Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-08-06 / 85. szám

Sátoralja-Ujhely, 1304. augusztus 6.

85- (4307.)

Barminckettedik évfciyart.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: őátoralja-TJjnely, lőtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill.

politikai hírlap.

ifj. Mscsner Gyula dr. Molnár János dr. Ferényi József

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, fé évre 6 kot negyedévre 3 k ;r.

—- Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

T“

politikai karcolatok.

— aug. 6.

Most nem mondhatja a szegény paraszt, hogy a inig ő dolgozik, az urak összetett kézzel pihennek. Legalább az urak alatt nem értheti a képviselőket. Az ellenzéki akadékoskodó urak szal- macséplése után a komoly munkák összehalmozódása a forró nyárban is együtt tartja a kép- viselőházat s egyik költségvetést a másik után tárgyalják le, s ez egyszer úgy látszik, szép ered- ménynye), mert rövid egy hét alatt három is szőnyegre került.

Szinte jóleső érzés hatja át az embert, mikor látja, hogy sok, céltalan akadékoskodás helyett teret engednek a minisztereknek a józan és üdvös reformok keresztülvitelére s nem pénzfaló szörnyetegeknek tartja őket az ellenzék. Dehogy ez a csend a meggyőződés okozta változás eredménye-e, .vagy csak a rek- kenő hőséggel együtt járó fásultság tartja bennük a szót; nem lehet eldönteni. Bármiként van is, a hazának e csend csak hasznára fog lenni.

Sátoraljaújhely városát a költségvetések közül kettő érdekli közelebbről: a földművelésügyi és a közoktatásügyi. A földmi- velésügyi miniszternek a szőlőtermelés tökéletesitésére vonatkozó reformjai elé várakozással tekint városunk. Ugyan eddig is sokat tettek a nép fölvilágositása érdekében a kiküldött közegek, de rendszeres oktatásról eddig szó sem volt s szinte mosolyra indító, hogy városunk első bortermelői sem tudják pincéjükben a bort rendesen kezelni. Bocsánat, ha ugyan ők a bornak eddig tapasztalt kezelését rendesnek tartják. Ezen az állapoton is sokat változtatna, ha Ujhely- beu, mint a Tokaj-hegyvidék bortermelő központján olykor-olykor szaktanfolyamot tartanának ahhoz értő gazdák, termelők vagy szakértők. Alig újra felvirágzó szőlőművelésünk istápoló felkarolásáért megyénk közönsége csak köszönettel adózkatik a miniszternek.

Ami a közoktatásügyi tárca reformjait illeti, az megyénkben eddig is üdvös megoldásra talált. Megyénk nemzetiségi vidéken lévén, az elemi oktatásra eddig is a rendesnél nagyobb súlyt kellett fektetnie a kormánynak s az elért eredmény igen szépnek mondható. Az állam költséget nem kiméivé most is számos uj elemi iskolát állított fel s igy programijának e részét a miniszter nálunk már be is váltotta. Talán sikerülui fog elérnünk azt is,

hogy fögymnáziumunk mellé annak idején kereskedelmi iskolával kibővithető polgári fiúiskolát is kapunk, aminek hasznát csak akkor tudnánk igazán méltányolni, ha már megvolna. így azonban az iguóti nulla cupidó elv alapján ezernyi más utat keresnek a szülők arra, hogy gyermekeik jövőjérőlgondoskodjauak. A kormánynak eddig tapasztalt figyelme talán e tekintetben is városunkra fog fordulni. Az adott jókra köszönettel, a reméltekre őszinte óhajjal gondolunk.

Az igazságszolgáltatás terén nekünk panaszra nincs okunk. Az emelkedő palota fényes bizonyi- ték arra, hogy városunk mellőzésben nem részesült. Önzetlenül és becsülettel működő birói-karunk van, akiknek csak teljes elismeréssel adózhatunk s ig.y nem csatlakozunk az igazságszolgáltatás mizériái miatt panaszkodó képviselő urakhoz. Nálunk bíróság és esküdtszék egyaránt hivatása magaslatán áll.

