Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-29 / 119. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Október 29. Hol van hát az az árhanyatlás, visszaesés, melyről Bernáth Béla képviselő ur és Láczay László ur beszél ? Én a 4500m/m bornak a be- özönléséről nem tartok, ebből hozzánk egy csep sem jön be, de mint a borellenőrző-bizottság elnöke ismerem kötelességemet s ezt teljesíteni is fogom. Tállya, 1904. október hó 27.- Kitűnő tisztelettel: Görgey Gyula. A ,,Zemplénvármegyei Kazinczy- kör‘‘ és a kritika. Sátoraljaújhely, 1904. okt. 29. A „Sárospataki Füzetek“ folyó évi III. füzetében dr. Horváth Cyrill pataki tanár magyarosan suhogtatja a kritika seprűjét azoknak a hátán, akik szerény tehetséggel bár, de sok jóakarattal álltak szolgálatába a Ka- zinczy-körnek s az azt látogató közönségnek. Eleve kijelentem, hogy eszemágá- ban sincs összemérni pennámat a dr. Horváth Cyrillével. Bizonyára megrónának érte mindazok, akik ismerik az ő irói kvalitását, nagyhasznu és sokoldalú irodalmi munkásságát. Mindazonáltal el nem hallgathatok annyit, hogy dr. Horváth Cyrill- nek ezúttal kár volt annyira kihegyezni sok dicsőséggel forgatott pennáját. Mert hiszen: ha a Kazinczy-kör jövőjét akarjuk szebbé, önmagához méltóbbá tenni, nem szükséges a cél felé ilyen utón törtetni, sőt — szerény nézetem szerint — nem is Ízléses dolog. Büszkék vagyunk ugyan rá, hogy a mi szerény, vizet nem zavaró, port nem verő irkálásainkkal egy dr. Horváth Cyrill foglalkozik s a kritika érdemi része ellen — bár itt-ott megállná a helyét egy pár ellenészrevétel — nincs is kifogásunk, csupán azt jegyezzük meg általánosságban, hogy egy megyei, egy provinciális irodalmi társaság tagjainak szellemi termékein egy országos nevű írónak megeresztett gyeplőszárral végigszá- guldani: nem igen nagy mesterség, sőt nem is igen tapintatos dolog. szívvel botorkázott ki leendő sógorához, a titkárhoz. Még el sem mondhatta a bent történteket, mikor a miniszter csengetett a titkárnak. — Ki volt ez az ügyetlen, goromba fráter? — Mérey Dezső kegyelmes uram, mint belépése előtt is jelentettem. Díjtalan segédfogalmazó a fogyasztási osztálynál. — Na, ugyancsak keveset tanult az illendőségből. Alig jön be megfeledkezve a miniszter iránt tartozó tiszteletről, elhagyva a névnapi jókívánságot is: a legdurvább módon kel ki a személyes ügyek intézése ellen. Bevádolja előttem tanácsosát s az egész rendszert túlzásaival úgy tünteti fel, hogy annak én, egyedül én vagyok az oka. — Hát ilyen tiszteletlenek az én alantasaim? Jó, majd elejét veszem én az ilyen esetek ismétlődésének. Illemet és föltétien tisztelettudást kívánok hivatalnokaimtól 1 — Most pedig vigye titkár ur ezt az írást Somogyi tanácsosnak. Soron kívül intézze el. A szegény, őszinte Mérey Dezsőt az ország egyik félreeső zugába helyezték át még aznap, s maradt továbbra is fizetéstelen segédfogalmazó. Álmadozhatott a kis családi fészek boldogságáról s a miniszterválságról; mert a hízelgést ki nem álló miniszter egy dolgot gyűlölt még jobban: az őszinteséget. Mert azok, akik a Kazinczy-kör- ben az évkönyv tartalmát feltálalták, nem arra pályáztak, hogy a nevüket nyomtatásban lássák, hogy Gyulay Pál, vagy éppen dr. Horváth Cyrill tűzze Őket a kritikusi kalamus veszedelmes hegyére, hanem azt célozták, — más