Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-12-24 / 141. szám
Sátoralj£.u]hely, 1S04. december 24. 141. (4363.) Harminekettedik évíslyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Molnár János dr. Perényl József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre í2 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kjr. —Egyos szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill, — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. :^wwwr.~ Szent Karácsony. Rád, — december 24. Isten hozott kedves karácsony ünnep! Talizmánja a keresztény hitnek. A zord, rideg télnek drága gyöngye! Fenséges emléke a betlehemi csodának. Magasztos ünnepe a kereszténységnek ! Öröme és boldogsága az emberi nemnek. Légy üdvözölve felséges ünnep 1 Koronája a világ minden ünnepeinek. Fel a szivekkel, népek, nemzetek ! Ajkatok dicsdalokat zengjen, szivetek az örömtől dobogjon. Fel a szivekkel, népek, nemzetek ! s örüljetek, vigadjatok, mert születése napját, születése ünnepét ülitek Annak, ki az emberi-nem üdvözitésére istállóban született: — az idők atyja, ki lábai alatt az eget meghajtja. Légy üdvözölve te bűvös éjfél! Te csodákkal megáldott, megbúvóit éjszaka! Üdvözöl angyal, üdvözöl ember, üdvözöl állat, üdvözöl a tenger moraja, még a kis csermely locsogása is. Üdvözöl a szél, üdvözöl a vihar, a hegyek-völgyek zúgása, meg a pici bogár zümmögése. Üdvözöl a föld, üdvözöl a lég, üdvözöl minden a föld kerekén. Hallik a szeráfok tündéri Glória éneke, mely égi bübájosságával bejárta a föld minden zugát, még a háborgó tengerek fenekét is. Égi fénynyel megvilágított, rongyos istálló körül éneklik az angyalok a „békességet,“ a szegény pásztorok pedig a „dicsőséget,“ — benn az istálló jászolában pedig az Ige testté lett s az istenembert a barmok szája melegíti. Rongy-pólyákkal van betakarva az isteni kisded s az égiek a földiekkel együtt egy társaságban, egy dalkörben bölcsődalt zengenek neki. A pátriárkák hite, óhajtása betelt, a próféták jövendölése megvalósult. Jessre gyökere ki- sarjadzott, Áron vesszeje kivirágzott, Izaiás próíétálása beteljesedett, a jámborok kérése meghallgattatott. A bűvös éjfélben eljött az Üdvhozó, földre szállt mint harmat, bíboros Fia a piros hajnalnak. Akiért évezredek epedtek, — akiért nemzetek, népek szemei könyeztek, eljött szegénységben. Eljött a jó pásztor égi fényességben — ki a bárányokat hordozza ölében. A szent estén a városok, falvak s puszták harangjai, csengői mintegy varázsütésre megkon- dulnak Ave Máriára s hirdetik a nagy ünnep jelentőségét. Minden harang, minden csengő zengése magasztos, bájos melódiában hallatszik, mintha egyenesen a betlehemi istállóból jönne fülünkbe s hallatára az emberek keblét fenkölt boldogság szállja meg;> örömmel megvarázsolva. Öregek, ifjak, szüzek és gyermekek imára kulcsolják össze kezeiket. Az édes örömtől remegő ajkak Ave Máriát mondanak s a szemekben örömkönyek csillognak. A szenvedés gyönyörré, a bánat örömmé, a szegénység gazdagsággá, a nagy kicsinnyé, a kicsi uagygyá lesz e szent ünnepen. Szent vágyainak szárnyain mindenki Betlehemben van ma; minden arc, minden szem a betlehemi istálló felé néz ma, onnan kér, onnan esd vigaszt, boldogságot s üdvösséget magának s kedveseinek. Ifjak, szüzek és gyermekek! virágot hintsetek, örvendj Isten népe! Jön az uj király öröménekkel, menjetek ebbe. Dicsdalokat mondjatok, alamizsnát osszatok, igy áldás lesz rajtatok! Dicsőség Istennek! Békesség embereknek! Kovách Andor. — dec. 24. Szinyei-Merse István főispán installációja. Zemplénvártne- gye uj főispánjának Szinyei-Merse Istvánnak hivatalos beiktatása f. évi január hó 5-én lesz megtartva A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Karácsony éjjel. Hideg, havas karácsony-éjjel — Sürü pelyhekben száll a hói — Á kávéházi szeparéban, Felcsendül ledér nótaszó. A pezsgő habzik és a csókban Izzik, felgyullad száz pokol, S a gazdag urfi forró ajka A céda leány ajkára forr. S a mint a mámor véget ért már S az urfi haza ténfereg . . . A külváros egy ablakából Feléje mécsfény integet. Megáll s benéz az ablaktáblán Benn asztal körül a család: Az anya, gyermek . . . mig az apjok Nagy könyvet olvas: — bibliát. Az urfi fanyar arcán erre Kicsinylő gunymosoly fut át, S szederjes ajakkal dadogja: „A bolondok!. .. A bibliát... 1“ Aztán megindul, ám egyszerre Nem ismert érzéstől remeg S a könye, — hogy miért, ki tudná ! ? — A hóra lassan rápereg . . . Németh Pál. A téma. A .Zemplén* számára irta: Mok Ferencné. 