Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-20 / 115. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Október 20. folytatásban, füzetekben megjelenő, minden irodalmi értéket nélkülöző s a mellett méregdrága regényekkel csak úgy lepik el ma is a népet, mint ezelőtt. Egy- egy ilyen füzetnek az ára húsz fillér szokott lenni, 150 vagy még több füzet, amennyit egy-egy rémregény felölel, tehát szép summa pénzbe kerül. A nép azonban kapva-kap rajta, mert a húsz fillérenként követelt pénzt köny- nyebben adja oda s nem gondol arra, minő szép és értékes olvasmányokat vásárolhatna ugyanakkora összegért, ha félretenné e célra filléreit. De még ha igazán mulattatnának ezek a regények! Ám csak beteges érdeklődést keltenek, irályuk egyszerűen komisz, meséik a fantázia elkorcsosulásá- nak kétségtelen tanujeleit szolgáltatják. Népünknek azonban nemcsak irodalmi, hanem művészeti érzéke is nagyon fejletlen még. A falusi ember szívesebben bámulja a cse- pürágók bukfenceit, mint gyönyörködnék egy jó szini előadásban. Igaz, hogy amahhoz könnyebben jut, mert a többnyire idegenből ideszakadt komédiások felkeresik a legutolsó falucskát is, a színházba meg sok helyütt csak órákig tartó vasúti vagy kocsin való utazás után juthatnak a falusiak. Mégis akadna köztük akárhány, aki néha néha ellátogatna a legközelebbi színházba, ha a kók- ler-uraságok vagy Ripacsék nem nyújtanának nekik izléstrontó pótlékot. Gondoskodni kell végre arról, hogy a népnek nemesebb szórakozásra legyen könnyű alkalma, a minek jó hatása nem fog elmaradni, mert a nép lelkületének finomodása a közerkölcsök javulását jelenti. Egy levelet küldött Nyomárkay uram Rákóczi Ferencnek, sárga pergamenten. Ez volt írva rája jó öreg betűkkel: Kedves jó Uram 1 Nagy kegyelméből nagyon kéne nékem az az öt mén táltos. Ha jó kedvében találja e levél a nagyságos fejedelem uramat, hát elmennék érte. Tisztelő szolgája: Nemes Nyomárkay György. El is ment Nyomárkay György uram Patakra, hivatja Rákóczi. — Hát mond meg nekem, nemes Nyomárkay György uram, mi végből használhatnád azt az öt táltost. . Nyomárkay uram meghuzogatta a ködmöne sarkát, aztán elmosolyodott. — Hát mogkövetem avégből a mi végből a nagyságos uram. — Hát megházasodol — nevetett a fejedelem. — Nem ón kérem, csak megnősülök, — mondta szerényen György uram. — Hát aztán ki lesz a hitves társad, — ki vele! — A FániI — bátorodik bele Nyomárkay György uram. — A Fáni ? ! hiszen az is német. — Egy kutya az kérem — vágja rá az öreg — megszerettem kérem akár a pipámat. Meg oszt’ meg sem tudnék halni asszony nélkül. A virilisek meggyanúsított névjegyzéke. Sátoraljaújhely, 1904. ott. 20. A Fm. H. 1904. október 19. számában megjelent „Egy hamis névjegyzékről“ cimü vezércikkre tájékozásul illetékes helyről a következő értesítést vettük: Az igazoló-választmány, 1904. szept. 23-iki üléséről felvett jegyzőkönyve, valamint a vármegyei Hivatalos Lap 1904. okt. 6-án megjelent 42. számában közzétett határozata szerint azokat, kik az adókimutatásokban újabban lettek felvéve, illetve kimutatva csak azon esetben mondotta ki felveendőknek, ha 1886 : XXI. t.-c. 27. §. e) pontja értelmében a vármegye területén legalább 2 év óta bírnak valamely ingatlant, vagy ugyanannyi idő alatt itt laktak és adói fizettek. Egyhangúlag megállapodott továbbá arra nézve is — hogy azokat, akikről nyilvánvaló volt — hogy más vármegyéknek virilis bizottsági tagjai, vagy tartózkodásuk ismeretlen, vagy hivatalos állásuknál fogva a törvhat. bizottságnak máskülönben is tagjai, vagy végre a választott bizottsági tagok névjegyzékébe vannak már felvéve, s megbízatásuk csak évek múltán fog lejárni, épen más megyei adófizetőknek virili- tása érdekében fel nem veszi. Ezen törvényen alapuló elvi határozat és egyértelmű gyakorlati megállapodás alapján lett a virilisek 1905-ik évi névjegyzéke összeállítva, illetőleg kiigazítva. Á törvény az előbbi évi legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállítását, illetőleg