Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-03-11 / 28. szám

Sátoraljaújhely, 1305. március 11.

28 (4393.)

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: ö&toralja-Ujnely, lőtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Njilttérben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ilj. Mecznar Gyula &r. Molnár János dr. Ferényi József

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 0 kői negyedévre 3 k jr.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij;

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

fi magyar nemzeti ideát.

— márc. 11.

A körülmények, a helyzet és az idő elég alkalmas arra, hogy az ideálok mikénti megtestesítéséről, azok külső formájáról és béltartalmáról rövid eszmefuttatást engedjünk meg magunknak. Kiindulási pontunkat nem toljuk be nagyon a történelem régebbi idejébe, csak a Rákóczy-időszak nem oly messzi és sokban hasonlatos lelkesedésül mozgalmait vesszük például. A kurucok és labancok áldatlan versengése, az unos-untig folyó tárgyalások, az ország legfőbb érdekeinek állandó senyve- dése és a reménytől cserben hagyott lelkek elkeseredése, vagy a keblek mélyén féltékenyen őrzött hazafias ideál távlati képe nagyon- nagyon rávall mai időnkre. Bécs, a tanácsadó osztrák labancokkal semmi szin alatt nem volt rávihető, hogy megadja a nemzet követeléseit, a pozsonyi gyűlés pedig, mely tisztán kírálypártiakból állott, kimagasló, legfőbb kívánalmának abban adott kifejezést, hogy Ausztria államférfiai ne avatkozzanak a magyarok belügyeibe. íme: ez fáj a magyarnak manapság is legérzékenyebben, itt az akadály, mely ma is meghiúsít minden kísérletet a belügyek rendbehozatalánál.

Ügyeinket úgy intézni, a hogy azt helyzetünk, anyagi és szellemi felvirágzásunk követelné, csak jni magunk tudhatjuk, s a midőn ez oldalról illetéktelen faktorok érvényesülése tolakodik előtérbe, ez

nem jelenti a mi előnyünket, nem jelenti a magyar nemzet háborit- hatlan fejlődésének őszinte óhajtását.

A Rákóczy idejében a magyar ember nemzeti ideálja a független Magyarország királyválasztó joggal volt, azóta a szerencsétlenségek egész sora ért minket s ma csak a hadsereg megmagyarositása legfőbb óhajunk, hogy fiaink itt e hazában idegenekül ne érezzék magukat, hogy apáik érzelmeit és nyelvét ne legyenek kénytelenek elfeledni akkor, midőn a katonaruhát magukra öltik.

Az a hadsereg, mely nemzeti jelvényei alatt indulna az ellenség ellen, sokkal biztosabb támasza a dinasztiának, elszántabb hőse a hazának mint az, mely idegen zászló alatt s csak kényszer hatása alatt kénytelen küzdeni előtte ismeretlen ideálokért.

A kiegyezés óta egy emberöltő telik el már maholnap, de e céljához a magyar nem bírt közelebb jutni, pedig a Habsburgok őse, ki magyar segítséggel jutott Ausztria trónjára, Mária Terézia, kit a magyar oly lovagias módon védett meg, azt hiszem, ma szives- örömest adná meg a magyarnak e forrón óhajtott kívánalmát.

De várjunk és reméljünk. Bölcs uralkodónk, ki mindenkor az alkotmányos szabadság szigorú őre volt, ha meggyőződik, hogy a lojális magyar nemzet, mely a dinasztiát ép ez által véli megerősíteni, ép ez utón óhajt királyával jobkan egybeforrni, nem fogja megtagadni nemzete óhaját, különösen ha a belát szivekbe s látni fogja, hogy minden egyes polgára szivében ott van az oltára e nemzeti ideálnak.

Sokat, nagyon sokat tanulhatott már a magyar eseménydús történelme egy évezredjéből s egyet-mást tanult is már, de a legfőbb tanulságot még mindig nem vonta le belőlük s ez az, hogy az egyenetlenség volt mindenkor szülőanyja minden nagy veszedelemnek.

Ha egy akaraton lett volna, ma már nem sóhajtoznánk nemzeti ideálunk után, mert ott ragyogna a maga fenségében a magyarok egén, de az átok lépten-nyomon kisértett nálunk mindig, ott volt még az egylelkü kuruc-tábor tisztjei közt, ott ütötte fel hidrafejét az ónodi gyűlésen : Turócz megye követei képében; itt van ma közöttünk s nem engedi, hogy egyek legyünk legszentebb érzelmeinkben, a hazaszeretetben.

Ezért imádkozzunk a magyarok Istenéhez szabadságünnepünk 57. évfordulóján, március 15-én s akkor a magyar nemzeti ideál megtestesülése nem késhetik soká.

Zácltvay Bogdán.

JEGYZETEK

a hétről.

*

Harc és háború.

Az élet tulajdonképen egy nagy küzdelem, az egyénnek fennmaradásáért naponként megújuló harcot kell

letesebb lényt előállítani nem képes. Miért volna kizárva, hogy egy pár finomabb elemből illetőleg anyagból, teszem az éleny és étherből a villanyosság és más előttünk ismeretlen erők segítségével előállított vegyi folyamatok alapján olyan lényeknek adott életet, melyek sokkal tökéletesebbek az embernél, sokkal több érzékkel, nagyobb értelemmel és hosz- szu, tán örök élettel vannak ellátva.

Ezek a lények, mondjuk szellemek, mi reánk nézve láthatatlanok, mert azok a fénysugarak, melyek a mi idegeinkre hatást gyakorolnak, az ő testükön keresztülhatolnak, de egymást látják más sugarak segítségé* vei. Táplálkozásuk az éther meg az éleny, ezek az anyagok, melyekből alkotva vannak; tartózkodási helyük a rengeteg levegőtenger felső rétegei és olykor a fenekére is leszállnak rövid tartózkodásra és a mi fogyatkozásunk az oka, hogy nem vesszük észre őket. Ki tudná mindezt tudományos érvekkel megcáfolni, ennek lehetetlenségét bebizonyítani?

