Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-03-14 / 29. szám
Sátoraljaújhely, 1905. március 14. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-'CTjiiely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill, 29. (4394.^ Harmincharmadik évfolyam POLITIKAI HÍRLAP. üj. Meczner Gtynla dr. Molnár János dr. Perényl József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. «•*- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Több mint fél századdal előbb egy nagyot dobbant az ország szive s ezt a dobbanást megérezte az egész nemzettest. Mintha százados álmából riadt volna fel, úgy tekintett Buda felé, honnan egy hatalmas szó repült szerte a hazába: Talpra magyar! Szégyennel tekintett önmagára a csak nyelvében felujhodott nemzet, érezte elmaradottságát a művelt európai nemzetek között; belátta, hogy nem igazság az, ha a számban úgyis megfogyott nemzet önfiát saját szolgájává aljasitja. Egy anyának, a magyar hazának gyermekei legyenek mind testvérek s amint együtt hullott vére minden magyarnak a legkisebb talpalatnyi földért, együtt élvezzék az évezredes jogokat is. Megcsörren a bilincs, lehull, gazdája nincs. A felszabadult jobbágy karjával, kardjával, egyenesre kötött, kifent kaszájával csatlakozik a hadsereghez. Megalakul a nagy nemzeti hadsereg; az egyenlő ruha egy érzést tápláló szivet takar: legyen szabad a magyar nemzet s mit rákentek a századok, lemossák a gyalázatot. Magasztos, történelmi jelentőségű napok voltak azok! Miért hiába szállottak síkra Bethlen, Bocskay, Thököly, Rákóczy vitézei, a haza függetlenségéért; az egyenjogusitott nemzet nehány nap alatt kivívta azt. Megmutatta, mit vihet keresztül az összetartás és hazaszeretet. Az a márciusi tizenkét pont volt a nemzet abcés könyve. Abból tanulták meg, mit nélkülözött a haza. Kossuth lelke volt a nemzet imádsága s ez az ima felhatott az égig, majd uj erőre kelve átlengte az egész magyar hazát s a szabadság virága nyílt mindenütt nyomában. Szavának minden betűjére egy honvéd csákóval több ragyogott a büszke seregben. Igen, mert harcos kellett a szabadság bölcsőjéhez. Vérrel táplálkozott az ujjongva üdvözölt kisded s a nemzet életáldozó szeretettel nyújtotta feléje emlőit. Mintha álom lett volna, úgy tekintek vissza e napokra. E bérces-völgyes vidék, hol Tokaj nedűje foly, ez volt a haza lelkének is táplálója. Tüzes italt, oroszlánvért szívott magába a gyermek, a Rákóczy idők szabadságszellője volt éltetője; itt tanult lelkesedni a múlton, itt tanult sírni a jelenen, itt tanult remélni a jövőben, mert az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért! A szabadságért elhullott hősök lelke lebeg a vidék fölött, az öltötte magára a szabadsághős testét, kinek nevére ma is feldobban a magyar szív. Nem egy emberé az már, hanem a magyar szabadságé, úgy hívják, hogy: Kossuth Lajos. Félre e napon az egyenetlenkedéssel! Simuljon el a pártszenvedélyek hulláma. Emlékezzünk a szent napokra s legyen közöttünk egyetértés, együttérzés. Csendesüljön el az eszmék harca, mely ellenségekké teszi a testvérsziveket. Mindnyájan egy szent célért küzdünk: a nemzet szabadságáért, a haza jólétéért. Miért nem fogunk hát kezet, miért nézzünk gyanús tekintettel vélt elleneinkre? Miért adunk fegyvert magunk ellen ellenségünk kezébe? Mig önmagának ellensége a magyar, mig magyar támad a magyarra; addig csak gyengülhet a nemzeterő s a meddő küzdelemből a közös ellen kerül ki győztesen. Most folyik második harcunk a nemzet önállóságáért. Fátyol borul a kivivott szabadságra s most ez oszladozni kezd. Segítsük elő közakarattal annak teljes eloszlását. Csak álmodtuk, hogy szabadok vagyunk s hogy álmunk tartós legyen, elringatott bennünket az, akinek fáj ez a szabadság. Úgy bántak velünk, mint a szelídített oroszlánnal, megmutatták a kéklő eget s ezért hálából tápláltuk a szeliditőt. Mutassuk meg, hogy nemzetünk érett a teljes szabadságra, elég erős az önállóságra s amit egykor kardjával vívott ki magának, most szellemerővel is biztosítani tudja azt. De emlékezzünk a szabadságharc tanúságaira is. Az egyetértés szerezte meg a szabadságot, az egyenetlenség pedig majdnem örökre eltemette. Ha tehát eredményt várunk a jelentől, e mai, nem kevésbbé nehéz küzdelemtől; ne feledjük, hogy ez csak akkor fog bekövetkezni, ha szent egyetértésben törünk a közös cél felé, ha együtt működik minden jó magyarban ész, szív és erős akarat! Harcos. I-1onnan jösz te enyhe márciusi szellő, Szines lobogókkal dévajul enyelgő? Talán a meleg dél illatos tájirul, Hol örök pompában pálmaliget virul? S a mig mohó vágygyal szivom lehelleted, Puha, selymes kézzel arcom legyezgeted S mintha sugni-bugni akarnál valamit, Fülembe dúdolod a költő dalait. . Egyszer lágyan rezdülsz, mint egy kakukóra, Máskor neki zúdulsz harci riadóra. Félig sóhajból vagy, félig bűvös fényből, Fellobbanó fényár avatag fövényből! Kéklő Márványtenger örvényes partinál, Hol annyi bujdosót sújtott a zord halál, Lángnyelvek csapnak fel március idusán, Mint vér sziveinkből a gyilkoló tusán. Mely, ha lenyűgözik, — mint egy lávatömeg A haragos eget tűzkőddel tölti meg, Aztán összecsapzik . . . s feltűnik az egen Csillagunk Rákóczi és a nagy idegen. Rákóczi és Kossuth két kialudt csillag, Rózsa, melyet régen elhagyott az illat. Két kicsike sirban mind a kettő halva, De a népszabadság még sincsen eladva. Mi a népszabadság ? megölt phőnix madár Szétszórt hamvaival megtelik a határ, Ott minden atomja egy-egy maggá válik, S tavaszi napfénynél szépen kicsirázik. Vagy a nap közelből, ez örök világból, Mely a sötétségre fényesen világol? S azért röppenél ki, hogy elűzd a fagyot, Melyet a zsarnokság jégkérge itt hagyott? Érzem lehelleted, márciusi szellő. Ébresztgető szárnyad más tájról jött elő, Onnan, hol örökké mosolygó az égbolt, Fényesebb a csillag, fehérebb a telt hold. Ti zsarnok vérszopók, szabadság gyilkosi! Ádáz szemetek a fényt hiába lesi, Nem fojthatjátok el e lobbanó lángot, Hőse ugyan meghalt, de hagyott fulánkot. Nektek ez a fulánk fájóbb bármi tőrnél, Borzalmasabb, félőbb bármi lidércfénynél, Nekünk ? Semmi más, mint enyhe, meleg szellő, Szunnyadó erőnket életre serkentő. Ne félj magyar népem, ha jönne uj tusa, Harcra lelkesitne március idusa. Ne félj! többe önkény soha el nem tapos, Haza jött, itthon van, apánk, Kossuth Lajos! Sasai Nagy Lajos.