E komoly momentumok föl- emlitése után a képviselőház komikumának is szentelhetünk pár sort. Nehány képviselő ur ugyanis úgy véli megszolgálni a képviselői napi diját, ha társainak nehány vig órát szerez a képviselő- házban. Semmi szavunk ehhez, ha ügyes közbeszólásokkal megzetne. Próbáltam szeretői, de mintha a szerelem csak mások számára volna teremtve; szivem újra üres lett s unottan gondoltam vissza a nőre, kiben ábrándvilágom királynőjét véllem föltalálni. Ennek az esetnek az ismétlődése utóbbi nehány esztendőm története.

De egy hét óta más valamit érzek. Nem szerelmi vágyat, nem égető szenvedélyt, hanem csendes boldogtalanságot. Sokszor úgy érzem, mintha a fájdalom szét akarná tépni szivemet, Szabadulni akarok egy képtől, mely imádandóan szép, de amely mégis lelkem előtt van ébren és álmaimban. Valami úgy vonz hozzá, hogy az az igazi, de mikor kezem ki akarom feléje nyújtani; a kétség és az aggódás visszariaszt tőle. Hátha ez is csak fantom s elrepül, mint a többi szép álom. Feledni akarom e képet, mert kísérletezni nem akarok vele, hiszen úgy tűnik fel előttem, mint valami megdicsőült szent, akihez csak sarulevéve szabad közeledni.

— Te újból szerelmes vagy kedves Gézám, s ha nem csalódom, ezúttal igazán. Magad boncoltad fel előttem szivedet s a tünetekből Ítélve, én mint orvos gyógyszert is ajánlhatok, ami biztosan ki fog gyógyítani. Keresd fel a kép eredetijét, s ha hozzád megy, vedd el feleségül. Hidd el, ez az orvosság mindenesetre meg fog gyógyítani.

elégednének, de mikor élclapba kinyomatható beszédet mondanak a nemzet szentelt csarnokában, az talán mégsem illik sem a nemzet, sem a képviselöház, de még csak az akadékoskodó ellenzék méltóságához sem. Eötvös, a mindig szellemes képviselő, uj- párti beszéde azt a hatást teszi ránk, mintha a középkori fejedelmek udvari bohóca szólalt volna meg, annak bőbeszédűségével szellemessége nélkül. Talán kár is az időt olyan beszéddel fecsérelni, amelynek elején a szónok kijelenti, hogy nem ért a dologhoz. A képviselőház nem szónoki iskola, ahol Eötvös képviselő ur komikus, de üres praelectióit kell hallgatniok a képviselőknek. A vidéken talán tapsoltak is a szellemes, legújabb Bánffystáuak, de a komoly elemekre azt a benyomást tette beszéde, hogy Bánffy szerencsésen választotta meg emberét, ha legeslegújabb politikai pártvezérségénél nevetségessé akarja tenni. A kenetteljes Hock s az adomázó Vajda ugylátszik nem születtek arra, hogy politikai szereplésük mélyebb nyomot tudna hagyni a politikai küzdőtér porondján. Két szükséges, epizódszerepekre alkalmas statiszta s ezekkel akarja Bánffy legújabb nemzetboldogitó eszméit megvalósítani ? Eszünkbe

■— De nem vagyok szerelmes 1 Egy bét óta töprengtem már fölötte, de ezt az érzést nem merem annak nevezni. Hisz a szerelem nem lehet ilyen fájdalmas érzés.

— Azt majd megmutatja a jövő. Már a betegség makacssága is azt mutatja, hogy itt a te bohó szived erősen meg van sebezve. Vedd csak be kérlek az orvosságot s ba ki nem józanodol a bajból: meglehetsz győződve arról, hogy szerelmes vagy, nagyon is szerelmes.