vállalkozók hiányában — hogy a nílfey fáradozással megalapított körnek eUstenciája biztosítva legyen. Az aztán a vezetőség hibája, hogy más, a közönség figyelmére és érdeklődésére méltóbb felolvasók után nem nézett. Mint a Körnek h. titkára elégszer fáradoztam azon, hogy az irodalmi szakválasztmány figyelmét Patak irodalmi embereire irányítsam. Sőt egy ízben írtam is egy pataki professzornak a választmány megbízásából, hogy legyen szives felolvasást tartani a Kazinczy-körben. Levelemre válasz sem érkezett. Pedig úgy veszem ki a dr. Horváth Cyrill soraiból, hogy a Kazinczy-kör Patakkal szemben követett el helyrepótolandó mulasztást. Legalább a következő sorokból ezt következteti az ember. „Világos, hogy a felolvasások tervét válltoztatni kell, a színvonal emelése elengedhetetlen szükség, s pedig mivel a helyi irodalom szemmellátható- lag csekély, lehetőleg a megyei irók és szellemi kiválóságok bevonásával“. Ha jól sejtem: Ujhely és Patak litteraturájáról van szó. Igaz. S.-A.-Ujhely irodalma csakugyan csekély, mert akik művelésére hivatva lennének, nagyobbára visszavonulnak a nyilvánosságtól és hallgatnak. Életviszonyaik, hivatásuk betöltése, néha politikai differenciák elvonják őket az irodalommal való nemes foglalkozástól. Ezzel szemben Patak tanári kara egyrészt, hogy a nagymultu főiskola jóhirnevét öregbítse, másrészt, hogy hivatásából folyó kötelességét köz- megelégedésre töltse be, legtöbb idejét az irodalommak szenteli és pedig — mint a múlt és jelen, közelebbről a „Sárospataki Füzetek“ dokumentálják — kiváló eredménynyel. De hát a vezetőségen kívül mást nem illethet-ó a mulasztás vádja ? Nézzük csak mekkora rokon- szenvvel és érdeklődéssel viselkedett a pataki tanári kar a „Kazinczy-kör“ irányában ? Nem állítom, de valószínűnek tartom, hogy a megalakulás alkalmával a pataki tanárok is felkérettek a Körbe való belépésre. Konstatálom e helyen, hogy a rendes tagok közé a patakiak közül csupán dr. Ballagi Géza és Gruschka Lajos léptek be. (Nem tanárok.) Pártoló tagok lettek Patakról: Hódossy Béla képezdei tanár, dr. Mandl Hugó orvos, Philipp Károly jószágigazgató és dr. Tüdős István akadémiai tanár. íme tehát a Kazinczy-kör a főiskola tanári karából csupán egy ember érdeklődésének látta tanujelét. Pedig a kör alapszabályainak 60 §-a megadja a kör minden tagjának a szabadságot arra, hogy a körben felolvasást tartson. De nem szükséges a tagság sem. A Kazinczy-kör a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadta volna bármelyik pataki tanárnak szereplésre való ajánlkozását. Hiszen mindannyiunknak kötelessége a „hazai irodalom és művészet ismertetése, pártolása és terjesztése, a közművelődésnek nemzeti szellemben való előmozdítása.“ Ennek a célnak a szolgálatába beállhat akárki instancia nélkül is; különösen akkor, ha tehetsége van hozzá. Külömben is úgy áll a dolog, hogy bár szomszédja Patak Ujhely- nek, mégis olyan a távolság a két város között, mint Makó és Jeruzsálem közt. Hát tessék hozzájárulni ahhoz, hogy ez a távolság rövidüljön. A túl szerénységet könnyen félre lehet tenni, a formalitásoktól el lehet tekinteni. Azt írja végezetül dr. Horváth Cyrill: „Nem értjük, hogy lehetett ilyen gyönge dolgokat előkelő, finom körben felolvasni." „Áz évkönyv nyolc tizedrésze gyenge kísérlet“ stb. Nos