Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-19 / 77. szám
átoralja-Ujhely, 1904. Julius 19. 77. (4299.) Harminckettedik évfoiyan. »tum Végjeién minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Srerkewtőség ét kiadóhivatal: flátoxalja-Ujnoly, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. ápré klrdetósekuél minden garmond szó é üli,, vastagabb betűkkel 8 fill. Njtlttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Maczner Qyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. Andor Károly főmunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 koront, félévre S kor negyedévre 3 kjr. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel elütött hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ér kedvezmény, rr .-777 JCétföi levél.- jul. 19. Az első témát faluról hozom ehez a levélhez és még a múlt hétről való. Kint jártam a Bodrogközön és alkalmam volt a föld-népével komoly dolgokban szót váltani. G szóváltás közben megragadta a figyelmemet valami, ami, mint a nép lelkében élő, hamis meggyőződés megérdemli a nyilvánosságra hozatalt. Arról volt szó, hogy egyik nagyobb földbirtokosunk, a kit minden cselekedetében a higgadt megfontolás, józan számítás és igaz hazafi érzés szokott vezérelni, birtokának egyik részét, mely 11 kilométeres szalag gyanánt négy falunak a határán is átvonul, eladóvá tette. Az volt a terve, hogy a földnépe vegye meg. Az a nép, amelyről sokat Írtak és beszéltek már, hogy nem bírja muukájának gyümölcsét látni, mert hiába tesz szert pénzre, földet, amire szive vágynék, a nagy latifundiumok és a sok kötött birtok miatt nem tud magának szerezni. No hát, folyt is a jelentkezés szépen, a nép komolyabb, szorgalmasabb része nagy csoportokban jelentkezett vételre és különösen azokban a falukban, ahol a papságban és községi elöljáróságban értelmes vezetői akadtak (később, majd megnevezem őket névszerint) egészen simán ment a dolog. Persze akadtak — hogy ne akadtak volna! — azonban okosabbak, tudálékosabbak is, akiknek szöget ütött A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Barangolás a Tátrában. A »Zemplén« számára irta : Wetterschneider Miksa. Tátrafttred, 1904. julius Ifi. A „Magas Tártában“ lévő fürdőtelepek látogatottsága immár évről- évre nagyobbodik. Hovatovább annak belátására jutnak nálunk is, hogy hazánknak ezen természeti szépségekben olyannyira bővelkedő, fenséges része a maga nemében bátran fölveheti a versenyt bármely hasonló külföldi fürdőteleppel és hogy ennek következtében az üdülést, vagy szórakozást keresőknek nem éppen okvetlenül szükséges pénzüket a külföldre vinni. Az itt lépten-nyomon bőven kínálkozó, elragadtatóan bájos természeti szépségeknek: a hófedte és ez által mintegy ezüstszegélylyel övezett és az eget ostromolni látszó óriási hegyek fenségének az azokról összetorlódott kőgörgeteken szilaj sebességgel és vad morajlással alárohanó hegyi patakoknak, a megkapóan szép tavaknak és vízeséseknek, valamint a fejébe, hogy egy nagy ur, egy báró (akiről tudják, hogy szemmel látható ok erre nem kényszeríti) miért akar megvállni a földjétől? És megindult a magyarázat : „háború lesz, akkor majd újra felosztás alá kerül a föld, jut belőle minnyájunknak, bolond, aki pénzért vesz“, mondta az egyik. „Ne dobjátok ki a pénzt“ — tóditotta a másik — „hát nem tudjátok, hogy a kormány elhatározta, hogy 3 év alatt minden szegény embernek ingyen kell földhöz jutnia. A kormány fogja megvenni a nagy urak földjét és majd kiosztja közöttünk, várjunk addiíj a vétellel.