— De mikor olyan tüntetőleg hideg hozzám. Ha az utcán találkozom vele, könyörgő szemeimmel kérem, könyörüljön rajtam. A felelete az, hogy fejét elfordítva még köszönésemet sem méltatja viszonzásra, mintha nem is látna.

Ha náluk vagyok, keresem az alkalmat, hogy pillanatra magunkra maradva nyilatkozzam előtt«, de hiába. Amennyire ón keresem, ő épen any- nyira kerüli az egyedüllétet. Barátom, megöl ez a bizonytalanság.

Megpróbáltam kerülni, de mintha mágnes volna, úgy vonz magához. Bármerre indulok, utam végén az ő házuk előtt vagyok, midi a szuggerált médium, önkénytelenül, de ellenállási képesség, nélkül.

— És még azt mondod, hogy nem szereted ? Szerelmes, őrülésig szerelmes vagy ! Ez az egész. Hanem hagyj fel a kísérletezéssel. Neked ala---------------------J— —— —— ------------------Egyéves önSytesek figyelmébe!

Schneidig egyenruhák jutányosán készíttetnek

W ALS <J SS JL B

egyenruházati intézetében 22T.A.SS.A., Főutcza ©. szám.

Négy kiállításon kitüntetett elsőrendű szabász,

Inpnnk mai esáma 6 oldal,

A ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

A jóbarátok.

A »Zemplén« számára irta: Andor Károly.

— Bocsáss meg kedves barátom, hogy ilyen korán háborgatlak; de álmatlan éjszaka után utam erre hozott s valami benső érzés azt súgta, hogy te könnyíteni fogsz bánatomon. Már kora hajnalban kint jártam az erdőn ezernyi gondolattól és zakatoló szivemtől űzve, de hiába. Egyetlen okos gondolat nem jut eszembe. Ha tudsz, légy segítségemre. Szived és jó tanácsod annyiszor kisegített a bajból, hogy megszoktam már minden ügyesbajos dolgomban hozzád fordulni.

A fiatal ember, ki e szavakkal köszöntött be reggeli mellett ülő barátjához, Szentessy Géza fiatal ügyvéd volt, gyermekesen szelíd arccal, szép kők szemekkel, dús, szőke haja divatosan simult magas homlokához. De délceg termete mintha megtörött volna a gondok súlya alatt, s a szép kék szemekből is végtelen szomorúság csillámlott elő.

— Hozott Isten Gézám ! Jól esik bizalmad s őszinte baráti vonzódásod ; de hidd el, jobb szeretném vidámnak, gondtalannak látni arcodat. Biztosan valami ábránd kerget újra.

Valami nem sikerült kaland, vagy ismétlődő szerelmi láz rabolta el újra nyugalmadat, nemde ? Csak mondd el, hátha tudok bajodra orvosságot. De mindenek előtt fogyassz el egy csésze teát, arcodon látom, hogy a kora reggeli levegő meglehetősen át- hütött.

Á szives jóbarát Kórody Lajos fiatal orvos volt egyik nagyobb vidéki városban. Erőteljes, férfias megjelenésű, barna fiú, szemében azzal a nyugodt méltósággal, amit az élet küzdelmei s a tapasztalatokban gazdag múlt szokott odavarázsolni. Mint barátja, ő is nőtelen volt, sőt a városban nőgyülölő hírében állott. Egészen hivatásának élt, senkinek nem udvarolt s a leányos családokat tüntetőleg kerülte.

— Ejnye Gézám, nem szívesen látom, hogy saját készítésű teámat olyan búskornoly arccal szürcsölgeted. Nagy bajodnak kell lenni, hogy ennyire a szivedre vetted.

— Ha megengeded, őszinte leszek. Tudod, hogy szivemet nem szívesen nyitom meg senki előtt sem.

— Persze most a férfiakat érted ?

;— Hidd el a nőket sem veszem

ki. Érzem, hogy szeretnem kell, A magányos életben nincs semmi örömem s végtelen fájdalom fog el, ha boldog szerelmesekkel találkozom.

Keresem már régóta az utat, a mely engem is a boldogsághoz ve-