Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-03-04 / 25. szám
Március 4. ZEMPLÉN 3. oldal. A sok kőnyomatos és mindenféle hírforrás önti neki az anyagot s ő, az újság-hivatalnok. Beül a redakcióba s feldolgozza azt. S a budapesti újság szuverén hatalom. Ellene nehéz ágaskodni a személyeknek. Nem úgy van az vidéken. Itt kis környezetben, csupa ismerős ember között, egy diplomata ügyességével kell élni az újságírónak, hogy az igazságot kiirhassa anélkül, hogy lépten-nyomon valakinek a tyúkszemére ne taposson. Mert ha kíméletlen akkor rögtön rágalmazó, zuglap és minden egyéb. S végül a budapesti újság egy nagy, ország közönségére támaszkodik, tízezrekre menő előfizetőktől él, mig a vidéki lap csak egy kis környezetből szerezheti előfizetőit. Ne bántsuk tehát a vidéki újságokat, még ha olykor-olykor el is vetik a sulykot s ne bántsa első sorban ön, budapesti fiskális ur, aki nem tudja, milyen munkát fejtenek ki ezek az újságok igazán csak a jobb ügyért való nemes buzgalmukban. S a vidéki újságíró eme kulturális munkáját alig jut eszébe jutalmazni a közönségnek. A színész például hasonlíthatatlanul kevesebb munkát végez s sokkal alacsonyabb kulturtényező, de ő mégis a közönség kedvence, a busás fizetésén kívül „jutalomjátékokkal“ ékeskedő kiváló ember — mig az újságíró, aki a szive vérét önti a munkájához, „pályatévesztett ekziszten- cia“. Sebaj, ezek a pályatévesztett emberek viszik előre Magyarországot. HÍREK. Tavaszi képek. Sátoraljaújhely, 1905. márc. 4. Miféle vágy az, amely ilyenkor bolyongásra űzi az emberek kedvét ? . . . A lírikusok igen szépen megénekelték már; prózában, akár hozzá sem fogjak? . . . Velencében úgy éreztem, mint ma amikor a lakóházunk kapuján kilépve langyos szellő simult végig arcomon. Valami kínzó viszásság van ebben a vágyódásban. Ha ott volnék ide vágyódnék, de mert itt vagyok : szeretném hallgatni a part mentén sikló hajóról az apró falvak lágy harangszavát . . . szeretném teli tüdővel felszívni a hangokat a nek köszönheted kicsi naplóm, hogy ma utoljára beszélek veled. A mint a díványon álmodoztam s mig Laci az „ő“ leveleitt olvasgatta, belépett hozzám egyszerre Róza s letérdelt elém és sirt, sirt, mint a zápor eső. S aztán gyónt. Megvallotta, hogy ő szerelmes a vizavizbe s az én leveleimet, mint a maga szerzeményét átadta Adalbertnek, akinek e héten nyílik meg a szomszéd utcában a borbélymühelye s aki ő hozzá irta azokat a lángoló feleleteket s hogy jegyet váltottak és én ne haragudjak reá azért a kis csalódásért, a mivel engem szórakoztatni akart, satöbbi. Azt hittem, elájulok a megbotránkozástól, undortól, szégyentől. Egyszerűen faképnél hagytam a — ko- mornámat s Laci irodájába futottam. Ott ült szegény fiú az asztala előtt. Feje két kezében pihent. A mint hozzá léptem felnézett és én megdöbbentem jó arcának dúlt kinézésétől. És és — egyszóval: Magdolna lettem. Kértem: „Laci, ha megbocsátol nekem, káromkodj ezentúl teljes szived-vágya szerint, nem bánom, ha az ebédeket ki is dobod az ablakon, szidj meg, ha megérdemlem, — csak feledd el azt tenger sós levegőjével . . . Borzasztó ez a viszásság .. . ez a nyugtalanság, ez a szinte kéjes ide-odavágyódás . . . * Ha a föld meszi pontján érez- ném e nyugtalan vágyódást tudnám, hogy micsoda: honvágy. De minek nevezzem, ha itthon gyötör; ha annyira eltölti a szivemet, hogy a szememen át kicsordul belőle, s vérkorbácsoló feszüléssel üz, mint a gazdátlan mozdonyt — ugyanakkor, mikor nincs az a kincs, amiért itt hagynám azt a néhány utcát, ahol azok laknak, akiket szeretek? Itt hagyni ezt a várost, melyért szinte bűnös egyoldalúsággal kezdek rajongani, de mentsen ki, hogy érdek nélkül, mert ami mulatságot s gyönyörűséget e város árul, nem élek vele, s ahogy itt élek, azon mód elélhetnék az oláh havason is. Nem hagyom itt, s Velencét vigye el az ördög. Bátran kívánhatom, az ördög még sohse teljesítette az én megbízásaimat. * Hajh’ be kár, hogy ilyenkor a szépség közömbös és megvető. Legalább olyannak mutatkozik, s olyannak látom, amióta tavaszi jobb kedvemben fürkészve nézek minden tollas vagy virágos kalap alá. A minap levelet is kaptam, hogy: „hallja-e, tisztelt ur, tudja, hogy illetlenség olyan mereven megnézni az embert, mint ahogy a múltkor ismeretlenül a szemembe nézett? Nagy nehezen tudtam csak leküzdeni, hogy el ne nevessem magamat. Én sohase nézek igy a férfiakra, még az ismerősekre sem.