Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-03-16 / 30. szám
Sátoraljaújhely, 1905, március 16. 30. (4395.1 Harminchármad ik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sá.toralja-XJjű.sly, íötér 9. szám, Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Sjilttérben minden garmond sor 80 fii). POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Mccsacr Gryala ár. Molnár János ár. Ferényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, féiévre 6 kot negyedévre 0 k>r. Egyes szám ára 8 fillér. ***» Hiiidetési di]: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi szabadság ünnepén. Sátoraljaújhely, 1905. márc. 16. (np.) A harangok zúgtak s lobogódiszbe öltözött a város, ünnepi érzés töltötte el a lelkeket, elnémult a köznapok vásári zaja: nagy ünnepet ült ország, megye, város, nagy ünnepet ült minden igaz magyar: a szabadság ujraébredésének fényes ünnepét. A hazafias érzelmekkel teiltet szivek szinte önmaguk felé emelték az embereket, nem uralkodott semmi más Március 15 iké- nek kultuszán kívül. A márciusi idők vérpezsdítő lehellete újból átfuvalt a sziveken és fokozódott, mélységes honszeretet töltött el minden szivet, mely a bazafiság diszes oltárán áldozott. Mint a poraiból életre kelt phönix madár — melyről hagyományok mondanak meséket — újra feltámadt a márciusi napoknak emlékezete s újból reánkáradt teljes erővel napjának ki- lövelt sugárlegiója. Szép és nagy ünnepet ült e város, méltóan nevéhez, melyhez daliás idők emléke tapad s méltóan hazaszeretettől áthatott lelkű lakóihoz, kik alkalmat kerestek és találtak, hogy a hősöket teremtő idők ötvenhetedik évfordulóját méltóképen ünnepeljék. S az ünnep őszintesége, nagysága és mélysége magával ragadta a nehezebben lelkesülök sziveit is s a templomi szónokok ajkára mintha a próféták megihletett szive tólta volna fel a beszédet: meghódolt erejüknek és hatásuknak mindenki, kinek szivében van még oltára a hon- szerelemnek. Sátoraljaújhely városa szép és fényes ünnepet ült, nem maradt hátra a leventés idők ünneplőinek nagy légiójából: az ünnepi diszszel együtt szivében is felkeltek az ünnepi érzelmek s itt a szabadságharcok örökre élő prófétáinak földjén nagy, messzirelátszó lánggal gyűlt ki az áldozati oltár s lobogó fényű világossággal égett a honszeretet szövétneke. Leomlottak a korlátok, melyet közénk vallás vagy pártkeret emelt minden szívben egy érzés, vert magának tanyát s minden templomban egyet kért a hívők égretörő zsolozsmája, azt, hogy legalább e föld, az édes haza és tradíciónak szeretetében legyünk egyek minden megalkuvás nélkül s ne feledjük soha el a nagy időket, melynek legendás hősei voltak nemzetünk Messiásai, mert „csak az a nemzet feledhet, amely már élni nem akar“. És örömmel, igazi hazafias lelkesedéssel láttuk, hogy váro- suuk a rendezett ünnepségek őszinteségével, impozáns mélységével megmutatta, hogy ez ünnep megünneplésében egy, hogy ott, ahol a hazafias érzéseknek kell bemutatni áldozatot: kiáltón követel abból részt magának. Sátoraljaújhely város újból méltó volt magához, hagyományaihoz s nem szabad, hogy legyen hang, mely a szép harmóniába disszonáns hangot vegyitsen. A Sátoraljaújhelyben rendezett márciusi iinnnepségekről alábbi tudósításaink számolnak be, mig a Zemplénvármegye többi városaiban lezajlott ünnepségekről következő számunkban adunk tudósításokat. Sátoraljaújhely ünnepe. Istentiszteletek. Sátoraljaújhely város ünnepségei a rom. katholikus, az ev. református s az izraelita templomokban tartott istentiszteletekkel kezdődtek meg. A díszbe vont, fellobogózott