Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-21 / 78. szám
2. oldal ZEMPLÉN. ulius 21. Lajosnak az emlékét örökítette meg egy-egy márványtáblával. A mozgalom élén — a mely ezt az örök időre felejthetetlen, kedves ünnepet rendezte — Koós Béla a íuzeséri járás derék főszolgabírója, Ostermann Pál esperes és Junger- mann Géza lelkész álltak. Ők lelkesítették, ők támogatták a községek lakosságát a terv kivitelében, az ő közbenjárásukra öltött testet az eszme, viszont a tegnapi ünnep az ő hivatalos ténykedésüknek lesz egyik legszebb aktusa. A szép ünnep lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be: Reggel 9 órakor Oláh Péter böődi ref. lelkész házánál gyülekeztek az ünnepélyen résztvevők, várva a vendégek érkezését. Kevéssel utána megérkezett dr. Rakovszky Endre alispán akit Koós Béla főszolgabíró lelkes, szép beszéddel üdvözölt. Az alispán köszönetét mondott a szives és nem várt fogadtatásért, majd azután elindultak Csákány község felé. 60 csákányi, kemencei és böődi legényből álló bandérium nyitotta meg a menetet, amelyet Zalcmann IV. é. technikus és Hucskó Aladár tanító' vezettek. Utánuk 45 kocsiból álló, hosszú sor következett, amely a vendégeket vitte Csákány községbe. A bejáratnál diadalkapu és ünnepi köntösbe öltözött lakosság fogadta az érkezőket. Az ünnepély a templomba folyt le, amelynek falában nyert elhelyezést az emléktábla következő szövegezéssel: „Itt keresztelték 1802. évi július hó 16-án Csákány szülöttjét: Dessewffy Arisztid 1848—49 évi hős tábornokot, a magyar nemzet egyik vértanúját. Ez emléktábla közadakozásból létesült 1904-ben.“ Az ünnepély a „Szózat“-tal vette kezdetét, majd utána Rakovszky alispán gyönyörű beszédet intézett a jelenvoltakhoz. Beszéde végén felkérte a csákányi evang. egyház felügyelőjét és lelkészét, hogy az emléktáblát az egyház őrizetébe és gondozásába átvenni szíveskedjenek. Á beszéd elhangzása után Szopkó Róbert kir. járásbiró, egyházi felügyelő méltatta Dessewffy Arisztid emlékét, mig az ünnepélyt Oszter-. mann Pál ág. ev. esperes szép beszéde rekesztette be. Dessewffy emléktáblájának a leleplezése után a jelen voltak ismét hosszú kocsisorban a közeli Felső- Kemencze községbe hajtattak át, hogy den dobbanással, minden lélegzetvételemmel elrablóit gyermekemnél volt. Te is szenvedtél Duban. De mig te néha-néha láthattad szerelmünk zálogát, addig én a betegágyhoz voltam láncolva. Holt fáradt vagyok uram, pihenni vágyom. De mielőtt szemeimmel utolsó gyöngéd nézéssel a tiedbe merülnék — teljesítsd kérésem: vezesd nyugágyamhoz mind a két fiamat, hogy áldólag megcsókolhassam a puha ajkakat. Szépítsd meg a halálom Duban, s a búcsú tőled könnyebb lesz! Holthalványan állt fel Duban. Selyemturbánját a szőnyegre dobta s térdre esve zokogott. — Szerelmem! — súgta szánalommal Ha'idé. í— Asszony! — nyögte a férfi s szenvedélyes mozdulattal kapott dús, göndör hajába. Nem teljesíthettem kérésed. Több ezer mérföld választ el távoli hazádtól. S ha el is jutnék oda, hogy találnék Mesrurra? Egykori urad nem adná ki nekem, az idegennek egyetlen fiát, s erőszakhoz nincs jogom. S a másik gyermek ? A mi szép, mosolygós fiunk? Aki az én titkos örömem s reményem volt ? Óh Ha'idé! ő elkívánkozott Allah ölébe ; magam vittem őt, a legégetőbb lelkifájdalommal a jázminbokrok árnyékába . . . Duban Ha'idé előtt, térdelt, fejét a nő ölébe hajtotta. És Ha'idé, e gyenge, beteg asszony, egyszerre egy forró vérhullámot