“ Kedves kisasszony, írtam vissza, én ezt ravaszságból teszem. A szép asszony bizonyára azt gondolja, hogy, hü de oda van tőlem ez a kis ember; nekem pedig meg van az az elégtételem, hogy legkevésbbé sem vagyok oda s azt a szép és elmés hölgyet megcsaltam, mint a legközönségesebb libuskát. A csúnya leány meg azt gondolja, hogy : a poetikus levelezést azzal az úrral, a kivel soha egy szót sem váltottam s aki a Róza szobalányt veszi el feleségül. Külömben ezentúl járj az ő officinájába. Csak szeress egy kicsikét még engem édes uram 1“ Nohát keserves volt ez a eanos- sai ut — de Lacim segített. Ölébe ültetett s oly szelíden, oly meghatottam mondotta: nem te voltál a meg nem értett asszony, hanem én voltam a félreértett férj. Nohát jó lesz ezentúl minden Klári. Tovább nincs, édes naplóm. Ádió 1 Dec. 30. Még egy „Függeléket“ irok végső akkordként beléd rezedás-könyveeském. Súgok valamit. De ne add tovább. Nekem is lesz egy kicsi „Raoul“- om, aki betölti üres óráimat. Már készítem a kis kelengyéjét 1 Jaj minő csodamód ici-pici főkötők, ingecskék várják azt a kis égi jövevényt. És Lacit olyan nagyon-nagyon szeretem. Mert nincs ideje, hogy Anyáskodjék az ebédek miatt, szüntelen, boldogan fecseg a — fiáról, akit a jó Isten nekünk Ígért. Ugye megőrződ titkomat édes naplóm ?! ime még sem lehetek olyan csúnya, ha ennyire megnéznek; nekem pedig megvan az az elégtételem, hogy jót cselekedtem. S egyik elégtétel se kerül semmimbe, mert a szivemnek semmi köze nincs hozzá. De ezt a passziót csak olyankor engedem meg magamnak, amikor a kabátomban egy ibolyacsokor diszlik . . . Ez vértez minden kisértéssel szemben . . . Mert egyedül ez a hóditó ártatlanság. — Utolsó farsang. A farsang utolsó napjaiban ki-ki kedvére mulathat. Nem kevesebb mint négy mulatság lesz egymásután. Ma este a gyártelepi dal-, zene- és önképzőkör jelmez-estélyét tartja a városi színházban, holnap, vasárnap két tánc- mulatság is lesz. Az egyik, a csizmadia ipartársulaté a színházban, a famunkásoké a „Magyar Király“ tánctermében. Végül héttőn fejezi be a farsangi mulatságok sorozatát a katholikus kör dalárdájának hangversenynyel egybekötött táncmulatsága.-- Bírói vizsga. Dr. Piskóty Ferenc helybeli kir.járásbirósági aljegyző február hó 27-én tette le kitüntetéssel a bírói vizsgát. — Halálozás. Stépán Lászlóné, Stépán László szobránczi kir. járás- biró fiatal felesége, Gálszécsen, életének 30. évében elhunyt. — Tűzoltók gyakorlata. A honvéd tűzoltó-szakasz és a fizetéses tűzoltók együttes működésének kipróbálása céljából a helybeli honvédzászlóalj parancsnoka folyó hó 2-án délután 3 órakor váratlanul tüz-riadót fuvatott s egyidejűleg — telefon hiányában — küldönc utján értesitte a képzelt tűzről a fizetéses tűzoltókat, akik Schön Miksa helyettes tüzoltó- főparancsnok vezetésével teljes felszereléssel vonultak ki a képzelt tűz színhelyére: a honvéd-laktanyához A tűzoltók kivonulását nagy, kiváncsi közönség követte és nézte végig azt a nagy arányú mentési munkálatot, melyet a honvéd tűzoltó-szakasz együttesen végzett a fizetéses tűzoltókkal és az egész honvédzászlóalj legénységével. A cél volt. megmenteni a laktanyának az utcára szolgáló emeleti épületét, ahol a képzelt tűz ütött ki. A tűzoltók a jelenvolt tisztikar jelenlétében kitünően feleltek meg hivatásuknak. A honvédek 2 perc alatt, a fizetéses tűzoltók pedig, a kivonulási időt beleszámítva 10 perc alatt adták a vizet és csakhamar hatalmas vizsugaraktól ázott át a laktanya zsindelyfedélzete. Mialatt a tűzoltók ilyen ostrom alá vették a honvédlaktanyát, addig a zászlóalj többi legénysége minden kihordható tárgyat, ágyakat, asztalokat, lócákat, ruhákat és az összes legénységi felszerelést kihordta az utcára, ahol fegyveres honvédek ügyeltek a kincstárnak egy nagy halmazban fekvő vagyonára. Nehány perc alatt valamennyi szoba üres volt, csak az ágyak vasszerkezete maradt benn. Mikor mindezen mentési munkálattal készen voltak, a tűzoltók és legénység működése fölött teljes