Vagy nézzünk egy más kérdést, a lélek kérdését.

A vallásoknak az alapja a lélek

vívnia. Ezt a „létért való küzdelem“- nek nevezi a tudomány, mely szépen kimutatja, hogy nemcsak az ember, hanem a növény és állatvilág is alá van vetve annak a nagy természeti törvénynek, hogy csak küzdés árán, létfeltételeinek megszerzésével, a harci készség megerősítésével képes megtartani életét.

Hát ha a növény, ha az állat, ha az egyes ember ilyen küzdelmet folytat a létért, milyen egy nemzetnek, egy fajnak létért való küzdelme ? Erre megadja a feleletet a most dúló oroszjapán háború. A japánok létküzdelme igazán csodás. Az energia, a hősiesség eddig nem tapasztalt példáit mutatják. Tízezrek hullanak halomra, de mit számit itt ezrek élete, mikor egy nemzet létérdekéről van szó. S a müveit világ visszafojtott lélegzettel figyeli a nagy csatát, a nagy tragédiát, mely ime befejezéséhez közeleg. S befejezése fenséges, az orosz óriást ime leveri a kis Dávid. Az egész világ érthető megelégedéssel veszi tudomásul ezeket a híreket, melyek mégis bennünket töltenek el leginkább megelégedéssel. íme, igazságszolgáltatás nem csupán tragédiákban, színjátékokban van, hanem a nemzetek életében is. Volt idő, mikor az orosz kolosszus minket tiport agyon. Mikor készségesen segítségére sietett Ausztriának, hogy bennünket tönkre tegyen. Ahol a szabadságért epedtek, ahol az emberi jogok utáni vágy dobogtatta a sziveket, ott menten megjelent az orosz s óriás erejével elfojtotta a vágyat, a jogot, a szabadság utáni reményt. De most hurokra került. A magyar nemzet kiheverte nagy veszteségeit s az orosz most küzd egy hatalmas ellenséggel, mely feléje kerekedett. A mi nagy küzdelmünkből pedig sok becses vívmány s egy évenként megújuló gyönyörű ünnep maradt.

Március 15-e.

A legigazibb, legnemesebb ünlétezése. Ha nincs lélek, melytől földi élete után számon lehet kérni a földi élete alatt elkövetett, vagy elmulasztott tetteit és melyet ezekért vagy megjutalmazni, vagy megbüntetni lehet : elvesztette a vallás minden erejét, sőt létjogosultságát is. A tudomány ellenben nyíltan, vagy leplezetlen tagadja a lélek létezhetését

Minden gondolkodó ember beláthatja, hogy amilyen nehezen fogadhatjuk el a tudomány szempontjából a vallás állítását épen oly szomorú és vigasztalan a tudomány álláspontja.

A tudomány teremtette alapon állva, nem fogadhatjuk el azt a nézetet, hogy a lélek mint különálló, határolt valami, az emberi testbe születésének pillanatában beszáll és annak haláláig ott marad.

De másrészről milyen lesújtó és végtelenül szomoritó az emberre nézve a tudomány ítélete.

Hogyan, a természet koronája, eget ostromló eszével, végeket kutató elmével egyenlő sorsban részesül a kutyával 1 Mihelyt a szív dobogása megszűnt: felbomlik elemeire és vége mindennek. |Hiába voltak magasröptű

AZ EGYEDÜf EllSMÉRT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Lapunk mai uáma 6 oldal,

A ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Ég és föld között.

A „Zemplén“ számára irta: Wiener József.

(Folyt, és vége.)

A növés megszűnését még meg lehet magyarázni. T. i. a középpontban működő erő csak egy bizonyos határig képes az élethez szükséges táplálékot továbbítani. De a növés megszűnte után is egy jó darab ideig pompásan működik mindegyik életszerv, gondoskodván a közjólétről, de önönmagáról is, mi okozta hát azt a hirtelen hanyatlást? Valóban nem a létesülés a legnagyobb csodája a természetnek, hanem a már létezők pusztulása. Vagy más szavakkal: Csodálatos az a létesülés, mely keletkezésénél magában hordja már a megszűnés csiráját. De ez akkor már nem természeti, hanem természetfölötti tünemény.

Rejtélyes és bámulatos, emberi, parányi eszünkkel fel nem fogható a természet működése és aki útjait keresi, okait kutatja és némi bepillantást nyert titkainak műhelyébe, az

elszédül a látottaktól, a tapasztaltaktól, de még jobban a megsejtettektől és hajlandó még annak a lehetőségét is elhinni, mit más emberek babonának neveznek.

Ä szellemek létezése például az emberi értelem szerint a babona országához tartozik.

De vizsgáljuk meg a tudomány szempontjából, vájjon abszolúte lehe- tetlenség-e az.

Hét-nyolc elemből két-három erő közreműködésével tudott a természet olyan tökéletes müvet alkotni, mint amilyen az ember Ezen elemek közül négy, földünk mostani hőmérséklete mellett állandóan terjengős halmaz állapotban van, a többi pedig többé- kevésbbé szilárd test. És ezeknek az elemeknek az átomjait a vonzás, melegség és villanyosság úgy összevissza hányta, millióféle változásokon úgy keresztülvezette, hogy lett belőlük érző és goudolkodó lény.

A vas beszél. A mész érez. A vilió gondolkodik. Létezik-e még lehetetlenség?

Ki meri állítani, hogy a természet alkotási erejének netovábbját az emberben érte el, hogy ennél töké-