“ És tessék elhinni — szégyen is, fájdalom is! — az ilyen beszédeknek még mindig kész a talaja. Nem kell, csak egy rosszakaratú gonosz és mindjárt kész az a bizonyos száz bolond, aki utána indul. Csak azt szeretném még tudni, hogy Tisza István is tudja-e, hogy ilyen nagy reménységeket táplál a nép az ő kormányzása felől? Biz’ Isten, ha tudná, még hir- telenében feloszlatná ezt a kedves házat, melynek mindig kánikulában jön meg a kedve a nagyobb szabású dulakodásra. * Tulajdonképen ez is múlt heti téma még. Tetszik tudni, hogy az elmúlt héten át cirkusz-társulat gyönyörködtette Ujhely lakóit. Nagyszerű, remek cirkusz volt itt, amelybe — különösen, mióta a Pm. H. a hegyoldalakon elterülő és balzsamos illatot terjesztő sürü és misztikus fenyvesek bűbájosságának leírását rendszerint száraz közgazdasági és társadalompolitikai témák fejtegetéséhez szokott gyenge és színtelen toliammal meg sem kísérlem; tegyék ezt nálamnál hivatottabbak, de meg nem is szándékom a Tátrafüredeket újonnan „fölfedezni.“ Csupán azt akarom kiemelni, hogy aki fogékonysággal bir a természeti szépségek iránt és már több helyen megfordulva, módjában van összehasonlítást is tehetni az egyes helyek között, elfogultság nélkül, bátran állíthatja, hogy amit itt a természet a maga fenségességében nyújt, az valóban mesés és párját ritkitó. Az egyes telepek igazgatóságai a maguk hatáskörében mindent el is követnek, hogy a vendégek itt megfelelő kényelem mellett jól is érezzék magukat. Az sajnálandó csupán, hogy az itteni fürdőtelepek tulajdonosai — felfogásom szerint — nem bírnak elég üzleti szellemmel. Ugyanis kevés a szobák száma és talán ezért is oly drágák. Háromszor annyi lakhelynek kellene lenni, de olcsóbb árakkal és akkor meg vajeles riportere, állítólag a petíció idejéből ismeretes Knapp Miksa ur, ékes magyar nyelven zengett el róla egy csábitó tudósítást — csak úgy tódult a nép. Tódult, mert a cirkuszi mutatványokon kívül még egyéb, izgató mulatságok is bőven ki- nálkozáuak ott. így például igen érdekes volt a nép évődése a tűzoltókkal. — Pipára, szivarra, czigarettára gyújtva érkeztek vasárnap este a nép fiai a cirkuszba és egy ideig kényelmesen pöfékelve várták az előadás megkezdését, ügy de, érdemes tűzoltóink észrevették a veszedelmes élvezetet és körútra indu- lának, hogy figyelmeztessék a tilalom ellen vétőket. Egyik-másik engedelmeskedett is a felszólításnak, de alig ment a jámbor tűzoltó 10—12 lépéssel tovább, újra lobbant a gyufa, újra füstölt a pipa. — A tűzoltó persze ismét oda törekedett, a pipa ismét kialudt, de alig ment tovább, újból sercegett a kakakos gyújtó s meggyujtván a szivart, vagy cigarettát, merész Ívben repült le a földre. A nép, a nép pedig nagyokat mulatott a játékon. Nagyban tetszett, különösen a fehérnépnek, vitéz honvédeink magatartása is. Nagy csoportban állották el a bejáratot és eleinte büszke önérzettel, majd hangos kiabálásokkal utasítottak vissza minden beavatkozást, hogy engedjenek utat a befelé törekvőknek. E sorok írója ugyancsak drukkolt a rendőri hivatalos tekintélyért, gyök győződve, hogy óriási mérvben hatványozódnék, a magyarországi vendégektől eltekintve, az idegenforgalom is és a telepek évi hozama a befektetett tőkéhez viszonyítva, bizonyára jóval nagyobb volna a mainál. Eme állításom mellett szól ama körülmény, amit nem egy idegentől, de kiváltképpen a németektől hallottam, hogy a Tátravidék elsőrangú szépsége náluk is általában el van ös- merve és a németországi nyaralók igen nagy része örömest keresné fel, ha nem rettentené vissza őket az itteni, már közösmert drágaság. A nyüzsgő, pezsgő élet tulajdonképpen csak most veszi itt kezdetét. Ehhez a T.