Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-12-29 / 142. szám
Sátoralj a uihely, 1304. december 29. 142. (43©4.'| Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujnely, ífitér 9. számKéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó é fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula dr. Molnár János dr. Parányi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Zemplénvármegye téli közgyűlése. — A „Zemplén“ tudósítójától. — Sátoraljaújhely, 1904. dec. 29. Annak az áldatlan politikai helyzetnek, mely úgyszólván az egész országot lázas izgatottságban tartja — Zemplénvármegyé- ben is érezhetők a hullámverései. Nyilvánvalóvá lett ez a mai közgyűlésen, a mely már eleve is nagyon mozgalmasnak, élénknek Ígérkezett s most már, mikor e sorokat Írjuk : bátran leszögezhetjük ama véleményünket, hogy alig volt még a megyének ily mozgalmas lefolyású közgyűlése s alig volt még olyan, mely elé ily érdeklődéssel, várakozással nézett volna Zemplénvármegye közönsége. Megnyilvánult ez a különös érdeklődés már abban is, hogy a közgyűlés előtt közvetlenül politikai értekezletek voltak. Igen népes volt ezek között azon politikai értekezlet — melyről már lapunk előző számában is említést tettünk s a melyen a megyebizottsági tagok pártállásukra való tekintet nélkül nagy számban jelentek meg. Ezt az értekezletet — mely f. hó 29-én d. e. 9 órakor, köz vétlenül a megyei közgyűlés előtt lett megtartva — gróf Andrássy Géza és társai hívták egybe. Az értekezlet elnökei voltak a disszidensek részéről Molnár István, az ellenzékiek részéről pedig Pekáry Gyula megyebizottsági tagok. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A lemondás gyönyöre. A ,Zemplén* számára irta: Aniáaé. „Lemond a szív, nehogy kétségbeessék S a tört léleknek nincs mit várnia: Belátjátok majd, hogy bús kötelesség Az összes lét s a föld — Kálváriái“ (Ábrányi E.) Tél elején, karácsony hetében va- lánk. A decemberi nap méltóságteljes hidegséggel szórta sugarait a hólepte földekre, honnan mint megannyi gyémánt szikrázott vissza fényesen minden porcíkája egy-egy sugarának. Mintha azt akarta volna kérdezve mondani: „Szépek vagyunk mi igy is, télben is. Ragyogunk a rideg pusztaságban is, nem csak a tavaszi, zöldelő, virágfakadó pompában 1“ . Ám nem volt most puszta'a máskor oly elhagyott B . .. vidéke. Szép, egyenes országújával, mely a végtelenbe vesző hólepte szántóföldek között kígyózott el, hosszában szép, fehér szalagnak tetszett, szélein gyümölcsfa girlanddal. Számtalan csengő szán siet hosszú sorban a b . . i állomás felé, hol nem ceremónikus hidegséggel emelik ki a vonatból a vendégeket, hanem élénk, falusi össze-visszasággal kiáltják: „ElEzeu értekezlet azért bir nagy fontossággal, mert ez az értekezlet volt az, amely a megye mai közgyűlésén egyhangúlag elfogadott bizalmatlansági indítvány megszavazását előkészítette s igy mintegy a prológusát képezte a f. hó 29-én d. e. 10 órakor Dókus Gyula alispán által megnyitott közgyűlésnek. A közgyűlés érdekességét fokozta azon körülmény is, hogy tekintettel a közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyek közérdekű fontosságára — a gyűlésen Zemplénvármegye főurai és előkelőségei is nagy számban jelentek meg. Ott voltak többek között: gróf Andrássy Géza, gróf And- rássy Sándor, gróf Andrássy Tivadar, br. Sennyey Béla, báró SennyeyGéza, Hammersberg Jenő ny. koronaügyész, továbbá Dókus Ernő, dr. Ballagi Géza, Bernáth Béla országgy. képviselők és rendkívül sok notabilitás. A vármegyeház karzatát ez alkalomból Zemplénvármegye előkelő hölgyközönsége, magát a termet pedig a megyebizottsági tagok, a megyei tisztviselőkar és a rendkívül nagy számú érdeklődő