elösmeré- sét fejezte ki Danek Leó zászlóaljparancsnok és a jelenvolt tisztikar. — A képviselőválasztás utójátéka. Weisz Sámuel bánóéi korcsmáros, ki a lefolyt képviselőválasztás alkalmával a Hadik-párt kortese volt, múlt hó 28-án kicsibe múlt, hogy keservesen nem itta meg ellenzéki pártállásának a levét. Keresztelő volt ugyan is aznap Schwarcz Bernát házánál, ahol a képviselőválasztásról is folyt a szó, a vig társaság a keresztelőről távozva, Demkó Kálmánt éltette és egyesek Weisz Sámuel korcsmájába is betérve, bort kértek. A korcsmáros látván, hogy vendégei bizony már elég ittasak, megtagadta a bor kimérését, melyre nagy csete-paté támadt, ssemére lobbantották ellenzéki pártállását s oly fenyegető módon léptek fel a korcsmáros ellen, hogy ő jónak látta saját házából menekülni. Az esetnek, mint értesülünk, a büntető bíróság előtt lesz a folytatása. — Utazás Lipótvárra. Olvasóinknak még élénk emlékezetében lehet az a vármegveszerte nagy szenzációt keltett kasszabetörés, melyet a múlt évben követett el több társával együtt Fucskó László. A hírhedt kasszafúrót és betörőt az erélyes és hosszabb ideig tartó rendőri és csendőri nyomozás kézrekeritette két társával együtt, a kik a helybeli kir. törvényszék fogházába kerültek, hogy tettöket a bíróság megtorolja. Közülök Fucskó László hét évi fegyházat kapott, bűntársát Schwarcz Hermant pedig öt évi börtönbüntetéssel sújtották. Az utóbbi a helybeli fogházban üli büntetését, Fucskó Lászlót azonban erős fedezettel folyó hó 1-én szállították a lipótvári fegyintézetbe, a hol majd leüli a reá kirótt hét évi fegyházbüntetést. — Esküvő. Patay Gábor kistokaji birtokos február 28-án esküdött örök hűséget Lakatos Rózsikénak, if j. Lakatos József tokaji polgár leányának. — Gyilkos puskapor. Id. Illés János, aki Kincsessy Péter sátoraljaújhelyi gyógyszerésznek több éven át szőlőkezelője volt, megunva a szolgálatot, családjával együtt haza költözött szülőfőfalujába, Bodrogzsa- dányba, hogy ottan a maga szegénységében folytathassa a gazdálkodását. Sorsa azonban oda haza sem kedvezett neki, mig végre megszállta a pénzvágy, könyvet váltott s útnak indult Amerika felé,hátrahagyva nejét és apró gyermekeit. Bucsuzáskor szivére kötötte a feleségének, hogy gyermekeinek gondját viselje és azokat iskoláztassa. A szegény ember alig ült fel a hajóra, már is a családjánál megrendítő szerencsétlenség történt. Ugyanis a felesége — mint tudósítónk írja — a szomszédjában lakó ifj. Palcsó Miklóst felkérte, hogy az udvarán levő fatuskót vágja fel tűzifának. A vastag fatő azonban se hogy sem akart engedni a fejszének s igy a napszámos a fatuskót kifúrta, azt puskaporral megtöltötte és meg- gyujtóttá. A kanóc elégett ugyan, de hirtelen nem hasított, mire a famunkás haza szaladt friss gyújtó- kanócért. Mig a napszámos távol volt, addig Illés Verőn, hét éves iskolás leányka kiosont az udvarra s nézegette a füstölgő fatuskót, e pillanatban a puskapor meggyuladt, a tőkét széthasította s a szegény leánykának az egész arcát és a két szemét elroncsolta s éktelenné tette. Az orvosi gyógykezelés alá vett arcbőr nélküli szegény gyermek fel fog ugyan épülni, de szemei és arca nélkül örökös nyomoréknak és koldusnak marad. íme méltó élő példája az amerikai kivándorlásnak. A tokaji kir. járásbíróság ez ügyben megindította a szigorú vizsgálatot. — Országos vásár. Nagymihály- ban az úgynevezett húsvéti vásár f. é. április 17. és 18. napján lesz megtartva. E vásár a legélénkebbek közé szokott tartozni. — Köszönetnyilvánítás. A gálszécsi takarék- és hitelpénztár 70 koronát, dr. Obláth Mór takarékpénztári igazgató pedig még külön 10 koronát voltak szívesek adományozni a következő közművelődési célokra és a három felekezeti iparos-tanonc iskolának könyvekre. Az ifjúsági egyesületnek és a zemplénmegyei tanítók házára. — Ezenfelül dr. Ubláth Mór 4 korona áru Dolinay-féle ifjúság^ E8IP" A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek kuni- tos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozéknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jiink, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMAJW-LA, BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (S váj ez.)