-Lomniczon már kezdődő lóversenyek is sok részt hozzájárulnak. Az itt időzök contingensót legnagyobb részt a turistaságot szenvedélyesen űző németek szolgáltatják. Van itt egynéhány német herceg és főherceg. De a legnagyobb érdeklődés az 5 gyermekével itt időző szász trónörököst veszi körül, ki gyermekeivel együtt a legegyszerűbb módon gyakrabban vegyül a közönség közé. Bizony sok polgárembernek szolgálhatna például azon egyszerűség, a mely e gyermekek viseletében és öltözőkében megnyilatkozik. melynek orra alatt egy káplári ököl már igen veszedelmesen gesztikulált és kitudja, mi nem történik, ha a káplár urat egy másik bajtársa hatalmas lendítéssel be nem tereli a cirkuszba, hogy : „eridj be, mit állsz szóba ezzel a* — már nem hallottam mivel. Ünnepnapokra rendőr tisztet és katonai őrjáratot kérünk a cirkuszhoz, ha majd megint lesz. * Hétfőn, már mint tegnap eső akart esni, de csak szél-vihar lett belőle. Még pedig hatalmas orkán, a mai egész késő esti óráig tartott. Ezt pedig nem meteorologiai különlegességként jegyzem fel ide, hanem azért, mert eszembe jutott, hogy mi lenne ebből, ha most tűz ütne ki?! Igazán, mi is lesz már azzal a vízvezetékkel és tűzoltóság átszervezésével? Ha én polgármester volnék, aludni sem tudnék addig mig ezt meg nem csinálom, nemhogy szabadságra mennék Bog- dányba ! Pláne, amint hallom, hogy egyetlenegy kutunk is obstrálni készül. Dr. Szirma; István. — jul. 1». A vármegye monográfia-bizottsága f. hó 18-án d. e. 10 órakor gróf Hadik Béla főispán elnöklete alatt a vármegyeháza kistermében ülést tartott. Jelen voltak: Matolai Etele ny. alispán, alelnök, az alispán helyett — annak távollétében *— Thuránszky László főjegyző, a központi szerkeszA tátrafüredi telepek látogatottságának emelését célozza az itten most épitett villanyos vasút is, mely Poprádfel kától Tátrafüredig vezet és amely vasút valószínűleg a legközelebbi napokban már át is lesz adva a forgalomnak. Ez a szerkezetű villanyos vasút Magyarországon az első. Ugyanis a vonat sínek nélkül közlekedik. Valóban érdekes, hogy minő egyszerű az egész szerkezet. A felállított oszlopokon párhuzamosan haladó két sodronyon egy kerekekkel ellátott kis szekórformáju készülék van. E szekérkéből egy sodrony lóg le, mely a villanyos kocsin elől elhelyezett rúddal áll contactusban. Ezen rúdon keresztül fut a villamos áram a kocsi aljában elhelyezett motorba és ez a motor hozza a széles kerekekén nyugvó kocsit mozgásba. A sodronyokról lecsüngő kábel 30—40 méter hosszúságú és a villanyos kocsi játszi köny- nyedséggel tehet ily kitérést. Mondhatom, hogy én különösen nagy érdeklődéssel viseltetem az iránt, vájjon ezen rendszer mellett a villanyos teljesen beválik-e, mert ha igen, úgy e módon egy közgazdaságilag nagy jelentőséggel biró ügyet talán rövid utón lehetne dűlőre vinni. Lapunk Mai uAiaa 4 oldal.
