Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-08-11 / 87. szám

2. oldal ZEMPLÉN. Augusztus 11. polgára a hazának, mint a leg­ügyesebb ügyvéd avagy tisztvi­selő, még ebben is megfigyelendő lévén, hogy az iparos, ha csak valamennyire is kedvez neki a szerencse, kellő szorgalom, szak­szerű értelmesség mellett mindig vagyonra tesz szert, inig ellen­kezőleg a hivatalnok, ha már egyszer nem bírja a munkát, cse­kély nyugdijára kénytelen szorít­kozni. Valóban nagy hibát követ el az az iparos, ki egy virágzó üz­letből a középiskola zűrzavaros és az iparral összhangzásban alig álló keretébe erőszakolja gyer­mekét, talán épp azt, kinek leg­nagyobb hivatása lett volna atyja mesterségét felvirágoztatni. Meny­nyi elveszett idő, mennyi sza- tócsszerü kicsinyesség, — mennyi ízetlenség, mily unalmas rágódás, lélekölő formalitás, butitó célta­lanság a nyolc évre kiszabott hosszú tanfolyam keserű tarta­mán belül. Bizony száz tanuló között is alig tíznek van hivatása arra, hogy a mit ott hall és lát, be­gyébe szedje és jól megemészsze. Mert enélkül nincs valódi tudás. Az iparos az élet gyakorlati­asságában nő fel s mindjárt tettek­hez és tényékhez szegődvén, egyetlen évet sem veszt el rövid életéből, ha kivált elméleti és gyakorlati tanulmányait szeren­csés párhuzamban folytatja. így mindjárt megleli igazi hivatását, amelyben aztán iparkodni fog szépet és nagyot művelni. A mi egészen azonos azzal a nemes céllal, hogy mesterségét művészi magaslatra emelje. Mindnyájan tudjuk, hogy erre van szüksége a magyar iparnak. Emlékoszlop a Muhi pusztán. Sátoraljaújhely, 1904. aug. 10. Nemzeti nagy létünk, első, nagy temetőjén: a Borsodmegyében fekvő Muhi pusztán mindezideig nem hir­dette emlékoszlop a hely szomorú je­lentőségét s mindezideig nem állt ott emlék, hogy megjelölje a nemzeti teme­— mint ma — rajongtam. Nem tud­tam egyiket a másik nélkül elkép­zelni, látni, hogy ne imádjam. Önök ketten egyesiték női eszményem. De ezerszer bocsánat, ha Teréz őnagy- sága szép szemeiben annyira csalód­tam volna. Én azok szép ragyogását melegségnek, érzelmességnek vettem. Az pedig csak sima fényessége volt szo­kott szépséges tekintetének. Többé meg nem téveszt merengő tekintetével asszonyom! Azóta közös lovagunk, közös eszményünk kerülte Terézt s oda helyeztette magát, ahol férjem tele­pedett le. — Szép, verőfényes napo­kon, ha említem Terézt: most is át­borong a mélái)us fájdalom kedvesem arcán. Fájdalomban, örömben, csalódás­ban s szerelemben tett életünk nyara. Csak deres fejjel tudtam meg, hogy neked köszönhetem kicsi kis boldogságom is. Mikor nagy betegen fekve találtalak sziveden az „0“ arc­képével. Mikor febábadtál s sirva összeborulánk bevallád : — „Te el nem bírtad volna nél­küle Ániáné s nekem: boldogságod a jutalmam.“ Ilyen vala, ezt tévé az én őr­angyalom, Terézem ! tőt, melyben annyi ősmagyar alussza örök álmát, kiket elsepert a tatárok vad, mindent eltipró fergetege. S ime ma már előttünk fekszik a Muhi-pusztán felállítandó emlék­oszlop végrehajtó bizottságának lel­kes, igazi bonüui-érzéstől áthatott fel­hívása, mely hivatva van arra, hogy gyorsabb mozgásba hozza az igaz magyar sziveket s adakozásra hívja fel a hálás ivadékokat leróni a meg­halt ősök iránt a bála és kegyelet adót. Mi ránk, zempléniekre