! Á szabadság, egyenlőség és testvériség lélekemelő szózata harsogja ismét át az egész országot. A lelkesedés nőttön nő és a felszabadítás porladozó héroszainak emlékeit varázsolják elő szónoklatokkal és szavalatokkal. De hát miért is van ez igy A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A hitehagyott. A „Zemplén“ számára irta: S. Lőw Róza. Borongós, ködös, csatakosan nyirkos novemberi napon szent-mártoni vásárra készült a falu apraja, nagyja. Köztük az én majorosném szegény családja is. Ilyenkor a szegény konvenciós cseléd kiveszi angáriáját — negyedévi csekély bérét — s felesége előszedi a láda fenekéről a szalmazsákba eldugott, összekuporgatott garasait, forintocskáit. Hogy vásárkor, tél jővén nyomában, vegyen a sok éhes, mezítlábas gyereknek szűrt, csizmát, kan tust. A szegény, munkában, nehéz életben elgyötört feleségnek meg volt a jó szándéka és derűs álma a holnapi vásárról, a sok jó, meleg, uj gúnyáról, szép, erős ráncos csizmákról, virágos kantusról. Lopva egyet álmodott szép, piros, hátrakötő kendőről magamagának. S tiz krajcár ára szagos, jó lacipecsenyéről. De oly hirtelenséggel oszlottak szerte mind e szép illúziói, fényes ábrándjai, mintha ott mostan? Mi indokolja mind ezeket a nagyszabású, az előbbi évektől egészen külömböző ünnepléseket? Miért lüktet épen most ez esetben oly rendkívülien a hazafiság és a szabadság érzése? Hisz eddig is, úgy hisszük, jó hazafiak voltunk, eddig is mind azt éreztük, aminek mostan turbulensen kifejezést adunk. De szunyadó félben volt! Mintha a nembánomság hypnozitálta volna a nemzetet, oly nyugodtan nézte a fejleményeket és fatálizmussal tekintett a jövőbe. Valami rendkívüli megrázkódtatásra várt, mely felrázza álomszerű nyugalmából, elzsib- badtságából. És talán valami elö- érzete is volt, hogy jönnie kell valami nem várt eseménynek,mely tettre ébreszti a hypnotizált nemzetet;. És e nem várt esemény bekövetkezett. A nov. 18 oly históriai momentum, melynek párja a történelemben alig található. Ez a pillanat megrázkódtatta az előbbeni rendszert és újat állított. De ezen újnak a fejlődését még homály fedi, a jelen nem igen biztató és a jövőt még ködfátyol borítja. l)r. Thomán Dávid. Jííárcius 15 Zemplénvármegyében. — márc. 18. Március tizenötödikének 57-ik évfordulóján Zemplénvármegye épenugy, mint Sátoraljaújhely méltóan vette ki részét az ünnepségekből, melylyel a nap emlékének áldozott. Sátoraljaújhely város minden tesem lettek volna fiatal agyában, lelkében. Dülöngve jött hazafele ura, megfosztva őt a vásárlásról való legszerényebb reményeitől is. Mind elitta cimboráival a négy pengő forintot s ráadásul még káromkodott, bé- kétlenkedett. Ki kellett térni a ház- népnek utjából. Én innen, ebédlőm ablakából néztem a legkeservesebb, legszomo- rubb családi jelenetet. Hangulatos, őszi, szomorú sóhaj feküdt a szürke tájon, oszlott szerte a vastag, darabos, kedélytelen felhőkön. Koporsó gyanánt feketélettek a földek, szemfedőként körülszegve busán, gyászos felhőktől. Mintha e perlekedő, jajszóval siró cselédasszony életéhez illő, alkalmatos képet öltött volna a természet is. Az iszákos férj hangos lármával káromolta feleségét: Hogy még ő zsémbel? Még ő nyelvel, jajszóval bömböl a nyomorult, koldus zsidója 1 Az erre arra szedte vette gyűrűse! Jött-ment korhely apjának lompos leánya? Járt-kelt, puffadt, bőszült képpel, szörnyű vad, kikelt ábrázat- tal, pirosán égő foltokkal arcán, rosszat sejtő indulattal mámoros szemeiben. Lobogós ingujját raeg-megkintetben impozáns ünnepségeiről már lapunk előző számában, közvetlenül az ünnep lezajlása után adtunk kimerítő tudósítást. Most érkeztek meg szerkesztőségünkhöz az értesítések Zemplénvármegye többi városaiból és községeiből. Ezekből igaz örömmel vehetjük tudomásul, hogy Zemplénvármegye méltóképen vette ki részét az ünneplésből s lerótta a köteles adót a nap emlékezetének. A vidéken rendezett ünnepségekről a következő tudósítások érkeztek hozzánk : Nagymihályban a város közönsége szép ünnepélyekkel áldozott a nagy nap emlékének délután 4 órakor. Az ifjúsági egyesület az állami kisded- óvodában rendezett szavalattal és énekkel egybekötött ünnepélyt, mely a következő programmból állott: Az ifjúsági egyesületi dalárda Klain Sándor karmester vezetése mellett elénekelte a „Himnusz“t, melynek elhangzása után Fáber Ferenc e. elnök szép elnöki megnyitója következett, Mastsenyik Ede elszavalta id. Bajusz József „Március 15“ cimü költeményét, Hirkó Mihály pedig Petőfi „Nemzeti dal cimü költeményét. Szavaltak még Czeitel -Miksa, Fetterik Andor és Fedorcsák János, melyek után az ifjúsági