hát mi szívből óhajtjuk, hogy a mi előkelő és finom körünkben izletesebb és megemészthetőbb szellemi táplálékot kapjon a mi közönségünk. Mi magunk, kiporolt felolvasók, szívesen beállunk publikumnak. Sőt azt hiszem — ha szabad társaim nevében is nyilatkozni — már be is álltunk. Farkas Andor. JEGYZETEK a hétről. * Elöljáró beszéd. Ávatag Írásokat lapozgatok. A „Zemplén" régi évfolyamait, amelyek legelejében azt a rovatot találtam, a mit cikkünk felé irtunk. Talán nem lesz szerénytelenség, ha olvasóink emlékezetére apellálok, hivatkozva arra, hogy ezt a rovatot én vezettem hosszú időn keresztül. Aztán más irányú munkásságom elszólitott a kedves, megszokott heti krónika Írásától s bár gyérebben, más érdemes toll rótta fel a hét eseményeit. Most azonban, hogy elhatároztuk a régi rovatnak nemcsak felújítását, hanem rendszeres vezetését is, — újból szükségesnek mutatkozik, hogy e rovat Írásáról, céljáról nehány szót szóljunk : A „Jegyzetek a hétről“ egy csendes szemlélőnek olyan észrevételeit fogják tartalmazni, amelyek leginkább lokális jelentőségűek. Tehát e helyen nem fogunk tanácsokat adni Kuropatkin tábornoknak arra nézve, hogy mint intézze a keletázsiai háborút s attól is élénken tartózkodni fogunk, hogy Dánia külpolitikai viszonyaira irányítsuk a nyájas olvasó figyelmét. Ézzel ellentétben érdeklődésünknek fontos tárgya lesz minden olyan jelenség, esemény, mely a mi olvasó-közönségünket érdekli, tehát: társadalmi, irodalmi, közgazdasági, sőt helyi politikai dolog is, ámbár azt az esetek nagy részében lapunk első helyén szoktuk elintézni. Az eseményeket nem mindig úgy fogjuk e helyen értékelni, ahogy azt közönségesen szokták. Vagyis meg fog történni, hogy egy úgynevezett nagy szenzációt, például többszörös rablógyilkosságot teljesen átengedünk a reporteri tolinak s heti jegyzeteinkben arról nem emlékezünk meg, mig viszont egy aránylag sokkal apróbb eseményt bőséges kommentárral látunk el. Persze olyan eseményt, a mi nagyobb perspektívát nyit valamely fontos társadalmi kérdés megvilágítására. E rovatunkban is szem előtt kívánjuk tartani a jó Ízlést s irodalmi hangot. Durva és esetlen kirohanásokat nélkülözni fog itt az olvasó, a kit egyébként Sátoraljaújhelyben meglehetősen hozzászoktattak az ilyen harcmodorhoz. Veszekedés és gorombáskodás nélkül óhajtjuk megmondani mindig az igazságot, amelynek különben is olyan áldott természete van, hogy minden káromkodás nélkül is hatni szokott, — mig semmiféle legénykedés sem tudja eltakarni a hazug fogalmakat. Rovatunk írásánál elsősorban a közönségünk érdeklődésére számítva, egyszersmind számítunk a támogatására is. Úgy értjük ezt, hogy ha valakinek valamely érdekes kérdéshez hozzászólani valója akad, szívesen és készséggel adunk helyet a mondanivalójának e rovat határain belől is, természetesen esetleg a rovatvezető kommentálásával látva azt el. Minden félreértés kikerülése végett azonban sietünk kijelenteni, hogy ilyen fontos kérdésnek nem tekintjük a baracklekvár elkészítésének módozatait, a bátorság és szerelem kérdéseit már inkább. Ezek előrebocsátása után kezdjük meg újból munkásságunkat, olvasóink szives figyelmébe ajánlva azt. Ezúttal a rovat nagyrészét magának a rovatnak méltatása foglalta ugyan el, s csak nehány apró jegyzetre jutott terünk, de a jövő