város külső képe maga is hirdette az ünnepet. Mint az ünnepnapon, oly élénk volt mindenütt az utca, s a templomok folytonosan bongó harangjai, az ünnepi öltözeteket felöltött nyüzsgő néptömeg : egy igazi ünnepnap benyomását keltették fel a szemlélőben. S habár a reggel kissé hűvös és félig borult volt, lassankint egészen kiderült ég mosolygott az ünneplő városra és ünnepi hangulatú közönségére. Az Istentiszteletek a róm. kath, templomban kezdődtek meg, melyet diszes ünneplő közönség töltött meg ez alkalomból. Ide vonultak legelsősorban is Dókus Gyula alispán vezetésével a törvényhatóság tagjai — kiket Dókus Gyula alispán az ünnepélyen való részvételre külön körlevélben kért fel — ide vonultak fel a megyei, városi hivatalok képviselői, a hatóságok s testületek küldöttei s ide jöttek Istentiszteletre a róm. kath. felekezetű iskolák növendékei is. A gör. kath templomban külön volt Istentisztelet. Az ünnepélyes szent mise 9 órakor kezdődött, melyen Katin szky Geyza apát-főesperes celebrált, Petsár Gyula, Szedlacsek János és Mar- czinkó József káplánok segédletével. Az ünnepies szent mise bevé- geztével az ev. ref. templomba vonult az ünneplő közönség, hol Hubay Bertalan ev. ref. lelkész mondott megindító imát s utána Korbély Géza mondott eszmegazdag, lelkesítő és tartalmas ünnepi beszédet. Az ev. református templomból az izr. statusquo hitközség templomába mentek az ünneplők, ahol a főkántor vezetése alatt az énekkar énekelt, majd Weisz Kálmán főrabbi mondott egy héber nyelvű imát, majd dr. Goldberger Izidor hitszónok mondott alkalmi beszédet magyar nyelven. Az ünnepséget a Himnusz eléneklése zárta be, mely után az ünnepségek templomi része fél 12 után befejezést nyert. A városi színházban. Az ünnepség második, délutáni része a városi színházban tartatott meg délután 3 órakor. A földszinti, proscenium és az emeleti páholyok a diszes hölgyközönség részére adattak el, mely zsúfolásig megtöltötte a színházat s jelenlétével valóságos tavaszt varázsolt a színház ez alkalomra átalakított termébe. A földszinten leginkább az ünneplő férfiak nagy sokasága talált részben helyett, egyrésze azonban kiszorult az utcatestre. Az ünnepélyt Pekáry Gyula ügyvéd, a „Sátoraljaújhelyi Függetlenségi kör“ elnöke nyitotta meg, dr. Szirmay István ünnepi beszédet mondott, mig Spillenberg Sárika és dr. Piskóthy Ferenc szavalatokat mondottak. Az ünnepség műsorán szerepelt a kath. olvasókör, az ev. református és a gyártelepi dalárda is. Ót óra volt, mikor az ünnepség befejezést nyert s a résztvevő közönség elhagyta a városi színházat. A vármegyeháza előtt. A színházban lefolyt lélekemelő ünnep után az óriási közönség a gyártelepi zenekarral élén, követve számos testülettől; melyek lobogóik alatt vonultak föl: a vármegye székháza elé ért, ahol már nagy embersokaság várta az ünneplő közönséget. Itt az erkélyről dr. Búza Bnrna képviselő mondott március 15-ikét méltató beszédet, melyet az utcán álló ezrekre menő közönség éneke követett. Mire a szózat fölemelő, lelkesítő dallama is elhangzott: kilépett az erkélyre Farkas Andor törvényszéki aljegyző és nagy hatással, fokozódó hévvel szavalt el egy hazafias költeményt. A közönség még elénekelte a hymnuszt, mire a 8—10,000 emberre felszaporodott emberáradat zeneszó mellett lassú lépésbe megindult a délutáni ünnep utolsó színhelyére: Kossuth Lajos lakóháza elé. Kossuth lakóháza előtt. Álig fért a Kossuth lakóháza előtti szűk térre az az óriási embertömeg, amely délután 5 óra tájban ott szorongott egymás hátán. A nevezetes emléktáblával jelölt ház — a mely most