dalárda mólabusan elénekelte a „Tavasz elmúlt“ cimü hazafias nótát. Mathiász József iskola-igazgató szép záróbeszéde után a közönség a „Szózat“ magasztos dallamai között oszladozni kezdett. Ezen magasztos és Mathiász József József iskola-igazgatónak az ifjúsági egyesület vezetése körül kifejtett nagy buzgalmáról tanúskodó ünnepélyt a kaszinó egyesület által a Barnai-szál- lóban rendezett társasvacsora követte, melyen az ünnepi beszédet Eperjesy Lajos dr. tartotta. Beszédében vázolta az 1848-iki márciusi nagy napokat és a közönséget összetartásra buzdította. Utána a topolyáni pap, Miharázva, az égnek emelt öklével fenyegetőzve. Gyerekei az ágy, a szin, a csűr alá bújva sirdogáltak. Anyjuk a fák alá húzódva zokogott, zsidó imát mormolva fogai közt, mit a szomszéd korcsmárosné minden hangos perpatvarnál hallott tőle. A korcsmárosné még többet is tudott az érdekes paraszt asszonyról. Hogy minden péntek este két kis szál gyertyát gyújtott, mellettük imádkozott s hosszunapkor sírva fohászkodott, nem dolgozott. Persze mindezt titkon, nehogy ura megverje érte. Most sem fohászkodhatott soká búvóhelyén, elzavarta onnan vasvillával kemény tekintetű ura. Kinek egykor nem ily fényben ragyogtak szemei, mikor a szegény zsidó leányt hitétől, szüleitől elcsábította. S nem bottal, vasvillával üldözte, hanem lágy, kérlelő, édesen hízelgő, szépeket, kedveseket Ígérő szavakkal. Ürült féktelenséggel — amilyen szerelemmel hajdan — ront neki és én feszült idegességgel, rémült ijedelemmel nézem, nem bírva mozdulni helyemből, mint rohan a nagy sáron keresztül hozzám, nálam oltalmat keresve az asszony. Lihegve, zokogva, fuldokolva lovich Jenő mondott formában és tartalomban egyaránt elragadó szónoklatot. Beszéltek még Kolozsvéry Ödön és Malatinszky László úgy, hogy a jelenvoltak a Miklós Jancsi zenekarának élvezése mellett kivilágos kiviradtig voltak együtt. — Az ifjúsági egyesület a tantestület vezetése mellett a Czeghy-féle vendéglőben tartott bankettet. Királyhelmecen már kora hajnalban mozsarozás keltette fel a lakosságot. Az ünnepségre mely délután 4 órakor a városháza udvarán folyt le a nagy napon: összesereglett nemcsak Királyhelmec, de a vidék népe is. Az ünnepélyt a bodrogközi dalos-kör a Szózat eléneklésével nyitotta meg, majd Meczner Béla a kerület országgyűlési képviselője — kit a perbenyiki állomásról lovas bandériumtól vezetett kocsisor kisért be — lépett az emelvényre s nagy hatású beszédet mondott a nap jelentőségéről, különösen kiemelve a mai ünnep hasonlóságát az 1848-iki március 15-ikéhez. Aztán a dalos-kör Schumanntól „Élj őseink hazája“ kezdetű dalt adta elő. Majd Udvarhelyi Béla joghallgató szavalta el a „Talpra Magyar“-t. Az ünnepélyt a dalos-kör rekesztette be a „Szózat“ eléneklésével. Áz ünnep után az intelligens közönség nagy része a Függetlenségikörbe vonult, hol vidám poharozás s a dalos-kör szép éneke között ünnepelte számos toaszttal a jelenvolt Meczner Béla képviselőt egész addig, mig a nevezettnek az esteli vonattal el kellvén utaznia őt az éppen felkészült fáklyásmenet a Község-utcán végig kisérte. A fáklyásmenet alatt a város összes ablakai ki voltak világítva. Este mintegy 200 terítékű bankett volt a Rigó-szállóban. Varannón a márciusi ünnepségek a róm. kath. templomban kezdődtek meg a hálaadó istentisztelettel s a miséző lelkész, Kubik József ajkán a hazaszeretet fenséges erényének hirdetése e nagy nap tiszteletére volt szentelve. Másik oltárán az Urnák, a kisdedóvó nagytermében Janka akadoznak elkinzott bensejéből e szavak : „Semá Jiszroél! Megöl, megöl!“ S rémült, félelemtől révedező tekintete csak akkor enyhül meg, simul ki, mikor teljesen védve látja magát s fáradt kimerüléssel, megtörtén, szilaj zokogással borul az asztalra, karjaira. Megrendülve nézem a hitét megtagadott teremtést, a csalódott asz- szonyt, a boldogtalan feleséget, a szenvedő anyát, a szerelem mártírját, a bűnhődő bűnöst. S szivemben bocsánat, szánalom, ajkamon a vigasz szava fakad: Még jobb dolgod lesz Zsuzsi, ha gyermekeid felnőnek. Soha nékem — zokogja szenvedélyesen — azok is isznak már. Még a pici, a két esztendős is tekintetes asszonykám! Oh, de is bűnhődöm! Ezer hitért is elég volna. Én csititom s kérdezősködöm múltjáról, kitérése okáról, élete akkori mozzanatairól. (Mostanit tudom; csupa szenvedés, kínlódás, martirság). És ő lassan, lecsendesedve mesél : így megy az. Ma halálra, szökésre, mindenre gondolok. Veréssel, szitkokkal, részegséggel, a kétségbeesésbe kerget. De eszembe jut első szökésem — óh, az is roszul ütött ki — és édes, gondozatlan, Iiapnnh n»i ixáwn 6 oldal.