e felhívás — melyet Borsodvármegye vezető férfiai bocsátottak ki — két okból bir érdekkel. Érdekel először, mint magyarokat és érdekel másodszor azért, mert az emlékoszlop feállitásá- nak nemes terve tulajdonképen zem­pléni embertől származik. A nemes terv és a kezdeményezés dicsősége ugyanis Hankó Gyula girincsi plébá­nos érdeme, mert ő volt az, ki az eszmét felvetette s aboz a vezető fér­fiak pártfogását megnyernie sikerült. S ime: az eszme testet öltött, az első lépés már megtörtént arra, hogy az első nagy nemzeti temető ne álljon jeltelenül. Minden magyar­nak igaz óhajtása, hogy e szép és ha­zafias mozgalmat a teljes siker ko­ronázza. Az emlékoszlop végrehajtó-bizott­sága a következő felhívást bocsá­totta ki: Felhívás. A történelem tanúsá­gaiból meritett s az élet minden irányá­ban igazolt meggyőződés, hogy a ne­mes ösztönök között, melyek az anya­tejjel emberi kebelbe szivárognak, legszentebb és legtermékenyebb a — hazaszeretet. A világtörténelem minden bámu­latos nagy eseménye, a múltnak né­pekre áradt minden dicsősége, sőt minden boldogság, mely valaha or­szágot, nemzetet ért: a munkás haza- szeretet, tevékeny nemzeti önérzet müve volt. Viszont minden átok, gyalázat, minden nyomor és feledés, melyre nemzetek kárhoztak, a haza- fiatlanság, nemzeti elkorcsosulásnak volt szüleménye. Ilomér dicső hazája, az ókori gö­rög birodalom utói nem ért klasszi­kus műveltsége, hős fiainak hősies­sége dacára is elmúlt, megsemmisült; mert az uralkodási vágy s telhetetlen önzés megosztotta a nemzet fiait s ezek egymás ellen, a haza közös ellen­ségével barátkoztak . . . Róma nagynevű polgárainak da­cára is ledőlt s rabigába görnyedt, mihelyt a hazaszeretet, közérdek he­lyébe a hatalomvágy, polgári villon­gás lépett . . . Árpád nemzeténél is, amit múlt­jából érdemülés dicsőségül felmutatni képes, mindenha a honszerelem müve volt. S vájjon az ezredév után emel­kedni vagy alábbszálini fog-e? — en­nek eldöntő mérlege ismét honsze­relem lesz. Ez hirdette a múltban, csak ez hirdeti a jövőben is a ma­gyarnak nagyságát! Jól mondja hát a múltnak tapasztalatain okult s a jövőnek sejtelmeiben ihletett költő: Hazádnak redületleniil légy híve, óh magyar! Bölcsöd az,majdan sirod is, mely ápol s oltakar. Azaz: Szeresd azt nagyságában, szeresd azt bánatában; sírj vele a balsorsban, örvendj jólétében ; szeresd életedben, szeresd halálodban ! Hazaszeretet 1 A te nevedben szó­lunk 1 Hazaszeretet! A te nevedben ké­rünk 1 Ezer évet itt élt nemzetünknek gyásza vagy dicsősége szülte majd minden emlékezetes hely hirdeti már emlékkőrel a hálás utókor fiainak kegyeletét ősei iránt. Csatái és nagy­fiainak emléke nemcsak a szivekben él ; város, határ, tér, ut megörökité történetünk sok viharral beirt lapjai­nak kimagasló alakjait. Jelesen a Vereckei-szoros egyik magaslatán áll egyik etnlékeaz ezredévnek, jelezvén, hol vezette egykor Árpád őseinket mai honunkba. De jeltelen még mindig a Sajónak jobb partján elterülő Muhi- puszta, nemzetünknek első nagy teme­tőjéből ugyancsak a Vereckei-szoro- son negyedfélszázadra, a magyarok bejövetele után hazánkba tóduló ta­tár, az akkor belviszályáiban megin­gott, felforgatott ország rendezési mun­kájára a legsúlyosabban sújtó csapást mérte az úgynevezett „tatárpusztitás“- ban. Hol az elesettek között az or­szág főpapjai és főurai nagyszámban voltak képviselve; hol az esztergomi s kalocsai érsekek, győri, erdélyi, nyitrai püspökök hősi halált haltak ; s hol a magasabb és alsórendü vilá­giak számát — kik kard és tűz által vesztek el, vagy kétségbeesetten me­nekülve, a folyóban és mocsarakban lelték sirjokat — meghatározni sem lehet. Körülbelül húszezer honvéc’.