Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-08-17 / 89. szám
Sátoralja-üjhely, 1904. augusztus í7. 89. (4311.) Harminckettesük évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öátoralja-TTjnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczaer Gyula dr. Molnár János dr. Petényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre *2 korona, I '■ évre 6 koJ negyedévre 8 ki. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetést dij; Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Éppen, mint Nyíri honvédelmi miniszter bebizonyította, hogy magyarul beszélő tisztek nevelése által teszünk legtöbbet arra, hogy a magyar szellemet elterjeszszük a közös hadseregben és igy bizonyos mértékben magyar hadsereget nyerjünk, épp úgy a külön vámterületet legbiztosabban és a nemzet károsítása nélkül azzal készítjük elő, ha a közös vámterület alapján, a mennyire lehet gazdaságilag megerősödünk, hogy ipari önállósításunk céljára nagyszámú kellőleg képzett munkásról előre gondoskodunk. Akkor a vámterület elkülönítése nem lesz gazdasági válság Magyarországra nézve, mig most, ha erőltetjük e szándék szervezését, a mezőgazdasági piacot, mely számunkra Ausztriában létezik, eltorlaszoljuk előlünk, és az ipari versenyképességet még sem érjük el. A 48-as párt emberei persze azt mondják, hogy mindenki, aki nem esküszik az ő javaslataikra, érzéketlen Magyarország becsülete, Magyarország jóléte iránt és hazaáruló. A szabadelvű párt azonban történelmi missziója teljesítésében nem törődik e szenvedélyes és tárgyilag teljesen indokolatlan szemrehányással; tudja, hogy ha még oly magasan szárnyalok is céljai, számolnia kell a valósággal és az országot fejlődésének megfelelőiig kell tovább vezetnie a haladás utján. A nagykőrösi választók pedig éppen nem értenek egyet képviselőjükkel, nyiltan nem mondtak ugyan neki ellen, mint kívánta, mert ily ügyekben nem az ügyvédi jártasság próbájáról van szó, de egészen érthető választ adtak kérdésére. Elismerik nagy képességét, de ragaszkodnak azokhoz az elvekhez, melyeket Eötvös hivatalosan elhagyni jónak tartott. E válasz fölött a döntést legjobb magára Eötvösre bizni; valószi- nüleg előbb meg fogja azt adni, mint az általános választások lesznek. Főszolgabiró jelölés Sárospatakon. — Értekezlet az újonnan felállított sárospataki főszolgabiröság ügyében. — Sátoraljaújhely. 1904. aug. 16. Lapunk egyik utóbbi számában jeleztük már, hogy a sárospataki főszolgabírói hivatal felállítását a belügyminiszter engedélyezte. A belügyminiszter határozatát gr. Hadik Béla, Zempl énvármegye főispánja leiratilag tudatta Sárospatak város képviselőtestületével. Á leirat Sárospatakon általános örömet és megelégedést keltett s Molnár János, Sárospatak főbírája aug. 14-ére értekezletet hivott össze, hogy a város polgárságával megismertesse az annyira várt leirat tartalmát. Az értekezlet, melyen Sárospatak polgárságának minden rétege képviselve volt, osztatlan lelkesedéssel vette tudomásul a leiratot s még az értekezlet folyamán az uj főszolgabiró személyére nézve is megállapodásra jutott. Eilend József főgymnáziumi tanár indítványára ugyanis az értekezlet egyhangú helyesléssel s általános lelkesedéssel határozta el, hogy az uj főszolgabírói állásra ifj. Meczner Gyulát, lapunk főszerkesztőjét jelöli. Áz értekezlet lefolyásáról egyébként következő tudósítás számol be: Sárospatak, 1904. aug. 15. Nagy örömet okozott Sárospatakon a vármegye főispánjának leirata, melyben értesíti a város közönségét, hogy városunkból 1872. évben Sátoraljaújhelybe áthelyezett szolga- birói hivatal Sárospatakra