Weinberger Markusz helybeli borkereskedő tulajdona, — egyik ablakából dr. Fried Lajos ügyvéd mondott beszédet, majd Balogh Gyula gyári munkás szavalt, mire a lelkes, ünneplő közönség zeneszóval visszatért és a Széchényi-, Wekerle-íéren és Rákóczy-utcán végig vonulva, részben a gyártelepen, részben menet közben szétoszlott. A kivilágítás. Este fél 7 órától kezdődőleg a hazafias polgárság kivilágította lakásának ablakait úgy, hogy fénytengerben úsztak nemcsak a fő-, de a mellékutcák is. Az utcákon ezernyi néptömeg hullámzott esti 9 óráig, mig csak el nem égtek az ablakok gyertyái. Tulajdonképen akkor volt legnagyobb mérvű a közönségnek az utcákon való hullámzása, mikor már fenn a vármegyeháza nagytermében javában állt a közvacsora. A közvacsora. Este 8 órakor a vármegyeháza nagy-, valamint két moliéktermében közvacsora volt, hol mintegy 200 főnyi résztvevő volt jelen társadalmunk minden rétegéből pártkülönbség nélkül. A karzatot a hölgyek részére tartották fenn. Az ünnepi vacsorán többek között ott voltak : Dókus Gyula, Nemthy József, Staut József, dr. Nyomárkay Frigyes, Bernáth Aladár, Thuránszky László, dr. Szirmay István, dr. Búza Barna, Székely Elek, dr. Reichard Salamon, Grünbaum Simon, Szőllősy Arthur, dr. Schön Vilmos, Pekáry Gyula, Hönsch Dezső, Görömbey Balázs, Kun József, dr. Grosz Dezső, dr. Szepessy Arnold, Korbély Géza, dr. Ambrózy Ágoston, Somogyi Bertalan, Widder Gyula, Gortvay Aladár, Schmidt Lajos, Valkovszky Elek, dr. Bánóczy Kálmán, Tomcsányi Márton, Székely Imre, dr. Erényi Manó, dr. Fried Lajos, Gnädig Lipót, Perl- stein József, Kotlán György, dr. Fried Samu, dr. Stern Ármin, dr. Lichtenstein Jenő, dr. Róth József, dr. Ligeti József, Hericz Sándor, Rein István, dr. Gombos Gáspár, Szőllősy Tivadar, dr. Csizy Béla és még nagyon számosán. A három fogásos vacsorát Bock Imre szervírozta, a mig a zenét Put- noki Kálmán zenekara szolgáltatta. Mintegy 12 óráig maradtak együtt a társaság tagjai a legjobb kedélyhangulatban. A lakomán az első felköszöntőt dr. Reichard Salamon mondotta. Azután Dókus Gyula alispán emelkedett szólásra és általános figyelemmel kísért beszédet mondott, melyben örömét fejezte ki a felett, hogy végre hosszú idők után a hivatalos vármegye együtt ünnepelheti e napot a tu- lajdonképeni vármegyével s örömét fejezte ki a felett, hogy ennek a hivatalos vármegyének ő a feje. A hazafias szellemű beszéd általános tetszésre talált s percekig tartó, meg-megujuló ovációk részesévé tette az őszinte szeretettel ünnepelt alispánt. Azután dr. Ambrózy Ágoston dr. Búza Barnára, dr. Búza Barna a hölgyekre, Korbély Géza pedig Dókus Gyulára mondottak felköszöntőket. Toasztot mondottak még Hericz Sándor — a független Magyarországért, dr. Grosz Dezső — a jobb jövőért, dr. Róth József — a hölgyekért, dr. Szirmay István — a polgárságért, dr. Fried Lajos — Pekáry Gyuláért. Az ünnepi közvacsorával együtt bezárult azután városunkban a március 15-iki vívmányok emlékezetére rendezett ünnepségek sora. A munkások ünnepe. Március 15-ének ötvenhetedik évfordulóját a sátoraljaújhelyi szociáldemokrata párt is megünnepelte. Az ünneplés abból állott, hogy a csizmadia ipartársulat épülete előtt este 6 óra tájban gyülekező munkások, többnyire iparos-segédek négyes sorokban a „Marseillesét“ énekelve végig vonultak a Széchenyi-, Wekerle-téren és a Kazinczy-utcán egészen a gör. katholikus templomig ; onnan visszatérve a „Vadászkürt“ szálloda előtl állapodtak meg, melynek erkélyéről Baticz Gyula a szociáldemokraták ös- mert újhelyi szónoka mondta el ezutS<»3misl£ »I ssEjflsKjs 4 oldal,