érzett halántékaiba a másik hazafias aktusnál: Kossuth Lajos emléktáblájának a leleplezésénél is jelen legyenek. A valóságos festői képet nyújtó diszbandériumos menet kevéssel 10 óra után érkezett meg Kemenczére, ahol a község lakosságának sorfala és lelkes éljenzése fogadta az érkezőket. Pont 11 órakor megkezdődött az ünnepély a templomban, ahol Kossuth Lajost annak idejében konfirmálták. Az ünnepély a Szózaí-tal vette kezdetét, amelyet mély áhítattal énekelt a templomot zsúfolásig megtöltő közönség. Utána Koós Béla járási főszolgabíró lélekemelő szép beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Utána Hammersberg László or- szággy. képviselő, egyházi felügyelő emlékezett meg Kossuth Lajosról s átvéve az emléktáblát további, örökös megőrzés végett az egyház érdemes lelkészének adta át. Végül Antalóczy Antal nyug. táblabiró, mint az abaujtornavárme- gyei és Kassa városi 48-as honvédegylet II. elnöke az egylet nevében nemzeti szinti szalaggal vonta körül a diszes márvány táblát, amelyen a következő felirat örökíti meg a szép ünnepélyt: „Itt konfirmálták Kossuth Lajost,hazánk nagy fiát, volt kormányzóját. Ez emléktábla közadakozásból létesült 1904-ben.“ Délben fél 2 órakor 100 teritékü bankett rekesztette be az ünnepélyt, amelyen szebbnél-szebb tósztok hangzottak el. A bankett tartama alatt két távirat érkezett. Az egyikben Szalay László képviselő, a másikban Dessewffy Lajos 48-as huszárőrnagy mentő távolmaradását. R. I. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Chudowszky Mór, a nagyrnihályi köz kórház igazgató-főorvosa három heti szabadságáról visszatért és átvette a kórház vezetését. — Eljegyzés. Novak Sándor sárospataki főgymnáziumi tanár f. hó 16-án tartotta eljegyzését Dr. Szánthó Gyula jogakadémiai tanár leányával Saroltával. —• Esküvő. Bloch Béla miskolczi, ékszerész folyó hó 24-én délután 2 órakor esküszik örök hűséget Sátoraljaújhelyben Wessely Arankának, Wessely Mór helybeli ruhakereskedő leányának. szökni. Őrült fájdalommal, őrjöngő szenvedélylyel ellökte kedvese fejét az öléből, karjait lehetetlen fohászszal és kirínál ég felé emelte s“ meredt szemekkel párnájára visszaesett. Ha'idé meghalt. S a büszke török főur, ki fejét soha le nem hajtá, megtörve roskadt össze rabnője ágyánál. Mire a reggel virradt, Duban sötét feje fehér volt, mint a halotti szemfedő. A legvadabb fájdalom egy rövid éjszaka alatt öreg embert csinált az ifjú férfiből. * Mezrur, Vindja hegyeiben, fehér kecskéit őrizte s egy dalt énekelt a buja fűben heverő kis fiához. Aztán midőn a dal elhalt ajkán, mesélni kezdett félig önmagának, félig a gyermeknek, az anyáról, a kedves, a gazella termetű Haidéről, aki korai sírját a rejtelmes sziklaágyakban találta. A gyermek összekulcsolta kezeit s egy imát mondott a jó, hü, korán elhalt édes anyáért. Ugyanekkor vitte Duban, a gazdag török ur, legkedvesebb rabnőjét a forró .homokágyba pihenőre. Nem jött a magányos férfi eszébe a korán egyetlen egy vigaszmondása sem. Nem volt többé jámbor hivő muzulmán, csak egy szenvedő férfi, aki sírva dobta magát Ha'idé, az egyetlen szerelme kihűlt ágyára, megátkozva anyja szigorát és Allah intézkedését. — A Kazinczy utca. Városunk egyik legszebb utcája, a Kazinczy - utca, mióta a törvényszéki palotát építik, nap-nap mellett sűrű porfelhővel van tele. A nagy arányú építkezéshez naponként százával szállítják a szekerek a köveket, téglákat, homokot, mészt és egyéb