visszahelyeztetett. E kedvesen várt értesítés nyomán a polgárság egyetemes kívánságához képest Molnár János városi főbiró augusztus 14-ikének d. u. 3 órájára a város egész müveit közönségét meghívta egy értekezletre, hogy a polgársággal közölje az annyira várt főispáni leiratot. Mondanom sem kell, hogy a jelzett időben megtelt a városházi nagyterem előkelő közönséggel, mely magában foglalta a város vezető egyéneit majdnem teljes számban. A tolongásban 167 egyént számoltunk össze, bizonyára tévesen, mert általános becslés szerint a jelenlevő közönség száma jóval több volt. A város főbírája utalva a fontos értesítésre, az értekezletet megnyitotta s jegyzőül Szabó Ferenc városi hivatalnokot kérte fel. Felolvastatván a főispáni leirat, tartós és lelkes éljenzés hangzott fel s ennek hutása alatt Veres Ferenc tanár szólásra emelkedett s lelkes és hatásos szavakban méltányolta a járási székhely visszaállításának tényét s pompázó csokorba kötve mutatta be ama jóságot és tevékenységet, melyet fi nagykőrösi beszéd. — aug. 17. (—a.) Eötvös Károly vasárnap kikérte nagykőrösi választóinak véleményét, hogy mandátumát, miután a Kossuth-pártból kilépett, politikailag tovább is kompatíbilisnak tartják-e, minthogy e mandátumot a Kossuth-párt által hir- detet elvek alapján adták neki. Persze azt mondta választóinak, hogy ama törekvések, melyeknek most szenteli magát, teljesen azonosak azokkal, melyekért a Kossuth-párt is küzd ; de akkor nehéz a tárgyi felvilágosítás, hogy tulajdonképpen miért lépett ki e pártból. Mert ha csak személyi okokból, akkor tovább is legalább külső összefüggésben maradhatott volna a párttal, mint hat éven át tette. E törekvések igen sajátságosak és ha halljuk őket, azt kell hinnünk, hogy Eötvös abban a nézetben van, hogy Magyarország határán megszűnik a tények logikája és az egész világtörténet. Követeli, hogy a király Budán lakjék, de feledi, hogy ugyanaz a király Ausztria császára is, hogy odaát ugyanily követelést emelhetnek s hogy akkor vagy az egyik, vagy a másik nem lenne teljesíthető. Abból pedig, amit a külön vámterületről és a magyar hadseregről mondott, az derül ki, hogy kivánatai célja fölött menynyire figyelmen kívül hagyja az utakat, melyeken egyedül lehet megvalósítani e kivánatokat. T ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Napló töredék. A »Zemplén« számára irta: Diószeghy Matliild. (Folyt, és vége) Most már tudom mily szánandó teremtés az, aki nem tud szeretni, mert a szeretet maga az élet! És mégis vannak emberek, kik fennen kérkednek, hogy nem vágynak a léleknek e boldogságára! Most már tudom, hogy ezek az emberek Istennek megbüntetett lényei, kik örök kárhozatra vannak ítélve: hogy az élet üdvét ne ösmerjék soha I De tudom azt is, hogy e szerelem csak fájdalmat hoz reám! Nincs reményem, hogy ő valaha viszont szeressen 1 De hogyan is szerethetne ő a szép, derék férfi engem, a kis csúnya leányt ?! Hogy az ő megérkezése után meddig ültem mozdulatlanul ugyanazon széken, melyre lerogytam, nem tudom, mert hiszen édes varázslat tartott fogva! . . . Estve lett és én még mindig ugyanazon szobácskábán voltam; félig kábultan, alig tudva mi történik körülöttem s csak az ő arcát láttam. Kis idő múlva haliám, amint sógornőm mondja a szobaleánynak: — Mari! Küld be Márta kisasz- szonyt vacsorázni . . . Reszkettem, szivem hangosan dobogott, amint beléptem az ebédlőbe, őt már ott találtam a háziakkal együtt. Beléptemkor sógornőm bemutatta őt nekem: — Turcsányi Tibor. (Mily kedves neve van : Tibor!) Bemutatáskor ő jóformán reám sem nézett, de én éreztem, hogy pir öntötte el arcom