kiigazítását rendeli el és pedig az utolsó évi adóösszeirás alapján. Az igazoló választmány tehát csakis az utolsó évi adókimutatás alapján állíthatta össze, illetőleg igazíthatta ki az 1905. évi virilis névjegyzéket, melyre nézve, az előadói tisztet viselő megyei aljegyző által lett az adóhivatali kimutatások alapján a kidolgozott névjegyzék és pedig 376 legtöbb adót fizetőre nézve rendelkezésére bocsátva. Ezek szerint megokoltnak kell tekinteni a választmány azon eljárását,'hogy az 1904 évi virilis névjegyzékben felvett, de az 1904-iki adóöszeirás- ban is kimutatott viriliseket az ugyanezen évi adókimutatásban felvett azon egyének ellen, kikről a választmány meg nem állapíthatta, hogy a törvény idézett rendeletének megfelelnek-é ? az 1905. évre kiigazított névjegyzékben meghagyta. Megtörtént tehát az, hogy az ily, habár kimutatott adójukra nézve a virilisek közzé felveendő adófizetők nagyobb számban kimaradtak, azonban ép azért ad a törvény jogorvoslati jogot, hogy amennyiben a megkívánt minősítésüket igazolni tudják, azt a bíráló bizottság előtt érvényesítsék. Ugyanezért az ig. választmány eljárását az ildomosság szabályai szerint nem elítélni és gyanúsítani, de annak, aki esetleg magát jogaiban sértve érzi, fellebbeznie lehet és szabad ; a bírálat jogi cselekményét pedig hagyni kell az arra illetékes fórumra, a bíráló bizottságra ; mert hisz az igazoló választmánynak a határozata épen azért lesz közszemlére kitéve s a fellebezósre a felhívás hivatalosan megtéve, hogy az igazoló választmánynak netáni hibás vagy téves határozata vagy eljárása orvo- soltassék. Egyébként megjegyezzük, hogy a 295 virilisből az igazoló választmány által megállapított névjegyzékben 272 lett olyan felvéve ki, 400 koronát vagy ezen felül fizet, s csak 23 van olyan, aki 398 és 203 korona adófizetés közt jelentkezik. Midőn tehát a Fm. H. 245 oly adófizető nevét közli ki 400 korona alatt és 203 koronáig fizet adót, s felkiált, hogy még sincsenek a virilisták közzé fel véve: erősen eldobja a sulykot, mert a Fm. H. céljainak leginkább megfelelő esetben is kétszáznegyvenötöt huszonháromba bele- szoritani nem lehet. Azt hisszük, hogy vármegyénknek minden komolyan és elfogulatlanul gondolkozó polgára tisztában van azzal, hogy a Fm. H. régen elvesztette arra való jogcímét, hogy közleményeit komoly figyelemre méltassa, valamint elvesztette arra való beszámithatósá- gát, hogy sérthessen, mert aki ferdít, gyanúsít s igazat nem ir, azzal nincs mit szóba állani. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( A vármegye közegészségügyi bizottsága f. évi október 29-én d. u. 4 órakor a vármegyeháza alispáni helyiségében ülést tart, melynek tárgya a sárospataki járásorvosi állásra beérkezett 4 kérvénynek elbírálása és véleményezése. )( Képviselőtestületi ülés. Sátoraljaújhely város képv. testületé f. hó 22-én d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. Herceg Windischgrätz Lajossal kötött adásvételi szerződés. 2. Polgármesteri bejelentés a vármegye közgyűlése által a megyei tisztviselők, alkalmazottak részére megszavazott 2°/0 pótadóra vonatkozólag. 3. Pénzügyi bizottság javaslata Bögözy M. Gyula végkielégítési és segélyezés iránti kérvénye tárgyában. 4. Ugyanannak javaslata Dongó Gy. Géza díjazása tárgyában. 5. Polgári leányiskolára vonatkozó ajándékozási szerződés elfogadása. )( Pályázat községi jegyzői állásra. A szerencsi járás főszolgabirája pályázatot hirdet Mád nagyközség jegyzői állására. A jegyző javadalmazása 1200 kor. fizetés, 400 kor. lakbér, esetleg természetbeni lakás. Kérvények folyó évi november 14-ig nyújtandók be. Választás f. évi nov. hó 15-én d. e. 10 órakor. )( Pályázat segódjegyzöi állásra. A varannói járás főszolgabirája az 1000 korona fizetéssel javadalmazott sókuti segédjegyzői állásra hirdet pályázatot. Kérvények f. évi november hó 1-éig adandók be. HÍREK. — Személyi hír. Barancsi Józsa Gábor alezredes, ezredparancsnok a helybeli