építkezési anyagokat. Valamennyi fuvaros csak a Kazinczy-utcai bejáratnál juthat szekerével az óriási telekre. Ilyen körülmények között nagyon természetes, hogy a szekerek a Kazinczy-ut- cán végtől-végig hullatják a temérdek építkezési anyag porrétegét, amitől egyik legforgalmasabb és különösen esténként a sétáló közönség részéről szívesen fölkeresett utcánkat valóságos portenger lepi el, mely tűrhetetlenné teszi a járás-kelést s nagy akadálya a Kazinczy-utcai szobák szokásos szellőztetésének. Ablakot nappal az épülő palota körül megnyitni nem lehet, mert rövid idő alatt vastag porréteg lepi el a szoba minden bútorát. Még az esti órákban sem száll le teljesen a por, annyira tele van vele az utca. Ezen a közegészségi tekintetben is kifogásolható állapoton valahogy mégis csak segíteni kellene, mert még sem járja, hogy a Kazinczy-utcai lakók a rekkenő hőségben rabok módjára folyton zárt levegőre, szobáikba legyenek kárhoztatva. Módját kellene ejteni, hogy a jelenlegi állapot kissé türhetőbbé tétessék, mert a kellemetlen helyzetet, amibe most a Kazinczy-utcán lakók kerültek, teljesen kikerülni nem lehet. Kívánatos lenne, ha a város kétszer-háromszor fellocsoltatná arra a célra használt szekerével a Kazinczy-utcát; ha nappal nem, legalább az esti órákban. De a nappali öntözésnek se látjuk semmi akadályát. Ezzel elkerülhetővé volna téve az, hogy a felszálló porréteg nem volna oly sürü és fullasztó. Szabályozni kellene továbbá az építkezés tartama alatt az építkezési anyagokat szállító szekerek közlekedési útirányát. Lehetőleg a mellékutcákra kellene terelni a fuvarosokat, és pedig akként, hogy csak az építkezés színhelyéhez legközelebb eső utcákon át térhessenek a mellékutcákból a Kazinczy- utcára. Hogy a fuvarosoknak se legyen okuk panaszra és hogy a mellékutcán át való közlekedés számba se vehető hátrányaiban egyformán legyen részük, a napnak egyik felében, például délelőtt meg volna engedve a Kazinczy-utcán fuvarozni, délután pedig csakis a mellékutcákon keresztül. Azért találjuk célszerűbbnek a délelőttöt a Kazinczy-utcán át való közlekedésre, mert ilyenkor sokkal kisebb az utcán a személyforgalom és a forró napsugarak miatt az ablakok nyitva- tartása is inkább a délutáni órákban mutatkozik célszerűbbnek. Országos és állatfelhajtásos vásárok napján pedig a szekérközlekedést egyáltalán be kellene tiltani a Kazinczy-utcán keresztül s azt csakis a mellékutcákra irányítani. Szükségesnek tartottuk ezt — több oldalról történt fölszólitás folyamán is — szóvá tenni és az illetékes hatóság figyelmét erre az állapotra felhívni,és kérni, tegyen valamit a Kazinczy-utcai lakók érdekében, mert még sem járja, hogy egy ilyen nagy utcának a lakói a nyáron át ilyen kellemetlen helyzetnek legyenek részesei. — Eső nélkül. Nagy a panasz a gazdák körében amiatt, hogy ismét hetek óta nem kap esőt a föld. Az őszi veteményre nagy kár ez és félve tekintenek a jövendő elé. Az esőzés hiánya miatt oly nagy a szárazság, hogy naponta más-más helyen gyullad meg a tarló. A takarmányhiány súlyos következményei már kezdenek jelentkezni. A nagyobb gazdaságok külföldről, ahol jobb volt a szénatermelés, lesznek kénytelenek takarmányt hozatni, a kisebb gazdák azonban jórészt kénytelenek lesznek drágán szerzett marhaállományukon olcsó áron túladni. A kukoricatermelés az eddigi jelek után Ítélve, alul marad a legpesszimistább számításnál is. Ez a disznótartást fogja megnehezíteni és