héten már a rendes kerékvágásban fog haladni a munka. Sátoraljaújhelyi színészet. Arról beszélünk, arai nincs. Komjáthy János, a nagy taktikus, e télen nem jön hozzánk, s igy színészet nélkül állunk. Hát ez lehetetlen állapot. Ahol annyi intelligens ember lakik, mint Ujhelyben, ott elengedhetetlen kellék a színház. Vegyük tekintetbe, hogy vidéki városainkban csaknem a színház az egyedüli tisztességes szórakoztató hely, amelyre minden müveit embernek szükségo van. A kulturális hatást nem is nagyon emlegetjük, tudván azt, hogy annak nagyrésze csak jelszó. Téli estéink kedves mulatságának hiányát élénken fogja érezni mindenki. Az a véleményem, hogy be lehetne érni kis, de rendezett társulattal is, — ám ez sem fog már akadni. Volna tehát egy eszmém, melyet érdemesnek tartok a megvalósításra. Alakuljon Ujhelyben egy rendszeres műkedvelő társaság. A működő tagok ne jóravaló asztalos legényekből telljenek ki, — ámbár, hiszen ezzel nem akarjuk kicsinyíteni az asztalosokat — hanem intelligens urakból s urhölgyekből. Szerződtessen e társaság egyetlen, jó színészt rendezőnek, s annak segítsége, útbaigazítása alapján tartsanak előadásokat a színházban, mondjuk hetenként kétszer. Egy jó rendező segítségével műkedvelők is tudnak olyan előadásokat produkálni, amit érdemes megnézni, s aminek lesz annyi jövedelme, hogy a költségek fedeztetni fognak, sőt remélni merjük, jelentékeny tiszta jövedelem is akad, amit adjanak oda a szinósz-egyesület nyugdíjalapjának, így legyen mindaddig, mig a kátyúba jutott újhelyi színészet ki nem vergődik mostani, lehetetlen állapotából. HÍREK. Halottak estéjén. — okt. 29. Hogy külsőjében is megvilágosodik az örök-világosság birodalma: valami nyomasztó melancholia nehezül az ember lelkére, mint a november eleji köd a még élnivágyó tájra. Azok a felkoszoruzott sírokon szomorúan pislákoló mécsek, csendes lobo- gással csillogó gyertyácskák olyan kellemetlen, de még sem irtózattal teljes borzongást keltenek bennünk. Megborzongunk, mert előttünk áll az enyészet képe s agyunkba az elmúlás, a semmivéválás tudata tolul. De az irtózatnak nyoma sincs. Nem irtózunk, mert öntudatunk annyira megszokta már e véget, amelynek előbb-utóbb mindannyian osztályosaivá leszünk, hogy nem is próbálkozik meg az ellenkező eshetőséggel foglalkozni; hiszen ez természeti törvény, amely mindenkire egyaránt teljes hatálylyal bir és nem szabály, a mely kivételeknek is helyt ád. Nem Szénás y, Hoffmann és Társa selyemáru-ujdonságok áruháza Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. szám. Mintákkal kívánatra bérmentve szolgálunk. Az általánosan legjobbnak elismert selyem-, bársony-, csipke- ás szalag-áruházunkba az idény újdonságainak te:jes és nagy választéka beérkezett s ennek bemutatására a megszokott udvaria5 készséggel állunk a mélyen tisztelt hölgyvilág rendelkezésére.— A kővetkező, kiválóan jutányos áru czikkekre, melyek csak addig kaphatók, a mig a készlet tart, iölhivjuk a m. t. hölgyek figyelmét. — Ezek: Mosöbársony minden színben mtrje 55 krtól kezdve Sima liberty-selyem mind. szinb. » 78 » » Mintázott színes selyemkelme » 85 » > Csikós, színes selyemkelme mtrje 98 krtől kezdve Sima louissine minden szinb. > 95 » > Chiné selyemkelme . , . , 1.50 w „ Aatn választék csipkékben és gyöngy tüli ruhákban, stb.