zászlóalj megszemlélése céljából f. hó 19-én és 20-án városunkban időzött. — Gróf Lónyay Elemérné Bod- rog-Olasziban. Gróf Lónyay Elemérné f. hó 21-én Budapestre érkezik Pal- somagioréból — hol huzamosabb ideig tartózkodott — s f. hó 22-én utazik el Bodrog-Olasziba. — Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Bratián-Farkas Istvánt, a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatóság számvevőségi főnökét hasontninőség- ben Beregszászra helyezte át. — Szanatóriumi hölgybizottság Sátoraljaújhelyben. Amint értesülünk, a József Főherceg Szanatórium Egyesület elhatározta, hogy az országban szanatóriumi hölgybizottságokat alakit. Jó forrásból arról értesülünk, hogy a bizottság városunkban a következő hölgyeket kéri föl a hölgybizottság szervezésére: Ambrózy Nándorné, Bogyay Béláné, Dókus Gyuláné, Dá nos Miklósné, Danek Leóné, Éhlert Gyuláné, Gortvay Aladárnó, Hönsch Dezsőné, dr. Hornyay Béláné, Juhász Jenőné, Kincsessy Péterné, dr. Kellner Sománé, dr. Kovaliczky Elekné, Mauks, Elememé, dr. Rosenthal Sán- dorné, Szánky Nándorné, Zinner Henrikné. A fölkérendő tagok az egyesület védnöke József kir. herceg aláírásával díszes oklevelet kapnak, melynek művészi rajzán egyik nagy festőművészünk most dolgozik. Az egyesület elhatározta, hogy az első népszanatórium épületében elhelyezendő márványtáblán örökíti meg azoknak a lelkes hölgyeknek neveit, akik a nemzeti veszedelem ellen való küzdelemben a legnagyobb tevékenységet fejtették ki. A szanatóriumi hölgybizottság alakítása valóban szép, nemes és üdvös gondolat. És a derék egyesület valóban jól számit, midőn a magyar hölgybizottságot keresi meg. Mert minden ügynek győznie kell, amelyet a magyar nő fölkarol. — Részeg ember dolga. Repkó János helybeli napszámos régi cimborájával akadt össze e napokban. A viszontlátás örömére betértek egy csapszékbe, ahol mind a kettő leitta magát a sárga földig. Előbb mustot ittak, majd nehány porció pálinkát öntöttek föl, amitől csakhamar olyan kedvök kerekedett, hogy mire a korcsmái záróra ideje bekövetkezett, nem akartak a csapszékből távozni. A korcsmáros előbb szép szóval igyekezett a két berúgott atyafit észreté- riteni és megmagyarázni a távozás okát. De a beszeszelt jó barátok tréfának vették a dolgot és most már maguk nyulkáltak a söntésbe a pálinkás üvegek után. A korcsmáros azonban nem volt tréfáló kedvében, amit legjobban bizonyít az, hogy azután már kézzelfoghatólag magyarázta egyiknek is, másiknak is, mi a záróra és mi a rend. A következő pillanatban ki volt telepítve a két fráter. Egyikök, Repkó János a mint a földről föltápászkodott, dühében kirántotta pénztárcáját és a korcsma ajtóba vágta s pénzét az utcán széjjelszórta. Ezt a mulatságot természetes éktelen szitkolódással fűszerezte, a miért a részeg ember dolgába a rendőr is beleavatkozott és a kapitánysághoz bekísérte. — A József főherceg szanatóriumban Lukács György alapítványt létesít a vidéki hírlapírók részére s ezzel e nemes célokat szolgáló intézmény ezek szerint a hírlapírók ügyének szolgálatába is beállott. — Hány óra ? Ezt ugyan hiába szeretné tudni az újhelyi utcákon járó-kelő ember, úgy sem találja meg rá a feleletet, hogy ha az órája még az ékszerésznél, vagy esetleg „javításban“ van. A templom toronyóráján érdekes variációkat észlelhetünk: egyszer a mutatók állva maradnak, másszor a mutatók eltűnnek és csak a számokat látjuk az órán, majd elromlik a szerkezet és javítják az órát hónapokig és igy tovább változik a toronyóra járása mindazok nagy bosszúságára, akik erről az óráról szeretnék megtudni, hogy tulajdonképen hány óra van? Egy toronyóránk azonban mind a mellett van, amely rendesen üti az órákat és negyedeket ; ez a kegyesrendiek templomának az órája. De ez az óra messze esik a Főutca környékétől, a hol a másik óra már hónapok óta áll és igy azok, akik erre járnak, sem az óra-mutató járását nem látják, sem az óra ütését nem hallják. Nem értjük, hogy miért ne lehetne segíteni