közönség töltötte meg. A gyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk egyébként a következő: A gyűlés megnyitása és gróf Hadik Béla főispán lemondásának bejelentése. A közgyűlést Dókus Gyula alispán pontban 10 órakor nyitotta meg. Megnyitó beszédében bejelentette, hogy őfelsége gróf Hadik Béla főisjöttél édes? Csakhogy itt vagy drága! Adjon Isten édes apám 1“ Szerencse, hogy e nagy lármában, néptömegben egymás vőlegényét, menyasszonyát el nem cserélik. Mert, ha édesanyját cseréli el egyik-másik, nem csoda ebben az ujmódi világban, mikor az ispánné is fátyolban jár. Édes cuppanások, kölcsönös tudakozódások s fiatal szívekből fel-fel ujjongó örömkiáltások vegyülnek a száncsengésbe. Csak egy fényes hintón ül valaki csendesen, elhagyottan, öröm- telen. Gépszerüen engedi magát inasától göngyölni bundába, pokrócba. Nem veszi őt észre a vidám, örvendő nép közt csak a szintoly magános, szomorú katholikus pap, ki époly örömtelen morzsolja le életét, mint patrónusa deli, szép felesége, ki szivélyes gyöngédséggel viszonozza a tisztelendő úr udvariaskodását s leányos örömmel fogadja abbeli ajánlatát, hogy egy órai útjában elkíséri. Élénk lehetett beszédök tárgya, mert igen villámlott a nagyságos asz- szony szeme s minél tüzesebbek, élén- kebbek lettek, annál gyöngédebb, lá- gyabb, bizalmasabb lett a tisztelendő úré. Meg is teltek résztvevő könnyekkel, midőn atyai kézszoritással nyug- tatá meg a bánatos asszonyt. Tán megindultságból nem tudott pánt állásától saját kérelmére felmentette. E bejelentés kapcsán nem nagy terjedelmű beszédben, de annál találóbb és jellegzetesebb vonásokban említette fel gróf Hadik Béla főispán érdemeit, jellemezvén az ő közhasznú, Zemplénvármegyére áldásos, sokoldalú s mindenkor fáradhatatlan tevékenységét. Beszédében, — melyet a közgyűlés általános helyesléssel és éljenzéssel fogadott, főbb vonásokban egész jellemképét tükröztette elénk a főispánnak, kinek tevékenységét, fáradhatatlan buzgalmát szép szavakkal méltatta. Indítványozta a közgyűlésnek végül, hogy gróf Hadik Béla ezen közhasznú tevékenységének elismerése- képen a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítse meg érdemeit. Indítványát a közgyűlés lelkes éljenzéssel tette magáévá. Ezután a vármegyéhez a miniszternek e tárgyban küldött leirata olvastatott fel, ennek felolvasása után pedig gróf Hadik Béla főispánnak a vármegye közönségéhez intézett költői lendülettel megirt, szárnyaló gondo- latu búcsúlevelét olvasták fel, melyet, valamint a gróf Hadik Béla búcsújával kapcsolatos többi eseményt lapunk máb helyén méltatunk érdeme szerint. Á búcsúlevelet — melyet Thu- ránszky László főjegyző olvasott fel — az egybegyült közönség általános tetszéssel fogadta. Bizalmatlanság megszavazása. Nagy Barna megyebizottsági tag indítványozta ezután, hogy a közgyűlés a kormány ellen beérkezett bizalmatlansági indítványokat, kapcsolatban Kecskemét város hasontermészetü indítványával — a küzgyülés tárgysorozatába felvett s ezt megelőző más ügyek tárgyalása előtt vegye megvitatás alá. Az elnöklő alispán kijelentette, hogy mivel Zemplénvármegyében úgy is az a szokás, hogy a közérdeklődésre nagyobb számot tartó ügyek először kerüljenek tárgyalás alá, a bizalmatszólani a hires szónok, vagy mert szomszédnője panaszkodott: „Nem jött lássa. Pedig mily lázas szívdobogással, repeső örömmel, őrült reményekkel vártam!