s zavarba jöttem. Zavaromat igyekeztem leküzdeni s elfogulatlannak látszani, ami sikerült is. Aztán hamarosan vacsorához láttunk. Az asztalnál ő szembe ült velem, sógorom jobbkézről ült mellettem, akivel a vacsora alatt beszélgettem, különben általános volt a társalgás és elég élénk. De ő csak a vacsora végén, mikor is a gyümölcsöt szolgálták fel, kezdett jobban figyelni reám. Boldog voltam, mikor láttam, hogy érdeklődik irántam.Láttam,bogy figyelemmel kisér s ez örömmel töltötte meg szivem, mely csodálatosan vert 1 ... Okát nem tudtam adni ez érzelemnek .. . Különös valami volt . . . Előttem idegen, ösmeretlen valami, az öröm és a bánatnak különös vegyiiléke . . . Szerettem volna ujjongani örömömben s oda kiáltani az egész világnak boldogságomat! És mégis igyekeztem elrejteni, hogy senki észre ne vegye. Menekülni vágytam szobám magányába, hogy kisírhassam magam, szabad folyást engedhessek a bánatnak, mely az öröm közé vegyült, előttem most is érthetetlenül. Alig egy pár óra múlva szobámba menekültem. Ó, egek! mily könnyebbülést éreztem! Nem kellett már eltitkolnom sem örömét, sem bánatát szivemnek! A négy fal árulója nem lesz bánatomnak! Sírtam hát, sírtam hosszan, sokáig! Az öröm és a bánat könyei voltak ezek ... Az örömé, az örömtelen örömé, mely mintegy öntudatlan boldog, édes mámorban ringatja lelkünket!... édes, boldog sejtelmeket ébresztve abban !.. És a bánaté, azé az ösmeretlen, rejtett bánaté, melyet még nem ösme- rünk, nem látupk, nem tudjuk, hogy miért, csak azt érezzük, csak azt tudjuk, hogy itt van, itt, mint egy árnyék, mely követ bennünket. A feltámadott szív szerelme van itt lelkemben és itt lesz mindig kitörüihe- tetlenül, elkísér a sírba is, s eljön velem a másvilágra, hiszen az igaz érzelem nem hal meg soha. így történt első találkozásunk, igy történt szivemnek feltámadása ... Feltámadott, hogy szeressen és szeretett, hogy szenvedjen. De e szenvedés édes, mert életet jelent! . . . És én boldog vagyok, hogy szerethetlek téged lelkemnek bálványa, egész világom szerelmem! s t§ vagy a nap, mely fényével beragyogja azt! E napfény nélkül örök sötét borulna reám !.. Úgy várom a világosságot, a teljes napfényt. Óh! hiszen semmi sem lehetetlen e világon, ha Isten jó akarattal van hozzál . . . De vájjon van-é ? . . . Ide érve Darnay Márta lankadt kezekkel tette le a tollat, melylyel szerelmének történetét irta meg. * Gyönyörű tavaszi nap volt, a levegő virágillattal telve. A fülemile szerelmi dalt énekel párjának és az édes, szép tavaszi nap varázsa belopódzott az emberek szivébe és édes sejtelemmel töltötte el azt . . . Oh ! e szép tavasz mit is hozhatna mást, mint boldogságot ... és mégis . . . hányszor hoz mást is, mint boldogságot. Kint gyönyörű tavasz van sokszor, mig lelkünket a kétségbeesés irtózatos fájdalma marcangolja. A szemlélőnek mégis úgy tetszik, mintha e szép tavasz mindeneknek meghozta volna a boldogságot . . . E tavaszi napon tartja esküvőjét Turcsányi Tibor is Hídvégi Jolánnal. Ők is tavaszt éreznek szivökben, mert szeretnek és boldogok! Az oltár előtt épp most mondják el egymásnak az örök hüségesküt. Darnay Márta pedig egy kis, esküvőre hivó cartonlemezt tart kezében ugyanekkor, s amig szüntelenül patakzón erednek meg könyei, elborult szemmel néz ki az álmokat Ígérő, virágkináló tavaszra és úgy találja, hogy nem napfényes, nem sugáros az, hanem kietlen és setét . . . Dunky fivérek cs. és kir. udvari fényke, izeknek rendes két heti kirándulásokon kívül, a mi legközelebb aug. 21. és 22-én lesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek minden nap eszközöltetnek.