- ősmagyar aluszsza itt álmát, de az általmenő vándor nem látja sirjokat megjelölve sehol. Oh hányán vannak, kik csatájuk napján, melyet talán nem is ismernek, szivök szent imájá­ban megemlékeznének itt pihenő őseik­ről, kik hét századdal előbb e szót inoruan nevezetes helyen a hazáért, nemzetért elvéreztenek ? Hogy szomorú emlékű a Muhi- puszta ? Igaz. De melyik temető nem az? Hová kell több emlék, mintide? Hová kell több szobor, mint a teme­tőbe, hová a nemzet szünetlenül hordja pihenőre az ő nagy fiait! ? Csak itt tanulságos gondolni, elmélkedni törté­netünk fölött — a múltnak, az ősök­nek sírjain ! Mert itt feléled újra szi­vünkben a hit, feltámad lelkűnkben a világosság, betekintjük a történet titkait. És múltak bűne okulásra, erénye hódolásra készt. Ha a történelem azt tanítja, hogy az olygrachiának a bűne lett okozója a mohácsi vésznek, nemzeti nagylé- tünk második gyásztemetőjének, mely­ben Mátyás fényes uralkodás után a haza ozmán düh martaléka lett, meg­tanuljuk a történelemből azt is, mint volt már három századdal előbb ugyancsak a fejetlenség annak oka, hogy IY. Béla nem birt a tatárral s országa, nemzete végső pusztulásra jutott. Csakis a király lelki éberségé­nek, bölcs és szirád intézkedéseinek közönheti, hogy megmaradt maroknyi népét másodszor nemzetté, üres or­szágát másodszor Magyarországgá al­kotható. Ezt hirdetné és ezt fogja is hir­detni a muhi-pusztai emlékoszlop, melynek mielőbbi feállitását paran­csolja a honfiúi kegyelet, sürgeti a hazaszeretet! Ennek nevében hivjuk fel nem­csak megyénk, de az egész ország honfiait és honleányait, hogy a ke­gyeletnek még itt üresen hagyott ol­tárára tehetségükhöz mérten hozzák meg a hazafias áldozat nem sajnált adományait. Mert minden hazafias érzelmű magyarra lélekemelő lehet épülni és áldozni ama nagy esemé­nyek sorozatán, amelynek emlékezete az ország legnevezetesebb viszontag­ságaihoz, a magyar nemzetnek nem­csak dicső, de gyászlapjaival is csa­tolva van. Minden adományukat, akár ma­gánúton, akár a lapok, egyletek és iskolák gyűjtésével a Muhi-emlékosz- lop végrehajtó-bizottságának Ónodra küldjék. A Muhi emlékoszlop végre­hajtó bizottsága. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Szabadságolás. Az alispán, Szőke József járási Írnoknak folyó évi szeptember 1-jétől kezdődő négy heti szabadságot engedélyezett. )( A járási számvevők . ri várme­gyei pénztárak államosításáról szóló 1902. évi III. törvénycikk értelmében a járási számvevői intézményt foko­zatosan három év alatt kellett volna életbeléptetni. A múlt évben azonban a zavaros politikai helyzet lehetet­lenné tette a járási számvevői állások szervezésének megkezdését. A bel­ügyminiszter és a pénzügyminiszter most kiadott körrendeleté szerint a a járási számvevői intézmény 36 vár­megye — melyek között Zemplén- vármegye is fel van véve — összes járásaiban (272) ez