“ Oh, ne igazolja — suttogja idegesen — Ne, nem! Nem érdemli. Lássa, mivé tett ez az ember! Vagy az én vágyakozó szivem tett azzá? Lássa, másnak nem panaszolhatom bajom csak önnek, önnek! De ki hallott még saját udvarlója előtt sirni, érzelegni — kacag harapós gunynyal a mindjobban sápadozó asz- szony — kinek idegeskedését jámbor türelemmel, szeretetteljesen csititja önzetlen barátja: „Gondoljon gyermekére s szebb, boldogitóbb jövőre, édes, menyei üdvre“. így, törülje le könyeit. Uralkodjék magán s beszélje el szépen, miféle csalódás érte szivét. Ne kíméljen. Tudja, már nem fáj, hogy más az álomképe. Nekem régen le kellett magáról mondanom, mióta e papi csuhát hordom, vagyis mióta e ruhával gyászolom életem. Pardon! Nem folytatom igy tovább. Nem szabad sírnia miattam, Ilonám! Adja ide kezét. Túl vagyok az időn, mikor ha kezét megcsókolhattam, a menyországban hi- vém magam s ajkait megérinteni álmaim tetőpontja vala. Megint eljárt a szám! így vagyok magával drágám, mindig, ha összekerülünk. Szentimentálizmusa ragadós. De lansági indítványok megvitatását Nagy Barna felszólalása nélkül is első helyre tűzte volna ki s elrendelte a gróf Andrássy Géza és társai által beadott 18 és Kapossy Menyhért és társai által beadott 5 indítvány felolvasását. Az indítványok felolvasása után élénk éljenzés és „Elfogadjuk I“ kiáltás hangzott fel a terem minden részén, úgy, hogy tulajdonképen tudni sem lehetett, hogy a közgyűlés melyik indítvány mellett foglal állást. Dókus Gyula alispán szólásra emelkedvén, kijelentette, hogy ő a maga részéről nem foglalkozik politikával, mert úgy van meggyőződve, hogy a politika oly állásban, mint az övé, mindenkor az adminisztráció hátrányára történik, ám hosszas tapasztalatai során, megfigyelve a közgyűlési vitákat, azt a tanúságot szerezte, hogy a közgyűlési viták nem any- nyira az egymás meggyőzésére, mint inkább egyenetlenkedésre, torzsalkodásra vezetnek. Általános éljenzés között indítványozta, hogy a közgyűlés a gróf Andrássy Géza indítványát fogadja el, a mi meg is történt, Gróf Andrássy Tivadar indítványára elhatározták, hogy a közgyűlés ezen határozatát a társtörvényhatóságoknak is megküldik. Választmányi tagok választása. A közigazgatási bizottságból ez évben kilépettek újólag megválasz- tattak, és pedig: gróf Mailáth József 184, br. Sennyey Miklós 179, Nagy Barna 178, Fejes István 177 és Molnár Béla 114 szavazattal, gr. Hadik- Barkóczy Endre helyére pedig Matolai Etelét választották meg 182 szavazattal. A központi választmányba választottak ezután 34 tagot. Az állandó választmányba megüresedett négy tagsági helyre, valamint az igazoló választmányban öt hely betöltésére nézve Búza Barna és társai szavazást kértek, azonban jelöltjeik a szavazásnál kisebbségben utoljára hallotta említeni szerelmem. Hisz tudja, mire vagyok képes — önért 1 Mily szent előttem. Emlékeim jobban elragadtak, mint a közelléte. Beszéljen, beszéljen, magáról „ő“ róla. Hallgatom s tanácsommal, véremmel szolgálok ha kell. Gyámatyja, testvére, barátja, gyón- tatója leszek. Faraghat belőlem, amit akar: rabszolgát, közvetítőt. Utolsó szavára felcsillámlik a szép asszony szeme: Nem, közvetítőre nincs szűkben. Anv- nyira még nem.sülyedt női bi—..v„j0.ni. Maradjon meg annak, a mi eddig volt; legjobb barátomnak. A kocsiban ülő párt gyengéd pillantásaikról mindenki szerelmesnek nézné, csak a kocsis morogja magában: „No ilyen szeretkezést sem láttam, mint ezt urak teszik. Ahelyett, hogy csóko- lóznának, sirdogálnak. És ezért kapok én jó borravalókat a tisztelendőtől. Szegény tisztelendő.“ Úgy történt kedves Gergely testvér — meséli Ilona asszony — nem láttam két évig, férjem testi-lelki barátját, a Sziklai Bertit. Azt hittem elfelejtem, mert „akarom“ felejteni. A jurista bálon 1900-ban, most három éve kezdet veszedelmesen udvarolni. Akkor erkölcsi prédikációimmal és közönnyel tartám távol. Körülsáncol- tam magam hidegséggel és ő az illendőség határán túl nem ment. Lapunk na) száma 4 oldal.