drágává tenni, ami épen a legszegényebb néposztályokat sújtja legérzékenyebben. A szárazság csekély kivétellel az egész országban tart. Vidékünkön máris kezd a marhaállomány eltartása lehetetlen lenni. — „Az országos müvészkörut“ művészei, kik a Rákosi Szidi szinész- iskolájának növendék-gárdájából kerültek ki, két estén át zongora-, ének-, szavalat- és színdarab előadással egybekapcsolt előadást fognak rendezni a „Bock“-kerthelyiségében. Az első előadás, — melyre közönségünk figyelmét méltán hívhatjuk fel — ma, f. hó 21-én lesz megtartva. — A magyar Papakoszta. Nagystílű gazember felett fog Ítélkezni nemsokára a miskolczi hadbíróság, a ki négyszer szökött meg a katonaságtól, hetven betörést követett el és tizenkét féle név alatt szerepelt. Dankó József neve az uj Papakosztának s jelenleg a miskolczi helyőrség garni- zonjában őrzik, mert tulajdonképen katona volna. Igaz, hogy uniformis még alig volt rajta, mivelhogy két hetes katona lehetett mindössze, amikor először megszökött. De sikerült elfogni. Két hét múlva újra megszökött. Ismét elfogták és elzárták. Ekkor feltörte a börtön ablakvasait és még aznap éjjel harmadszor megszökött. Most már hosszabb időbe telt, amig sikerült kézrekeriteni és újra elzárni. Képzelhető, hogy vigyáztak most már a veszedelmes emberre, akit állandóan szemmel kisértek. Mégis megtörtént, hogy egy szép napon (vagy éjszakán) a bilincseivel együtt ismét elillant. Ezután a negyedik szökése után, amely mintegy másfél évvel ezelőtt történt, követte el összes betöréseit és kisebb-nagyobb lopásait. — Legelőször Debreczenben csípték el s lopás miatt 6 heti fogházra Ítélték. De nem mint Dankó Józsefet, hanem mint Lévay Istvánt. Innen kiszabadulván, Nagyváradra ment, ahol egy razzia alkalmával újra elcsípték. — Varga Guszti muzsikus cigány vagyok — mutatta be magát nagy alázatossággal, mikor igazolásra szólították fel. A rendőrtisztviselő azonban pártfogásba vette, mert tisztában volt azzal, hogy nem olyan ártatlan az ipse, amilyennek látszik. Átadta tehát egy rendőrnek, aki bekísérte, de mikor a kapuhoz értek, az ál Varga egyet fordult és őrült futásnak eredt, majd egy mellék-utcában nyomtalanul eltűnt. Majd Aradon bukkant fel ismét, ahol mint Tóth Andrást ítélték el néhány hétre. Megfordult Kolozsvárott, Temesváron, Pécsett és még egy csomó nagyobb városban. Mindenütt más-más név alatt „működvén“. Maga sem emlékszik már arra, hányféle nevet használt operációja közben, de a különféle bíróságoktól beérkezett iratokból kitűnt, hogy éppen tizenkét különféle név alatt állt már törvény előtt. A félelmetes betörő és tolvaj most alaposan megláncolva elmélkedik a helyőrség garnizonjában szerencsecsillagának lehanyatlásáról, miután most már alig lehet reménye arra, hogy újabb furfanggal ismét kibúvik a katonai igazságszolgáltatás sújtó keze alól. * * — Furfangos morék. Négy oláhcigány : Lakatos György, János, István és Antal csendesen bandukoltak az országúton, hét lovat hajtva maguk előtt. Mészáros Mihály csendőr- őrsvezető előtt gyanús volt a karaván s fel akarta tartóztatni őket. De a morék elmenekültek, megerősítve a csendőr gyanúját, hogy ezek lopott lovakat visznek. Megindult a hajsza. Mészáros 4 nap, 4 éjjel üldözte a cigányokat, mig nagynehezen elfogta őket. Kivallatta a karavánt s megtudta, hogy a cigányoknál négy lopott ló van. S hogy gazdáik a lovakra rá ne ismerjenek, egyiknek fejére csillagot festettek, a másik ló fejét