1. Áz „öreg barátnő11. A villa „Mascagni“ terraszán ülve, álmatagon néztünk le a köny- nyen hullámzó tengerre. Elfáradtunk a beszélgetésben, jól esett egy kis szócsönd. Csak a mirtuszok, oleánde- rek s kaméliafák levelei súgtak-búg- tak: talán apró fürdő-pletykákat, vagy napkeleti meséket? Ki tudná megmondani. És ebbe az álmos csendességbe egyszerre zavarólag kiáltott be egy mély, de kellemes női hang. — Hölgyeim 1 önök még a „Blüm- hencaffee“ mellett diskurálnak? Hiszen a „tout-monde“ lent sétál a parton. Öltözzenek föl hölgyeim, egy óra múlva önökért jövök. Egy fél órára át megyek az én öreg barátnőmhöz. Hiszen tudják, az ő szalonja az én „Mekkám“ ! Intett a kezével s gazella léptekkel odébb sietett. Messze áthajoltam a terrasz vaskorlátján, hogy lássam azt a hófehérbe öltözött nagy, szép asszony alakot. — Ma chére! önt is megbabonázta Sókuthyné ? kérdezte tőlem ga- lambfehérhaju vis-a-visom, egy porosz gyárosné, akihez úgy vonzódtam, mintha anyám lenne. — Jól esik, ha látom őt. Meghat az egyszerűsége, a szerénysége. S aztán ... a mai korban oly szokatlan az a mesés hűség, melylyel ő távollevő férjére gondol. Nem gondolkozik kegyed is igy madame? Vis-á-visom csöndesen csóválta fejét, kissé mosolygott, de nem szólt semmit. — S aztán — folytattam lelkesült hangon — szinte excentrikusnak mondható az a rajongása, melylyel öreg barátnőjéhez vonzódik. Hiszen annál a rokkant lábú hölgynél vajmi kevés szórakozása lehet, s mégis mindennap elmegy hozzá, hogy bájos fiatalságával egy kis napfényt lopjon a szegény beteg dáma nyugágya köré. A porosz gyárosné jóságos arcán maliciózus mosoly futott végig. Finom, vékony kezeit váltamra tette, szemem közé nézett s nagyon halkan szólt: — Mondja gyermekem, természetesnek találja azt, hogy egy szép, kívánatos, okos asszony, napjainak szabad perceit egy reá nézve teljesen idegen nőnek szentelje, aki mord, veszekedő, szeszélyes asszony? Minő gyerek szemekkel néz kegyed a világba, minő optimista lélekkel Ítéli meg nemünket. Ugy-e csodálkozik, hogy igy beszélek ? De lássa, az én szemeim tovább látnak, mint a magáé, bár én maholnap nyolcvan éves vagyok s kegyed fiatal asszony. Ismeri az öreg Kováchnőt? Igen. Nos, ajánlom, menjen hozzá ma estefelé egy rövid betegvizitre. Több mint bizonyos, hogy ugyanakkor ott lesz a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésén, melyre a vármegyei bizottsági tagokat Dókus Gyula alispán a következő elnöki körlevéllel hivja egybe: Elnöki körlevél. A Törvény- hatósági Bizottság Tagjait Sátoraljaújhelyben 1905. évi január hó 5-ikének d. e. 10 órájára, az 1886. évi XXI. t.-c. 46. §-ban adott jogomnál fogva, kitűzött rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. A „rendkívüli közgyűlés tárgya: Ő császári és királyi apostoli Felsége által Zemplénvármegye főispánjává kinevezett Szinyei-Merse István ur Öméltóságának főis- páni állásába való beiktatása. Sátoraljaújhely, 1904. évi dec. hó 24-én. Dókus Gyula, alispán. Értesülésünk szerint ez alkalomból az uj főispán a törvényhatósági bizottsági tagok tiszteletére 400 teritékü ebédet fog adni. Politikai értekezlet. A f. hó 29-iki vármegyei közgyűlést megelőzőleg reggel 9 órára több megyebizottsági tag értekezletet hivott össze; az ez alkalomból kibocsátott s a megyebizottsági tagokhoz intézett körlevél a következőképen szól: Tisztelt Bizottsági Tag úr! Van szerencsénk arra kérni, hogy a súlyos politikai helyzet megbeszélése céljából f. hó 29-én reggel 9 órakor a vármegyei közgyűlést megelőzőleg a „Magyar Király“ szállodában megjelenni szíveskedjék. Sátoraljaújhely, 1904. dec. 20. Sókuthyné is. A többi a kegyed megfigyelésétől függ. Témát adok a tollának. Megígértem ezt a látogást s nem kérdezősködtem tovább. Félóra múlva a parti sétány árnyas utjain jártam. Karomba kapaszkodott Sókuthyné s bájos derültséggel csevegett nekem a fürdő apró „cronique scandaleuse“-eiről. Még visszhangzott fülemben az öreg gyárosné gunyoros beszéde s ezért nem tudtam a régi bizalmassággal felelgetni megjegyzéseire. S midőn Sókuthyné épp egy kis gráci tanítónő, meg egy dragonyos tiszt eljegyzését részletezte, önkéntelenül, minden átmenet nélkül kérdeztem: — Mikor jön az ura haza? — Az uram ? — Csodálkozott a szőke asszony s aztán finom mosoly suhant át szép arcán, nagyon bizonytalan a jötte. Attól függ, meddig érzi jól magát a tunisi táncosnők között. Most én csodálkoztam. — S kegyed oly könnyedséggel beszél erről ? — kérdeztem végre. — Mon Dieu ! Hát német szenti- mentálizmussal sóhajtsak ? Hogy sajnáljanak engem ? Tudja, utálom azt, ha ravasz részvéttel mondják nekem: szegény, elhanyagolt asszony. Hogy ezt elkerüljem, szinte dicsekszem az uram gáláns kalandjaival, melyeket Fáma asszony oly buzgalommal hoz át Algírból ide. S aztán magunk között mondva, toleráns vagyok s nagyon filozófus a felfogásom a férjek Dnnky fivérek cs. és kir. udvari fényképészeknek] rendes két heti kirándulásokon kivül, a mi legközelebb dec. 25. és 26-án lesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek minden nap eszközöltetnek. Lapunk mai száma 12 oldal.