évi október else­jén, a többi 26 vármegye 147 járás­ban pedig a jövő év folyamán fog életbe lépni. — A járási számvevők utasítása öt fejezetre oszlik és a já­rási számvevők hivatását és szolgá­lati viszonyát, munkakörét, ügykeze­lését ; a községi vizsgálatoknál és a kiküldetéseknél követendő eljárást tü­zetesen szabályozza. Személyi és fe­gyelmi tekintetben a járási számvevő a pénzügyminisztérium hatósága alá tartozik. A szolgálati viszony, a mun­kakör és az ügykezelés szempontjá­ból a járási számvevő a főszolgabíró­nak előadó szakközege és annak ren­delkezését az utasítás korlátái között feltétlenül teljesíteni köteles. — Az Utasítás szerint a járási számvevő mindazoknak a hivatalos munkáknak teljesítésére lesz hivatva, melyek a főszolgabírói irodában a számvevői szakmában felmerülnek. Ennélfogva, mint a főszolgabíró előadó szakkö­zege végzi a számvevői segédszolgá­latot azokban az ügyekben, amelyek a községek és az ezeknek kezelése és felügyelete alatt álló alapok, ala­pítványok, intézetek és vállalatok pénz- és vagyonkezelésének s szám- vitelénék ellenőrzésével, az állami egyenes adók és az ezek módjára be­hajtandó kincstári és egyéb köztar­tozások, a vármegyei és községi pót- adók s járulékok összeírásának, nyil­vántartásának, beszedésének és be­szállításának, valamint a községi gyámpénztárak helyes kezelésének és számvitelének, továbbá a járás terü­letén levő kiházasitási, betegsegitő és temetkező egyesületek, a főszolgabíró iparhatósági ellenőrzése alá tartozó ipartestületek, ipartársulatok, beteg­segitő pénztárak és magán kézizálog- üzletek vagyonkezelésének ellenőrzé­sével és felügyeletével kapcsolatban a szakszerű segédkezés szemponljá- ból felmerülnek. Értesülésünk szerint a járási számvevők a pénzügyigaz­gatóságok mellé rendelt számvevősé­gek állományába fognak tartozni és részben a X., részben a XI. fizetési osztályba sorozzák őket. A belügy­miniszter egyidejűleg kiadja a járási pénzkezelés szabályzatát is, amely szintén most, október elsején lép életbe. )( A kihágási pénznapló egyön­tetű vezetése. A kihágási pénznapló vezetése körül az egyes főszolgabírói hivatalokban eltérések merültek föl. A főispán most, a hivatalvizsgálatok alkalmával szerzett tapasztalatok alap­ján egy körrendeletét bocsátott ki a főszolgabirákhoz és a rendőrkapitány­hoz, mely mindenre kiterjedő részle­tes directivát ad e pénznaplónak a jövőben való, helyes vezetése tárgyá­ban. )( A csendőrörsök megerősítése. A belügyminiszter a főispán közben­járására felhívta a IV. sz. csendőr­kerületi parancsnokságot, hogy a vár­megyebeli összes csendőrőrsöket, a létszámviszonyokhoz képest kellő le­génységgel ellássa. Az összes őrsök létszáma ugyan nem lehet mindig teljes, mert eltekintve az általános létszámhiánytól, a legénység egy ré­sze iskolában, kórházban stb. van, mindenesetre azonban örömmel kell fogadnunk a miniszter ezen intézke­dését, mely az adminisztrációban rég­óta érzett hiányon lesz hivatva foko­zatosan segíteni. )( Pályázat segédjegyzői állásra. A n.-kemenezei körjegyzőségben meg­üresedett. segédjegyzői állásra pályá­zatot hirdet a liomonnai járás főszol- gabirája. Évi javadalmazás 600 kor. kérvények f. évi aug. hó 20-ig nyúj­tandók be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom